Deprecated: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; UPopPlugin has a deprecated constructor in /home/personalizatepro/pszichologia.szeszterke.ro/wp-content/plugins/maxblogpress-unblockable-popup/maxblogpress_unblockable_popup.php on line 41

Deprecated: Methods with the same name as their class will not be constructors in a future version of PHP; UPop has a deprecated constructor in /home/personalizatepro/pszichologia.szeszterke.ro/wp-content/plugins/maxblogpress-unblockable-popup/mup-lib/include/mup.cls.php on line 14
Pszichológia kidolgozott tételek | öröklődés

Posts tagged öröklődés

A környezet és öröklődés szerepének a bizonyítékai az intelligencia és a személyiségtulajdonságok kialakulásában

0
Share

Fejlődéslélektan, 10. tétel, pszichológia távoktatás

Kidolgozta Henter Gábor

10. tétel

A környezet és öröklődés szerepének a bizonyítékai az intelligencia és a személyiségtulajdonságok kialakulásában. A környezet és az öröklődés közötti interakciós minták

A Flynn-effektus

A Flynn-effektus az évek során az IQ-teszteken elért átlagpontszámok – bár eltérő mértékben – de világszerte tapasztalt folyamatos emelkedése. A jelenség nevét felfedezőjéről, James R. Flynn új-zélandi politológusról kapta. Az emelkedés mértéke nagyjából 10 év alatt három pont.

Az utolsó 30 évben 20-25 ponttal nőtt.

Okok:

o       a teszt nem IQ-t hanem annak korrelátumait méri

o       iskolázottság

o       a fluid IQ nőtt (Raven), a kristályos IQ nem nőtt (Binet)

o       szociális tényezők

o       a mindennapos problémák megoldása nem kimutatható

o       a táplálkozás minőségének fontossága (0-3 év) -> KIR fejlődése

o       elavult mérőeszköz: újrastandardizálás szükségessége

Winnicott szerint a kisgyermeknek fejlődése szempontjából nem egy tökéletes anyára van szüksége, hanem egy elfogadható, jó anyára, aki megfelelően válaszol szükségleteire.

Szerinte a csecsemő nem tudja elképzélni önmagát az anya hiányában, és ezért az anya pszichológiai jelenlétét szimbolikus valóságában jeleníti meg. Az anya hiányának pótlására a gyermek tranziciós tárgyakat ( plüss maci, takaró) vagy tapasztalatokat használ, amelyek nem tartoznak hozzá, de nem is idegen tárgyak, mivel az anyával való kapcsolatot helyettesítik. Ezeknek a tárgyaknak köszönhetően a gyermek megtanul egyedül lenni, hiszen pszichológiai értelemben az anyja vele van.

R. A. Spitz olyan szervező tényezőket figyelt meg a gyerek fejlődésében, amelyek a sajátos emberi potenciált, a külső tényezők belsővé válását, a sajátos emberi fejlődést biztosítják.

Az első ilyen szervező reakció mosoly, ami az emberi arcokra való reakcióként jelenik meg az első 1 – 2 hónapban és első jele a környezettől való differenciálódásnak, valamint a „ nem én” felfedezésének.

A második szervezői mechanizmus a az idegen személy jelenlétére adott kötődési reakció.( félelem és védelemkeresés)

A harmadik szervező mechanizmus a nem kimondása, ami az első szavak megjelenésével jelentkezik és az öntudat meglétét tanúsítja.

R. A.  Spitz árvaházi gyerekekkel való munkássága során felismerte a hospitalizmus fogalmát, azaz a gyerekekel való személytelen bánásmód következményeit. A második világháborút követően ő volt az, aki elsőként leírta az anyai depriváció, azaz a gyermek édesanyjától ( vagy az édesanyát helyettesítő személy, aki stabil, érzelmi kapcsolatot biztosít a gyermek számára) való szeparációjának hatásait. Spitz leírásában a személyes jellegű anya – gyerek  kapcsolaton kívül, a gyereknél nem alakulnak ki az említett reakciók, ami miatt súlyos, depressziós, patológikus vagy pszichopátiás személyiségstruktúrák alakulhatnak ki.

Spitz megfigyelései szerint az intézményben nevelkedett csecsemőket és gyerekeket pszichikus fejletlenség és apátia jellemzi. Ezt a tünetegyüttest anaklitikus depressziónak nevezte el. Ezeknek a gyermekeknek korukhoz képest járniuk kellett volna, de ők csak mozdulatlanul, „ kábult” állapotban ültek. Mindezek mellett ezek a gyerekek gyakran mutatnak autostimulatív, autoagresszív viselkedésformákat. Ezek a tünetek ugyanúgy megtalalhatóak a kórházban nevelkedő gyermekek esetében is. Rutter kiegészítette Spitz nézeteit azzal, hogy:

– az anyai depriváció által érintett gyermekek pszichikus sajátosságai az érzelemmentes pszichopátia irányában alakulhatnak.

J. Bowlby szerint a három évnél fiatalabb gyermekek anyjától való tartós szeparáció negatív következményei jóvátehetetlenek és az elsődleges következménye a fejlődésben beálló stagnálás és lemaradás és minél hosszabb ez a szeparációs periódus a kisgyermek és anyja között, annál valószínűbb, hogy azt a gyermek pszichikus fejlődése megsínyli.

Kreisler leírja a strukturális dezorganizációs szindrómát, ami súlyos funkcionális és kapcsolatteremtési zavarban nyilvánul meg az anyai depriváció hatására , valamint a krónikus kötődési elégtelenség, a stabil kapcsolatok hiánya és a társas környezet bizonytalan strukturájának a következményei.

Tünetei számos területen megjelenhetnek: étlezési zavarban, alvási zavarban, immunreakciók hiányosságaiban, krónikus pszichés betegségben vagy a fizikai fejlődés lemaradásában.

Pszichikus szinten kapcsolatteremtési nehézségek, apátia, szemkontaktus hiánya, kommunikációs nehézségek, fizikai kontaktusteremtés elutasítása figyelhető meg. Az egyévesnél idősebb gyermekeknél a pszichikus fejlődés szinte valamennyi területén zavarok mutatkoznak: a pszichomotoros fejlődés részleges vagy globális lemaradása, apátia vagy pszichomotoros instabilitás, nem alkalmazkodó, „ üresben” történő viselkedések, tér – és időbeli szerveződés, valamint a testséma zavarai, én – identitás fejlődésének a lemaradása vagy hiánya.

Tehát: a strukturális dezorganizációs szindrómát a személyiség különböző területei közötti kapcsolatok zavara vagy hiánya jellemzi.

Az intézményben nevelkedő gyermekek elhanyagolásának oka, hogy: kapcsolatuk a felnőttekkel csak a fizikai gondoskodásra korlátozódik, ami a személytelen gyermekgondozáshoz vezet és ez maga után vonja a hospitalizmus tüneteinek a megjelenését. A hospitalizált gyermek több szakaszon keresztül apatikussá válik és elveszti érdeklődését a környezete iránt.

