Posts tagged intelligencia

A környezet és öröklődés szerepének a bizonyítékai az intelligencia és a személyiségtulajdonságok kialakulásában

0
Share

Fejlődéslélektan, 10. tétel, pszichológia távoktatás

Kidolgozta Henter Gábor

10. tétel

A környezet és öröklődés szerepének a bizonyítékai az intelligencia és a személyiségtulajdonságok kialakulásában. A környezet és az öröklődés közötti interakciós minták

A Flynn-effektus

A Flynn-effektus az évek során az IQ-teszteken elért átlagpontszámok – bár eltérő mértékben – de világszerte tapasztalt folyamatos emelkedése. A jelenség nevét felfedezőjéről, James R. Flynn új-zélandi politológusról kapta. Az emelkedés mértéke nagyjából 10 év alatt három pont.

Az utolsó 30 évben 20-25 ponttal nőtt.

Okok:

o       a teszt nem IQ-t hanem annak korrelátumait méri

o       iskolázottság

o       a fluid IQ nőtt (Raven), a kristályos IQ nem nőtt (Binet)

o       szociális tényezők

o       a mindennapos problémák megoldása nem kimutatható

o       a táplálkozás minőségének fontossága (0-3 év) -> KIR fejlődése

o       elavult mérőeszköz: újrastandardizálás szükségessége

Winnicott szerint a kisgyermeknek fejlődése szempontjából nem egy tökéletes anyára van szüksége, hanem egy elfogadható, jó anyára, aki megfelelően válaszol szükségleteire.

Szerinte a csecsemő nem tudja elképzélni önmagát az anya hiányában, és ezért az anya pszichológiai jelenlétét szimbolikus valóságában jeleníti meg. Az anya hiányának pótlására a gyermek tranziciós tárgyakat ( plüss maci, takaró) vagy tapasztalatokat használ, amelyek nem tartoznak hozzá, de nem is idegen tárgyak, mivel az anyával való kapcsolatot helyettesítik. Ezeknek a tárgyaknak köszönhetően a gyermek megtanul egyedül lenni, hiszen pszichológiai értelemben az anyja vele van.

R. A. Spitz olyan szervező tényezőket figyelt meg a gyerek fejlődésében, amelyek a sajátos emberi potenciált, a külső tényezők belsővé válását, a sajátos emberi fejlődést biztosítják.

Az első ilyen szervező reakció mosoly, ami az emberi arcokra való reakcióként jelenik meg az első 1 – 2 hónapban és első jele a környezettől való differenciálódásnak, valamint a „ nem én” felfedezésének.

A második szervezői mechanizmus a az idegen személy jelenlétére adott kötődési reakció.( félelem és védelemkeresés)

A harmadik szervező mechanizmus a nem kimondása, ami az első szavak megjelenésével jelentkezik és az öntudat meglétét tanúsítja.

R. A.  Spitz árvaházi gyerekekkel való munkássága során felismerte a hospitalizmus fogalmát, azaz a gyerekekel való személytelen bánásmód következményeit. A második világháborút követően ő volt az, aki elsőként leírta az anyai depriváció, azaz a gyermek édesanyjától ( vagy az édesanyát helyettesítő személy, aki stabil, érzelmi kapcsolatot biztosít a gyermek számára) való szeparációjának hatásait. Spitz leírásában a személyes jellegű anya – gyerek  kapcsolaton kívül, a gyereknél nem alakulnak ki az említett reakciók, ami miatt súlyos, depressziós, patológikus vagy pszichopátiás személyiségstruktúrák alakulhatnak ki.

Spitz megfigyelései szerint az intézményben nevelkedett csecsemőket és gyerekeket pszichikus fejletlenség és apátia jellemzi. Ezt a tünetegyüttest anaklitikus depressziónak nevezte el. Ezeknek a gyermekeknek korukhoz képest járniuk kellett volna, de ők csak mozdulatlanul, „ kábult” állapotban ültek. Mindezek mellett ezek a gyerekek gyakran mutatnak autostimulatív, autoagresszív viselkedésformákat. Ezek a tünetek ugyanúgy megtalalhatóak a kórházban nevelkedő gyermekek esetében is. Rutter kiegészítette Spitz nézeteit azzal, hogy:

– az anyai depriváció által érintett gyermekek pszichikus sajátosságai az érzelemmentes pszichopátia irányában alakulhatnak.

J. Bowlby szerint a három évnél fiatalabb gyermekek anyjától való tartós szeparáció negatív következményei jóvátehetetlenek és az elsődleges következménye a fejlődésben beálló stagnálás és lemaradás és minél hosszabb ez a szeparációs periódus a kisgyermek és anyja között, annál valószínűbb, hogy azt a gyermek pszichikus fejlődése megsínyli.

Kreisler leírja a strukturális dezorganizációs szindrómát, ami súlyos funkcionális és kapcsolatteremtési zavarban nyilvánul meg az anyai depriváció hatására , valamint a krónikus kötődési elégtelenség, a stabil kapcsolatok hiánya és a társas környezet bizonytalan strukturájának a következményei.

Tünetei számos területen megjelenhetnek: étlezési zavarban, alvási zavarban, immunreakciók hiányosságaiban, krónikus pszichés betegségben vagy a fizikai fejlődés lemaradásában.

Pszichikus szinten kapcsolatteremtési nehézségek, apátia, szemkontaktus hiánya, kommunikációs nehézségek, fizikai kontaktusteremtés elutasítása figyelhető meg. Az egyévesnél idősebb gyermekeknél a pszichikus fejlődés szinte valamennyi területén zavarok mutatkoznak: a pszichomotoros fejlődés részleges vagy globális lemaradása, apátia vagy pszichomotoros instabilitás, nem alkalmazkodó, „ üresben” történő viselkedések, tér – és időbeli szerveződés, valamint a testséma zavarai, én – identitás fejlődésének a lemaradása vagy hiánya.

Tehát: a strukturális dezorganizációs szindrómát a személyiség különböző területei közötti kapcsolatok zavara vagy hiánya jellemzi.

Az intézményben nevelkedő gyermekek elhanyagolásának oka, hogy: kapcsolatuk a felnőttekkel csak a fizikai gondoskodásra korlátozódik, ami a személytelen gyermekgondozáshoz vezet és ez maga után vonja a hospitalizmus tüneteinek a megjelenését. A hospitalizált gyermek több szakaszon keresztül apatikussá válik és elveszti érdeklődését a környezete iránt.

Az első szakaszban a gyermek sokat sír, nyugtalan és keresi a kapcsolatot környezetével. Ha a környezet nem elégíti ki érzelmi igényeit, egy idő után felhagy azzal, hogy kapcsolatot létesítsen és magába zárkózik.

Robertson a bánat kifejezésének fázisáról beszél, amikor a gyermek bekerül az intézetbe és elszakad az anyjától. Szenvedésre utaló jeleket ad, nemritkán zajosan, vagy akár erőszakosan. ( ajtó fele tekintés, követeli, hogy ölbe vegyék, stb.) Ebben a szakaszban a gyermek játéka, táplálkozási szokásai és kapcsolatteremtési viselkedése az eredeti szinten marad .

A második szakaszban azonban a vigasz hiánya a gyermek kétségbeeséséhez vezet, a viselkedése szervezetlenné válik, gyakoriak a sírási rohamok, étvágytalanság, alvászavarok, megbetegedések, játékkal való felhagyás, a társas kapcsolatok iránti érdeklődés elvesztése.

A harmadik szakaszban: a gyermek lemond a kapcsolatteremetés lehetőségeiről.

Azok a gyermekek, akiknek alkalmazkodó képességük jó, valamint megfelelő támogatást kaptak a gondozói személyektől, a második szakasz után fejlődésük helyre áll, még akkor is, ha alacsonyabb szintről indulnak, mint amivel az intézménybe való beutalásukkor rendelkeztek. Beszédük, játékuk újra fejlődni kezd, a kapcsolatteremtésüket nézve jellemző, hogy néhány gyerek könnyen teremt kapcsolatot, de később – különösen serdülő – és felnőttkorban – nagy nehézségei vannak a másikhoz való stabil kötődés kialakításában. Azok a gyermekek, akik érzékenyebbek és nem tapasztaltak támogatást a gondozóiktól, regressziót mutathatnak viselkedésükben, magukba zárkóznak, apatikussá, érdektelenné válnak a környező világgal szemben.

Lázár Imre szerint a korai depriváció és az empátiahiányos gondozás neurobiológiai következménye az agyi endogrén opioid receptorok számának és aktivitásának csökkenése, ami a tartós örömtelenség neurobiológiai alapja és ez váltja ki a gyermek depresszió jellegű tüneteit. Bebizonyították, hogy  a szeparációs trauma csökkenti a glukokortikoid receptorok tevékenységeit, ami a negatív feed back szabályozásában játszik fontos szerepet, valamint a korai deprivációt kísárő distressz károsítja a külső ingerekre adott reakciók szabályozását.

A traumatikus hatásokra a gyermek kétféle adaptációs viselkedésmintával reagálhat:

túlzott függetlenséggel vagy túlzott dependenciával, fokozott önkontrollal, vagy kontrollveszteséggel, hosztilitással vagy agressziógátlással. Az aktív, de kontrolálatlan, határokat nem ismerő viselkedés számos veszélyt jelenthet a gyermek és környezete számára, míg a passzív viselkedés veszélye a tanult tehetetlenség, megtanulja, hogy viselkedésével nem képes az őt érintő eseményeken változtatni.

AZ ÖRÖKLETESSÉG (heritabilitás)

– A viselkedéskutatók egy vonás vagy képesség csoporton belüli szórását általában az érintett tulajdonság értékelésekor kapott pontszámok varianciájával (változatosságával) mérik. Minél jobban különböznek a csoport tagjai egymástól, annál nagyobb lesz a variancia.

ÖRÖKLETESSÉG:- az örökletesség a varianciának az egyének közötti genetikai különbségekből adódó százaléka

– a populációk szintjén érvényes statisztikai fogalom

– egy technikai szakkifejezés, arra használják, hogy kifejezzék, milyen arányban vesz részt a fenotípus varianciája a genotípusban.

– A fenotípus varianciája jelzi, hogy a populáción belül egy jellegzetesség mérésének mennyi a varianciája. Az intelligencia egyedi különbségei mind a fenotípushoz tartoznak.

VARIANCIA (változatosság)- egy matematikai fogalom annak mérésére, hogy a pontszámok egy adott csoporton belül mennyire különböznek egymástól.

– Minél inkább genetikai okokra vezethető vissza valamely vonáson belül az egyének közötti különbség, az örökletesség értéke annál közelebb kerül a 100 %-hoz.

– A magas örökölhetőség nem azt jelenti, hogy a környezetnek nincs hatása egy adott vonás fejlődésére vagy hogy nincs tanulás. Pl. a szókincs nagysága nagymértékben öröklődő, bár az egyénnek minden egyes szót meg kell tanulnia. A társadalomban ma mindenkit rengeteg szó ér, nagymértékben a genetikai hajlamtól függ ezek megtanulása.

ÖRÖKLETESSÉG-VIZSGÁLATOK

IKERVIZSGÁLATOK ÉS ADOPTÁCIÓ

Az IQ egy populációban való örökletességét akkor tudjuk megbecsülni, ha különválasztjuk a meglevő változatosság genetikus és környezeti forrásait. Mivel a genetikailag hasonlók (vagyis családtagok) azonos környezetűek, a két tényező szétválasztása:

a. az ikerpárok vizsgálata (az egypetéjű ikreknek azonos a génkészletűk, a kétpetéjű ikrek génállománya 50%-ban közös)

b. az örökbefogadás (itt azonos környezetben biológiailag nem rokon emberek).

EGY- ÉS KÉTPETÉJŰ IKREK

– Az ikervizsgálat első klasszikus módszerét Galton találta ki.

– Minél hasonlóbbak az egypetéjű és kétpetéjű ikrek vonásai egymáshoz, annál valószínűbb, hogy annak a vonásnak genetikai összetevői vannak.

pl. ikerkutatások – az intelligencia (tesztekkel mért értéke) örökletessége 60 – 80 %.

– Plomin, Kamin, DeFries, Prinker kutatásai számottevők ezen a területen.

– A kétpetéjű ikrek valamivel jobban hasonlítanak egymásra mint a testvérek. Ebben a hasonló környezet a felelős. Ahogy növekednek, egyre kevésbbé hasonlítanak egymásra, mivel idősebb korban csökken a családi környezet hatása és növekedik a saját környezeté kialakul a saját érdeklődési és baráti körük.

– Ez az egypetejű ikrek esetében nem így van, pontosan ez mutatja, hogy ők azért maradnak hasonlóbbak, mert később is sok időt töltenek együtt, érdeklődésük is hasonló.

