Posts tagged hírközlés

Vegyi hírközlés

0
Share

Állatpszichológia, 18. tétel, pszichológia távoktatás

Minden inger valamilyen jelet képvisel, valamit szignalizál. Vannak azonban olyan speciális jelek, melyek egyedek közti közlést, kommunikációt szolgálnak, és szigorúbb értelemben csak ezeket nevezzük jeleknek. A jelek, amennyiben számukra az állatnak receptora van, meghatározott magatartási reakciót váltanak ki.

A kommunikáció általában ugyanazon faj két egyede között zajlik. Néha azonban különböző fajok kommunikálnak egymással, és ilyenkor gyakran a zsákmányállat az, amelyik elhagyja a rejtekhelyét és közvetlenül a ragadozóval kommunikál.

A kommunikáció aktusa mindig legalább két résztvevő közreműködését feltételezi, a leadójét és a vevőjét. A kommunikációs aktus egy jelből vagy jelek sorozatából áll, a jel tulajdonképpen a kommunikáció fizikai formája vagy e formák sorozata. Ugyanaz a jel különféle kontextusban és különféle vevők számára egészen más értelmezést nyerhet, és adott esetben a túlélés szempontjából pozitív vagy negatív lehet.

Az állati kommunikációban a jelek a legkülönfélébbek lehetnek, a leggyakrabban pozitúrák, magatartási mintázatok, hangok, speciális vegyületek, stb. Ennek alapján a hírközlés formáit négy nagy csoportba osztjuk:

  1. nyomási tapintási hírközlés
  2. vegyi hírközlés
  3. optikai hírközlés
  4. akusztikus hírközlés

Vegyi hírközlés

A vegyi hírközlés a kommunikáció legprimitívebb formája, de a legmagasabb rendű élőlényeknél is találkozhatunk velük. A szagjelek előnyei, hogy kis mennyiségben és távolról hatnak, hatásuk tartós és minden akadályon képes áthatolni. Az állatok által a hírközlésben használt szagjeleket feromonoknak nevezzük, ezek nem hormonok.

A szagok nyelve (olfaktorikus hírközlés) nagyon elterjedt az állatvilágban. Igen sok rovar és emlősállat rendelkezik éles szaglóérzékkel, s megfelelő illatanyag-termelő miriggyel. Ezeket az anyagokat, feromonokat fel is használja a kommunikációra.

A feromonok egy bizonyos faj egyedei között ható belső elválasztásúó mirigyek által kiválasztott jellegzetes szagú kémiai anyagok, amelyek szaghatásukon keresztül fejtik ki aktivitásukat. A feromon fajon belüli kommunikációra használt kémiai vegyület. A feromonok érzékelése szájon keresztül, ízleléssel vagy a szagfelfogó készüléken szaglással történik.

A feromonok sok rovar-, lepkefaj életében ugyanazt a funkciót töltik be, mint a madaraknál a párkereső ének, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben a nőstények adják le a hívójelet. A fajukra jellemző feromonok, mivel kis molekulájúak, gyorsan és nagy távolságra eljutnak, s odacsalogatják a hímeket. A hímek olyan érzékenyek, hogy köbcentiméterenként néhány molekula elég ahhoz, hogy érzékeljék, s ezért kilométeres távolságból is megérzik a nőstény jelenlétét. A szaganyagok nagyon fajspecifikusak, minden faj csak a saját nőstényének illatára reagál – a rokon fajokéra nem -, s így nem fordulhat elő a nemkívánatos fajkeveredés.

A hírközlésben szagjeleket használó állatok úgy különböztetik meg a szagokat, mint ahogy az emberek az ismerősök hangját.

