Posts tagged kommunikáció

A nonverbális kommunikáció

0
Share

Általános pszichológia, 35. tétel, pszichológia távoktatás

Pölczman Ildikó által kidolgozva

Kommunikációval kapcsolatos kutatások megállapították, hogy minden ember sajátja a kommunikációs ösztön.

Az alábbiakban három, egymástól eltérő leírása a kommunikációnak, kezdve egy nagyon elemi és általános meghatározással, s egy összetett, csak az emberi fajra jellemző kommunikáció fogalommal zárva.

(1) A kommunikáció legelemibb formájában a jeladó rendszer vagy szervezet kibocsát egy fizikai jelet, amely egy másik rendszer vagy organizmus viselkedését valamilyen módon befolyásolhatja.

(2) A kommunikáció egy szorosabb, a fentinél kevésbé általános értelemben véve egy olyan folyamat, amelyben az információ vagy üzenet fizikai átvitele egy feladótól egy címzetthez valamilyen közös jelrendszeren vagy kódon keresztül történik. A kommunikáció kód-modellje, úgy tűnik, nem tud megmagyarázni egy fontos jelenséget: hogyan történik a kommunikáció akkor, amikor a jelentés nem szószerinti.

Ide tartoznak például az olyan nem nyelvi emberi kommunikációs formák is, mint a gesztusok, a mimika, vagy az állati kommunikáció számos esete, például a méhek tánca, vagy a lovak bizonyos viselkedései.

(3) A kommunikáció egy további, sajátosan emberi értelemben szándékok hatékony kifejezése végtelenül változatos viselkedésekkel (köztük, de nem szükségszerűen: nyelvi viselkedésekkel), ahol a szándék a másik személy „gondolkodásának” megváltoztatásán keresztül irányul a másik viselkedésének megváltoztatására; a „hallgató” oldaláról pedig e kommunikatív szándékok felismerésének képessége a viselkedés alapján, változatos helyzetekben.

Összefoglalva:

Az emberi viszonyok természetét a partnerek két- vagy többoldalú kommunikációs cseréjének tagoltsága (interpunkciója) határozza meg. Ezért a kommunikáció cirkuláris.

A kommunikáció digitális és analógiás rendszerek által jut kifejezésre.

Ezek a fogalmak a számítógép nyelvéből kerültek át. A digitális kifejezés olyan tulajdonságokat jelent, ahol a kód részeire, összetevőire bontható és a köztük lévő összefüggés leírható.

Így a kommunikáció folyamatában a digitális tulajdonságok a nyelvre jellemzők. Az analóg kód tágabb, nem lehet részekre bontani. Az ilyen típusú kód segítségével megy végbe a szimbolikus (művészi) és a nem verbális kommunikáció (pl. gesztus, mimika).

Egyszerű, hétköznapi példákkal illusztrálható, hogy az embereknél a kommunikáció el tud válni a nyelvhasználattól. Nehéz lenne komolyan kétségbe vonni, hogy amikor időnként félhangosan magunkban beszélünk, az nyelvhasználat, ám nem személyek közötti kommunikáció. Könnyen gyűjthetünk példákat a nyelvhasználat nélküli kommunikációra is, hiszen mindnyájan látunk számos példát a hétköznapi életben arra, amikor szavak nélkül igen kifejezően és hatékonyan kommunikálunk valamit.

Noha nyelvhasználat és kommunikáció fogalmilag nem esik egybe, a hétköznapi kommunikációban, elsősorban a személyközi kommunikációban gyakran együtt jár a nyelvi és a nem nyelvi kommunikáció.

I.  A nonverbális kommunikáció

Hatékony kommunikáció kód nélkül

Gyakoriak az olyan kommunikációs helyzetek, aktusok, amikor nem alkalmazunk kódot, mégis hatékony a kommunikáció. Pl. Péter megkérdezi Évától hogy van, mire Éva elővesz egy doboz fájdalomcsillapítót a táskájából és megmutatja Péternek. Nyilvánvaló ebben a helyzetben, hogy nem történt kódalkalmazás, mégis sikeres volt a kommunikáció

Az emberi kommunikáció alapja a beszéd, mégis egy társas helyzetben a viselkedés minden mozzanata információhordozó. Az üzenet mindig kiegészül azzal :“mit csinál miközben mondja”

Sokszor ezek a nem verbális elemek felülírhatják az eredeti üzenetet. Pl. Lesütött szemmel vallja be a gyerek, hogy nem volt Mc Donald’sban, kételkedni fogunk a szavaiban.