Külön nevelt egypetéjű ikrek

– az egymástól elválasztva, különböző környezetben nevelt egypetéjű ikrek közötti korrelációk kiszámításával becsülhetjük az örökölhetőséget – ha valóban teljesen külön nőnek fel, nincs más magyarázat az IQ hasonlóságára, csak a genotípus egyformasága.

– Erre vonatkozó adataink ritkák, kivéve Burt adatait, amit nem fogadhatunk el a megbízhatatlanságuk miatt. (kiderült róla, hogy az adatokat átformálta a várt eredményeknek megfelelően).

– Mivel sok szülő hajlamos egyformán kezelni az egypetéjű ikreket – Minnesotai egyetem külön nevelt ikreket tanulmányozott. Eredmények: a külön neveltek legalább annyira hasonlítanak egymásra mint az együtt neveltek.

Következtetés:

– a korábban elválasztott ikrek jobban hasonlítanak IQ-ban mint a később elválasztottak

– nem nulla a korreláció az egyes ikrek otthoni környezete között: az apa foglalkozása és az otthoni anyagi javakban korrelál, ezek hatással voltak az IQ-ra is

– az ikreknek a méhen belüli környezetük is különbözhet

– a vizsgálatok tökéletlensége: – ikreket nem választották el születésük után

–   nagyon kevés olyan iker van, akit szegény vagy írástudatlan szülők neveltek

–   egyik IQ sem esett a fogyatékos tartományba, ezek a vizsgálatok kis léptékűek (50 év alatt 160 ikerpár)

Az egypetéjú ikrek IQ-ja nagyon hasonló, függetlenül attól, hogy együtt nőttek fel vagy sem. Az együtt nevelt egypetéjű ikrek IQ-ja közti korreláció megközelíti a tesztek megbízhatósági értékét és jóval magasabb mint a legtöbb pszichológiai tulajdonság esetében.

A KÖRNYEZET ÉS AZ INTELLIGENCIA

AZ INTELLIGENCIA FOGALMA ES MERESE

Az intelligencia a tehetseg egyik szeles korben elfogadott, vizsgalt es vitatott osszetevője. Meghatarozasara szamos elmeletet alkottak a szakemberek, pedig tobbe-kevesbe mindenki tudja vagy erzi, hogy miről is van szo, ha az intelligencia, ertelmesseg kifejezest hasznaljuk. Az intelligencia termeszetenek meghatarozasaban es mereseben a kezdetektől a mai napig folyamatosan ket elterő szemlelet vetelkedik, ezert elterő fogalmak, elmeletek es teszttipusok alakultak ki. Minthogy a tehetseget pszichometrikus megkozelitesben az intelligencia kulonleges esetenek tekintettek, ugyanez a kettősseg, az altala felvetett kerdesek fogalmazodtak meg a tehetseggel kapcsolatban is. Igy az intelligencia fogalmat elemezve folyamatosan a tehetseg kerdeskorenek problemaira is valaszt kerestek a szakemberek, pedig a tehetseg mint komplex viselkedesegyuttes nem magyarazhato a kepessegek szintjen.

Az intelligencia ketfele szemlelete harom dichotomia menten kulonboztethető meg: (1) altalanos intelligencia vagy elkulonulő kepessegek, (2) oroklődes illetve kornyezet hatasa valamint (3) a meresi modszerek tamadaspontja. A harom kerdeskor osszefonodasat jelzi, hogy az intelligencia kerdesevel tudomanyos szinten foglalkozo ket első szakember, a szazadforduloi Angliaban Sir Francis Galton es ugyanebben az időszakban a francia Alfred Binet mindharom teruleten elterő nezeteket vallott.

– Binet célja az intelligencia teszt megalkotásával ( próbáit gyakorlati megfontolásokból állította össze) a segítő és oktató irányú szűrés, nem a korlátozó célú megbélyegzés. Ha a gyerek nem képes eleve átlagos teljesítményt nyújtani, speciális segítséggel képes lesz javulni. Vagyis megfelelő oktatással a teljesítményt növelni lehet. Hangsúlyozta ugyanakkor a szociális helyzet és az intelligencia közötti statisztikus összefüggés létezését: a vidéki, szegényebb gyerekek az alacsonyabb szociális helyzetnek és a szegényes kultúrális környezetnek köszönhetően alacsonyabb IQ-t mutatnak.

AZ INTELLIGENCIA MERESE

A szemleletbeli kulonbsegekből adodoan az ertelmi kepessegek meghatarozasaban elterő gondolkodasu kutatok az intelligencia meresere is elterő modszereket dolgoztak ki. Galton főleg az erzekeles minősegenek vizsgalata altal igyekezett az ertelmi kepessegeket merhetőve tenni, de az eredmenyek nem igazoltak szemleletet, miszerint minel jobb az egyen eszlelese, annal pontosabb informaciokhoz jut. Nagy volumenű vizsgalatai, arra az eredmenyre vezettek, hogy a fejmeret, reakcioidő, lataselesseg es hallaskuszob merőszamai nem fuggnek ossze kulonosebben az kiemelkedő gondolkodasi kepessegekkel. Az ujabb, a mentalis feldolgozas sebesseget merő eljarasokkal vegzett kiserletekkel azonban kimutattak, hogy a latszolag igen alacsony feldolgozasi szintet jelentő feladatokkal valamelyest bejosolhatoak a magasabb kognitiv műkodesek egyenek kozotti kulonbsegei (Anderson, 1998).

Binet-re nagy hatassal volt Galton munkaja. Kezdetben ő is Galtonehoz hasonlo tesztekkel dolgozott, de hamarosan rajott, hogy azoknal a feladatoknal, amelyek iteletet es kovetkeztetest kivantak, nagyobb kulonbseg volt az egyeni teljesitmenyek kozott, mint azoknal, amelyek csak a szenzoros kapacitast mertek. A merőeljarasok alaposabb atgondolasara adott lehetőseget a francia oktatasi miniszterium megbizasa, amelyben olyan vizsgalatok kidolgozasara kerte fel Binet-t, amely lehetőve teszi az ertelmi fogyatekosoknak a normal kepessegű gyerekektől valo elkuloniteset.

BINET es SIMON (1916) eletkoronkent megallapitottak a pontszamot, amelyet egy atlagos gyermeknek el kell ernie. Aki egy-ket evvel ez alatt teljesitett, az retardaltnak minősult, aki magasabb pontszamot ert el, azt kiemelkedőkent azonositottak. Az eletkornak megfelelőnel magasabb pontszam elerese kesőbb gyakran alkalmazott eljarassa valt a tehetsegek azonositasaban.

Binet az ertelmi kepessegeket tobb reszkepesseg osszesegenek tekintette, es ezeket a kepessegeket merte. Az altala kidolgozott intelligenciateszt, illetve az eljarasara epitett IQ nagy karriert futott be. A kulonboző kepessegeket merő, tobb alskalabol allo tesztek sikerenek titka valoszinűleg sokoldalu felhasznalasi lehetősegukben rejlik, hiszen amellett, hogy osszesitett eredmenyt adnak (bar kerdeses ennek validitasa, mert egy-egy kiemelkedő vagy gyenge kepesseg erősen torzito hatasu lehet), az egyes kepessegteruletekről is informacio

nyerhető.

Az eljaras hibaja az volt, hogy kulonboző eletkoru gyerekek kepesseget kevesse lehetett osszehasonlitani. Binet korai halala miatt ezt a problemat mas kutatok oldottak meg. Lewis TERMAN (1916) a Stanford egyetem professzora adaptalta Stern modszeret, hogy kulonboző eletkoru gyerekek ertelmi szintjet is ossze tudja hasonlitani: a gyermek ertelmi korat elosztotta eletkoraval, az igy kapott hanyados mar kulonboző eletkoru gyerekek ertelmi kepesseget is Tehetsegeskent kivalogatott Nem kivalogatottak azonos dimenzioban mutatta1. A Stanford egyetemen kidolgozott es az amerikai nepessegre standardizalt intelligenciateszt felhasznalasaval TERMAN (1926) nagyvolumenű koveteses vizsgalatot inditott, amely voltakeppen megteremtette az intelligencia es a tehetseg mechanikus azonositasanak nehezen kiirthato hagyomanyat. Ő ugyanis eljarasaval az intellektualis tehetsegeket velte azonositani, annak ellenere, hogy Binet a tesztet az ertelmi fogyatekosok azonositasara dolgozta ki. Mivel Binet tesztje kifejezetten az iskolai megfeleleshez kapcsolodott, az eljaras főleg reproduktiv kepessegeket mer, a biralok sokasaganak megallapitasa szerint erősen kulturafuggő es az iskolazottsag jelentősen befolyasolja a teljesitmenyt. Ennek ellenere a tehetsegazonositasban TERMAN ota igen elterjedtek a Binet-fele eljarashoz hasonlo, reproduktiv kepessegeket es reszkepessegeket merő, intelligenciahanyadost ado tesztek. Az elmeletalkotok tovabbra is megosztottak abban a tekintetben, hogy az intelligencia megismereseben a magasabb rendű vagy az alacsonyabb rendű folyamatok vizsgalatan legyene a hangsuly, de tobbseguk a binet-i szemlelettel konzisztensen a magasabb rendű műkodesek vizsgalatat tartja fontosnak, vagyis az intelligenciat a mogottes mentalis folyamatokkal probaljak magyarazni, mikozben az alacsony szintű elmeletek a neuralis műkodes parametereiben keresik az intelligencia meghatarozasat. Mindenesetre a metakognicio es belatas folyamatanak elemzese szamos uj informaciot es modszertani anyagot szolgaltatott es szolgaltat meg ezutan is a tehetseg fejlesztesehez.

NEISSER

– a génhatás mellett mindig van egy környezeti befolyás (minimálisan biokémiai és lehet ökológiai: interperszonális vagy kulturális)

Neisser szerint az intelligenciatesztek nem az igazi tehetséget, hanem az iskolai képességeket mérik. A kulturális hatások közvetett módon hatnak az intelligenciára.

A kultúrközi (culture-cross) vizsgálatok olyan közösségeket tanulmányoznak, amelyekben nincs vagy alig van iskolázottság. Itt az ún. archaikus (prelogikus) gondolkodás uralkodik.

(Ez más szabályokat követ mint az iskolázott felnőtt gondolkodása. Intelligens megoldásokat talál a gyakorlati élet dolgaira, de az egyszerű iskolás feladatban látszólag kudarcot vall. Neisser szerint nem a kérdésre válaszolnak hanem gyakorlathoz igazodva.)

Az utóbbi évtizedekben igen alapos kultúrközi összehasonlító vizsgálatok sorozata megállapította, hogy az iskolázás és kulturális környezet nem csak ismereteket ad (ezzel befolyásolva a mérhető IQ-t) hanem rejtett hatása van a gondolkodásmód változására is. Ezért probálkoztak először a kultúra mentes (culture-free), a kultúrsemleges (culture fair) és a csökkentett kultúrális hatású (culture reduced) tesztekkel, Ezekkel az a gond, hogy minél jobban sikerül kikapcsolni a kulturát, annál kérdésesebb, hogy mi köze van a tesztnek még az intelligenciához.

A legismertebb kultúrsemleges tesztek a Cattel – féle és a Raven tesztek.

A kultúrsemleges tesztekben elért eredmények: a puerto-rico-iaké és az indiánoké gyengébb mint a brit-amerikai átlagé – ezeket az eredményeket a szakmai közvélemény kétségbe vonja, mert a tesztek megoldásához részletes verbális magyarázat kell.

KÖRNYEZETI  HATÁSOK

(egész populációt vagy csoporton belül):

Szociális változók- a kulturális környezet (hogyan élnek, mivel foglalkoznak, mit tartanak fontosnak)

foglalkozás- Az intelligenciateszt eredménye előrejelzi a foglalkozás szintjét, ugyanakkor a munkahelyek is befolyásolják az intelligencia rugalmasságát.

iskolázottság – az iskolarendszer egy egyetemes szocializációs rendszer

–          célja a modern államokban: az értelmesség érvényes formájának az elsajátítása, az intellektuális teljesítmények jellege, kerete, a gondolkodási és problémamegoldási módszereket egységesíti

–          egyik végterméke az a fajta intelligencia, amit a tesztek mérnek

–          Az iskola szerepét az IQ fejlődésében több kutatási eredmény mutatja:

a gyenge színvonalú iskolákban a gyerekek alacsony IQ – sokszor az idősebb gyerekek gyengébbek a fiataloknál

azok a gyerekek akik időlegesen nem járnak iskolába, rosszabbul teljesítenek az IQ teszteken, mint a rendszeresen járók (pl. 1960 – Virginia állam – a fekete gyerekek kimaradtak a fekete-fehér integráció miatt bezárt iskolákból)

az iskolában töltött idő szorosabb korrelációt mutat az intelligenciával, mint az életkor. Ez igaz a Raven féle tesztekre is, amelyek megoldását nem tanulták.

a meghosszabbodott tanulási idő fejlett országokban már nem jár együtt az intelligencia átlagának a növekedésével.