A szagjelek vagy feromonok kifejtett hatásuk valamint az általuk közölt híranyag természete szerint csoportosíthatók:

  • ivari vonzó feromonok – a szaporodás szolgálatában állank, általában a hím állatok termelik.
  • fajtársat vonzó feromonok – a társas életet élő fajok mindkét nembeli egyedei kiválasztják
  • taszító feromonok – az egyedek közti távolságtartást, az egyedek egymást elkerülő viselkedését és az agresszió kiváltását szolgálják
  • riasztó vagy vészjelző feromonok – a veszélyt jelző vagy a bajba került egyedek választják ki, és ezeken keresztül figyelmeztető híranyagot közvetítenek a fajtársaknak, amely azokban menekülési kísérletet vált ki.
  • jelző feromonok – segítségükkel az állatok a territóriumaik határait jelölik meg, ezáltal figyelmeztető jeleket közölve a betolakodóknak

Példák

  • nőstény moly – reproduktív készenlét
  • kutyák – terület megjelölése
  • hangyák – ha megtámadják, agresszív viselkedés kiváltása környékbeli hangyákból
  • hangyák – útvonal kijelölése
  • medve – fába vésve, fához dörzsölődve jelöli ki a területét

Az embereknél is kimutatták, hogy vannak kommunikációs szaglási lehetőségek. Az egyik vizsgálat a minden szaghatástól megfosztott emberekről (saját, férfi, nő felismerése), a másik vizsgálat a csecsemő-anya kapcsolatából von le következtetéseket.

Forrás: tanulmányi útmutató (CD)

http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81llati_kommunik%C3%A1ci%C3%B3

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/konyvtar/informat/azinform/html/kommall.html

http://www.cogsci.bme.hu/~babarczy/Orak/BMEundergrad/kommba/9allatikomm.pdf

Share

Akusztikus hírközlés

0
Share

Állatpszichológia, 20. tétel, pszichológia távoktatás

Minden inger valamilyen jelet képvisel, valamit szignalizál. Vannak azonban olyan speciális jelek, melyek egyedek közti közlést, kommunikációt szolgálnak, és szigorúbb értelemben csak ezeket nevezzük jeleknek. A jelek, amennyiben számukra az állatnak receptora van, meghatározott magatartási reakciót váltanak ki.

A kommunikáció általában ugyanazon faj két egyede között zajlik. Néha azonban különböző fajok kommunikálnak egymással, és ilyenkor gyakran a zsákmányállat az, amelyik elhagyja a rejtekhelyét és közvetlenül a ragadozóval kommunikál.

A kommunikáció aktusa mindig legalább két résztvevő közreműködését feltételezi, a leadójét és a vevőjét. A kommunikációs aktus egy jelből vagy jelek sorozatából áll, a jel tulajdonképpen a kommunikáció fizikai formája vagy e formák sorozata. Ugyanaz a jel különféle kontextusban és különféle vevők számára egészen más értelmezést nyerhet, és adott esetben a túlélés szempontjából pozitív vagy negatív lehet.

Az állati kommunikációban a jelek a legkülönfélébbek lehetnek, a leggyakrabban pozitúrák, magatartási mintázatok, hangok, speciális vegyületek, stb. Ennek alapján a hírközlés formáit négy nagy csoportba osztjuk:

  1. nyomási tapintási hírközlés
  2. vegyi hírközlés
  3. optikai hírközlés
  4. akusztikus hírközlés

Akusztikus hírközlés

A hangokkal történő hírközlés az állatvilágban igen elterjedt, egyaránt megtalálhatóak a hívó jelek, riasztó, szerelmi jelek. A hangjelzések sokféleképp segítik elő a társas érintkezést, főleg olyan esetekben, amikor a látási vagy szaglási ingerek nem érvényesülhetnek. Elsősorban a fajtársak – különösen az ivari párok – egymásra találásában, a fiókák nevelésében, a tájékozódásban játszanak fontos szerepet.