Az első szakaszban a gyermek sokat sír, nyugtalan és keresi a kapcsolatot környezetével. Ha a környezet nem elégíti ki érzelmi igényeit, egy idő után felhagy azzal, hogy kapcsolatot létesítsen és magába zárkózik.

Robertson a bánat kifejezésének fázisáról beszél, amikor a gyermek bekerül az intézetbe és elszakad az anyjától. Szenvedésre utaló jeleket ad, nemritkán zajosan, vagy akár erőszakosan. ( ajtó fele tekintés, követeli, hogy ölbe vegyék, stb.) Ebben a szakaszban a gyermek játéka, táplálkozási szokásai és kapcsolatteremtési viselkedése az eredeti szinten marad .

A második szakaszban azonban a vigasz hiánya a gyermek kétségbeeséséhez vezet, a viselkedése szervezetlenné válik, gyakoriak a sírási rohamok, étvágytalanság, alvászavarok, megbetegedések, játékkal való felhagyás, a társas kapcsolatok iránti érdeklődés elvesztése.

A harmadik szakaszban: a gyermek lemond a kapcsolatteremetés lehetőségeiről.

Azok a gyermekek, akiknek alkalmazkodó képességük jó, valamint megfelelő támogatást kaptak a gondozói személyektől, a második szakasz után fejlődésük helyre áll, még akkor is, ha alacsonyabb szintről indulnak, mint amivel az intézménybe való beutalásukkor rendelkeztek. Beszédük, játékuk újra fejlődni kezd, a kapcsolatteremtésüket nézve jellemző, hogy néhány gyerek könnyen teremt kapcsolatot, de később – különösen serdülő – és felnőttkorban – nagy nehézségei vannak a másikhoz való stabil kötődés kialakításában. Azok a gyermekek, akik érzékenyebbek és nem tapasztaltak támogatást a gondozóiktól, regressziót mutathatnak viselkedésükben, magukba zárkóznak, apatikussá, érdektelenné válnak a környező világgal szemben.

Lázár Imre szerint a korai depriváció és az empátiahiányos gondozás neurobiológiai következménye az agyi endogrén opioid receptorok számának és aktivitásának csökkenése, ami a tartós örömtelenség neurobiológiai alapja és ez váltja ki a gyermek depresszió jellegű tüneteit. Bebizonyították, hogy  a szeparációs trauma csökkenti a glukokortikoid receptorok tevékenységeit, ami a negatív feed back szabályozásában játszik fontos szerepet, valamint a korai deprivációt kísárő distressz károsítja a külső ingerekre adott reakciók szabályozását.

A traumatikus hatásokra a gyermek kétféle adaptációs viselkedésmintával reagálhat:

túlzott függetlenséggel vagy túlzott dependenciával, fokozott önkontrollal, vagy kontrollveszteséggel, hosztilitással vagy agressziógátlással. Az aktív, de kontrolálatlan, határokat nem ismerő viselkedés számos veszélyt jelenthet a gyermek és környezete számára, míg a passzív viselkedés veszélye a tanult tehetetlenség, megtanulja, hogy viselkedésével nem képes az őt érintő eseményeken változtatni.

AZ ÖRÖKLETESSÉG (heritabilitás)

– A viselkedéskutatók egy vonás vagy képesség csoporton belüli szórását általában az érintett tulajdonság értékelésekor kapott pontszámok varianciájával (változatosságával) mérik. Minél jobban különböznek a csoport tagjai egymástól, annál nagyobb lesz a variancia.

ÖRÖKLETESSÉG:- az örökletesség a varianciának az egyének közötti genetikai különbségekből adódó százaléka

– a populációk szintjén érvényes statisztikai fogalom

– egy technikai szakkifejezés, arra használják, hogy kifejezzék, milyen arányban vesz részt a fenotípus varianciája a genotípusban.

– A fenotípus varianciája jelzi, hogy a populáción belül egy jellegzetesség mérésének mennyi a varianciája. Az intelligencia egyedi különbségei mind a fenotípushoz tartoznak.

VARIANCIA (változatosság)- egy matematikai fogalom annak mérésére, hogy a pontszámok egy adott csoporton belül mennyire különböznek egymástól.

– Minél inkább genetikai okokra vezethető vissza valamely vonáson belül az egyének közötti különbség, az örökletesség értéke annál közelebb kerül a 100 %-hoz.

– A magas örökölhetőség nem azt jelenti, hogy a környezetnek nincs hatása egy adott vonás fejlődésére vagy hogy nincs tanulás. Pl. a szókincs nagysága nagymértékben öröklődő, bár az egyénnek minden egyes szót meg kell tanulnia. A társadalomban ma mindenkit rengeteg szó ér, nagymértékben a genetikai hajlamtól függ ezek megtanulása.

ÖRÖKLETESSÉG-VIZSGÁLATOK

IKERVIZSGÁLATOK ÉS ADOPTÁCIÓ

Az IQ egy populációban való örökletességét akkor tudjuk megbecsülni, ha különválasztjuk a meglevő változatosság genetikus és környezeti forrásait. Mivel a genetikailag hasonlók (vagyis családtagok) azonos környezetűek, a két tényező szétválasztása:

a. az ikerpárok vizsgálata (az egypetéjű ikreknek azonos a génkészletűk, a kétpetéjű ikrek génállománya 50%-ban közös)

b. az örökbefogadás (itt azonos környezetben biológiailag nem rokon emberek).

EGY- ÉS KÉTPETÉJŰ IKREK

– Az ikervizsgálat első klasszikus módszerét Galton találta ki.

– Minél hasonlóbbak az egypetéjű és kétpetéjű ikrek vonásai egymáshoz, annál valószínűbb, hogy annak a vonásnak genetikai összetevői vannak.

pl. ikerkutatások – az intelligencia (tesztekkel mért értéke) örökletessége 60 – 80 %.

– Plomin, Kamin, DeFries, Prinker kutatásai számottevők ezen a területen.

– A kétpetéjű ikrek valamivel jobban hasonlítanak egymásra mint a testvérek. Ebben a hasonló környezet a felelős. Ahogy növekednek, egyre kevésbbé hasonlítanak egymásra, mivel idősebb korban csökken a családi környezet hatása és növekedik a saját környezeté kialakul a saját érdeklődési és baráti körük.

– Ez az egypetejű ikrek esetében nem így van, pontosan ez mutatja, hogy ők azért maradnak hasonlóbbak, mert később is sok időt töltenek együtt, érdeklődésük is hasonló.

Külön nevelt egypetéjű ikrek

– az egymástól elválasztva, különböző környezetben nevelt egypetéjű ikrek közötti korrelációk kiszámításával becsülhetjük az örökölhetőséget – ha valóban teljesen külön nőnek fel, nincs más magyarázat az IQ hasonlóságára, csak a genotípus egyformasága.