Az iskolázottság döntő hatással van az intelligenciára:

–  az információ átadással

–  szisztematikus problémamegoldással

–  absztrakt gondolkodás kialakításával

–  kategorizáció elsajátításával

–  figyelem fenntartása még érdektelen dolgokban is

–  alapvető szimbólumok és mechanizmusok használata

NEISSER – mivel a fejlett ipari országokban egy adott életkor után a gyerekek iskolába járnak, az intelligencia és az iskola hatása elválaszthatatlan egymástól.

felzárkóztatás – az IQ megmutatja a gyerek kortársaihoz viszonyított intellektuális helyzetét. A fejlesztő programok képesek rövid távon emelni a tesztpontszámot és a mentális képességeket, de hosszú távon nincs meggyőző eredmény.

Átfogóbb programok – legsikeresebb a Carolina Abecedar Project – kisgyereket ingergazdag környezetben évekig – ez a csoport még az oktatásban elért eredményeivel is megelőzte a kontrollcsoportot

családi környezet – környezeti és genetikai hatás együtt

–              az IQ-t befolyásoló tényezők: szülőkkel való érintkezés mennyisége, minősége, iskoláztatás

–              a gyerekek fejlődése a szülők hozzáállásán, ambícióján és nem a szociális vagy gazdasági helyzeten múlik

A különbségek a családok életvitelében kevés hosszútávú változást okoznak az IQ-ban (csak a kirívóan szegényes, nyomorúságos környezet). A családok közötti különbség, amely kisgyerekkorban nagyon fontos, késő kamaszkorra elveszti jelentőségét.

biológiai változók – egyes biológiai faktorok: születés alatti és előtti körülmények, egészség, táplálkozás – alultápláltság, mérgezések (ólom, alkohol)

a tesztpontszámok folyamatos növekedése – FLYNN EFFEKTUS

– Flynn megállapította, hogy a teljesítmény folyamatosan emelkedik a tesztelés kezdetei óta

–A legtöbb intelligencitesztet időről időre sztenderdizálják azért, hogy lépést tartsanak a populáció IQ növekedésével, a régi feladatok a fiataloknak túl könnyűek, így az átlag magasabb lesz mint a 10-15 évvel ezelőtti hasonló korúak átlaga.

Következtetés:

–    amit az IQ számok mutatnak nem az örökölt (örökölhető) intelligencia

–    a különböző kultúrákban mért IQ-k nem összehasonlíthatók

–    az IQ-beli nyereségek mérési műtermékek, nem jeleznek valódi növekedést

–    nem ismeri fel, hogy a frissítésre a norma változása miatt van szükség.

Az IQ pontok általa kimutatott növekedésnek okai:

–  a tesztmegírásban nyert tapasztalat

–  az egymás utáni generációk közti kultúrális különbség

–     a táplálkozás fejlődése

–     oktatás, gyereknevelés gyakorlatában beállt változás

–      az intelligencia definíciója – a Terman által mért értékek csak egy absztrakt problémamegoldó készség mutatói? A kérdés még nyitott.


II. ÖRÖKLETESSÉG ÉS KÖRNYEZET

Az az intelligencia temakorenek egy masik vitas pontja az intellektualis kepessegek genetikai, illetve kornyezeti meghatarozottsaga. Galton es Binet ezen a ponton is a ket elterő velemeny jeles kepviselője volt. Galton az oroklődest tartotta meghatarozonak a kepessegek kialakulasaban, es ikervizsgalatokkal latta bizonyithatonak elmeletet. A kesőbbi kutatomunka eredmenyei sokban alatamasztottak szemleletet, es bar korabban a kornyezet es a tanulas meghatarozo szerepe elsősorban a behavioristak hatasara előterbe kerult, az ezredfordulo előtt ismet megerősodott az orokletesseg elsődlegesseget hangsulyozok tabora.

Binet, aki a neveles es oktatas teren tevekenykedett, es az ertelmi fogyatekos gyerekek kepessegeinek fejlesztese iranyaban volt elkotelezett, inkabb hajlott arra a nezetre, hogy a kognitiv kepessegek kornyezeti hatasra jelentősen valtozhatnak.

Manapsag nyilvanvalo az orokletes es kornyezeti faktorok elvalaszthatatlan es folyamatos interakcioja. Igy peldaul a genetikailag jobb intellektualis adottsagokkal biro egyenek a kornyezeti hatasokat jobban tudjak hasznositani, ezert a jobb kornyezet hatasara magasabb szintre jutnak el a jobb adottsagokkal rendelkezők (FREEMAN, 1983). Vagyis ingergazdag kornyezetben az orokletesen kiemelkedő adottsagok meg kiemelkedőbbekke valnak, a gyenge adottsagok pedig csak kisebb mertekben kompenzalhatoak.

Szamos adat bizonyitja, hogy az alacsony szinvonalu kornyezet nagyobb romlast okoz a tehetsegesek intelligenciajaban, mint az atlagosakeban, ezert a kiemelkedő kepessegűek ellatasara forditott energia sokszorosan megterul. FREEMAN (1990) a Gulbenkian Alapitvany altal tamogatott nagy volumenű vizsgalatsorozataban kiemelkedő es atlagos kepessegű gyerekek fejlődeset tanulmanyozta. Azt tapasztalta, hogy a kiemelkedő kepessegű gyerekek intelligencia tesztpontszamai erősebben romlottak rossz oktatasi kornyezetben, mint az

atlagosake, akik ugyanebben a kornyezetben nevelkedtek.

Ugyanezt tamasztottak ala sajat vizsgalatom eredmenyei (GYARMATHY, 2001). A kulturafuggetlennek tartott Raven teszt eredmenyeben 5 ev alatt az atlag feletti kepessegeket mutatok az alacsony SES hatterű iskolakban kevesbe fejlődtek, mint a magasabb SES hatterű iskolakbol kivalogatott atlag feletti pontszamot elerők (1. tablazat).

1. táblázat Raven teszt pontszámok változása különböző SES hátterű iskolákban

Share

Intelligencia és kreativitás

0
Share

Általános pszichológia, 14. tétel, pszichológia távoktatás

Intelligencia és kreativitás

A kreativitás pszichológiai elméletei

A kreativitás század eleji kutatását hátráltatta az a galtoni felfogás, hogy a kreativitás készség, mely kizárólag a tömegek fölé növő zseniális emberek sajátja. Így a fogalom kísérleti vonatkozásáról nem beszélhetünk, – mivel ilyen hozzáállás árnyékában az alkotó folyamat nem ragadható meg.

A jelenség csupán elméleti fejtegetések vonalán halad, s minden pszichológiai iskola a saját irányzatának fogalomrendszerébe próbálja belepréselni a kissé nehezen kezelhető kreativitás – fogalmat.

A pszichoanalízis szerint a kreativitás szexuális izgalmak szublimálása, az alaklélektan a képzelet hirtelen előálló holisztikus produktumaként magyarázza meg, az asszociációs pszichológia nézete szerint a kreatív ember asszociációs repertoárját aktivizálja a megfelelő helyzetekben (Landau, 1974). A hagyományos, mentális tesztekre támaszkodó álláspont pusztán logikus gondolkodásként határozza meg, és a sort a kibernetika zárja, mely a bonyolult számítógépek megalkotásában látja a kreativitás lényegét (Miller, 1964, idézi Hudson, 1966). Egységes kutatási irányzatról nem beszélhetünk, egészen az Amerikai Pszichológiai Társaság 1950 – es kongresszusáig. Itt Guilford felhívja a figyelmet a kreativitás kutatásának ijesztő elhanyagoltságára. (Benesch,1994). A kritika az 1957- es Szputnyik – pánik kapcsán kel újra életre, amikor az amerikaiakat megelőzve megtörténik az első szovjet űrhajó felbocsátása. Ez olyan mértékű sokkot eredményezett, mely kapcsán megkérdőjelezték az iskolarendszer hatékonyságát, mivel az nem helyezte előtérbe az alkotó gondolkodást. “

A kreativitás divatja az intelligencia mindenhatóságába vetett hit megingása árán keletkezett” ( Klein Sándor, 1983). Segítette a kreativitás előtérbe kerülését az a tényező is, hogy a kezdeti “transzcendentális” kreativitás- elmélet helyett, mely szerint az alkotó emberek minőségileg mások, s alkotó folyamatuk titokzatos, megfejthetetlen, egyre inkább a kreativitás “mennyiségi elmélete “ vált népszerűvé, melynek lényege, hogy a művészek, tudósok, s egyéb alkotók csupán mennyiségileg mások. A gondolkodási és kreatív késztetések fejlettebb formáinak vannak birtokában. Eszerint minden emberben van alkotó képesség, legfeljebb különböző mértékben (Cropley,1983)

Guiford – modell: külön kiemelnénk GUILFORD elméletéből két fogalmat: A konvergens gondolkodásban “az információk egy egyedül helyes, optimális vagy szokásos válaszhoz vezetnek”. Szűkítő gondolkodásnak is nevezik. A divergencia “ a különböző irányokba történő gondolkozás és a különböző megoldási lehetőségek keresése” (mindkettő Landau, 1974), egyben széttartó is, mivel annyi válasz elgondolására ad lehetőséget, amennyi csak lehetséges.

Guilford a divergens gondolkodást a kreativitás feltételeként adja meg. A divergens gondolkodási képesség a gondolkodás folyamatában, mely meghatározott tartalmakból áll, létrehozza a divergens produktumot. Ezt a divergens produkciós tesztbattériával (DPT) lehet mérni, melynek faktorai tulajdonképpen a kreativitás összetevőit jelentik:

1. Könnyedség (fluencia): az a képesség, hogy emlékezetünkből adott feltételek mellett minél több szót, gondolatot, asszociációt és kifejezést tudjunk előhívni. Ezek szemantikus tartalmúak, és az egységek, kapcsolatok és rendszerek produktumait tartalmazza.

2. Hajlékonyság (flexibilitás): az elraktározott információk átalakíthatóságára vonatkozik. Lehet spontán, amit a Szokatlan használat teszt mér, illetve alkalmazkodó, amikor gyufaszálakat kell megfelelően elrendezni. A hétköznapi életben bármikor kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor a tárgyakat nem rendeltetésszerűen kell alkalmaznunk, Guilford ezért nem ragaszkodott ahhoz, hogy a kreativitást kizárólag a tudományban és művészetben emlegessük. A rendkívüli használatot rendkívüli helyzetek követelik meg.

3. Az originalitás az a készség, hogy a dolgokat másképp lássuk. Transzformációs faktornak is nevezik, mivel át kell alakítani a probléma szerkezetét, hogy megleljük a jó megoldást. Ez az egyetlen olyan faktor, amely konvergens elemeket is igényel: megtalálni egy választ. A válasz minősége már divergens jellegű: legyen ritka, eredeti, és távoli asszociációkkal lehessen rátalálni.

4. Az elaboráció, melyet Guilford később vett be a modelljébe, egy olyan képességet jelent, mely segít a rendelkezésre álló információból egy struktúrát felépíteni. Konkrétan: egy ötletből egy tervet kovácsolni.

5. Szenzitivitás – problémaérzékenységet jelent. Fogékonynak kell lenni a szokatlan dolgokra, problémákra.

6. Az átfogalmazás tulajdonképpen a már megtárgyalt flexibilitás, azaz egy tárgyat másképp kell interpretálni, mint korábban. Önkéntesen ezt nem tekintjük külön faktornak.

A kreativitás és intelligencia kapcsolata

Ha az intelligencia és a kreativitás kapcsolatáról beszélünk, a divergens gondolkodás szerepe még mindig tisztázatlan. A legtöbb hagyományos intelligenciateszt a konvergens gondolkodással kapcsolatos próbákat használja (Tyson,1972), ezért sokan azonosították e két fogalmat, ugyanúgy, mint a divergenciát és a kreativitást. Határozottan ki kell emelni, hogy Guilford nem beszél egyenlőségről, pusztán az IQ tesztek ezirányú korlátozottságára hívja fel a figyelmet. Leszögezi, hogy a “ kreatív folyamatban ugyanúgy, mint minden problémamegoldási helyzetben, mindkét gondolkozás egyidejűleg szerepet játszhat. ” (Landau, 1974)

• A konvergens, divergens és kreatív fogalmakkal kapcsolatos két híres magyar pszichológus vitája: Klein Sándor és Lénárd Ferenc közül utóbbi nem ért egyet a guilfordi fogalomrendszerrel, és bírálja a kreativitást az “omnibus-koncepciója” miatt. Lénárd szerint ha nem kíséri az elképzelést és a hallucinációt valamiféle alkotás, akkor semmiképp sem nevezhetjük ezeket kreatívnak. Az öt gondolkodási művelet egyenrangúsága a következő vitapont, azaz, hogy kiemeli- e a szerző külön a konvergens és divergens gondolkodást. Leszögezik, hogy Guilford nem tett olyan állítást, mely szerint a kreativitás megegyezne a divergens gondolkodással és a problémamegoldással. Problémaforrás a konvergens és divergens feladatok meghatározása, milyen típusúak tartoznak egyik, illetve másik feladatcsoportba. Az un. nyílt végű feladatokon folyik a vita.