• Megnyilvánulási formái

1.Arcmimika:

Szemek: mozgatása, lehunyása vagy a kacsintás mutatja a felek közti egymásrahangoltságot.

Homlok: kisimult-egyensúly, nyugalmat sugall, összeráncolt- figyelem, meglepetés vagy harag jele.

Alsó arc: Itt legikánbb ajkak mozgását figyeljük: mosoly-jó kedélyállapot, lebiggyesztett ajkak-szomorúságra utal.

2.Tekintet: A közvetlen kommunikációban mindig keressük a szemkontaktust, kezdeményezés és a komm. fenntartása céljából. A hosszan tartó szemkontaktus a rokonszenv jele. “A szem a lélek tükre”-árulkodik a személy figyelmi és érzelmi állapotáról. Informatív jellegét sok kifejezés mutatja: bágyadt tekintet, tűzben égő szemek…

3.Gesztusok és testtartás: A beszélgető partnerek viszonyáról árulkodik. A gesztusokat néha tuatosan, de többször tudattalanul használjuk. A tudatos gesztusok közmegegyezésen alapulnak pl. V-betű formálása a győzelem jele. Kezeink kitárása-nyitottság, meghajlás-tisztelet jele.

Önvédelem: ha követnek tekintetükkel-összehúzzunk magunkon a kabátot. Dominancia: pl. nem tudjuk kia főnök, ki a beosztott, de ha látjuk, hogy melyikük teszi a másik vállára a kezét és melyikük bólogat, helyesen következtetünk.

4.Térköz szabályozás-Proxemika: Árulkodó lehet, ha megfigyeljük, hogy a beszélő felek milyen távolságban helyezkednek el egymástól Mindenkinek megvan az intim, személyes tere. Ez ált. 0-60 cm. Az ebbe való behatolás kellemetlen lehet zsúfolt térben. A 60-120 cmtávolság személyes viszont mutat.A 120-300cm társalgási viszonyra utal. Ha ezen távolságon belül valakinek a szemébe nézünk, arra gondol majd, hogy valamit közölni szeretnénk vele. A 300cm-től  nyilvános tér:itt megegedett mások arcának roved fürkészése. Ezek a nyugati kultúra térközi viszonyai. Más kultúrákban ez eltérő lehet.

•A non-verbális kommunikáció funkciói

1. A kommunikáció folyamatának felügyelete a nem verbális jelzések segítségével történik. Ha ismerős arcot látunk, tekintetünkkel, mosolyunkkal küldünk üzenetet a szóváltás igényéről. Ha elfordítja a fejét-elutasítja. Ha ugyanúgy reagál, ahogyan mi-kész a kommunikációra. Amikor az interakció lezárását szeretnénk- elnézünk, izgünk-mozgunk, hátrább lépünk, óránkra pillantunk…

2. Az én hiteles megjelenítése. A közvetlen interakcióban hiteles, érvényes képet kell nyújtanunk önmagunkról, mivel csak így veszik komolyan a mondandónkat. Pl. nem vígasztalhatjuk bajba jutott barátunkat kárörvendő arckifejezéssel. Összhangban kell lennie a közés tartalmának a gesztusainkkal.

3. Az érzelmi állapot kifejezése. Beszéd során sok, a beszédtől független jelzés utal a beszélő érzelmi állapotára.Pl. szomorúság-lehorgasztott fej, újjongás-heves gesztikuláció. Ezek a megnyilvánulások általnos érvényűek, minden ember számára ugyanazt közvetítik. Előfordul, hogy el akarjuk titkolni az érzéseinket.Pl. kínunkban nevetünk.

II.Metakommunikáció

Kommunikáció a kódolt üzenet “felett”

A kommunikáció legkifinomultabb formája, ami hosszas társas tanulás eredménye.