– Erre vonatkozó adataink ritkák, kivéve Burt adatait, amit nem fogadhatunk el a megbízhatatlanságuk miatt. (kiderült róla, hogy az adatokat átformálta a várt eredményeknek megfelelően).

– Mivel sok szülő hajlamos egyformán kezelni az egypetéjű ikreket – Minnesotai egyetem külön nevelt ikreket tanulmányozott. Eredmények: a külön neveltek legalább annyira hasonlítanak egymásra mint az együtt neveltek.

Következtetés:

– a korábban elválasztott ikrek jobban hasonlítanak IQ-ban mint a később elválasztottak

– nem nulla a korreláció az egyes ikrek otthoni környezete között: az apa foglalkozása és az otthoni anyagi javakban korrelál, ezek hatással voltak az IQ-ra is

– az ikreknek a méhen belüli környezetük is különbözhet

– a vizsgálatok tökéletlensége: – ikreket nem választották el születésük után

–   nagyon kevés olyan iker van, akit szegény vagy írástudatlan szülők neveltek

–   egyik IQ sem esett a fogyatékos tartományba, ezek a vizsgálatok kis léptékűek (50 év alatt 160 ikerpár)

Az egypetéjú ikrek IQ-ja nagyon hasonló, függetlenül attól, hogy együtt nőttek fel vagy sem. Az együtt nevelt egypetéjű ikrek IQ-ja közti korreláció megközelíti a tesztek megbízhatósági értékét és jóval magasabb mint a legtöbb pszichológiai tulajdonság esetében.

A KÖRNYEZET ÉS AZ INTELLIGENCIA

AZ INTELLIGENCIA FOGALMA ES MERESE

Az intelligencia a tehetseg egyik szeles korben elfogadott, vizsgalt es vitatott osszetevője. Meghatarozasara szamos elmeletet alkottak a szakemberek, pedig tobbe-kevesbe mindenki tudja vagy erzi, hogy miről is van szo, ha az intelligencia, ertelmesseg kifejezest hasznaljuk. Az intelligencia termeszetenek meghatarozasaban es mereseben a kezdetektől a mai napig folyamatosan ket elterő szemlelet vetelkedik, ezert elterő fogalmak, elmeletek es teszttipusok alakultak ki. Minthogy a tehetseget pszichometrikus megkozelitesben az intelligencia kulonleges esetenek tekintettek, ugyanez a kettősseg, az altala felvetett kerdesek fogalmazodtak meg a tehetseggel kapcsolatban is. Igy az intelligencia fogalmat elemezve folyamatosan a tehetseg kerdeskorenek problemaira is valaszt kerestek a szakemberek, pedig a tehetseg mint komplex viselkedesegyuttes nem magyarazhato a kepessegek szintjen.

Az intelligencia ketfele szemlelete harom dichotomia menten kulonboztethető meg: (1) altalanos intelligencia vagy elkulonulő kepessegek, (2) oroklődes illetve kornyezet hatasa valamint (3) a meresi modszerek tamadaspontja. A harom kerdeskor osszefonodasat jelzi, hogy az intelligencia kerdesevel tudomanyos szinten foglalkozo ket első szakember, a szazadforduloi Angliaban Sir Francis Galton es ugyanebben az időszakban a francia Alfred Binet mindharom teruleten elterő nezeteket vallott.

– Binet célja az intelligencia teszt megalkotásával ( próbáit gyakorlati megfontolásokból állította össze) a segítő és oktató irányú szűrés, nem a korlátozó célú megbélyegzés. Ha a gyerek nem képes eleve átlagos teljesítményt nyújtani, speciális segítséggel képes lesz javulni. Vagyis megfelelő oktatással a teljesítményt növelni lehet. Hangsúlyozta ugyanakkor a szociális helyzet és az intelligencia közötti statisztikus összefüggés létezését: a vidéki, szegényebb gyerekek az alacsonyabb szociális helyzetnek és a szegényes kultúrális környezetnek köszönhetően alacsonyabb IQ-t mutatnak.

AZ INTELLIGENCIA MERESE

A szemleletbeli kulonbsegekből adodoan az ertelmi kepessegek meghatarozasaban elterő gondolkodasu kutatok az intelligencia meresere is elterő modszereket dolgoztak ki. Galton főleg az erzekeles minősegenek vizsgalata altal igyekezett az ertelmi kepessegeket merhetőve tenni, de az eredmenyek nem igazoltak szemleletet, miszerint minel jobb az egyen eszlelese, annal pontosabb informaciokhoz jut. Nagy volumenű vizsgalatai, arra az eredmenyre vezettek, hogy a fejmeret, reakcioidő, lataselesseg es hallaskuszob merőszamai nem fuggnek ossze kulonosebben az kiemelkedő gondolkodasi kepessegekkel. Az ujabb, a mentalis feldolgozas sebesseget merő eljarasokkal vegzett kiserletekkel azonban kimutattak, hogy a latszolag igen alacsony feldolgozasi szintet jelentő feladatokkal valamelyest bejosolhatoak a magasabb kognitiv műkodesek egyenek kozotti kulonbsegei (Anderson, 1998).

Binet-re nagy hatassal volt Galton munkaja. Kezdetben ő is Galtonehoz hasonlo tesztekkel dolgozott, de hamarosan rajott, hogy azoknal a feladatoknal, amelyek iteletet es kovetkeztetest kivantak, nagyobb kulonbseg volt az egyeni teljesitmenyek kozott, mint azoknal, amelyek csak a szenzoros kapacitast mertek. A merőeljarasok alaposabb atgondolasara adott lehetőseget a francia oktatasi miniszterium megbizasa, amelyben olyan vizsgalatok kidolgozasara kerte fel Binet-t, amely lehetőve teszi az ertelmi fogyatekosoknak a normal kepessegű gyerekektől valo elkuloniteset.

BINET es SIMON (1916) eletkoronkent megallapitottak a pontszamot, amelyet egy atlagos gyermeknek el kell ernie. Aki egy-ket evvel ez alatt teljesitett, az retardaltnak minősult, aki magasabb pontszamot ert el, azt kiemelkedőkent azonositottak. Az eletkornak megfelelőnel magasabb pontszam elerese kesőbb gyakran alkalmazott eljarassa valt a tehetsegek azonositasaban.

Binet az ertelmi kepessegeket tobb reszkepesseg osszesegenek tekintette, es ezeket a kepessegeket merte. Az altala kidolgozott intelligenciateszt, illetve az eljarasara epitett IQ nagy karriert futott be. A kulonboző kepessegeket merő, tobb alskalabol allo tesztek sikerenek titka valoszinűleg sokoldalu felhasznalasi lehetősegukben rejlik, hiszen amellett, hogy osszesitett eredmenyt adnak (bar kerdeses ennek validitasa, mert egy-egy kiemelkedő vagy gyenge kepesseg erősen torzito hatasu lehet), az egyes kepessegteruletekről is informacio

nyerhető.