• Elvontabb szinten, a kreativitást övező tévhiteket próbálja meg eloszlatni Hudson. Maga a fogalom meghatározása is gond, szerinte egyes körökben “valami általános elismerés kifejezésére használják, s általában véve jót jelent” Hudson, 1966). Az intelligencia teszteket sem kell még temetni, hiszen nem minden tartományban függetlenek a kreativitástól. Sok kutatás együttes tapasztalata, hogy az alacsony korrelációs együttható számításával záruló vizsgálatok résztvevői szinte mindig az átlagnál intelligensebbek voltak, az átlagos IQ szintet inkább reprezentáló csoportokkal erősebb korrelációkat kaptak. Ebből az következik, hogy a kreativitás mértéke általában együtt jár a hagyományos tesztekkel mért IQ- val egészen a 120 – as szintig. Ettől fölfelé a kreativitás már független változó. Ez a híres küszöb – hipotézis, melyet MacKinnonnak (Hudson,1966), vagy más forrás Barronnak (1963, id. Kalmár, 1986) tulajdonít.

• Kialakult egy olyan alapfeltevés is, mely szerint a “ kreatív emberek nyitottabbak, minden konvenciótól mentesek, szemben a nem kreatívokkal, akik merevek és tekintélytisztelők” (Hudson, 1966) Ez a nézet téves.

A kreatív folyamat fázisai és jellemzői

Alkotó problémamegoldásnak is nevezik, WALLACE nevéhez fűződik, szakaszai:

1)előkészítés: megfelelő problémareprezentáció, információgyűjtés, előhívás, hipotézis. Lényege, hogy ki tudjuk szűrni a félrevezető mozzanatokat, és új adatokat, erdményeket nyerjünk. Ha nem várt, ellentmondó adatokat kapunk, megrekedünk, kudarcot vallunk, és nem tudunk tovább mihez kezdeni. Ilyenkor nem szabad erőltetni, abba kell hagyni a munkát. A már adott válasz gátolja, hogy második nekifutásra is használjuk az előre adott információt: ez az output interferencia: szabad felidézési helyzetben a már adott válaszok interferálnak a későbbiek előhozatalával. Rossz beállítódás = egyfajta gátlás.

2) inkubáció: a probléma félretevése. Pihenni kell ilyenkor, mert a kipihent agynak nagyobb a kapacitása Oldódnak a gátlások, szelektív felejtés, új ránézés: lehet, hogy mást vesz észre benne, új elem emelkedik ki, amit addig nem vett észre.  a probléma új reprezentációja. ( a beállítódás meg tudja vakítani az embert) A problémát nem lehet elfelejteni, ott motoszkál a fejünkben. Elméleti magyarázatok:

a)Zeigarnik – effektus: ( Zeigarnik Lewin csapatában dolgozott) a befejezetlen feladatokra nagyobb arányban emlékeztek a k. sz.-ek. Az emberben van egy un. befejezési tendencia, mely feszültséget okoz. Akkor oldódik, amikor megtörténik a befejezés. (fordított Zeigarnik – hatás: akkor emlékeztek jobban a befejezettekre, ha féltek a feladattól)

Forrás: sugi.uni.hu/szigorlat/nappali_alt2.doc

A forrást az interneten találta Balázsi Rózsa

Share

Az intelligencia és az iskolai, illetve szakmai siker összefüggései

0
Share

Általános pszichológia, 12. tétel, pszichológia távoktatás

Az intelligencia és az iskolai, illetve szakmai siker összefüggései

Berei Kati jegyzete

AZ ISKOLA MINT „INTELLIGENCIA-FORMATERVEZŐ”

Az iskola:       – egy egyetemes szocializációs rendszer

–         célja a modern államokban: az értelmesség érvényes formájának az elsajátítása, a gondolkodási és problémamegoldási módszereket egységesíti

–          a követelményrendszer, ismeretanyag heterogénebb, mint amit a tesztek mérnek (azért van, hogy minden egyén a saját hajlamainak megfelelő viszonyokat alakíthasson ki, ami meghatározza a későbbi boldogulásukat).

–         egyik végterméke az a fajta intelligencia, amit a tesztek mérnek.

Az iskola szerepét az IQ fejlődésében több kutatási eredmény mutatja:

  • a gyenge színvonalú iskolákban a gyerekek alacsony IQ – sokszor az idősebb gyerekek gyengébbek a fiataloknál
  • azok a gyerekek akik időlegesen nem járnak iskolába, rosszabbul teljesítenek az IQ teszteken, mint a rendszeresen járók (pl. 1960 – Virginia állam – a fekete gyerekek kimaradtak a fekete-fehér integráció miatt bezárt iskolákból)
  • az iskolában töltött idő szorosabb korrelációt mutat az intelligenciával, mint az életkor. Ez igaz a Raven féle tesztekre is, amelyek megoldását nem tanulták.
  • a meghosszabbodott tanulási idő fejlett országokban már nem jár együtt az intelligencia átlagának a növekedésével.

1. Iskolai teljesítmény

– az első intelligencia teszteket A. Binet szerkesztette, hogy előre felmérhesse a gyerekek iskolai eredményességét – az IQ pontszámok – iskolai teljesítmény között 0,5 a korreláció, a teszteken magas pontszámot elért gyerekek többet tanultak az iskolai anyagból. De ez csak a teljes variancia egy részét magyarázza meg.

– Az iskolai tanulmányok sikere az intelligencián kivül még függ a személyes jellemzőktől is:

  • kitartás
  • iskola iránti érdeklődés
  • tanulásra való hajlandóság
  • a teljesítményre sarkalló társak, tanárok, szülők
  • egyéb kultúrális faktorok.

– Hogy mit tanulnak a gyerekek az iskolában nem csak a saját képességeiktől, hanem függ:

  • az anyag tartalmától
  • az oktatási rendszertől
  • iskolával kapcsolatos kulturális attitűdtől.

2. A tanulmányi idő hossza (az iskolázottság)

Az iskolázottság döntő hatással van az intelligenciára:

–  az információ átadással

–  szisztematikus problémamegoldással

–  absztrakt gondolkodás kialakításával

–  kategorizáció elsajátításával

–  figyelem fenntartása még érdektelen dolgokban is

–  alapvető szimbólumok és mechanizmusok használata

NEISSER – mivel a fejlett ipari országokban egy adott életkor után a gyerekek iskolába járnak, az intelligencia és az iskola hatása elválaszthatatlan egymástól.

– az iskolázottsággal korrelál a gyerekek tesztpontszáma és a társadalmi osztályhátterük (szülők iskolázottsága és foglalkozása).

– Miért tanulnak tovább a nagy IQ-s gyerekek? A tanulmányi előmenetel jutalmazás szerepét tölti be (jó jegyek, tanárai buzdítása)

– Ma a tanulmányi idő hossza mutatja a valószínű társadalmi státuszt – az IQ tesztpontszámok jó előrejelzői a tanulmányi évek számának, így a foglalkozási státuszt is előrejelzik.

TÁRSADALMI STÁTUSZ ÉS JÖVEDELEM

Az IQ és a szülők társadalmi-gazdasági státusza ( szülői SES) alapján előre lehet jelezni a későbbi teljesítménymérőket (társadalmi státusz, jövedelem):

  • a szülői SES a gyerek IQ – ját is előre jelzi és a fiatalok társadalmi státuszvarianciájának 1/3-át megmagyarázza – JENCKS (1979)
  • az IQ csak egy a számos faktor közül amely meghatározza a társadalmi eredményeket:

–        előrejelzi a munkahelyi teljesítményt (kb. 29%-ban)

–        társadalmi következményekkel negatívan korrelál – magas IQ-jú gyerekek ritkábban követnek el bűncselekményeket

Tehát az IQ pontszámok változó eredménnyel jelzik előre a társadalmi eredményességet, csak néhányat mérnek a személyiségjellemzőkből, amire a mindennapi életben szükség van.

FOGLALKOZÁS ÉS INTELLIGENCIA KORRELÁCIÓJA

Egy társadalmon belül az intelligencia és a foglalkozás között belső kapcsolat van.

A nevelési rendszer a társdadalom egyik leghatékonyabb szűrő mechanizmusa. A rendszer osztályozza a gyereket, előre meghatározva milyen foglalkozása lesz.

Foglalkozási presztízsen alapuló hierarchia (megbízhatóan fejezi ki a társadalmon belüli valóságot):

  1. BARR FOGLALKOZÁSI SKÁLA – 1920-as évek elejéről – 120 foglalkozás
  2. NORC SKÁLA (National Opinion Research Center) – közvéleménykutatás
  3. SES SKÁLA – 20-as évek – foglakozások társadalmi-gazdasági státusza – 100 foglalkozás

NORC és SES közötti korreláció 0,9

BARR és  NORC korrelációja 0,9

BARR és SES 0,8                             →      vagyis a pszichológusok, közvélemény és a                                                                                               felmérések eredményei nagyon hasonlók a                                                                                              foglalkozások és a műveltség, anyagi helyzet között

AZ INTELLIGENCIA ÉS SZAKMAI ELŐMENETEL

– Az intelligencia – tesztpontok a munkateljesítmény számos mércéjét jelzik előre: főnöki ítélet, munkadarabok minősége, stb.

-Magas (0,55) a korreláció a foglalkozáson belül elért szint és az IQ között (közeli érték az IQ és az iskolai teljesítmény közötti értékhez)

– Az IQ az egyes foglalkozásokon belül meglehetősen szétszórt.

– Duncan – 1968 – az intelligencia a döntő hatását nem közvetlenül, hanem az iskolázottságon keresztül fejti ki a foglalkozásokban.

A „megtett út együtthatóinak analízise” módszerrel következtet: az intelligenciának jelentős szerepe van abban, miért térnek el a jövedelmek egy pályán belül egymástól. „ Az iskolai végzettség és a pályavonal szempontjából hasonló személyek anyagi javadalmazása éppen értelmi képességeik miatt nagyon különbözhet.

Az IQ-nak az iskolázottságon keresztül döntő hatása van a foglalkozási szférában elfoglalt helyre. Ha az egyének ezt a szerepet elérték, önmagában az intelligencia szerepe kevésbbé lesz fontos.

A különböző foglalkozási készségek, a jártasság megszerzésének a gyorsassága összefüggésben van az intelligenciával (r-0,5) – amikor az egyén a gyakorlással járó nehézségeket már legyűrte, intelligenciája mellett még egy sor más tényezőt is felhasznál a munkahelyi sikereinek az elérésében.

Share

Az intelligencia meghatározottsága (öröklődés-környezet)

0
Share

Általános pszichológia, 11. tétel, pszichológia távoktatás

Az intelligencia meghatározottsága (öröklődés-környezet)

Kidolgozta Berei Kati

Intelligencia meghatározása, IQ fogalma (9 meghatározás) – javitókulcs szerint kell

– „Nature or nurture?” – „öröklés vagy környezet” milyen szerepet tölt be a fejlődésben a biológiai és a környezeti tényező?

– XIX. század – GALTON – a kérdés első megfogalmazója

A. INTELLIGENCIA ÉS ÖRÖKLŐDÉS

– Binet –t kivéve az IQ tesztelés úttörői úgy hitték, hogy genetikusan meghatározott intellektuális képességeket mérnek.

– A. JENSEN cikke– 1969 : Mennyire fejleszthető az IQ és az iskolai intelligencia?

a genetikai meghatározottságot fogadja el, szerinte az IQ nem fejleszthető

– Az intelligencia az agy szerkezeti és biokémiai sajátosságaitól függ – vagyis  az intellektuális képességek részben genetikai tényezők következményei

HERRNSTEIN, MURRAYA HARANG GÖRBÉJE – (1994):

– fő tézise: az IQ örökölt eltérése határozza meg a társadalmi rétegződést : nem a társadalmi egyenlőtlenségek okozzák az IQ eltéréseket, hanem az IQ örökölt eltérései adják a társadalmi rétegződést

– ez újra felszította az IQ vitát, aminek a fő témája: a RASSZ kérdés – a rasszok közötti IQ különbségek (15 pont fehérek és feketék között) következtetések:

– az emberek rangsorolhatók intelligencia alapján

– az intelligencia genetikai alapú, gyakorlatilag megváltoztathatatlan

– elitizmus fogalma – minden társadalomban van gazdasági elit és kognitív elit (felsőfokú végzettség)

Az intelligencia-vita éles fordulatot vett, amikor kiderült, hogy a Jensen munkáiban felhasznált, Burttól származó ikerkutatási vizsgálat eredményei hamisak.