A szavainkat kísérő és azok értelmezését befolyásoló, nem szóbeli jelzések összessége a metakommunikáció. Általában a kétféle csatornán – nyelvi és nem nyelvi – beérkező kommunikáció összhangban van egymással, s erősítik egymást, ezáltal hitelessé téve a kommunikációt. Előfordul azonban, hogy a nem nyelvi úton beérkező információ ellentmond a szóbeli közlésnek. Képzeljünk el egy embert, aki miközben nyugodtnak mondja magát, a lábaival dobol és babrál a kezeivel. Mint ahogy fentebb említettük, a nem verbális kommunikációs jelzéseinket sokkal kevésbé szabályozzuk akaratlagosan, így nem nehéz eldönteni, hogy inkább a testi jelzésnek fog hinni a hallgató, és idegesnek fogja gondolni az illetőt (Forgas, 1989).

Share

A nonverbális kommunikáció

0
Share

Általános pszichológia, 35. tétel, pszichológia távoktatás

Volf Brigitta jegyzete alapján

Bár az emberi kommunikáció alapformája a beszéd, de egy közvetlen helyzetben a viselkedés minden mozzanata információhordozó. Az üzenet kiegészül azzal, hogy „mit csinál, miközben mondja”. A nem verbális kommunikáció megnyilvánulási formái:

–          Arcmimika:

  • Szemek – mozgatása, lehunyása vagy a kacsintás árulkodik a beszélgető partnerek egymásra hangoltságáról
  • Homlok tájéka – kisimult homlok nyugodtságot és egyensúlyt sugall, az összeráncolt homlok lehet a megfeszített figyelem, a meglepetés vagy a harag jele.
  • Alsó arc: ezen a tájékon az ajkak mozgásait figyeljük, a mosoly minden kultúrában a jó kedélyállapot jelzője, a lebiggyesztett ajak láttán pedig a szomorúságra gondolunk.

–          Tekintet: A szemet a „lélek tükrének” is nevezzük, mert árulkodik a személy érzelmi és figyelmi állapotáról. Fontosságát sok nyelvi kifejezés is bizonyítja: bágyadt tekintet, tűzben égő szemek, huncut pillantás, kerekre nyílt szemek. Ha a célunk a kommunikációs kapcsolat kezdeményezése és fenntartása, akkor mindig keressük a szemkontaktust.

–          Gesztusok és testtartás: Közvetlenül árulkodik a beszélgető partnerek viszonyáról. A gesztusokat néha tudatosan, néha tudattalanul használjuk. A tudatos gesztusok közmegegyezésen alapulnak, jelentésük egy kultúrában általános. V- a győzelem kifejezését jelenti, ujj-jelzés. Udvariassági gesztus: a fejbiccentés, meghajlás, kezeink kitárása –  tisztelet és a nyitottság jelzései.

–          Térköz szabályozása (proxemika): az is beszédes lehet, hogy a közvetlenül kommunikáló felek milyen távolságra helyezkednek el egymástól. Mindenkinek van egy személyes intim tere, ami a teste körül 0-60 cm közötti távolság. A hívatlan beavatkozás kellemetlen érzést vált ki. Ha az ember egy zsúfolt helyen van, pl. liftben, kerüli a szemkontaktust, mert ezeket intim viszony kifejezésére szoktuk használni. 60-120 cm közötti távolság a személyes viszonyt fejezi ki, pl. utcai párbeszéd esetén ilyen távolságra állunk az ismerőseinktől. 120-300 cm közötti távolság társalgási viszonyra utal. 300 cm-nél nagyobb távolság a nyilvános tér, ebben a térközben megengedett mások arcának rövid fürkészése. A proxemikában nagyok a kulturális különbségek.

A nem verbális kommunikáció funkciói

– kommunikációs kapcsolat ellenőrzése – a kapcsolatlétesítéstől annak fennállásáig a nem verbális visszacsatolás révén nyilvánul meg.

– az én hiteles megjelenítése – közvetlen kapcsolatban hiteles, érvényes és elfogadható képet kell nyújtanunk magunkról, mert csak így veszik komolyan mondanivalónkat, pl. nem kárörvendő vigyorral vigasztaljuk a barátunkat vagy sírva bizonygatjuk, hogy nem érdekel, hogy mi lesz a kapcsolatunk sorsa.