Az eljaras hibaja az volt, hogy kulonboző eletkoru gyerekek kepesseget kevesse lehetett osszehasonlitani. Binet korai halala miatt ezt a problemat mas kutatok oldottak meg. Lewis TERMAN (1916) a Stanford egyetem professzora adaptalta Stern modszeret, hogy kulonboző eletkoru gyerekek ertelmi szintjet is ossze tudja hasonlitani: a gyermek ertelmi korat elosztotta eletkoraval, az igy kapott hanyados mar kulonboző eletkoru gyerekek ertelmi kepesseget is Tehetsegeskent kivalogatott Nem kivalogatottak azonos dimenzioban mutatta1. A Stanford egyetemen kidolgozott es az amerikai nepessegre standardizalt intelligenciateszt felhasznalasaval TERMAN (1926) nagyvolumenű koveteses vizsgalatot inditott, amely voltakeppen megteremtette az intelligencia es a tehetseg mechanikus azonositasanak nehezen kiirthato hagyomanyat. Ő ugyanis eljarasaval az intellektualis tehetsegeket velte azonositani, annak ellenere, hogy Binet a tesztet az ertelmi fogyatekosok azonositasara dolgozta ki. Mivel Binet tesztje kifejezetten az iskolai megfeleleshez kapcsolodott, az eljaras főleg reproduktiv kepessegeket mer, a biralok sokasaganak megallapitasa szerint erősen kulturafuggő es az iskolazottsag jelentősen befolyasolja a teljesitmenyt. Ennek ellenere a tehetsegazonositasban TERMAN ota igen elterjedtek a Binet-fele eljarashoz hasonlo, reproduktiv kepessegeket es reszkepessegeket merő, intelligenciahanyadost ado tesztek. Az elmeletalkotok tovabbra is megosztottak abban a tekintetben, hogy az intelligencia megismereseben a magasabb rendű vagy az alacsonyabb rendű folyamatok vizsgalatan legyene a hangsuly, de tobbseguk a binet-i szemlelettel konzisztensen a magasabb rendű műkodesek vizsgalatat tartja fontosnak, vagyis az intelligenciat a mogottes mentalis folyamatokkal probaljak magyarazni, mikozben az alacsony szintű elmeletek a neuralis műkodes parametereiben keresik az intelligencia meghatarozasat. Mindenesetre a metakognicio es belatas folyamatanak elemzese szamos uj informaciot es modszertani anyagot szolgaltatott es szolgaltat meg ezutan is a tehetseg fejlesztesehez.

NEISSER

– a génhatás mellett mindig van egy környezeti befolyás (minimálisan biokémiai és lehet ökológiai: interperszonális vagy kulturális)

Neisser szerint az intelligenciatesztek nem az igazi tehetséget, hanem az iskolai képességeket mérik. A kulturális hatások közvetett módon hatnak az intelligenciára.

A kultúrközi (culture-cross) vizsgálatok olyan közösségeket tanulmányoznak, amelyekben nincs vagy alig van iskolázottság. Itt az ún. archaikus (prelogikus) gondolkodás uralkodik.

(Ez más szabályokat követ mint az iskolázott felnőtt gondolkodása. Intelligens megoldásokat talál a gyakorlati élet dolgaira, de az egyszerű iskolás feladatban látszólag kudarcot vall. Neisser szerint nem a kérdésre válaszolnak hanem gyakorlathoz igazodva.)

Az utóbbi évtizedekben igen alapos kultúrközi összehasonlító vizsgálatok sorozata megállapította, hogy az iskolázás és kulturális környezet nem csak ismereteket ad (ezzel befolyásolva a mérhető IQ-t) hanem rejtett hatása van a gondolkodásmód változására is. Ezért probálkoztak először a kultúra mentes (culture-free), a kultúrsemleges (culture fair) és a csökkentett kultúrális hatású (culture reduced) tesztekkel, Ezekkel az a gond, hogy minél jobban sikerül kikapcsolni a kulturát, annál kérdésesebb, hogy mi köze van a tesztnek még az intelligenciához.

A legismertebb kultúrsemleges tesztek a Cattel – féle és a Raven tesztek.

A kultúrsemleges tesztekben elért eredmények: a puerto-rico-iaké és az indiánoké gyengébb mint a brit-amerikai átlagé – ezeket az eredményeket a szakmai közvélemény kétségbe vonja, mert a tesztek megoldásához részletes verbális magyarázat kell.

KÖRNYEZETI  HATÁSOK

(egész populációt vagy csoporton belül):

Szociális változók- a kulturális környezet (hogyan élnek, mivel foglalkoznak, mit tartanak fontosnak)

foglalkozás- Az intelligenciateszt eredménye előrejelzi a foglalkozás szintjét, ugyanakkor a munkahelyek is befolyásolják az intelligencia rugalmasságát.

iskolázottság – az iskolarendszer egy egyetemes szocializációs rendszer

–          célja a modern államokban: az értelmesség érvényes formájának az elsajátítása, az intellektuális teljesítmények jellege, kerete, a gondolkodási és problémamegoldási módszereket egységesíti

–          egyik végterméke az a fajta intelligencia, amit a tesztek mérnek

–          Az iskola szerepét az IQ fejlődésében több kutatási eredmény mutatja:

a gyenge színvonalú iskolákban a gyerekek alacsony IQ – sokszor az idősebb gyerekek gyengébbek a fiataloknál

azok a gyerekek akik időlegesen nem járnak iskolába, rosszabbul teljesítenek az IQ teszteken, mint a rendszeresen járók (pl. 1960 – Virginia állam – a fekete gyerekek kimaradtak a fekete-fehér integráció miatt bezárt iskolákból)

az iskolában töltött idő szorosabb korrelációt mutat az intelligenciával, mint az életkor. Ez igaz a Raven féle tesztekre is, amelyek megoldását nem tanulták.

a meghosszabbodott tanulási idő fejlett országokban már nem jár együtt az intelligencia átlagának a növekedésével.

Az iskolázottság döntő hatással van az intelligenciára:

–  az információ átadással

–  szisztematikus problémamegoldással

–  absztrakt gondolkodás kialakításával

–  kategorizáció elsajátításával

–  figyelem fenntartása még érdektelen dolgokban is

–  alapvető szimbólumok és mechanizmusok használata

NEISSER – mivel a fejlett ipari országokban egy adott életkor után a gyerekek iskolába járnak, az intelligencia és az iskola hatása elválaszthatatlan egymástól.

felzárkóztatás – az IQ megmutatja a gyerek kortársaihoz viszonyított intellektuális helyzetét. A fejlesztő programok képesek rövid távon emelni a tesztpontszámot és a mentális képességeket, de hosszú távon nincs meggyőző eredmény.

