Share

Személyiségpszichológia, 29. tétel, pszichológia távoktatás

Kidolgozta Tóth Judit

Skinner az alapvető behaviorista elméletek értelmében  azt vallotta, hogy „személyiség” nem több mint a viselkedések egyes fokozatai, szintjei.

Skinner a viselkedés általános törvényszerűségeinek feltárásával foglalkozik, nagyon kis érdeklődést mutatva az egyéni különbségek vizsgálatára. Szerinte a személyek közötti különbségek az inger-válasz kontextusában a különböző személyek azonos ingerre való eltérő reagálási módjával magyarázható.

SKINNER NÉZETE A VISELKEDÉSRŐL

A megerősítést tartja a viselkedés alapjának.  Skinner két viselkedésformát különböztet meg: a válaszoló viselkedést és az operáns viselkedést.

1. A válaszoló viselkedés, kiköveteli a választ egy, a személy által már ismert, jellegzetes ingerre (reflextevékenység). Magasabb fokon a válaszoló viselkedés mozzanatai tanultak. Ez a tanulás feltételezés segítségével megy végbe (Pavlov).

2. Az operáns viselkedésa megerősítés függvénye, Skinner ezt a viselkedésformát tartja a legfontosabbnak.  . A megerősítés fogja meghatározni továbbá a viselkedés termeszetét, intenzitását illetve gyakorisagát. Az operáns viselkedés a környezeten munkálkodik, megváltoztatva, átalakítva azt (feed-back). –  Skinner láda –

A gyerek kezdetben sokoldalú, spontán viselkedéséből a szülők csak néhányat erősítenek meg. A gyerek növekedésével a megerősített viselkedések fennmaradnak, míg a meg nem erőstett viselkedések elhalványulnak, majd eltűnnek. A személyiség szót Skinner azokra a viselkedésmozzanatok összességére alkalmazta, melyeket a szülők vagy gondozók sokszor és hatékonyan erősítették meg. Különböző megerősítési sémákat dolgozott ki: (meghatározott időköz, meghatározott mérték, változó időköz, változóérték) ezek segítségével hatékonyan lehet ellenőrizni, módosítani és változtatni a viselkedést.

A viselkedés alakításának kulcsmeghatározója az egymásutáni approximáció: az összetett viselkedések az állandó, megkülönböztetett megerősítésű folyamatok eredményeképpen alakulnak ki.

A VISELKEDÉS ÖNKONTROLLJA

Az egyén képes ellenőrizni a viselkedését befolyásoló, meghatározó tényezőket.

Skinner több önkontroll technikát említ:

Telítettség:az emberek megszabadulhatnak egy rossz szokástól, sokkal többször „gyakorolva” azt, mint ahogyan szokták. Telítődve ez a szokás utálatát eredményezheti.

Ellenkező (averzív) ingerlés: az emberek úgy is megszabadulhatnak káros szokásaiktól, hogy ezt elmesélik barátaiknak, akik bírálatban részesítik. A későbbiekben a személy a kritikák elkerülése érdekében lemondhat rossz szokásáról.

Önmegerősítés:a külső változók hatásának ellenőrzése, jutalmazás illetve büntetés által. Skinner szerint az önjutalmazás sokkal hatékonyabb, mint az önbüntetés mert „közli” pontosan, hogy mit kell tenni.   Skinner szerint az önkontrollt is a külső változok hatásának ellenőrzésével érhetjük el és a belső tényezőknek, folyamatoknak erre nincs semmi hátasa.

Sokkal hatékonyabb az óhajtott viselkedést jutalmazni, amikor ez a kivánt irányba hat.  ( a negatív megerősítés nem azonos a büntetéssel )

 

SKINNER NÉZETE AZ EMBERI TERMÉSZETRŐL

Elismeri az öröklött tényezők jelenlétet, de sokkal inkább hangsúlyozza a környezeti feltételek szerepet. Szerinte az ember a tanulás eredménye, produktuma.

SZEMÉLYISÉGFELMÉRÉS SKINNER ELMÉLETÉBEN

Skinner a viselkedés-felmerést tartotta fontosnak, melyet funkcionális analízis segítségével hajtott végre. A viselkedés három részét emelte ki:

1. a viselkedésformák gyakoriságát

2. a helyzetet, melyben megjelenik a viselkedés

3. a viselkedéssel összekapcsolodó megerősítést.

A viselkedés módosítására irányuló formális programok három megközelítést alkalmaznak a viselkedés felmerésére: a közvetlen megfigyelést, ön-felmérést és fiziologiai meréseket.

Skinner szerint a környezeti forrásokból származó ingerek és a gyermekkori megerősitések határozzák meg életutunkat, ezért ezek vizsgálatát tűzte ki célul a viselkedés megértése érdekében. Determinisztikus felfogása az emberi természetről nagyon sok bírálatot kapott. Az a

felfogás, hogy az embert teljes mértékben ellenőrizni és irányítani lehet teljesen elfogadhatatlan más pszichológusok számára.