A beszéd során jelzések utalnak a beszélő érzelmi állapotára. A szomorú ember lehorgasztott fejjel beszél, az izgatott tördeli a kezét, aki türelmetlen ujjaival dobol, aki ujjong az hevesen gesztikulál. Mindenkivel előfordul, hogy nem szeretné, hogy mások tudják az érzéseit, ezért megjátssza magát. Megeshet, hogy az ember kínjában vigyorog, vagy alig tudja leplezni nevetését, amikor komolynak kellene lennie.

A nem verbális jelzések alkalmasak a személyes viszony kifejezésére. A gesztusok, távolság és testtartás kifejezésére juttatják a beszélők közötti kapcsolatot.

Egy csoporthoz való tartozásnak is megvannak a nyilvános jegyei: ruházkodás, hajviselet, tetoválás, ékszerek. Mindezek arról árulkodhatnak, hogy mely csapat tagjának tekinti magát.

Metakommunikáció

Az emberi kommunikációnak legkifinomultabb formája, ami hosszas tanulás eredménye. A verbális és nem verbális közléseink módjára vonatkozik, ami felülírhatja az információs tartalmat. Ugyanazt a tartalmat többféleképpen lehet elmondani, ilyen esetekben fontos, hogy milyen hanglejtést, hangszínt, hangerőt és ritmust használunk, mert a vevő ezáltal állapítja meg a mondottak hitelességét. Ez érvényes a gesztusokra is. Pl. a kézfogás barátság és bizalom jele, de nem mindegy, hogy határozottan vagy erőtlenül fogunk kezet valakivel. Az ilyen benyomás sokat nyom a latba.

Forrás: tanulmányi útmutató

Share

A kommunikáció alapfogalmai

1
Share

Általános pszichológia, 34. tétel, pszichológia távoktatás

Volf Brigitta jegyzete alapján

Az információcsere a kommunikáción keresztül valósul meg. A kommunikációs helyzetben van egy fél, aki az információt elküldi, ő az adó, és van, aki az információt befogadja, ő a vevő.

Az információs tartalom az üzenet, ami egy információs csatornán keresztül továbbítódik. Az adó az üzenetet valamilyen formában kódolja, amihez jeleket használ, olyan jeleket, amelyeket a vevő dekódolni tud, vagyis megfejti.

A kommunikáció elemeit minden olyan helyzet tartalmazza, ahol az a cél, hogy a másik tudomására hozzunk valamit. Eredete a latin communis szóhoz kapcsolódik, ami közösséget, a communication pedig közzétételt jelent.

A kommunikáció során információt közvetítünk.

Shannon megfogalmazása szerint: az információ a várhatótól való eltérés.

Az információ mértékegysége a bit. A bit jelentése: az információegység, mely két azonos valószínűséggel fennálló változat közötti döntést teszi lehetővé. A „győztünk” szó egy információnak felel meg.

Az információfelesleget redundáns információnak nevezzük.

Az információ jelekből épül fel, ezek lehetnek természetesek (mosoly, kitárt kar, ökölbe szorított kéz) és szimbolikusak (közlekedési tábla, egy kitüntetés, vagy sms végére írt smile).

Az információ megvalósulhat közvetlen interakció révén, vagy közvetett úton, pl. elektronikus levél.

Az információcsere különböző bonyolultsági szinteken zajlik

–          reflexes kommunikáció szintje: a méhek, a hangyák, termeszek kolóniáiban figyelhető meg, ebben a kommunikációban hiányzik a tudatosság, vagyis ösztönszerű.

–          Szándékos, nyelv nélküli kommunikáció szintje: az állatvilágban elterjedt, de az embereknél is jellemző. Nemcsak fajtársak, hanem különböző fajok egyedei között is működhet. Pl. kutya ha ki akar menni – itt az adónak létezik visszacsatolás igénye, jelzést vár arra vonatkozóan, hogy az üzeneteket helyesen értelmezték.