Átfogóbb programok – legsikeresebb a Carolina Abecedar Project – kisgyereket ingergazdag környezetben évekig – ez a csoport még az oktatásban elért eredményeivel is megelőzte a kontrollcsoportot

családi környezet – környezeti és genetikai hatás együtt

–              az IQ-t befolyásoló tényezők: szülőkkel való érintkezés mennyisége, minősége, iskoláztatás

–              a gyerekek fejlődése a szülők hozzáállásán, ambícióján és nem a szociális vagy gazdasági helyzeten múlik

A különbségek a családok életvitelében kevés hosszútávú változást okoznak az IQ-ban (csak a kirívóan szegényes, nyomorúságos környezet). A családok közötti különbség, amely kisgyerekkorban nagyon fontos, késő kamaszkorra elveszti jelentőségét.

biológiai változók – egyes biológiai faktorok: születés alatti és előtti körülmények, egészség, táplálkozás – alultápláltság, mérgezések (ólom, alkohol)

a tesztpontszámok folyamatos növekedése – FLYNN EFFEKTUS

– Flynn megállapította, hogy a teljesítmény folyamatosan emelkedik a tesztelés kezdetei óta

–A legtöbb intelligencitesztet időről időre sztenderdizálják azért, hogy lépést tartsanak a populáció IQ növekedésével, a régi feladatok a fiataloknak túl könnyűek, így az átlag magasabb lesz mint a 10-15 évvel ezelőtti hasonló korúak átlaga.

Következtetés:

–    amit az IQ számok mutatnak nem az örökölt (örökölhető) intelligencia

–    a különböző kultúrákban mért IQ-k nem összehasonlíthatók

–    az IQ-beli nyereségek mérési műtermékek, nem jeleznek valódi növekedést

–    nem ismeri fel, hogy a frissítésre a norma változása miatt van szükség.

Az IQ pontok általa kimutatott növekedésnek okai:

–  a tesztmegírásban nyert tapasztalat

–  az egymás utáni generációk közti kultúrális különbség

–     a táplálkozás fejlődése

–     oktatás, gyereknevelés gyakorlatában beállt változás

–      az intelligencia definíciója – a Terman által mért értékek csak egy absztrakt problémamegoldó készség mutatói? A kérdés még nyitott.


II. ÖRÖKLETESSÉG ÉS KÖRNYEZET

Az az intelligencia temakorenek egy masik vitas pontja az intellektualis kepessegek genetikai, illetve kornyezeti meghatarozottsaga. Galton es Binet ezen a ponton is a ket elterő velemeny jeles kepviselője volt. Galton az oroklődest tartotta meghatarozonak a kepessegek kialakulasaban, es ikervizsgalatokkal latta bizonyithatonak elmeletet. A kesőbbi kutatomunka eredmenyei sokban alatamasztottak szemleletet, es bar korabban a kornyezet es a tanulas meghatarozo szerepe elsősorban a behavioristak hatasara előterbe kerult, az ezredfordulo előtt ismet megerősodott az orokletesseg elsődlegesseget hangsulyozok tabora.

Binet, aki a neveles es oktatas teren tevekenykedett, es az ertelmi fogyatekos gyerekek kepessegeinek fejlesztese iranyaban volt elkotelezett, inkabb hajlott arra a nezetre, hogy a kognitiv kepessegek kornyezeti hatasra jelentősen valtozhatnak.

Manapsag nyilvanvalo az orokletes es kornyezeti faktorok elvalaszthatatlan es folyamatos interakcioja. Igy peldaul a genetikailag jobb intellektualis adottsagokkal biro egyenek a kornyezeti hatasokat jobban tudjak hasznositani, ezert a jobb kornyezet hatasara magasabb szintre jutnak el a jobb adottsagokkal rendelkezők (FREEMAN, 1983). Vagyis ingergazdag kornyezetben az orokletesen kiemelkedő adottsagok meg kiemelkedőbbekke valnak, a gyenge adottsagok pedig csak kisebb mertekben kompenzalhatoak.

Szamos adat bizonyitja, hogy az alacsony szinvonalu kornyezet nagyobb romlast okoz a tehetsegesek intelligenciajaban, mint az atlagosakeban, ezert a kiemelkedő kepessegűek ellatasara forditott energia sokszorosan megterul. FREEMAN (1990) a Gulbenkian Alapitvany altal tamogatott nagy volumenű vizsgalatsorozataban kiemelkedő es atlagos kepessegű gyerekek fejlődeset tanulmanyozta. Azt tapasztalta, hogy a kiemelkedő kepessegű gyerekek intelligencia tesztpontszamai erősebben romlottak rossz oktatasi kornyezetben, mint az

atlagosake, akik ugyanebben a kornyezetben nevelkedtek.

Ugyanezt tamasztottak ala sajat vizsgalatom eredmenyei (GYARMATHY, 2001). A kulturafuggetlennek tartott Raven teszt eredmenyeben 5 ev alatt az atlag feletti kepessegeket mutatok az alacsony SES hatterű iskolakban kevesbe fejlődtek, mint a magasabb SES hatterű iskolakbol kivalogatott atlag feletti pontszamot elerők (1. tablazat).

1. táblázat Raven teszt pontszámok változása különböző SES hátterű iskolákban

Share

Öröklődés és szexuális irányultság

0
Share

Genetika, 30. tétel, pszichológia távoktatás

Öröklődés és szexuális irányultság

Hochbauer Jenő, Antal Erika , Garda Ildikó, Pölczman Ildi, Máthé Kata jóvoltából

– 30 évesek az első adatok, hogy genetikai tényezők szerepet játszhatnak a nemi irányultság kialakításában

– homoszexualitás előfordulása magasabb azoknál a férfiaknál akiknek az egypetéjű ikertestvére homoszex. , minta azoknál akiknek kétpetéjű ikerpárja homoszex.

– több homoszexuális férfi rokon a családok női ágán (anyai nagybácsi, anyai nagynénik fiai között), mint apai ágán

– ez azt veti fel hogy a homoszexualitás génje talán az X kromoszómán helyezkedik el és az X kromoszómát a fiúgyermek mindig az anyától örökli

– az X kromoszómát nők és férfiak egyaránt hordozzák, tehát anélkül is továbbítható, hogy a viselkedésben megnyílvánulna

Share

Az ADHD (túlmozgékonyság, figyelem- és önkontroll zavar) öröklődése

0
Share

Genetika, 38. tétel, pszichológia távoktatás

Morfológiai mutációk

Hochbauer Jenőtől kaptam

Az angol nyelvű szakirodalom ezt az állapotot Attention Deficit/Hyperactivity Disorder névvel illeti, a továbbiakban ennek a magyar orvosi, pszichológiai szóhasználatban is elterjedt rövidítését alkalmazom. Az ADHD az egyik leggyakrabban előforduló idegrendszeri fejlődési rendellenesség, amelyet a gyermek figyelemzavara, túlmozgása és impulzivitása jellemez.
Az ADHD-s kisgyerek folyton izeg-mozog, közbeszól, „nem képes megülni a fenekén”, kapkod. Természetesen időnként minden gyereknél előfordul ehhez hasonló viselkedés, és ez rendjén is van, a figyelemhiányos rendellenesség gyanúja csak akkor merül fel, ha a jellemző viselkedésformák többsége legalább hat hónapon keresztül folyamatosan megfigyelhető.