C. Burt – kutatásokat végzett, hogy felbecsülje az egymástól különálló variancia-tényezőket – rokonsági viszonylatokat (ikreket, örökbefogadott gyerekeket, stb) használva fel a kutatásaihoz, – kitalált nem létező munkatársakat, légből kapott adatokat, Ezzel akart beavatkozni a politikai vitákba – az „eleven plus” tesztvizsgák érdekében, amit végül 1965-ben eltöröltek.

AZ ÖRÖKLETESSÉG (heritabilitás)

– A viselkedéskutatók egy vonás vagy képesség csoporton belüli szórását általában az érintett tulajdonság értékelésekor kapott pontszámok varianciájával (változatosságával) mérik. Minél jobban különböznek a csoport tagjai egymástól, annál nagyobb lesz a variancia.

ÖRÖKLETESSÉG:- az örökletesség a varianciának az egyének közötti genetikai különbségekből adódó százaléka

– a populációk szintjén érvényes statisztikai fogalom

– egy technikai szakkifejezés, arra használják, hogy kifejezzék, milyen arányban vesz részt a fenotípus varianciája a genotípusban.

– A fenotípus varianciája jelzi, hogy a populáción belül egy jellegzetesség mérésének mennyi a varianciája. Az intelligencia egyedi különbségei mind a fenotípushoz tartoznak.

VARIANCIA (változatosság)- egy matematikai fogalom annak mérésére, hogy a pontszámok egy adott csoporton belül mennyire különböznek egymástól.

– Minél inkább genetikai okokra vezethető vissza valamely vonáson belül az egyének közötti különbség, az örökletesség értéke annál közelebb kerül a 100 %-hoz.

– A magas örökölhetőség nem azt jelenti, hogy a környezetnek nincs hatása egy adott vonás fejlődésére vagy hogy nincs tanulás. Pl. a szókincs nagysága nagymértékben öröklődő, bár az egyénnek minden egyes szót meg kell tanulnia. A társadalomban ma mindenkit rengeteg szó ér, nagymértékben a genetikai hajlamtól függ ezek megtanulása.

ÖRÖKLETESSÉGGEL KAPCSOLATOS FÉLREÉRTÉSEK:

  1. helytelen felfogás, hogy az öröklés és környezet szemben állnak
  2. Az örökletesség nem egyénekre, hanem mindig valamilyen populációra vonatkozik

– Egy vonás örökletessége az emberek közötti különbségre vonatkozik, nem azt méri, hogy egy személy adott vonása milyen mértékben örökölt pl. a testmagasság örökletessége 90 % azt jelenti hogy az adott népességen belül az egyének közötti magasságkülönbségek a meglevő genetikai különbségeknek betudhatók és nem azt jelenti, hogy a testmagasságunk 90 %-a ered a génjeinkből.

  1. Egy adott vonás örökletessége nem állandó (nem egyetlen, rögzített érték), hanem az érintett vonásnak egy adott időpontban egy adott népességen belüli statisztikai mutatója – csak egy becsült érték.
  2. Az örökletesség nem árulja el az egyének közötti különbségek forrását.
  3. Az örökletesség azt sem mutatja, hogy a környezeti tényezők változása hogyan befolyásolja a vonások átlagos szintjét.

– Az örökletesség ≠ megváltoztathatatlanság: ha egy tulajdonságnak magas az örökletessége azt jelenti, hogy nem hatnak rá az adott populációban már meglevő környezeti különbségek. Ez nem mond semmit az újabb környezeti beavatkozások hatékonyságáról. Ellenpl. a testmagasság növekedése a táplálkozás javulásával

  1. a mindent tudás szembenállása a semmit tudással

– Egy jellegzetesség örökletes lehet attól, hogy nem tudunk mindent a fizikai, biokémiai vagy fiziológiai alapjairól, vagy a pontos mechanizmusról mellyel a környezet hat rá.

  1. A mutáció kizárt volta

– Az örökletesség változhat a külső, környezeti tényezők hatására

pl. fenilketonuria – megfelelő diétával az örökletes gyengeelméjűség visszaszorítható

  1. a szülő és gyermek közötti hasonlóság

– Gyakori eset, ha az egyed nem hasonlót szül. A hasonlóság magas foka az erőteljes beltenyészeten alapuló törzsek jellegzetessége (rokonok házassága)

ÖRÖKLETESSÉG-VIZSGÁLATOK

IKERVIZSGÁLATOK ÉS ADOPTÁCIÓ

Az IQ egy populációban való örökletességét akkor tudjuk megbecsülni, ha különválasztjuk a meglevő változatosság genetikus és környezeti forrásait.

Mivel a genetikailag hasonlók (vagyis családtagok) azonos környezetűek, a két tényező szétválasztása:

a. az ikerpárok vizsgálata (az egypetéjű ikreknek azonos a génkészletűk, a kétpetéjű ikrek génállománya 50%-ban közös)

b. az örökbefogadás (itt azonos környezetben biológiailag nem rokon emberek).

EGY- ÉS KÉTPETÉJŰ IKREK

– Az ikervizsgálat első klasszikus módszerét Galton találta ki.

– Minél hasonlóbbak az egypetéjű és kétpetéjű ikrek vonásai egymáshoz, annál valószínűbb, hogy annak a vonásnak genetikai összetevői vannak.

pl. ikerkutatások – az intelligencia (tesztekkel mért értéke) örökletessége 60 – 80 %.

– Plomin, Kamin, DeFries, Prinker kutatásai számottevők ezen a területen.

– A kétpetéjű ikrek valamivel jobban hasonlítanak egymásra mint a testvérek. Ebben a hasonló környezet a felelős. Ahogy növekednek, egyre kevésbbé hasonlítanak egymásra, mivel idősebb korban csökken a családi környezet hatása és növekedik a saját környezeté kialakul a saját érdeklődési és baráti körük.

– Ez az egypetejű ikrek esetében nem így van, pontosan ez mutatja, hogy ők azért maradnak hasonlóbbak, mert később is sok időt töltenek együtt, érdeklődésük is hasonló.

Külön nevelt egypetéjű ikrek

– az egymástól elválasztva, különböző környezetben nevelt egypetéjű ikrek közötti korrelációk kiszámításával becsülhetjük az örökölhetőséget – ha valóban teljesen külön nőnek fel, nincs más magyarázat az IQ hasonlóságára, csak a genotípus egyformasága.

– Erre vonatkozó adataink ritkák, kivéve Burt adatait, amit nem fogadhatunk el a megbízhatatlanságuk miatt. (kiderült róla, hogy az adatokat átformálta a várt eredményeknek megfelelően).

– Mivel sok szülő hajlamos egyformán kezelni az egypetéjű ikreket – Minnesotai egyetem külön nevelt ikreket tanulmányozott. Eredmények: a külön neveltek legalább annyira hasonlítanak egymásra mint az együtt neveltek.

Következtetés:

– a korábban elválasztott ikrek jobban hasonlítanak IQ-ban mint a később elválasztottak

– nem nulla a korreláció az egyes ikrek otthoni környezete között: az apa foglalkozása és az otthoni anyagi javakban korrelál, ezek hatással voltak az IQ-ra is

– az ikreknek a méhen belüli környezetük is különbözhet

– a vizsgálatok tökéletlensége: – ikreket nem választották el születésük után

–   nagyon kevés olyan iker van, akit szegény vagy írástudatlan szülők neveltek

–   egyik IQ sem esett a fogyatékos tartományba, ezek a vizsgálatok kis léptékűek (50 év alatt 160 ikerpár)

Az egypetéjú ikrek IQ-ja nagyon hasonló, függetlenül attól, hogy együtt nőttek fel vagy sem. Az együtt nevelt egypetéjű ikrek IQ-ja közti korreláció megközelíti a tesztek megbízhatósági értékét és jóval magasabb mint a legtöbb pszichológiai tulajdonság esetében.

ÖRÖKBEFOGADÁSOK (adopciós vizsgálatok)

– Az ikrekhez viszonyítva az örökbefogadással bőséges adathalmazunk van

– Háromfajta vizsgálati módszer:

  1. örökbefogadó és biológiai családok összehasonlítása
  2. örökbefogadó családokban érvényesülő környezeti hatások
  3. az örökbefogadott gyerekek hasonlítanak-e később biológiai szüleikre?

1. Örökbefogadó és biológiai családok összehasonlítása

– a gyerekek is szülők közötti korrelációk a biológiai családokban kétszer akkorák, mint az örökbefogadó családoknál

– itt nem csak a közös géneknek van szerepe, hanem a környezetnek is: mivel az örökbefogadó szülők környezete kevésbé változatos (az ügynökségek nem adnak akárkinek gyereket, ezek az otthonok jóval átlag felettiek), a korrelációs együttható nem ad helyes értéket

– az örökbefogadó családokban az anya-gyerek korrelácó magasabb mint az apa-gyerek korreláció

– a biológiai családok tagjainak az IQ-ja a kor előrehaladtával is hasonló, ez nem így van az örökbefogadó családoknál.

Következtetés: a közös gének szerepe és a közös környezet.

2. Örökbefogadó családokban érvényesülő környezeti hatások

– a szelektív elhelyezés gyakorlata miatt túlbecsült lehet a családi környezet fontossága. az ügynökségek igyekeznek a gyereknek az eredetihez hasonló otthont találni.

– ezek a vizsgálatok nem adnak választ a hasonló IQ és a közös családi környezet kapcsolatáról.

3. az örökbefogadott gyerekek hasonlítanak-e később biológiai szüleikre?

– Ahogy az örökbefogadott gyerekek egyre idősebbek lesznek, úgy korrelál egyre jobban IQ-juk biológiai anyjuk iskolázottságával, az örökbefogadó anyáéval azonban nem. Ezek nem írhatók csak a szelektív elhelyezés számlájára, szerepe van az örökletességnek is.

ÖRÖKLÉSTAN – TESZTTORZíTÁS ÉS EREDMÉNYEI

Az amerikai közvéleményben elterjedt nézet: különböző etnikai csoportok képesség és intelligenciatesztjeinek eredményei közötti különbségeknek genetikai hátterük van, ez a tesztmozgalomban kezdettől fogva jelen levő az örökléstan alapgondolata.

Thorndike, Goddard, Terman, Yerkes az amerikai fajvédő mozgalom zászlóvivői és leghatásosabb propagátorai voltak. Az örökléstan hívei szerint az intelligencia mértéke egy állandó, veleszületett korlátot jelent. Az eképpen címkézett gyerekeket külön kell választani, öröklött képességeik alapján képezni őket. Ezután biológiai adottságaiknak megfelelő pályára kell terelni őket.

H.D.GODDARD és a moronok

– meghonosította a Binet skálát Amerikában

–  értékeit a veleszületett intelligencia tárgyiasítására használta.

(tárgyiasítás – feltételezi, hogy a teszteredmények egy egyszerű rangsorolható dolgot képviselnek az agyban, amit általános intelligenciának hívunk).

– a gyengeelméjűség okát egy génben azonosította

– a mentális fogyatékosságot megpróbálta lineárisan osztályozni: idióták, imbecillisek, moronok növekvő sorrendje. Ezeket egyformán kell kezelni: intézményesíteni (kolonizáció és szabályozni a szaporodásukat, mivel veszélyeztetik a faj egészségét. Ezt a szabályozást kolonizációban látta, a sterilizálást nem tartotta gyakorlatias megoldásnak

Moron vagy enyhén értelmi fogyatékos – minden olyan ember, akinek az intelligenciaszintje 8-12 éves mentális kornak felel meg, függetlenül, hogy ez genetikai, környezeti vagy kulturális hátrányból esetleg a vizsgálatvezető iránt érzett ellenszenvből származik.

L.M. TERMAN és az IQ tömegmarketing

– kifejlesztette a Stanford – Binet skálát és népszerűsítette

– Míg a Binet tesztet csak egy gyerekre lehetett használni addig Terman kiterjesztette az összes gyerekre – így a tesztelés többmilliós üzletággá nőtte           ki magát, a marketingcégek csak olyan teszteket adtak el, aminek köze volt a Terman féle teszthez

– az első tömegteszt a hadsereg ALPHA tesztje volt

-az iskolai tesztekben 30 perc és 5 feladatsor eldönthette a gyerek sorsát, gyakorlatilag elzárta a 100 vagy az alatti IQ-val rendelkezők elől a tekintéllyel és magas fizetéssel járó hivatásokat

– olyan racionális társadalomról álmodott, amely az IQ értékek alapján osztja be állásokba az embereket.