–          Nyelvi kommunikáció szintje: ez a legbonyolultabb szint, ami nyelvek vagy jelnyelvek által valósul meg. Ezen a szinten a kommunikáció szándékos, kisszámú jellel működik és a jelek kombinálhatóak.

Az emberi kommunikáció formái

Társas kapcsolatokról beszélünk, ha az emberek beszélgetnek, gesztikulálnak, mutaogatnak, nevetgélnek egymással. A kommunikációs kapcsolat kialakulásának első feltétele, hogy legyen kapcsolat. Amikor két ember egy közös nyelvet használ, amit mindketten képesek megérteni, akkor verbális kommunikációról beszélünk.

Anélkül, hogy halljuk őket, sejtjük, hogy milyen viszony van köztük. Pl. ha barátok találkoznak, akkor testhelyzetük, mimikájuk, gesztusaik, modoruk erre utal. Ez a kommunikáció nem verbális formája.

Az emberi kommunikáció harmadik formája a metakommunikáció, ami az előbbi forma mindkettőjéhez kapcsolódhat. Arra vonatkozik, hogy az információtartalmat milyen módon közvetítjük.

Forrás: tanulmányi útmutató

Share

Vegyi hírközlés

0
Share

Állatpszichológia, 18. tétel, pszichológia távoktatás

Minden inger valamilyen jelet képvisel, valamit szignalizál. Vannak azonban olyan speciális jelek, melyek egyedek közti közlést, kommunikációt szolgálnak, és szigorúbb értelemben csak ezeket nevezzük jeleknek. A jelek, amennyiben számukra az állatnak receptora van, meghatározott magatartási reakciót váltanak ki.

A kommunikáció általában ugyanazon faj két egyede között zajlik. Néha azonban különböző fajok kommunikálnak egymással, és ilyenkor gyakran a zsákmányállat az, amelyik elhagyja a rejtekhelyét és közvetlenül a ragadozóval kommunikál.

A kommunikáció aktusa mindig legalább két résztvevő közreműködését feltételezi, a leadójét és a vevőjét. A kommunikációs aktus egy jelből vagy jelek sorozatából áll, a jel tulajdonképpen a kommunikáció fizikai formája vagy e formák sorozata. Ugyanaz a jel különféle kontextusban és különféle vevők számára egészen más értelmezést nyerhet, és adott esetben a túlélés szempontjából pozitív vagy negatív lehet.

Az állati kommunikációban a jelek a legkülönfélébbek lehetnek, a leggyakrabban pozitúrák, magatartási mintázatok, hangok, speciális vegyületek, stb. Ennek alapján a hírközlés formáit négy nagy csoportba osztjuk:

  1. nyomási tapintási hírközlés
  2. vegyi hírközlés
  3. optikai hírközlés
  4. akusztikus hírközlés

Vegyi hírközlés

A vegyi hírközlés a kommunikáció legprimitívebb formája, de a legmagasabb rendű élőlényeknél is találkozhatunk velük. A szagjelek előnyei, hogy kis mennyiségben és távolról hatnak, hatásuk tartós és minden akadályon képes áthatolni. Az állatok által a hírközlésben használt szagjeleket feromonoknak nevezzük, ezek nem hormonok.

A szagok nyelve (olfaktorikus hírközlés) nagyon elterjedt az állatvilágban. Igen sok rovar és emlősállat rendelkezik éles szaglóérzékkel, s megfelelő illatanyag-termelő miriggyel. Ezeket az anyagokat, feromonokat fel is használja a kommunikációra.

A feromonok egy bizonyos faj egyedei között ható belső elválasztásúó mirigyek által kiválasztott jellegzetes szagú kémiai anyagok, amelyek szaghatásukon keresztül fejtik ki aktivitásukat. A feromon fajon belüli kommunikációra használt kémiai vegyület. A feromonok érzékelése szájon keresztül, ízleléssel vagy a szagfelfogó készüléken szaglással történik.