Honnan ismerhető fel?
Az ADHD-s gyermek viselkedésében a figyelemzavar, a túlmozgékonyság és az impulzivitás elemei dominálnak.

Figyelemzavarra az alábbi viselkedésformák utalhatnak:

  • nem figyel megfelelően a részletekre vagy gondatlan hibákat követ el az iskolai és egyéb munkában vagy más tevékenységben.
  • figyelmét nehéz tartósan lekötni.
  • sokszor nem veszi észre, ha szólnak hozzá
  • nem követi az utasításokat vagy nem hajtja végre az iskolai és egyéb feladatokat
  • nehézséget okoz neki a feladatok megszervezése
  • elkerüli vagy nem szereti, ellenáll az olyan feladatoknak, melyek tartós értelmi erőfeszítést igényelnek
  • gyakran elveszíti a feladatokhoz vagy tevékenységekhez szükséges dolgokat
  • külső ingerek könnyen elvonják figyelmét
  • feledékeny a napi tevékenységeiben.

    Túlmozgékonyság jelei lehetnek az alábbiak:
  • ülés közben babrál, fészkelődik, himbálózik
  • nem tud hosszan ülve maradni, amikor kellene
  • állandóan rohan, ugrál, mászkál, amikor nem helyénvaló
  • nehézségei vannak az önálló nyugodt játéktevékenységben vagy az abban való részvételben
  • folyton mozgásban van, mintha felhúzták volna
  • túl sokat beszél, túl hangos.Végül az impulzivitás, szertelenség tünetei a következők:
  • a kérdések végét meg sem várva már válaszol
  • nehezére esik kivárni a sorát
  • gyakran félbeszakít másokat beszélgetés vagy játék közben.Részben genetikailag meghatározott, öröklődő állapot, mivel a figyelemzavaros gyerekek szüleinél 40 százalékban fordult elő korábban hasonló rendellenesség, érdekes módon az esetek döntő többségében az apánál. A környezeti, táplálkozási tényezők azonban lényeges szerepet játszanak a betegség kialakulásában, egypetéjű ikrek esetében is gyakori, hogy csak egyiküknél alakul ki ADHD, míg a másiknál nem.

Forrás: http://www.origo.hu/tudomany/elet/20010404egyhalalos.html
…………………………………

A tünetegyüttesre jellemző

– jellegzetes alkati, temperamentumbeli szélsőség

– különböző súlyossági fokozatai vannak

(spektrumszerű)

– alapvetően öröklődő és

– a fejlődés korai időszakában jelentkező  környezeti faktorok határozzák meg

– hatékony fejleszthetőség

– spontán javulási hajlam

– bizonyos idegrendszeri struktúrák és funkciók  elmaradott fejlődése, érése

A kórkép kialakulása több okra is visszavezethető

1. Az örökletesség szerepe 80 %-ra tehető ikertanulmányok alapján

(több kromoszómális régió ill. több gén megváltozásával hozható kapcsolatba: pl. D4, D5, D2 receptor gének, dopamin transzporter gének) „nagyon magas, nagyon komplex örökölhetőség

(sok gén, kis hatás)”

– magasabb az előfordulása a kórképben szenvedő gyermek testvérei, rokonai között

– a szülőknél gyakoribb az antiszociális személyiségzavar, a szomatizációs zavarok, ill. az alkoholizmus

– az örökletességi hajlam önmagában nem von maga után kötelező biológiai meghatározottságot

 

2. A környezeti hatások:

– a fizikai, kémiai, biológiai, szociális környezet és az életesemények jelentős szerepet játszanak a tünetek megjelenésében.

– a legjelentősebb környezeti hatások közé tartozik a méhen belüli magzati alkohol ill. gyógyszer ártalom,

– az idegrendszer szöveteinek oxigenizációs ill. egyéb anyagcserezavara (dohányzás, toxémia, magzati bradycardia, elhúzódó kitolás, icterus).

– komolyan felmerült táplálékallergia, egyes központi idegrendszeri betegségek, visszatérő krónikus középfülgyulladás, toxikus ólomszint szerepe

– a pszichoszociális helyzet, a családon belüli és az iskolai kapcsolatok minősége döntően befolyásolja a kimenetelt

http://www.beke-gyermekotthon.hu-a.googlepages.com/2_ADHDinAdultsandYoungPeople.ppt.

Kiss Szidónia:

A hiperaktivítás hátterében álló folyamatokról több egymásnak ellentmondó hipotézis született.

Pl. -alacsony idegrendszeri arausal szint kompenzálása a hiperktívítás

-Elletéte a magas arausal- elmélet- mely szerint továbbemelve az amúgy is magas a. szintet az visszacsapódik és serkenti a kp. Idegrendszer gátló funkcióit.

– Komlex auousal rendszer. – a kp. Idegrendszerben egymással ellentétes, serkenő és gátló monoamering rendszerek működnek.

– születési deficit- szelektív figyelmi zavar

fMri (pozitron emmisziós tomográf)-al jól kimutható szervi elváltozások vannak a ADHD-s  személyek agyában. A homoklebeny és az ahhoz tartozó belső agyi struktúrák 10% kisebbek.

Az ADHD heterogén rendellenesség, részben genetikailag meghatározott.

Genetikai vizsgálatok szerint heritabilitása  0,80 – ami jentős összetevőre enged következtetni.

Heritabilitás (H2: örökölhetőségi értékszám): Azt fejezi ki, hogy a genotípus milyen mértékben vesz részt a fenotípusos meghatározásában. Vagyis a fenotípusos variancia genetikailag meghatározott hányada. Értéke: 0 és 1 között van.

– pszichopátiával is van összefüggése

Share

Poligénes öröklődés és multifaktoriális kóreredet

0
Share

Genetika, 19. tétel, pszichológia távoktatás

Poligénes öröklődés és multifaktoriális kóreredet

Hochbauer Jenőtől kaptam

Mi a különbség a monogénes és a poligénes öröklődés között?

Monogénes öröklődés: egyetlen génpár által meghatározott jellegek öröklődnek a mendeli szabályok szerint. Ezek olyan minőségi (discontinuus) tulajdonságok, amelyek vagy jelen vannak egy szervezetben vagy nem, és különböző funkciójú fehérjék (enzimek, struktúrfehérjék, receptorok) ép vagy hibás működésétől függenek.

Vannak azonban olyan tulajdonságok is, amelyek nem egymást kizárók, hanem változó mértékben érvényesülnek a populáció egyes tagjaiban. Ilyen mennyiségi vagy continuus tulajdonságok például az intelligencia, a testmagasság, a vérnyomás. A mennyiségi tulajdonságok széles skálán mozognak, a súlyosan szellemi fogyatékostól a legértelmesebbig vagy a törpétől a legmagasabb kosárlabdázóig, és sorolhatnánk a példákat. A minőségi jellegek populációs eloszlása normális eloszlási görbét (Gauss-görbét) ír le.