R.M. YERKES és a hadsereg IQ-ja

– arra igyekezett, hogy a pszichológiát nagykorúsítsa, tudománnyá nyilvánítsa

Yerkes Termannal, Goddarddal megalkotta a hadsereg képességvizsgáló tesztjeit:

– rávette az amerikai hadsereget arra, hogy az I. világháborúban kb. 1,75 millió férfivel végeztessék el a tesztet, így a hite szerint objektív adatokkal támasztotta alá az örökléstan híveinek az állításait.

– A tesztek eredményei az amerikai pszichológusok értelmezésében: minden társadalmi réteg a neki megfelelő helyet foglalja el a ranglétrán.

– De a tesztek közvetlenül akkor váltak politikai manipuláció eszközeivé,         amikor a bevándorláspolitika szolgálatába állították őket.

Yerkes őrnagy kiadta 1921-ben a nagy felmérés eredményét. 3 nagy következtetést vontak le belőle:

1. a fehér amerikai felnőtt átlagos mentális életkora 13 év körül van, az enyhe értelmi fogyatékosság felső határa felett egy kicsivel.

2. az európai bevándorlókat már a származási országaik szerint is lehet rangsorolni – az északiak felsőbbrendűek

3. a skála legalján a négerek állnak

– A fehér felnőttekre kapott átlagos 13 mentális kor értelmezése – Bringham- az IQ deficitek a bevándorló tömegek összetételének köszönhetők: századforduló után a britek, skandinávok helyett dél- és keleteurópaiak kértek bebocsátást, vagyis az északi faj aránya csökkent, a „magasabbrendű” északi vér a háttérbe szorult.

1917 – ben az amerikai törvényhozás elfogadta az olvasástesztet (40 szó

1924-es kvóta- törvény

Voltak akik a közhangulattal szemben már akkor is felemelték a hangjukat. Az újságiró W. Lippman 1922-ben cikksorozatban elemezte a katonai teszteredményeket.        Nem tesztellenes – a teszteredmények misztifikálása ellen szólalt fel: logikai képtelenség, hogy a felnőtt lakosság intelligenciájának átlagos normájaként ne a felnőttek átlagos intelligenciáját vegyék. A 14 évesek mentális kora 28 kaliforniai gyerek eredményein alapult, a 16 éveseké pedig 400 felnőtt teszteredményén. Miért kell akkor 1700000 felnőtt eredmény helyett ezeket tekinteni normának? Felvetette, honnan lehet tudni, hogy a tesztek olyat mérnek, amire az életben szükség lesz? Kétségbe vonta a genetikai meghatározottságot, figyelmeztetett a veszélyekre.

Erre Termann indulatosan reagált, majd visszavonták a 13 éves mentális korra vonatkozó megállapítást, de a kota-törvény megjelenésén ez már nem változtatott.

Míg a XX sz. elején a magyar, olasz és zsidó bevándorlók alacsony IQ-ját „gyengeelméjűségnek” nyilvánították, ma genetikailag meghatározottnak tekintik néhányan az afro- és latinamerikaiak fehéreknél gyengébb eredményeit. Neisser – „jelenleg nem áll rendelkezésünkre kielégítő magyarázat a feketék és fehérek közötti IQ-átlag különbségére”.

B.  A KÖRNYEZET ÉS AZ INTELLIGENCIA

– Binet célja az intelligencia teszt megalkotásával ( próbáit gyakorlati megfontolásokból állította össze) a segítő és oktató irányú szűrés, nem a korlátozó célú megbélyegzés. Ha a gyerek nem képes eleve átlagos teljesítményt nyújtani, speciális segítséggel képes lesz javulni. Vagyis megfelelő oktatással a teljesítményt növelni lehet.

Hangsúlyozta ugyanakkor a szociális helyzet és az intelligencia közötti statisztikus összefüggés létezését: a vidéki, szegényebb gyerekek az alacsonyabb szociális helyzetnek és a szegényes kultúrális környezetnek köszönhetően alacsonyabb IQ-t mutatnak.

– NEISSER – a génhatás mellett mindig van egy környezeti befolyás (minimálisan biokémiai és lehet ökológiai: interperszonális vagy kulturális)

Neisser szerint az intelligenciatesztek nem az igazi tehetséget, hanem az iskolai képességeket mérik.

A kulturális hatások közvetett módon hatnak az intelligenciára.

A kultúrközi (culture-cross) vizsgálatok olyan közösségeket tanulmányoznak, amelyekben nincs vagy alig van iskolázottság. Itt az ún. archaikus (prelogikus) gondolkodás uralkodik.

(Ez más szabályokat követ mint az iskolázott felnőtt gondolkodása. Intelligens megoldásokat talál a gyakorlati élet dolgaira, de az egyszerű iskolás feladatban látszólag kudarcot vall. Neisser szerint nem a kérdésre válaszolnak hanem gyakorlathoz igazodva.)

Az utóbbi évtizedekben igen alapos kultúrközi összehasonlító vizsgálatok sorozata megállapította, hogy az iskolázás és kulturális környezet nem csak ismereteket ad (ezzel befolyásolva a mérhető IQ-t) hanem rejtett hatása van a gondolkodásmód változására is.

Ezért probálkoztak először a kultúra mentes (culture-free), a kultúrsemleges (culture fair) és a csökkentett kultúrális hatású (culture reduced) tesztekkel, Ezekkel az a gond, hogy minél jobban sikerül kikapcsolni a kulturát, annál kérdésesebb, hogy mi köze van a tesztnek még az intelligenciához.

A legismertebb kultúrsemleges tesztek a Cattel – féle és a Raven tesztek.

A kultúrsemleges tesztekben elért eredmények: a puerto-rico-iaké és az indiánoké gyengébb mint a brit-amerikai átlagé – ezeket az eredményeket a szakmai közvélemény kétségbe vonja, mert a tesztek megoldásához részletes verbális magyarázat kell.

KÖRNYEZETI  HATÁSOK

(egész populációt vagy csoporton belül):

  1. Szociális változók- a kulturális környezet (hogyan élnek, mivel foglalkoznak, mit tartanak fontosnak)
  2. foglalkozás- Az intelligenciateszt eredménye előrejelzi a foglalkozás szintjét, ugyanakkor a munkahelyek is befolyásolják az intelligencia rugalmasságát.
  3. iskolázottság – az iskolarendszer egy egyetemes szocializációs rendszer

–          célja a modern államokban: az értelmesség érvényes formájának az elsajátítása, az intellektuális teljesítmények jellege, kerete, a gondolkodási és problémamegoldási módszereket egységesíti

–          egyik végterméke az a fajta intelligencia, amit a tesztek mérnek

–          Az iskola szerepét az IQ fejlődésében több kutatási eredmény mutatja:

  • a gyenge színvonalú iskolákban a gyerekek alacsony IQ – sokszor az idősebb gyerekek gyengébbek a fiataloknál
  • azok a gyerekek akik időlegesen nem járnak iskolába, rosszabbul teljesítenek az IQ teszteken, mint a rendszeresen járók (pl. 1960 – Virginia állam – a fekete gyerekek kimaradtak a fekete-fehér integráció miatt bezárt iskolákból)
  • az iskolában töltött idő szorosabb korrelációt mutat az intelligenciával, mint az életkor. Ez igaz a Raven féle tesztekre is, amelyek megoldását nem tanulták.

a meghosszabbodott tanulási idő fejlett országokban már nem jár együtt az intelligencia átlagának a növekedésével.

Az iskolázottság döntő hatással van az intelligenciára:

–  az információ átadással

–  szisztematikus problémamegoldással

–  absztrakt gondolkodás kialakításával

–  kategorizáció elsajátításával

–  figyelem fenntartása még érdektelen dolgokban is

–  alapvető szimbólumok és mechanizmusok használata

NEISSER – mivel a fejlett ipari országokban egy adott életkor után a gyerekek iskolába járnak, az intelligencia és az iskola hatása elválaszthatatlan egymástól.

  1. felzárkóztatás – az IQ megmutatja a gyerek kortársaihoz viszonyított intellektuális helyzetét. A fejlesztő programok képesek rövid távon emelni a tesztpontszámot és a mentális képességeket, de hosszú távon nincs meggyőző eredmény.

Átfogóbb programok – legsikeresebb a Carolina Abecedar Project – kisgyereket ingergazdag környezetben évekig – ez a csoport még az oktatásban elért eredményeivel is megelőzte a kontrollcsoportot

  1. családi környezet – környezeti és genetikai hatás együtt

–              az IQ-t befolyásoló tényezők: szülőkkel való érintkezés mennyisége, minősége, iskoláztatás

–              a gyerekek fejlődése a szülők hozzáállásán, ambícióján és nem a szociális vagy gazdasági helyzeten múlik

A különbségek a családok életvitelében kevés hosszútávú változást okoznak az IQ-ban (csak a kirívóan szegényes, nyomorúságos környezet). A családok közötti különbség, amely kisgyerekkorban nagyon fontos, késő kamaszkorra elveszti jelentőségét.

  1. biológiai változók – egyes biológiai faktorok: születés alatti és előtti körülmények, egészség, táplálkozás – alultápláltság, mérgezések (ólom, alkohol)
  2. a tesztpontszámok folyamatos növekedése – FLYNN EFFEKTUS

– Flynn megállapította, hogy a teljesítmény folyamatosan emelkedik a tesztelés kezdetei óta

–A legtöbb intelligencitesztet időről időre sztenderdizálják azért, hogy lépést tartsanak a populáció IQ növekedésével, a régi feladatok a fiataloknak túl könnyűek, így az átlag magasabb lesz mint a 10-15 évvel ezelőtti hasonló korúak átlaga.

Következtetés:

–    amit az IQ számok mutatnak nem az örökölt (örökölhető) intelligencia

–    a különböző kultúrákban mért IQ-k nem összehasonlíthatók

–    az IQ-beli nyereségek mérési műtermékek, nem jeleznek valódi növekedést

–    nem ismeri fel, hogy a frissítésre a norma változása miatt van szükség.

Az IQ pontok általa kimutatott növekedésnek okai:

–  a tesztmegírásban nyert tapasztalat

–  az egymás utáni generációk közti kultúrális különbség

–     a táplálkozás fejlődése

–     oktatás, gyereknevelés gyakorlatában beállt változás

–      az intelligencia definíciója – a Terman által mért értékek csak egy absztrakt problémamegoldó készség mutatói? A kérdés még nyitott.

  1. 8. egyéni tapasztalatok

Források: Atkinson – Pszichológia, Gould – Az elméricskélt emberke, Horváth – Intelligencia-viszály, Jensen – Mennyiben …

Share

Az IQ-vita fő témái (az IQ vita kulcsfogalmai, Flynn-effektus, Wissler, Murray és Herrenstein)

0
Share

Általános pszichológia, 10. tétel, pszichológia távoktatás

Az IQ-vita fő témái (az IQ vita kulcsfogalmai, Flynn-effektus, Wissler, Murray és Herrenstein)

Az intelligencia viták általában három téma körül forognak: mi az intelligencia?, mi határozza meg az intelligenciát?, fejleszthetősége (mennyire és hogyan fejleszthető)?

Az IQ-vita kulcsfogalamai

  • S.E.S. / L.S.E.S. – low social economical status
  • Család: szociológiai kutatások mutatják, hogy az alacsony IQ-jú szülőknél nagyobb számban jelentkezik az iskolai sikertelenség, válás, illegális házasságok. Összefüggés mutatható ki az anya IQ szintje és az újszülött testsúlya között. Alacsony IQ-val rendelkező anyának kis testsúlyú gyermeke születik.
  • Iskolázottsági szint: az alacsony IQ-jú csoportok körében nagyobb számú a bűnöző, az iskolakerülő és az alacsony és rosszul fizetett szakmát választó egyének száma.
  • Anya IQ-ja: gyorsabb fejlődés, nagyobb testsúly születéskor. Nem az apa intelligencia hányadosát tartják számon.
  • Állampolgári magatartás: pl. választásokra ki megy el. Az alacsony IQ egyén nem vesz részt a választásokon, nem érdeklik a politikai események, sokkal később vagy egyáltalán nem fejlődik ki a nemzeti öntudata.