A feromonok sok rovar-, lepkefaj életében ugyanazt a funkciót töltik be, mint a madaraknál a párkereső ének, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben a nőstények adják le a hívójelet. A fajukra jellemző feromonok, mivel kis molekulájúak, gyorsan és nagy távolságra eljutnak, s odacsalogatják a hímeket. A hímek olyan érzékenyek, hogy köbcentiméterenként néhány molekula elég ahhoz, hogy érzékeljék, s ezért kilométeres távolságból is megérzik a nőstény jelenlétét. A szaganyagok nagyon fajspecifikusak, minden faj csak a saját nőstényének illatára reagál – a rokon fajokéra nem -, s így nem fordulhat elő a nemkívánatos fajkeveredés.

A hírközlésben szagjeleket használó állatok úgy különböztetik meg a szagokat, mint ahogy az emberek az ismerősök hangját.

A szagjelek vagy feromonok kifejtett hatásuk valamint az általuk közölt híranyag természete szerint csoportosíthatók:

  • ivari vonzó feromonok – a szaporodás szolgálatában állank, általában a hím állatok termelik.
  • fajtársat vonzó feromonok – a társas életet élő fajok mindkét nembeli egyedei kiválasztják
  • taszító feromonok – az egyedek közti távolságtartást, az egyedek egymást elkerülő viselkedését és az agresszió kiváltását szolgálják
  • riasztó vagy vészjelző feromonok – a veszélyt jelző vagy a bajba került egyedek választják ki, és ezeken keresztül figyelmeztető híranyagot közvetítenek a fajtársaknak, amely azokban menekülési kísérletet vált ki.
  • jelző feromonok – segítségükkel az állatok a territóriumaik határait jelölik meg, ezáltal figyelmeztető jeleket közölve a betolakodóknak

Példák

  • nőstény moly – reproduktív készenlét
  • kutyák – terület megjelölése
  • hangyák – ha megtámadják, agresszív viselkedés kiváltása környékbeli hangyákból
  • hangyák – útvonal kijelölése
  • medve – fába vésve, fához dörzsölődve jelöli ki a területét

Az embereknél is kimutatták, hogy vannak kommunikációs szaglási lehetőségek. Az egyik vizsgálat a minden szaghatástól megfosztott emberekről (saját, férfi, nő felismerése), a másik vizsgálat a csecsemő-anya kapcsolatából von le következtetéseket.

Forrás: tanulmányi útmutató (CD)

http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81llati_kommunik%C3%A1ci%C3%B3

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/konyvtar/informat/azinform/html/kommall.html

http://www.cogsci.bme.hu/~babarczy/Orak/BMEundergrad/kommba/9allatikomm.pdf

Share

Akusztikus hírközlés

0
Share

Állatpszichológia, 20. tétel, pszichológia távoktatás

Minden inger valamilyen jelet képvisel, valamit szignalizál. Vannak azonban olyan speciális jelek, melyek egyedek közti közlést, kommunikációt szolgálnak, és szigorúbb értelemben csak ezeket nevezzük jeleknek. A jelek, amennyiben számukra az állatnak receptora van, meghatározott magatartási reakciót váltanak ki.

A kommunikáció általában ugyanazon faj két egyede között zajlik. Néha azonban különböző fajok kommunikálnak egymással, és ilyenkor gyakran a zsákmányállat az, amelyik elhagyja a rejtekhelyét és közvetlenül a ragadozóval kommunikál.

A kommunikáció aktusa mindig legalább két résztvevő közreműködését feltételezi, a leadójét és a vevőjét. A kommunikációs aktus egy jelből vagy jelek sorozatából áll, a jel tulajdonképpen a kommunikáció fizikai formája vagy e formák sorozata. Ugyanaz a jel különféle kontextusban és különféle vevők számára egészen más értelmezést nyerhet, és adott esetben a túlélés szempontjából pozitív vagy negatív lehet.

Az állati kommunikációban a jelek a legkülönfélébbek lehetnek, a leggyakrabban pozitúrák, magatartási mintázatok, hangok, speciális vegyületek, stb. Ennek alapján a hírközlés formáit négy nagy csoportba osztjuk:

  1. nyomási tapintási hírközlés
  2. vegyi hírközlés
  3. optikai hírközlés
  4. akusztikus hírközlés

Akusztikus hírközlés

A hangokkal történő hírközlés az állatvilágban igen elterjedt, egyaránt megtalálhatóak a hívó jelek, riasztó, szerelmi jelek. A hangjelzések sokféleképp segítik elő a társas érintkezést, főleg olyan esetekben, amikor a látási vagy szaglási ingerek nem érvényesülhetnek. Elsősorban a fajtársak – különösen az ivari párok – egymásra találásában, a fiókák nevelésében, a tájékozódásban játszanak fontos szerepet.