A mennyiségi jellegek öröklődésének alapja a poligénes öröklődés, amikor két vagy több locus alléljeinek – minor (kis hatású) génjeinek – összeadódó hatására vezethető vissza a különböző jellegek öröklődése. Ez azonban nem fejezi ki a mennyiségi jellegek megjelenésében kifejezett szerepet játszó környezeti hatásokat. Helyesebb tehát a multifaktoriális kóreredet kifejezés használata az olyan jellegekkel kapcsolatban, amelyek poligénes öröklődésűek és kialakulásukban a környezeti faktorok is szerepet játszanak.

Poligénes öröklődéskor a kromoszómák különböző helyein levő génpárok hatása együttesen érvényesül.

Mit jelent a poligénes/multifaktoriális öröklődés?

Lényege, hogy több gén együttesen fogékonyságot jelent egyes környezeti faktorokkal szemben. Alapjai a küszöbmodell segítségével érthetők meg: minél több a hibás gén a genotípusban, annál nagyobb a genetikai terheltség foka. A multifaktoriális kóreredetű jellegek bizonyos génszámküszöbérték körül a külső és/vagy belső környezeti tényezők provokációja következtében, azok jelenlétében jutnak érvényre. A genetikai és környezeti faktorok kombinációja egyes esetekben eléri a küszöbértéket, s ennek következtében megmutatkozik a kóros jelleg  Minél magasabb a genetikai terheltség a küszöbtől,  és/vagy minél nagyobb a provokáló környezeti tényező(k) hatása, annál súlyosabb lesz a multifaktoriálisan öröklődő kóros jelleg.

A küszöbérték felett, magas fokú genetikai terheltség mellett a provokáló környezeti hatások függvényében, a küszöbérték alatt pedig alacsony genetikai terheltség mellett döntően a provokáló környezeti faktorok hatására alakul ki a kóros állapot. Ebből következik, hogy a legmagasabb genetikai terheltség esetén esetleg a környezeti tényezőktől függetlenül, nagyon veszélyes környezeti faktorok esetén pedig minimális genetikai terheltség mellett is létrejöhet a kóros állapot. Utóbbira jó példa az egyik súlyos következményekkel járó környezeti hatás, a teratológiai ártalomként is felfogható, a terhesség során jelentkező anyai rubeola (rózsahimlő). Az anyai fertőzés megbízható diagnózisa esetén meglehetős biztonsággal előre jelezhetők bizonyos, a rubeolafertőzésre jellegzetes magzati rendellenességek. Ezek előfordulását és súlyosságát nem befolyásolja sem az anya sem a magzat genetikai állománya.

A betegségek súlyossága

Multifaktoriális kóreredetű jellegek esetén a betegségek változó súlyosságúak lehetnek. Például a nyúlajak/farkastorok legenyhébb formájában csak egyoldali nyúlajak, legsúlyosabb eseteiben viszont kétoldali ajak- és teljes szájpadhasadék található. A velőcsőzáródási rendellenességek súlyossága is változhat az anencephaliától (agykoponyahiány) a tüneteket nem okozó, 1-2 csigolyára terjedő rejtett spina bifidáig (spina bifida = nyitott gerinc). A szülőkön többnyire nem észlelhetők az adott rendellenesség tünetei. Ők a rendellenességért felelős génekből küszöb alatti mennyiséggel rendelkeznek, melyek hatása nem látszik külsőleg (a fenotípuson) az aktív egészséges gének túlsúlya miatt. A szülők több, különböző kromoszómákon elhelyezkedő hibás minor génje a meiosis során kombinálódhat úgy, hogy nagyobb hányad jut az utódba, mint a szülői genotípusban meglévő hibás gének fele.

Mekkora az ismétlődés kockázata?

Ha multifaktoriálisan öröklődő rendellenesség esetében a családfát vizsgáljuk, azon a rendellenesség halmozódását látjuk ugyan, de semmilyen szabályszerűséget nem figyelhetünk meg, ami hasonlítana a monogénes öröklésmenetre jellemzőkhöz. Elmondható tehát, hogy egy családon belül, multifaktoriális kóreredet esetén a kockázat mindig alacsonyabb, mint monogénes öröklődés esetén, de magasabb, mint az átlagpopulációban

A multifaktoriális kóreredet tíz fő jellegzetessége

1. A rendellenesség sok gén és a környezet kölcsönhatása eredőjeként alakul ki.
2. A betegség ismétlődésének kockázata egészséges szülők esetén 1-15%, attól függően, hogy hány beteg gyermek van és milyen súlyos a kórkép az adott családban.
3. A beteg gyermekei (ha a másik szülő egészséges) 1-15%-ban lesznek betegek.
4. Az egyik szülő 1-15%-ban maga is beteg.
5. A betegség a két nemben eltérő gyakoriságú lehet.
6. A rendellenesség ugyanazon a családon belül változó súlyosságú.
7. A családfa nem jellegzetes.
8. A vérrokonházassággal a genetikai terheltség – így a betegség gyakorisága is – nő.
9. Az összesített populációs gyakoriság magas. A multifaktoriális kóredetű fejlődési rendellenességek születési prevalenciája 1,2%, a krónikus betegségek gyakorisága 15%.
10. Az így öröklődő betegségek néhány súlyos malformatiót leszámítva az életkilátások szempontjából általában nem súlyosak.

Multifaktoriálisan öröklődnek a veleszületett izolált malformatiók, a modern társadalom betegségei (az ischaemiás szívbetegség egyes formái, a hypertonia, hipertenzió) és a pszichiátriai kórképek jelentős része (schizophrenia, depresszió, psychosisok).

+Asztma, cukorbetegség, epilepszia

Share

Az intelligencia meghatározottsága (öröklődés-környezet)

0
Share

Általános pszichológia, 11. tétel, pszichológia távoktatás

Az intelligencia meghatározottsága (öröklődés-környezet)

Kidolgozta Berei Kati

Intelligencia meghatározása, IQ fogalma (9 meghatározás) – javitókulcs szerint kell

– „Nature or nurture?” – „öröklés vagy környezet” milyen szerepet tölt be a fejlődésben a biológiai és a környezeti tényező?

– XIX. század – GALTON – a kérdés első megfogalmazója

A. INTELLIGENCIA ÉS ÖRÖKLŐDÉS

– Binet –t kivéve az IQ tesztelés úttörői úgy hitték, hogy genetikusan meghatározott intellektuális képességeket mérnek.