A Flynn-effektus

A Flynn-effektus az évek során az IQ-teszteken elért átlagpontszámok – bár eltérő mértékben – de világszerte tapasztalt folyamatos emelkedése. A jelenség nevét felfedezőjéről, James R. Flynn új-zélandi politológusról kapta. Az emelkedés mértéke nagyjából 10 év alatt három pont. http://hu.wikipedia.org/wiki/Flynn-effektus

Az utolsó 30 évben 20-25 ponttal nőtt.

Okok:

  • a teszt nem IQ-t hanem annak korrelátumait méri
  • iskolázottság
  • a fluid IQ nőtt (Raven), a kristályos IQ nem nőtt (Binet)
  • szociális tényezők
  • a mindennapos problémák megoldása nem kimutatható
  • a táplálkozás minőségének fontossága (0-3 év) -> KIR fejlődése
  • elavult mérőeszköz: újrastandardizálás szükségessége

Wissler-vita – Clark Wissler

Az intelligencia elméletek faktorait kérdőjelezi meg, főként a g-faktort. Szerinte nincs összefüggés az IQ illetve az iskolai és szakmai siker között.

  • A hatékony intelligenciát többnyire a KIR sajátosságai határozzák meg, mint pl. a reakcióidő, az ingerek közti diszkriminációs képesség
  • Jelenlegi kutatás: az IQ és a szakmai siker közti korreláció -> iskolai intelligencia fogalma (academic intelligence)

Herrenstein és Murray

A Bell Curve – haranggörbe vita

  • A haranggörbe vita egyik legfontosabb témája a rassz kérdése, vagyis a rasszok közti különbségek az IQ szintjén.
  • Az emberek rangsorolhatóak az intelligencia alapján.
  • Az intelligencia genetikai lapú és gyakorlatilag megváltozhatatlan.
  • Minden társadalomban van gazdasági elit és kognitív elit (felsőfokú végzettség) -> elitizmus fogalma
  • Beszélnek szociális genetikáról: a kognitív elit újratermeli önmagát és képezi a gazdasági elitet.
  • A környezetelvűek szerint a gazdasági elit termeli a kognitív elitet.
  • Az IQ prediktív a szakmai sikerre.

Forrás: http://www.scribd.com/doc/24574701/Pszichologiai-szoveggy%C5%B1jtemeny-BBT-Kolozsvar

Share

Az intelligencia fejleszthetősége (Jensen, Vigotsky, Feuerstein)

0
Share

Általános pszichológia, 13. tétel, pszichológia távoktatás

Az intelligencia fejleszthetősége (Jensen, Vigotsky, Feuerstein)

Berei Kata által kidolgozva

A javitókulcs szerint ehhez még hozzá kell irni az intelligencia meghatározását és az IQ fogalmát.

ÖRÖKLÉS – KÖRNYEZET VITA

Az intelligencia velünk született vagy tapasztalatok által alakított volta régi vitatéma, mely két szemléletmódot hozott létre: a nativisták illetve a környezetelvűek táborát.

Ch. Darwin evolucióelméletével újraéledt a biológiai meghatározottság szemlélete, mely szerint a fejlődés genetikai alapú, fő oka az érés. Ide sorolható Freud elmélete és ismert nézete: az emberi viselkedés elsődleges motívuma az alapvető biológiai szükségletek kielégítése. (Cole, 2006)

Ezt a szemléletet a behaviorizmus megjelenésével felváltotta a környezetelvű felfogás: bár nem tagadja a fejlődés biológiai alapját, a fő mechanizmust a tanulásban, mint a környezet ingereire adott válaszban látja. A behavioristák (Watson, Skinner) az emberi természetet tökéletesen hajlíthatónak vélték. (Atkinson és mtsai, 2005)

A konstruktivista szemlélet fő képviselője Piaget, aki a biológiai érés és környezet együttes hatása mellett nagy fontosságot tulajdonít a gyerek aktív szerepének is. Az intelligencia területáltalános modelljét dolgozta ki. (Varga, 2001) A fejlődés szakaszai során (melyek minőségileg új mintázatok megjelenései) a gyerek maga konstruálja a tudását az őt körülvevő világról. A szakaszok közti átmenet egyszerre jelentkezik a viselkedés szinte minden szintjén, bár a környezeti behatások gyorsíthatják vagy lassíthatják az ütemét. (Cole, 2003)

A kulturális megközelítés az előbbiekhez hozzáadja a harmadik tényező, a kultúra hatását is. Vigotszkij, Bruner, Feuerstein elméletei az intelligencia újabb modelljeibe illeszkednek, ezek már a kognitív fejlődés szociális és kulturális eredetét hangsúlyozzák. (Lebeer, Roth, 2001)

JENSEN

Az öröklődés – környezet vita újra fellángolt Jensen 1969-es cikkével: “Mennyire fejleszthető az IQ és az iskolai teljesítmény?” A szerző a genetikai meghatározottságot fogadta el.

Az 50-es és 60-as években kognitív jellegű, kompenzáló nevelési programokat indítottak, melyekkel a társadalmilag hátrányos helyzetből induló gyerekek korai iskolai fejlesztését célozták meg: Head Start, Banneker-Plann (St. Louis), Higher Horizons (NY), More effective school (NY) (Jensen, 1969).

Ezek a pár hónapig tartó programok nem tudták pótolni a gyermekek összes hiányosságát. Mivel a hatékonyság mérésére az IQ növekedést használták, ennek csak kis mértékű, rövid ideig tartó emelkedése miatt a programok hatékonyságát megkérdőjelezték. De az IQ növekedése nem a kognitív működés növekedését tükrözi, hanem a motivációbeli változásokat, melyek a gyermekek tesztben nyújtott teljesítményére hatnak. A beavatkozás hosszú távú eredménye tehát nem az IQ növekedéssel, hanem a mindennapi képességek javulásával volt mérhető. Jensen elmarasztaló véleménye szerint megbukott kísérlet volt, amelyben a nagy kulturális gazdagságot és intézményes leleményességet elpazarolták egy kis létszámú gyerekcsoportra. (Jensen, 1969)

Jensen a rasszok közötti különbségek kérdésével foglalkozva a képességek két szintjét különítette el: az I. szint az egyszerű tanulási mechanizmusok szintje, míg a II. szint a magasabb szintű mentális folyamatokat foglalja magába. Szerinte az IQ tesztek a II. szint képességeit mérik, melyek a spearmani modell általános intelligenciájának felelnek meg. Úgy látta, hogy a teszteken alacsony eredményt elért fekete gyerekeknél a fejlesztések az I. szintet kellene megcélozzák. Mivel ezek a programok kudarcot vallottak, arra a következtetésre jutott, hogy az IQ nem fejleszthető (Vajda Zs, 2002).

Az általános intelligencia g faktora nem azonos az emberi képességek egészével, így ezt nem tekint-hetjük a produktivítást meghatározó tényezőnek. Jensen szerint a munkahelyi teljesítmény szempontjából irrelevánsak a tesztvizsgálatok. Ha a teszt nem a munkahelyen kívánt képességeket méri, könnyebb az elvárásoknak megfelelően kicserélni a dolgozókat, mint növelni az intelligenciájukat. (Jensen, 1969)

VIGOTSZKIJ, FEUERSTEIN

A kultúrális megközelítésű újabb elméletek képviselői feltételezik, hogy az öröklődés és a környezet nincsenek közvetlen kölcsönhatásban, hanem a kultúrán keresztül találkoznak. A kultúra az emberek által felhalmozott tudásra épülő életmódok együttese, melyet továbbadnak egyik generációról a másikra a nyelvi eszközökön, hiedelmeken, szokásokon, értékeken és tevékenységeken keresztül. (Cole, 2006)

VIGOTSZKIJ szociokognitív elméletében a gyerek a világot egy tapasztaltabb felnőtt segítségével ismeri meg, szociális, interperszonális kapcsolatai meghatározó jellegűek. A modell az intelligenciát területspecifikus jellemzőként írta le.(Varga, 2001) A kognitív fejlődésen belül két szintet különböztetett meg: az aktuális fejlettségi szintet (jelenlegi probléma-megoldó képesség) és a potenciális szintet (a gyerek milyen jellegű problémát tud megoldani a felnőtt segítségével). A gyerek fejlettségi fokának meghatározásánál mindkettőt figyelembe kell venni.

Vigotszkij a nyelvfejlődést a kognitív fejlődés magjának látta. A nyelv elsődleges eszköz a társas kapcsolatokban, alapvető szerepet játszik az ismeretek elsajátításában, gyakorlásában. (Atkinson és mtsai,2005) Az elképzelése szerint mind a beszéd, mind a gondolkodás átalakul a nyelv elsajátítása közben: a gondolkodás verbálissá válik míg a nyelv intellektuális funkciót kap. (Cole, 2006)

FEUERSTEIN a “life-time learning society” legfontosabb tanulási rendszerét dolgozta ki. Ennek alapja a SCM – Strukturált Kognitív Változtathatóság és a MLE – Mediált Tanulási Tapasztalat elméletei és alkalmazott rendszerei a FIE (Eszköztár gazdagítás), a Tanulási Potenciál Vizsgálata (LPAD) illetve a Környezet Alakítása és Változtatása (ME).

Feuerstein a módszerét olyan gyerekeken fejleszette ki, akik a történelmi (háborús) helyzet okozta ún. kulturális depriváció miatt visszamaradtak a kognitív fejlődésben. A kulturális transzmisszióbeli hiányok ellensúlyozása által elősegíti a hatékony tanulási és gondolkodási készségek strukturált kialakulását. A módszer kiterjeszthető más csoportokra is: tanulási zavarokkal küszködő gyerekek, tehetséges tanulók, gazdasági szférában dolgozók és mások esetében is használható. (Lebeer, Roth. 2001)

SCM (Structural Cognitive Modifiability)

A humánus szemléletű elmélet alaptétele: minden emberi lény intelligenciája változtatható, nyitott rendszer, melyben a határokat csak három tényező szabja meg: életkor, genetikai örökség és fizikai (pszichikai) fogyatékosság. Fő eleme a strukturált kognitív változtathatóság. Itt a szerkezeti változás nem csak tartalombeli, ismeretbeli vagy készségbeli, hanem maradandóan alakítja a kognitív strukturákat is. Ezek változása dinamikus sémákat hoz létre, melyekkel később ismeretlen problémák is megoldhatók.

A változtathatóság kognitív aspektusai mellett figyelembe veszi az affektív-motivációs és szociális vetületet is. (Lebber, Roth, 2001) A statikus fizikai struktúrákkal ellentétben a szellemi-emocionális struktúrák dinamikus összetevőkből állnak. Ha csak egyetlen elemet is pozitív irányba változtatunk meg, az az egész rendszerben – még a beteg részekben is – pozitív változásokat eredményez. (Bohács, 2007)

MLE – Mediated Learning Experience

A kognitív fejlődésbeli különbségek okai között van a genetikai és környezeti hatások mellett a “proximális” faktor is, mely a szülő (tanár) közvetítő szerepe. Az MLE olyan tanulási mód, amelyben a gyerek és az inger közé helyezkedő mediátor segíti az alapvető kognitív funkciók, mint alkalmazkodási eszközök, kialakulását. A közvetítő szerepe, hogy biztosítsa az inger észlelését, értelmezését, integrálását és az ingerek szűrésével, szervezésével, magyarázásával növelje a tanulás hatékonyságát.

Az LPAD-nek nevezett alapos mérőrendszerrel feltérképezik a gyermek pontos kognitív állapotát és megállapítják tanulási potenciáljának mértékét. Ezután mediált tanulással megindítják az agy helyes használatát. Majd eszközgazdagító feladatlapjaival (FIE) egyszerre annyi agyi funkciót működtet, amennyit csak lehetséges. (Bohács, 2007)

IRODALOMJEGYZÉK

KÖNYVEK:

Atkinson&Hilgard, Smith,E.E., Nolen-Hoeksema,S., Fredrickson,B. (2005)-Pszichológia- Osiris kiadó, Bp

Cole, M. , Cole, Sh.R. (2006) – Fejlődéslélektan – Osiris Kiadó, Bp

Jensen, A. (1972) Mennyiben növelhetjük az IQ-t és az iskolai teljesítményt? in Vörös L. (1979): Az IQ vita és az örökléselvűek argumentációja, FPK

Lebber, J., Roth M. (szerk.,2001): Hogyan támogassuk a tanulási zavarokkal küszködő gyerekek kognitív fejlődését az általános oktatás rendszerén belül, Kolozsvár, 7-18

Vajda Zs. (2002): Az intelligencia és az IQ – vita, Akadémiai Kiadó, Bp., 7-9

ONLINE DOKUMENTUMOK

Bohács Z (2007) Csodálatos elme. http://www.hetek.hu/hatter/200710/csodalatos_elme, (letöltve 2009 dec.4)

Varga B. (2001): Fejlődéslélektan I – Pszichológiai felvételi előkészítő http://www.sulinet.hu/tovabbtan/felveteli/2001/28het/pszicho/pszicho28.html (letöltve 2009 dec. 4)

Share

Az intelligencia klasszikus elméletei (Galton, Spearman, Hebb, Vernon, Thurstone, Cattel, Piaget, Eysenk, Vigotsky)

0
Share

Általános pszichológia, 8. tétel, pszichológia távoktatás

Az intelligencia klasszikus elméletei (Galton, Spearman, Hebb, Vernon, Thurstone, Cattel, Piaget, Eysenk, Vigotsky)

Hochbauer Jenő álta kidolgozva

GALTON

-Az első empirikus vizsgálatokat végezete.