A hang előnye a látvánnyal szemben, hogy bármikor, éjjel-nappal, bárhol, akármilyen akadályokkal megtűzdelt terepen alkalmazható, minden irányban terjed, viszonylag messzire eljut, s rövid idő alatt sok információ továbbítására alkalmas, mert frekvenciája sokkal gyorsabban változtatható, mint a mozgásformák, s kisebb energia-befektetést igényel.

A hangnak vannak előnyei a látható jelekkel szemben:

  • a hangok sötétben is érzékelhetők.
  • az üzenetek vételekor nem kell a feladó felé fordulni.
  • a hallható jelek kibocsátása mindenfajta más tevékenység közben végezhető.

Példa:

Az akusztikus jelzések igazi mesterei az énekesmadarak. Dallamaik annyira egyediek, sajátosak – nincs két azonos módon éneklő madár -, hogy a közölni kívánt információval egyúttal mindig “be is mutatkoznak”, s az egymástól távol élő populációk sokszor nem is értik egymást.

Forrás: tanulmányi útmutató (CD)

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/konyvtar/informat/azinform/html/kommall.html

Share

Optikai hírközlés

0
Share

Állatpszichológia, 19. tétel, pszichológia távoktatás

Minden inger valamilyen jelet képvisel, valamit szignalizál. Vannak azonban olyan speciális jelek, melyek egyedek közti közlést, kommunikációt szolgálnak, és szigorúbb értelemben csak ezeket nevezzük jeleknek. A jelek, amennyiben számukra az állatnak receptora van, meghatározott magatartási reakciót váltanak ki.

A kommunikáció általában ugyanazon faj két egyede között zajlik. Néha azonban különböző fajok kommunikálnak egymással, és ilyenkor gyakran a zsákmányállat az, amelyik elhagyja a rejtekhelyét és közvetlenül a ragadozóval kommunikál.

A kommunikáció aktusa mindig legalább két résztvevő közreműködését feltételezi, a leadójét és a vevőjét. A kommunikációs aktus egy jelből vagy jelek sorozatából áll, a jel tulajdonképpen a kommunikáció fizikai formája vagy e formák sorozata. Ugyanaz a jel különféle kontextusban és különféle vevők számára egészen más értelmezést nyerhet, és adott esetben a túlélés szempontjából pozitív vagy negatív lehet.

Az állati kommunikációban a jelek a legkülönfélébbek lehetnek, a leggyakrabban pozitúrák, magatartási mintázatok, hangok, speciális vegyületek, stb. Ennek alapján a hírközlés formáit négy nagy csoportba osztjuk:

  1. nyomási tapintási hírközlés
  2. vegyi hírközlés
  3. optikai hírközlés
  4. akusztikus hírközlés

Optikai hírközlés

A vizuális jelzések – színek, testtartások, mozdulatok – nem a legalkalmasabbak a kommunikációra. Csak nappal és csak egyenes irányban továbbíthatók, észlelésük függ a terepviszonyoktól, s az állatok nagysága korlátozza a távolságot, ameddig használhatók. Emellett kiszolgáltatja az állatot az éles szemű ellenségnek.

Ami a színeket illeti, az állatok, amikor nem kommunikálnak, általában elrejtik színeiket, s vannak olyanok is, amelyek csak akkor válnak színessé, amikor erre a kommunikáció céljából – a párosodás idején – szükségük van. (Nászruhát öltenek.)

A színjelek mellett egyes rovarok és halak fényjelzéseket is használnak. Mindenesetre érdekes, hogy a legélénkebb, legfeltűnőbb színeket a halakon, madarakon és rovarokon találjuk, azokon az állatokon, amelyek három dimenzióban tudnak mozogni, s így nagyobb esélyük van a megmenekülésre.

