Posts tagged introvertált

Eysenck elmélete a személyiségről

0
Share

Személyiségpszichológia, 13. tétel, pszichológia távoktatás

Nagy Eszter jegyzete alapján kidolgozta Pölczman Ildikó

n      Eysenck jól ismerte a személyiségre vonatkozó különböző tipológiák elméleteit, emellett Pavlov munkásságát is

n      úgy gondolta, hogy az egyéni különbségek okát az öröklötten eltérő serkentő és gátló idegrendszerifolyamatokban kell keresni

n      Típustana kialakításakor az ókori elméleteket is figyelembe vette

n      A személyiség két szupervonása az érzelmi labilitás (vagy neuroticizmus) és az extra- illetve introverzió, amelyet később egy harmadik dimenzióval egészített ki, a pszichoticizmussal.

Eysenck tipológiája

n      Eysenck az extra- és introverziót dimenzióként fogja fel, ami azt jelenti, hogy az emberek többsége e jellemző mentén valahol a két végpont között helyezkedik el

n      Az 1960-as években a korábban leírtakhoz képest úgy módosította elméletét, hogy a felszálló retikuláris rendszer (ARAS) által meghatározott agykérgi arousal szintje a döntő az izgalmi és gátló folyamatok létrejöttében

n      Az eleve magas arousal (serkentettségi) alapszinttel jellemezhető introvertáltak a relatíve alacsonyabb ingerlési szinteket tartják kellemesnek

n      Az eleve alacsonyabb arousal alapszinttel rendelkező extravertáltak a magasabb ingerlési szinteket kedvelik (ld. 3. ábra). Az introvertált személyek ebből fakadóan lesznek ingerkerülők, míg az extravertáltak „ingerre éhesek”.

Neuroticitás és aktiváció

n      Eysenck elméletalkotásában módosulást figyelhetünk meg a magas emocionális labilitás (más szóval neuroticitás) létrejöttének fiziológiai magyarázatában.

¨     Kezdetben a szimpatikus idegrendszer fokozott serkenthetőségét tartotta felelősnek a kiegyensúlyozatlanságért

¨     Később az un. viszcerális agynak nevezett ősi agykérgi területek, vagyis nagyrészt a limbikus rendszerhez tartozó struktúrák fokozott aktivációját tette felelőssé a labilitás kialakulásáért.

ARAS- felszálló aktiváló rendszer

Eysenck – szupervonások és ARAS

n      A két típusdimenzió az idegrendszer működésének kétféle módját tükrözi

n      A felszálló aktiváló rendszer (retikuláris állomány) – ARAS

¨     introverzió: magasabb aktivációs szint (érzékenység túlingerlésre)

¨     extroverzió: alacsonyabb aktiváció (túlingerlés igénye)

ARAS és EI

n      Geen (1984): a „fehér zaj” tanulási kísérlet

¨     az introvertált alacsonyabb fehér zajt választ

¨     a két típus eltérő körülmények között mutat azonos arousal mintázatot (pl. szívritmus): milyen hangerővel hallgatod a rádiót? 🙂

¨     vigilencia-feladatok: az introvertáltak éberebbek, kevesebbet hibáznak

¨     gyógyszerkutatások: kevesebb stimuláns az izgalom létrejöttéhez introvertáltaknál

¨     több nyugtató, depresszáns a nyugalmi állapothoz introvertáltaknál

Érzelmi válaszkészség és egészség

n      a stressz növeli a vegetatív arousalt

n      az állandósult arousal növeli az érrendszeri sérülések esélyét

n      a stresszre adott arousal-emelkedés személyiségjeggyel hozható összefüggésbe  – magasabb reaktivitás azoknál, akiket személyiségük arra indít, hogy dühvel reagáljanak vagy elnyomják az átélt dühöt                                      ===>    az erősen szorongó vagy erősen emocionális személyek hajlamosabbak az érrendszeri megbetegedésekre

Three Giants

n      A két szupervonás – a neuroticizmus és extraverzió-introverzió – mellett a személyiség harmadik fő vonásának – a pszichoticizmus – leírásával vált teljessé Eysenck személyiségteóriája (rövidítése: PEN), amit a személyiség háromfaktoros elméletének is neveznek (Three Giants)

n      A személyiség harmadik dimenziója: pszichoticizmus. Úgy gondolta, hogy ennek a kifejezetten patológiás folyamatnak a hátterében szintén öröklött biológiai tényezők húzódnak meg, amelyek azonban még feltáratlanok

n      A pszichoticizmus dimenziójához modelljében olyan tulajdonságok tartoznak mint például a mások iránti érzéketlenség, a szociális elvárásokkal való szembehelyezkedés, az egocentrikusság, az impulzivitás, az agresszivitás és az érzelmi hidegség.