Albert Bandura szociális tanuláselmélete

 

Bandura elmélete a szociális összefüggésben kialakuló  illetve módosuló viselkedést vizsgálja.

Bandura elismeri, hogy számos viselkedés a közvetlen megerősítés hatására alakul ki, de ugyanakkor hangsúlyozza, hogy csaknem minden viselkedési forma megtanulható a közvetlen megerősítés hiányában is, mégpedig a megfigyeléses tanulás réven (közvetett megerősítés).   Bandura szerint a kognició vagy gondolkodás meghatározza a megfigyeléses tanulás mikéntjét.

A közvetett megerősítés által történő tanulás feltételezi, hogy a személy előrevetíti és felbecsüli a már másoknál megfigyelt, de közvetlenül meg nem tapasztalt következményeket. Ezáltal a személy szabályozni és irányítani képes a saját viselkedését.

 

AZ UTÁNZÁS: A MEGFIGYELÉSES TANULÁS ALAPJA

Elfogadja a közvetlen megerősítés jelentőségét a viselkedés módosításaban, de tagadja, hogy a tanulás kizárólag ezen a módon következhet be.

A viselkedés legtöbb formája megtanulható egyszerű utánzással: a személy megfigyeli, majd reprodukálja mások viselkedését. Így a személy új válaszokat tanul, illetve megerősíti a régi válaszokat.  (Bobo-doll és más kísérletek)

Bandura szerint nemcsak a normális, hanem a szociális normáktól eltérő (deviáns, bűnöző, neurotikus) viselkedést is tanuljuk.

Az utánzást vagy mintakövetést befolyásoló tényezők:

1) A modell vagy minta tulajdonságai

2) A megfigyelő vagy mintakövető tulajdonságai: az utánzására leginkább hajló személyek alacsony önértékeléssel és önbizalommal rendelkeznek

3) A viselkedéssel társított jutalom-értékű követelmények

Az utánzást vagy megfigyeléses tanulást iranyitó folyamatok:

1) A figyelem: releváns információk kiszűrése

2) A megőrzés folyamata : képekben vagy verbálisan (szimbolikus reprezentáció)

3) A mozgás reprodukálásának folyamata:  a szimbolikus reprezentáció atfordítása  konkrét viselkedéssé. – a mozgás begyakorlása és finomítása  pl. írás, vezetés, úszás

4) Az ösztönző és motivációs tényezők a modell, viselkedése eredményeként jutalmat kapott vagy büntetést került el, erőteljesen ösztönzi az adott viselkedés megtanulását.

AZ ÉN BANDURA FELFOGÁSÁBAN: az én nem a viselkedés oka és meghatározója, hanem

kognitív funkciók és struktúrák együttese, amelyek megvalósítják az észlelést, az értékelést és a viselkedés szabalyozását. Az énhez tartozó önmegerősítés és az énhatékonyság különösen fontos a megfigyeléses tanulás szempontjából.

1.  önmegerősítés állandó folyamat  – teljesítményszint  – elvárási szint

2)  énhatékonyság :  önbecsülés és önértékelés.

 

Az utánzás fejlődési szakaszi:

Csecsemőkorban  azonnal utánzás –  2 eves kor után a megfigyelt viselkedést egy bizonyos idő után reprodukáljak. A megerősítést fizikai ingerek képviselik, mint táplálék, büntetés, érzelmek, később  mások helyeslése vagy helytelenítése.

 

A TANULT VISELKEDÉS MEGVÁLTOZTATÁSA, MÓDOSÍTÁSA

Ha a viselkedés a megfigyeléses tanulás szabályai szerint alakul ki, akkor lehetséges a viselkedés megváltoztatása vagy újratanulása is – ez a viselkedésterápia kiindulópontja. A nem megfelelő, deviáns, destruktív viselkedési formákat semlegesíteni lehet és új, megfelelő viselkedéssel lehet őket helyettesíteni.

BANDURA EMBERKÉPE

A viselkedést egyaránt szabályozza a személyiség (a kognitív folyamatok réven) és a környezet (a szociális ingerek, események révén). Ezt a kettős szabályozást Bandura kölcsönös determinizmusnak nevezi.     Véleménye szerint a deviáns viselkedés nem más, mint rossz szokások együttese, amelyek tanulás útján jöttek létre, egy ugyanolyan módszerrel meg is változtathatóak

A bírálatok ellenére Bandura elméletének számos és nagyrészt hatékonynak ítélt gyakorlati alkalmazása van. A jelenkori személyiségelméletek sorában az egyik legnépszerűbb, pszichológusok és laikusok körében egyaránt.

Share