A hang előnye a látvánnyal szemben, hogy bármikor, éjjel-nappal, bárhol, akármilyen akadályokkal megtűzdelt terepen alkalmazható, minden irányban terjed, viszonylag messzire eljut, s rövid idő alatt sok információ továbbítására alkalmas, mert frekvenciája sokkal gyorsabban változtatható, mint a mozgásformák, s kisebb energia-befektetést igényel.

A hangnak vannak előnyei a látható jelekkel szemben:

  • a hangok sötétben is érzékelhetők.
  • az üzenetek vételekor nem kell a feladó felé fordulni.
  • a hallható jelek kibocsátása mindenfajta más tevékenység közben végezhető.

Példa:

Az akusztikus jelzések igazi mesterei az énekesmadarak. Dallamaik annyira egyediek, sajátosak – nincs két azonos módon éneklő madár -, hogy a közölni kívánt információval egyúttal mindig “be is mutatkoznak”, s az egymástól távol élő populációk sokszor nem is értik egymást.

Forrás: tanulmányi útmutató (CD)

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/konyvtar/informat/azinform/html/kommall.html

Share

Optikai hírközlés

0
Share

Állatpszichológia, 19. tétel, pszichológia távoktatás

Minden inger valamilyen jelet képvisel, valamit szignalizál. Vannak azonban olyan speciális jelek, melyek egyedek közti közlést, kommunikációt szolgálnak, és szigorúbb értelemben csak ezeket nevezzük jeleknek. A jelek, amennyiben számukra az állatnak receptora van, meghatározott magatartási reakciót váltanak ki.

A kommunikáció általában ugyanazon faj két egyede között zajlik. Néha azonban különböző fajok kommunikálnak egymással, és ilyenkor gyakran a zsákmányállat az, amelyik elhagyja a rejtekhelyét és közvetlenül a ragadozóval kommunikál.

A kommunikáció aktusa mindig legalább két résztvevő közreműködését feltételezi, a leadójét és a vevőjét. A kommunikációs aktus egy jelből vagy jelek sorozatából áll, a jel tulajdonképpen a kommunikáció fizikai formája vagy e formák sorozata. Ugyanaz a jel különféle kontextusban és különféle vevők számára egészen más értelmezést nyerhet, és adott esetben a túlélés szempontjából pozitív vagy negatív lehet.

Az állati kommunikációban a jelek a legkülönfélébbek lehetnek, a leggyakrabban pozitúrák, magatartási mintázatok, hangok, speciális vegyületek, stb. Ennek alapján a hírközlés formáit négy nagy csoportba osztjuk:

  1. nyomási tapintási hírközlés
  2. vegyi hírközlés
  3. optikai hírközlés
  4. akusztikus hírközlés

Optikai hírközlés

A vizuális jelzések – színek, testtartások, mozdulatok – nem a legalkalmasabbak a kommunikációra. Csak nappal és csak egyenes irányban továbbíthatók, észlelésük függ a terepviszonyoktól, s az állatok nagysága korlátozza a távolságot, ameddig használhatók. Emellett kiszolgáltatja az állatot az éles szemű ellenségnek.

Ami a színeket illeti, az állatok, amikor nem kommunikálnak, általában elrejtik színeiket, s vannak olyanok is, amelyek csak akkor válnak színessé, amikor erre a kommunikáció céljából – a párosodás idején – szükségük van. (Nászruhát öltenek.)

A színjelek mellett egyes rovarok és halak fényjelzéseket is használnak. Mindenesetre érdekes, hogy a legélénkebb, legfeltűnőbb színeket a halakon, madarakon és rovarokon találjuk, azokon az állatokon, amelyek három dimenzióban tudnak mozogni, s így nagyobb esélyük van a megmenekülésre.

A vizuális jelzések másik fajtáját a mozdulatok, testtartások alkotják. A mozgásos jelzéseknek általában két funkciójuk van: a vetélytárs, ellenfél elriasztása és a partner figyelmének felkeltése, meghódítása. Nagyon sok esetben ezek a mozgásformák, pózok hajdani cselekvések jelzésekké “finomult” változatai.