Eysenck pszichometriai tevékenysége

n      Az 1940-es években született a „Maudsley Medical Questionnaire” című kérdőíve (MMQ) a neurotikus zavarban szenvedők kiszűrésére

n      Az 1950-es években kérdőívét kibővítette az extraverziót mérő skálával, ami ezután a Maudsley Personality Inventory (MPI) nevet kapta

n      Az 1960-as években kifejlesztette a disszimulációt is mérő, hazugság-skálával bővített és átdolgozott kérdőívet, amely az Eysenck Personality Inventory (EPI) lett

n      Az 1970-es években a legjelentősebb változást a pszichoticizmus skála bevezetése jelentette az Eysenck Personality Questionnaire (EPQ) legújabb változatába

n      Az 1980-as években a kérdőív továbbfejlesztett változatában (EPQ-R) a pszichoticizmus skálában hajtották végre a legtöbb változtatást.

Forrás: szpszi_eloadas04_2008.ppt

Charles S. Carver, Michael F. Scheier: Személyiségpszichológia, Osiris kiadó, Budapest, 2006

Share

Jung tipológiája

0
Share

Személyiségpszichológia, 12. tétel, pszichológia távoktatás

Nagy Eszter jegyzete alapján Pölczman Ildikó által kidolgozva

 

C. G. Jung funkcionális típustana

Jung Kretschmer és Jaensch munkásságával egy időben dolgozza ki funkcionális típustanát, amelynek előzményét jelentette:

Schiller költészet-esztétikai munkájában leírt két szemben álló művésztípus: naiv alkotó – ösztönös, és a szentimentális alkotó – fokozott tudatosság.

Nietzsche a tragédia eredetével foglalkozva szembeállítja Apollót és Dionüszoszt – szemlélet, értelem, erkölcs, szellem vs. akarat, ösztön, vitalitás és élet

Jung megfelelést látott a naív-apollói és a szentimentális-dionüszoszi típusok között, s úgy jellemezte őket, az egész lelki élet energiáját adó libidó az objektumra, a külvilágra (extravertált), illetve a szubjektumra, a belső világra (introvertált) irányul.

Az introvertált absztrahálóan viszonyul a tárgyhoz; tulajdonképpen mindig arra törekszik, hogy elvonja belőle a libidót… ezzel szemben az extravertáltnak pozitív a tárgyhoz való viszonya. Olyannyira igenli annak jelentőségét, hogy szubjektív beállítottságát szüntelenül a tárgyhoz igazítja és arra irányítja.” (Jung, 1988. 5-6.o.)

Mindkét alapvető beállítottságon / irányultságon belül különböző lelki működések lehetnek uralkodók:

racionális típusoknál a gondolkodás (intellektuális megismerés + logikai következtetés) és az érzés (szubjektív értékelés: kellemes /kellemetlen)

Az irracionális típusnál az érzékelés (érzékszervekkel történő észlelés) és az intuíció (tudattalan tartalom észlelése)

Jung életformákat, valósághoz való viszonyulás és az alkotás személyiségmintázatait írja le: például az extravertált gondolkodó típus – általános sémákat, elveket, képleteket keres a valóságban, míg az introvertált gondolkodó jellegzetes példája az ismeretkritikát előtébe állító Kant.

n      Két jellegzetes irányultságot különböztet meg:

¨     extraverzió – beállítódásában a külvilág felé irányul, nem fél a külvilág tárgyaitól, bizalommal él és mozog közöttük. Jellemző rá a környezethez való gyors alkalmazkodás, az ismeretlen, új ingerek csábítóan hatnak rá.

¨     introverzió – a befelé forduló személyiséget a külvilág tárgyaitól való félelem határozza meg, az újdonságot bizalmatlanul fogadja. A külső befolyásnak ellenáll – saját útján akar járni, belső szubjektuma a valódi világa

Mindkét típus jelen van minden emberben, de általában csak az egyik dominál.

n      Van egy példa, ami ezt jól szemlélteti: Az introvertrált és az extravertrált sétálni mennek. Találnak egy kastélyt. Extrovertrált: Menjünk be, nézzük meg mi van itt! Introvertrált: Nem hiszem, hogy be szabad mennünk ide. Veszélyes is lehet. Végül bemennek. Az extrovertrált felderíti a terepet, bejárja az egész kastélyt. Az introvertrált megáll egy könyvekkel teli szobában és elkezd olvasni. Extrovertrált: Menjünk haza, nincs itt semmi érdekes, csak pár poros könyv! Introvertrált: Maradjunk még, ezek a könyvek nagyon érdekesek és milyen régiek! A történet végére az introvertráltból extravertrált és az extravertráltból introvertrált lesz.