-Bármely faj egyedei között változatosság figyelhető meg, ez örökletes, és az intellektust is érinti. Az emberek különböznek egymástól intellektusuk szerint. A képességekben lévő különbbségekek örökletességét igyekszik bebizonyítani. Érvelése: a kiválóság „végigfut a családfán” 1660-1865 között az  angol bírói testületen végzett vizsgálatok, azt mutatták,hogy azok közeli vagy távoli rokonaik között nagy számban kiemelkedő teljesítményű személyek voltak. G az örökletesség elsőbbségét hangsúlyozza a környezettel szemben.

SPERMAN

-kétféle faktort különít el:

  • -g (general) = általános szellemi képesség, közös képesség minden intelligencia teljesítményben arra vonatkozik, hogy hogyan észlelünk és értékelünk összefüggéseket (egyik modernebb változta a Raven mátrixok), egyfajta mentális energia,
  • -s (specific) = speciális képességek, ezek nem ragadják meg az intelligencia lényegét, különböző tesztekkel mérhetők, ráépül az általános intelligencia, Meghatározatlan számú speciális képességeket tartalmazhat: téri, aritmetikai, logikai, tájékozódási, zenei, stb.

HEBB

-Két fajta I különít el:

  • A Intelligencia az értelmi képességek kifejlődésének  veleszületett lehetőségére utal.
  • B Intelligencia ennek a fejlődésnek a későbbi időpontban meglevő szintjére, amikor a személy értelmi működése megfigyelhető.

A Intelligencia nem mérhető.

B Intelligencia szintje nem tükrözi szükségszerűen az A Intelligencia szintjét.

-Az IQ általában állandó, és csak nagyon lassan változik, felnőtteknél 15-30 éves kor között alig változik (15 kor körül állandósul), majd az életkorral lassan csökken. Gyermekeknél azonban az Intelligencia állandósága a megfelelő környezettől függ.

-Az IQ csak a B Intelligencia mércéje, azonban a kettő nem különíthető el teljesen egymástól, hanem épp ellenkezőleg: az A intelligencia belejátszik a B-be, és fontos összetevője annak.

VERNON

-Egy hierarchikus modellt készített, melyben az első helyen a G-faktor szerepel. Ezután következik két elsőrendű faktor (verbális-edukációs és téri-mechanikus), ezután a másodrendű csoportfaktorok (verbális, numerikus, téri, mechanikus, kézügyességi faktor). A hierarchikus rendszer legalsó fokán a specifikus faktorok helyezkednek el.

-Kísérletében vizsgálta, hogy fejleszthető-e az Intelligencia gyakorlással arra a következtetésre jutott, hogy a teljesítmény nő, de a G- faktor változatlan marad, tehát nem lesz intelligensebb a személy.

THURSTONE

-A g nem egységes mentális energia, hanem több különböző intellektuális képességből áll, amelyek egyszerre működnek az intelligencia teszt során.

-az intelligencia hét különböző, de egymással kapcsolatban álló faktorból áll: verbális értés,verbális kifejezőkészség,számolás,emlékezet,észlelési gyorsaság, következtetési képesség, térbeli viszonyok felfogása.

-Thurstone kezdetben kategorikusan tagadta a G-faktor létezését, de később arra a meggyőződésre jutott, hogy az általános G-faktor létezését mégiscsak el kell ismerni, de nem mint elsődleges faktor, hanem csak mint a 7 elsődleges faktorból származó másodlagos faktor.

Nemek közötti különbségek. Férfiak: jobb térbeli tájékozódási képesség, jobb matematikai képesség, zenei képesség szempontjából is a férfiak állnak a ranglétra élén. Nők: jobb verbális képesség, (korábban kezdenek el beszélni, könnyebben tanulnak idegen nyelvet). Agyanatómiai ismeretek igazolják, hogy a nőknek két beszédközpontjuk van, a férfiaknak csak egy.

CATTEL

-57 olyan változót különített el, mely az emberi képesség tág spektrumát képezi, és ezeket a faktorokat két csoportba osztotta:

  • Elsődleges faktorok (az alapvető emberi képességek) és
  • Másodlagos faktorok. Ide sorolja a folyékony és a kristályos intelligenciát:

a) Folyékony Intelligencia (Fluid) (hajlékony): a megértés „ereje“, a problémahelyzethez való rugalmas alkalmazkodás. „Természetes és csupasz“ értelem.  Ez az intelligencia alapvetően öröklés által meghatározott. Korai felnőtt korban éri el a csúcsát és ettől kezdve hanyatlik.

b) Kristályos Intelligencia (rögzült): már megszerzett tudás és képességek alkalmazása.

Az életkor előrehaladtával a rugalmas intelligencia szerepe csökken.

-Intelligencia tesztjének célja, hogy a kettőt egymástól különválasztva mérje, a kultúrfüggetlen (culture free), majd a kultúrsemleges (culture fair) tesztjét.

PIAGET

Szerinte az Intelligencia az új információknak, már meglevő kognitív sémákba való asszimilálódását jelenti.  Szerinte a környezetben való hatékony alkalmazkodás 2 funkcióval valósul meg: asszimiláció és akkomodáció.

  • A gyermekek logikus gondolkodásának fejlődését vizsgálta. Ez négy szakaszra bontható:

a) érzékszervi mozgásos szakasz: (két éves korig tart) a csecsemő a vele született reflexeket gyakorolja, milyen következményei vannak bizonyos mozdulatoknak. A szakasz végén a gyerek azt is tudja, hogy az a tárgy is létezik a mit nem lát.

b) műveletek előtti szakasz:( 2-7) sajátítják el a nyelvet, animisztikus gondolkodás(élettelen tárgyakat emberi tul. ruházza fel)

c) konkrét műveleti szakasz: (7-11) meg tudja különböztetni a tárgyakat jellegzetességeik alapján.A legfontosabb kognitív művelet, a megmaradás elve (ugyanannyi tej példája)

d) formális műveleti szakasz: (11 tól) otthonosan mozog a szisztematikus problémamegoldásban, egy problémát több szempontból tud megközelíteni.

  • P a négy szakasz mellet megkülönböztet két módot amely segítségével a gyermek ismereteket szerez:

1.aszimiláció: az új információt a már meglévő tudásrendszerbe illeszti.

2.akkomódáció: új ismeretekre új tudássémát alakít ki.

EYSENCK

Három féle I beszél:

A: tulajdonképpeni, veleszületett egyéni intelligencia,

B: az A-ra ráépülő különböző szociális és kulturális hatások

C: Pszichometriai, azaz a tesztekkel mért intelligencia.

A genetikai adottságok kontextus függően alakulnak ki: ay intelligencia 80% öröklött, 20% környezeti hatás.

VIGOTSKY

  • A szociális megközelítések szerint, a szociális kontextus ugyanolyan genetikai alap mellett különböző szintű teljesítményt határoz meg.
  • Az intelligencia fejlődését az intelligencia és tanulás összefüggéseinek keretén belül tárgyalják egyes elméletalkotók (Vigotsky és Feuerstein).
  • Vigotsky szerint a tanulás az a szociális folyamat, amely megelőzi a fejlődést, és a fejlődés legközelebbi zónáját célozza meg. A kompetens viselkedés elsajátítása általában egy páros összhatás eredménye, amelyben a kompetens felnőtt fokozatosan átadja a kezdőnek az ismereteket. Vigotsky aktivitációs (a potenciális képességek aktivációja) fogalma az intelligencia fejleszthetőségét jelöli: „az ember annyira intelligens amennyire képességeit a környezeti tényezők aktiválják“.
Share

Az intelligencia modern elméletei (Gardner, Sternberg)

0
Share

Általános pszichológia, 9. tétel, pszichológia távoktatás

Az intelligencia modern elméletei (Gardner, Sternberg)

Hochbauer Jenő álta kidolgozva

Az 1960 as évekig a faktoranalitikus megközelítés uralta az intelligencia kutatást, de ma már a kognitív pszichológiai megközelítés elfogadottabb. Az intelligenciát úgy közelítik meg, hogy először megnézik hogy milyen mentális folyamatokat (műveleteket) igényelnek bizonyos intellektuális tevékenységek. Többek között azt is kihangsúlyozzák, hogy az értelmi képesség, kontextusfüggő.

Gardner / Többszörös intelligencia elmélete

  • Kifogásolja, hogy az intelligenciatesztek különböző képességeket mérve az intelligencia egészéről nyilatkoznak. A tesztek egy aktuális állapotot tükröznek, de nem modellálják az ember természetes viselkedését. Hangsúlyozza, hogy a képességek egyenrangúak.

  • Gardner azt vallja, hogy különböző kontextusoknak, különböző típusú intelligenciák felelnek meg, és nem beszélhetünk általános G-faktorról, hanem Intelligenciák-ról.

Kidolgozta a Spektrum projektet:„kevesebb időt kell szánnunk a gyermekek rangsorolására és többet arra, hogy ráébresszük öket a velük született adottságaikra és tehetségeikre, arra, hogy száz meg száz érdemes cél létezik és számtalan készség juttathat el hozzájuk“.

  • Szerinte nem egyfajta monolitikus intelligencia hoz sikert az életben, hanem inkább intelligenciák széles skálája. 7 féle értelmet különít el:
    1. Nyelvi (szóbeli) (magában foglalja a: beszédhangok,nyelvtan,szemantika és pragmatika területén való jártasságot)
    2. Zenei (zenei hangok hordozta jelentés megértése, kommunikálása és létrehozása)
    3. Logikai, matematikai (absztrakt gondolkodás képessége)
    4. Téri (téri vizuális információ észlelése, eredeti ingerek felhasználása nélkül)
    5. Testi, kinetikus (mozgásos) (képesség, hogy testünket adott kulturális közegben kérdések megoldására használjuk)
    6. Személyes, intraperszonális (önismerethez vezető I) (érzéseink, motivációink megértése)
    7. Társas, interperszonális (embertársaink megértésének képessége) (mások szándékainak, érzéseinek felismerése)

Sternberg / Triarchic Theory/  az intelligencia 3 képességű összetevőjének elmélete

  1. Metakomponens: mentális képesség, melyet egy-egy probléma megközelítésére, megoldására használunk. (ahogyan megtervezzük egy problémamegoldás stratégiáját)
  2. Teljesítménykomponens: mentális képességek, melyeket aktuálisan használunk a probléma megoldásában (ahogyan a stratégiát kivitelezzük)
  3. Tudásszerző komponens: a megértés és információszerzési képességünkre vonatkozik. (kódolják, összehasonlítják az információkat)

Az intelligencia 3 oldalát mutatta ki: 1. Analitikus, 2. Kreatív, 3. Gyakorlati.

Goleman / Érzelmi Intelligencia (EQ)

Jelenti:

–         önmagunk ösztönzése,

–         indulatok fékezési képessége,

–         a frusztrációkkal szembefeszülő dac,

–         vágyak kielégítésének késleltetése,

–         empátia

Az érzelmi intelligencia fontosabb, mint az IQ. A személy későbbi életútját:(80% EQ, 20 IQ)

Share

Az intelligencia fejleszthetősége (Jensen, Vigotsky, Feuerstein)

0
Share

Általános pszichológia, 13. tétel, pszichológia távoktatás

Az intelligencia fejleszthetősége (Jensen, Vigotsky, Feuerstein)

Simon Laura jegyezte

Az intelligencia fejleszthetősége (Jensen, Vigotsky, Feuerstein)

Az intelligencia fejleszthetősége (Jensen, Vigotsky, Feuerstein)

Az intelligencia fejleszthetősége (Jensen, Vigotsky, Feuerstein)

Az intelligencia fejleszthetősége (Jensen, Vigotsky, Feuerstein)

Share

Az intelligencia és az iskolai, illetve szakmai siker összefüggései

0
Share

Általános pszichológia, 12. tétel, pszichológia távoktatás

Az intelligencia és az iskolai, illetve szakmai siker összefüggései

Simon Laura jegyzete

Az intelligencia és az iskolai, illetve szakmai siker összefüggései

Az intelligencia és az iskolai, illetve szakmai siker összefüggései

Share
Go to Top