Példa:

A szentjánosbogár – fény villogás azonosítja a bogarat, jelzi a nemét és a helyzetét.

– egyes szentjánosbogár fajok nőstény csoportjai szinkronizálják a villogást, az így keletkezett erős fény messziről is vonzza a hímeket

– egyes szentjánosbogár fajok nőstényei a párzást követően másik szentjánosbogár faj párzási

villanójelzését adják le, majd megeszik az odavonzott hímeket

Forrás: tanulmányi útmutató (CD)

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/konyvtar/informat/azinform/html/kommall.html

http://www.cogsci.bme.hu/~babarczy/Orak/BMEundergrad/kommba/9allatikomm.pdf

Share

Nyomási – tapintási hírközlés

0
Share

Állatpszichológia, 17. tétel, pszichológia távoktatás

Minden inger valamilyen jelet képvisel, valamit szignalizál. Vannak azonban olyan speciális jelek, melyek egyedek közti közlést, kommunikációt szolgálnak, és szigorúbb értelemben csak ezeket nevezzük jeleknek. A jelek, amennyiben számukra az állatnak receptora van, meghatározott magatartási reakciót váltanak ki.

A kommunikáció általában ugyanazon faj két egyede között zajlik. Néha azonban különböző fajok kommunikálnak egymással, és ilyenkor gyakran a zsákmányállat az, amelyik elhagyja a rejtekhelyét és közvetlenül a ragadozóval kommunikál.

A kommunikáció aktusa mindig legalább két résztvevő közreműködését feltételezi, a leadójét és a vevőjét. A kommunikációs aktus egy jelből vagy jelek sorozatából áll, a jel tulajdonképpen a kommunikáció fizikai formája vagy e formák sorozata. Ugyanaz a jel különféle kontextusban és különféle vevők számára egészen más értelmezést nyerhet, és adott esetben a túlélés szempontjából pozitív vagy negatív lehet.

Az állati kommunikációban a jelek a legkülönfélébbek lehetnek, a leggyakrabban pozitúrák, magatartási mintázatok, hangok, speciális vegyületek, stb. Ennek alapján a hírközlés formáit négy nagy csoportba osztjuk:

  1. nyomási tapintási hírközlés
  2. vegyi hírközlés
  3. optikai hírközlés
  4. akusztikus hírközlés

Nyomási-tapintási hírközlés

A tapintási vagy érintkezési (taktilis) hírközlési módok közvetlen testérintés útján a közeli hírközlést teszik lehetővé és segítik elő, különösen a társas életet élő állatoknál. Ez a hírközlési forma elterjedt az állatvilágban.

A tapintáson alapuló közlés esetében a két egyednek egymás közvetlen közelében kell lennie, vagyis a közlés hatótávolsága igen csekély.

Például az anyamadárnak a fiókákra való ülése lecsillapítja az izgatott vagy az ellenség által megzavart, megijesztett fiókákat.

Az emlősök utódaikat vagy egymást nyalogatják, tapogatják vagy simogatják, miáltal olyan jeleket közvetítenek azoknak, amely békés szándékukat, barátságukat, együttérzésüket, a találkozás örömét fejezik ki, és ezek a jelek azokat megnyugtatják és biztonságot éreznek a felfogásukkal.

A majmoknál gyakori kölcsönös testápolási cselekedetek, a kurkászás sokszor nem is a testápolást, hanem a társas érintkezés felvételét, szexuális kapcsolat kialakítását szolgálja. Ugyanilyen célja van a lovak kölcsönös harapdálásának.

A tapintási inger a társas rovaroknál is fontos szerepet játszik.

Forrás: tanulmányi útmutató (CD)

http://www.jgytf.u-szeged.hu/~annus/oktatas/ALLATI_KOMMUNIKACIO-EMBERI_NYELV_elemei/v3_document.htm

Share
Go to Top