A négy funkciótípus

n      A tudat irányultságával (E,I) együttesen értelmezhetők

n      Érzékelés – érzékszervekkel felfogás

¨     nem reflektív, a “felszín” hangsúlya

n      Gondolkodás – intellektuális megismerés, logikai következtetés

¨     nehéz használni értelmi alapon nem felfogható helyzetekben

n      Érzelem – szubjektív értékelés

¨     érzelmi benyomás alapján való tájékozódás

n      Intuíció – tudattalan észlelés/e

¨     a lehetőségek csábítása a realitással szemben

A tudat és tudattalan kiegészítő viszonyai

n      A tudat és a tudattalan kiegészítik egymást, ha a tudat introvertrált, a tudattalan extravertrált és fordítva. A beállítottsági típusokon belül négyféle pszichológiai funkció létezik az ektopszichés funkciók (azaz a környezethez való alkalmazkodás) alapján: 1, racionális típusok: gondolkodó ↔ érző, 2, irracionális típusok: érzékelő ↔ intuitív. Az egyes funkciók dominanciája elnyomja a többit, ezáltal azok a tudattalanban fognak munkálni; tehát 1dominál, 3 a tudattalanban dolgozik.

Jungi típusok, ektopszichés funkciók

n      A következő típusok léteznek:

n      extravertrált gondolkodó

n      extravertrált érző

n      extravertrált érzékelő

n      extravertrált intuitív,

n      introvertrált gondolkodó

n      introvertrált érző

n      introvertrált érzékelő

n      introvertrált intuitív.

Főfunkció és segédfunkció a tudati működésben

n      A pszichikum önszabályozó rendszer, az ellentétek egyensúlyára épül: az ellentétek kiegészítik egymást. A tudattalan és a tudatos egyformán fontos. A tudatot egy fénycsóvához lehetne hasonlítani, mely által csak azt látjuk, amire odavilágítottunk. Fontos a tudatos és a tudattalan integrálása, a tudattalant is be kell engedni a tudatosba, nem csak fordítva

n      A személyiség fejlődése magával hozhatja a tudattalan funkciók kiteljesedését. A legfőbb ellentét az alcsoportokon belül mutatható ki, pl.: ha a gondolkodás a legfejlettebb, akkor az érzelmei a leggyengébbek. A főfunkció a tudat működését határozza meg. A segédfunkció kiegészíti a főfunkciót az ellentétes alcsoportból

n      Az inferioris funkciók a tudattalan működését jellemzik. Lássuk például az extravertrált gondolkodót! Ez esetben a tudat beállítódása (főfunkció): extravertrált gondolkodó, tudattalan (inferioris funkció): introvertrált érző, segédfunkció: érzékelés vagy intuíció.

A kollektív tudattalan

n      Olyan tartalmak, amelyek az emberekhez tartoznak örökletesen, tehát nem az egyéni élet eseményei töltik fel. (ezt valamiféle előhuzalozottságként értelmezhetjük)

n      Az archaikus elme úgy van preformálva, hogy bizonyos módon dolgozza fel az információkat. Az álmok, hallucinációk, téveseszmék szerkezeti elemei hasonlóak ahhoz, amit a mítoszokban lehet találni (pl.: pokoljárás).

n      Az emberi elmében vannak olyan strukturális jellemzők, amelyek meghatározzák, hogy a formák milyen alakot öltenek. Ezek az archetípusok. Pl.: Egy rossz életperiódus utazásként jelenik meg az álomban, ami hasonló az összes nép mitológiájában megtalálható alvilág bejárásával.

n      Ezeknek a közös archetípusok azért léteznek, mert az emberiségnek van egy közös tapasztalata: életről, halálról, istenről, anyáról, apáról, születésről, jóról, gonoszról (ezek mind archetípusok példái).

Forrás: szpszi_eloadas04_2008.ppt

Charles S. Carver, Michael F. Scheier: Személyiségpszichológia, Osiris kiadó, Budapest, 2006, 262 old.

Jung, C. G. (1989): A lélektani típusok. Budapest, Európa Könyvkiadó

Archaikus személyiségelméletek, alkati és pszichológiai tipológiák

http://pecspszi.uni.hu/keret.cgi?/ii_eves_anyagok/szemkoll1_archaikus.htm

Share
Go to Top