A vizuális jelzések másik fajtáját a mozdulatok, testtartások alkotják. A mozgásos jelzéseknek általában két funkciójuk van: a vetélytárs, ellenfél elriasztása és a partner figyelmének felkeltése, meghódítása. Nagyon sok esetben ezek a mozgásformák, pózok hajdani cselekvések jelzésekké “finomult” változatai.

Példa:

A szentjánosbogár – fény villogás azonosítja a bogarat, jelzi a nemét és a helyzetét.

– egyes szentjánosbogár fajok nőstény csoportjai szinkronizálják a villogást, az így keletkezett erős fény messziről is vonzza a hímeket

– egyes szentjánosbogár fajok nőstényei a párzást követően másik szentjánosbogár faj párzási

villanójelzését adják le, majd megeszik az odavonzott hímeket

Forrás: tanulmányi útmutató (CD)

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/konyvtar/informat/azinform/html/kommall.html

http://www.cogsci.bme.hu/~babarczy/Orak/BMEundergrad/kommba/9allatikomm.pdf

Share

Nyomási – tapintási hírközlés

0
Share

Állatpszichológia, 17. tétel, pszichológia távoktatás

Minden inger valamilyen jelet képvisel, valamit szignalizál. Vannak azonban olyan speciális jelek, melyek egyedek közti közlést, kommunikációt szolgálnak, és szigorúbb értelemben csak ezeket nevezzük jeleknek. A jelek, amennyiben számukra az állatnak receptora van, meghatározott magatartási reakciót váltanak ki.

A kommunikáció általában ugyanazon faj két egyede között zajlik. Néha azonban különböző fajok kommunikálnak egymással, és ilyenkor gyakran a zsákmányállat az, amelyik elhagyja a rejtekhelyét és közvetlenül a ragadozóval kommunikál.

A kommunikáció aktusa mindig legalább két résztvevő közreműködését feltételezi, a leadójét és a vevőjét. A kommunikációs aktus egy jelből vagy jelek sorozatából áll, a jel tulajdonképpen a kommunikáció fizikai formája vagy e formák sorozata. Ugyanaz a jel különféle kontextusban és különféle vevők számára egészen más értelmezést nyerhet, és adott esetben a túlélés szempontjából pozitív vagy negatív lehet.

Az állati kommunikációban a jelek a legkülönfélébbek lehetnek, a leggyakrabban pozitúrák, magatartási mintázatok, hangok, speciális vegyületek, stb. Ennek alapján a hírközlés formáit négy nagy csoportba osztjuk:

  1. nyomási tapintási hírközlés
  2. vegyi hírközlés
  3. optikai hírközlés
  4. akusztikus hírközlés

Nyomási-tapintási hírközlés

A tapintási vagy érintkezési (taktilis) hírközlési módok közvetlen testérintés útján a közeli hírközlést teszik lehetővé és segítik elő, különösen a társas életet élő állatoknál. Ez a hírközlési forma elterjedt az állatvilágban.

A tapintáson alapuló közlés esetében a két egyednek egymás közvetlen közelében kell lennie, vagyis a közlés hatótávolsága igen csekély.

Például az anyamadárnak a fiókákra való ülése lecsillapítja az izgatott vagy az ellenség által megzavart, megijesztett fiókákat.

Az emlősök utódaikat vagy egymást nyalogatják, tapogatják vagy simogatják, miáltal olyan jeleket közvetítenek azoknak, amely békés szándékukat, barátságukat, együttérzésüket, a találkozás örömét fejezik ki, és ezek a jelek azokat megnyugtatják és biztonságot éreznek a felfogásukkal.

A majmoknál gyakori kölcsönös testápolási cselekedetek, a kurkászás sokszor nem is a testápolást, hanem a társas érintkezés felvételét, szexuális kapcsolat kialakítását szolgálja. Ugyanilyen célja van a lovak kölcsönös harapdálásának.

A tapintási inger a társas rovaroknál is fontos szerepet játszik.

Forrás: tanulmányi útmutató (CD)

http://www.jgytf.u-szeged.hu/~annus/oktatas/ALLATI_KOMMUNIKACIO-EMBERI_NYELV_elemei/v3_document.htm

Share
Go to Top