– A. JENSEN cikke– 1969 : Mennyire fejleszthető az IQ és az iskolai intelligencia?

a genetikai meghatározottságot fogadja el, szerinte az IQ nem fejleszthető

– Az intelligencia az agy szerkezeti és biokémiai sajátosságaitól függ – vagyis  az intellektuális képességek részben genetikai tényezők következményei

HERRNSTEIN, MURRAYA HARANG GÖRBÉJE – (1994):

– fő tézise: az IQ örökölt eltérése határozza meg a társadalmi rétegződést : nem a társadalmi egyenlőtlenségek okozzák az IQ eltéréseket, hanem az IQ örökölt eltérései adják a társadalmi rétegződést

– ez újra felszította az IQ vitát, aminek a fő témája: a RASSZ kérdés – a rasszok közötti IQ különbségek (15 pont fehérek és feketék között) következtetések:

– az emberek rangsorolhatók intelligencia alapján

– az intelligencia genetikai alapú, gyakorlatilag megváltoztathatatlan

– elitizmus fogalma – minden társadalomban van gazdasági elit és kognitív elit (felsőfokú végzettség)

Az intelligencia-vita éles fordulatot vett, amikor kiderült, hogy a Jensen munkáiban felhasznált, Burttól származó ikerkutatási vizsgálat eredményei hamisak.

C. Burt – kutatásokat végzett, hogy felbecsülje az egymástól különálló variancia-tényezőket – rokonsági viszonylatokat (ikreket, örökbefogadott gyerekeket, stb) használva fel a kutatásaihoz, – kitalált nem létező munkatársakat, légből kapott adatokat, Ezzel akart beavatkozni a politikai vitákba – az „eleven plus” tesztvizsgák érdekében, amit végül 1965-ben eltöröltek.

AZ ÖRÖKLETESSÉG (heritabilitás)

– A viselkedéskutatók egy vonás vagy képesség csoporton belüli szórását általában az érintett tulajdonság értékelésekor kapott pontszámok varianciájával (változatosságával) mérik. Minél jobban különböznek a csoport tagjai egymástól, annál nagyobb lesz a variancia.

ÖRÖKLETESSÉG:- az örökletesség a varianciának az egyének közötti genetikai különbségekből adódó százaléka

– a populációk szintjén érvényes statisztikai fogalom

– egy technikai szakkifejezés, arra használják, hogy kifejezzék, milyen arányban vesz részt a fenotípus varianciája a genotípusban.

– A fenotípus varianciája jelzi, hogy a populáción belül egy jellegzetesség mérésének mennyi a varianciája. Az intelligencia egyedi különbségei mind a fenotípushoz tartoznak.

VARIANCIA (változatosság)- egy matematikai fogalom annak mérésére, hogy a pontszámok egy adott csoporton belül mennyire különböznek egymástól.

– Minél inkább genetikai okokra vezethető vissza valamely vonáson belül az egyének közötti különbség, az örökletesség értéke annál közelebb kerül a 100 %-hoz.

– A magas örökölhetőség nem azt jelenti, hogy a környezetnek nincs hatása egy adott vonás fejlődésére vagy hogy nincs tanulás. Pl. a szókincs nagysága nagymértékben öröklődő, bár az egyénnek minden egyes szót meg kell tanulnia. A társadalomban ma mindenkit rengeteg szó ér, nagymértékben a genetikai hajlamtól függ ezek megtanulása.

ÖRÖKLETESSÉGGEL KAPCSOLATOS FÉLREÉRTÉSEK:

  1. helytelen felfogás, hogy az öröklés és környezet szemben állnak
  2. Az örökletesség nem egyénekre, hanem mindig valamilyen populációra vonatkozik

– Egy vonás örökletessége az emberek közötti különbségre vonatkozik, nem azt méri, hogy egy személy adott vonása milyen mértékben örökölt pl. a testmagasság örökletessége 90 % azt jelenti hogy az adott népességen belül az egyének közötti magasságkülönbségek a meglevő genetikai különbségeknek betudhatók és nem azt jelenti, hogy a testmagasságunk 90 %-a ered a génjeinkből.

  1. Egy adott vonás örökletessége nem állandó (nem egyetlen, rögzített érték), hanem az érintett vonásnak egy adott időpontban egy adott népességen belüli statisztikai mutatója – csak egy becsült érték.
  2. Az örökletesség nem árulja el az egyének közötti különbségek forrását.
  3. Az örökletesség azt sem mutatja, hogy a környezeti tényezők változása hogyan befolyásolja a vonások átlagos szintjét.

– Az örökletesség ≠ megváltoztathatatlanság: ha egy tulajdonságnak magas az örökletessége azt jelenti, hogy nem hatnak rá az adott populációban már meglevő környezeti különbségek. Ez nem mond semmit az újabb környezeti beavatkozások hatékonyságáról. Ellenpl. a testmagasság növekedése a táplálkozás javulásával

  1. a mindent tudás szembenállása a semmit tudással

– Egy jellegzetesség örökletes lehet attól, hogy nem tudunk mindent a fizikai, biokémiai vagy fiziológiai alapjairól, vagy a pontos mechanizmusról mellyel a környezet hat rá.

  1. A mutáció kizárt volta

– Az örökletesség változhat a külső, környezeti tényezők hatására

pl. fenilketonuria – megfelelő diétával az örökletes gyengeelméjűség visszaszorítható

  1. a szülő és gyermek közötti hasonlóság

– Gyakori eset, ha az egyed nem hasonlót szül. A hasonlóság magas foka az erőteljes beltenyészeten alapuló törzsek jellegzetessége (rokonok házassága)

ÖRÖKLETESSÉG-VIZSGÁLATOK

IKERVIZSGÁLATOK ÉS ADOPTÁCIÓ

Az IQ egy populációban való örökletességét akkor tudjuk megbecsülni, ha különválasztjuk a meglevő változatosság genetikus és környezeti forrásait.

Mivel a genetikailag hasonlók (vagyis családtagok) azonos környezetűek, a két tényező szétválasztása:

a. az ikerpárok vizsgálata (az egypetéjű ikreknek azonos a génkészletűk, a kétpetéjű ikrek génállománya 50%-ban közös)

b. az örökbefogadás (itt azonos környezetben biológiailag nem rokon emberek).

EGY- ÉS KÉTPETÉJŰ IKREK

– Az ikervizsgálat első klasszikus módszerét Galton találta ki.

– Minél hasonlóbbak az egypetéjű és kétpetéjű ikrek vonásai egymáshoz, annál valószínűbb, hogy annak a vonásnak genetikai összetevői vannak.

pl. ikerkutatások – az intelligencia (tesztekkel mért értéke) örökletessége 60 – 80 %.

– Plomin, Kamin, DeFries, Prinker kutatásai számottevők ezen a területen.

– A kétpetéjű ikrek valamivel jobban hasonlítanak egymásra mint a testvérek. Ebben a hasonló környezet a felelős. Ahogy növekednek, egyre kevésbbé hasonlítanak egymásra, mivel idősebb korban csökken a családi környezet hatása és növekedik a saját környezeté kialakul a saját érdeklődési és baráti körük.

– Ez az egypetejű ikrek esetében nem így van, pontosan ez mutatja, hogy ők azért maradnak hasonlóbbak, mert később is sok időt töltenek együtt, érdeklődésük is hasonló.

Külön nevelt egypetéjű ikrek

– az egymástól elválasztva, különböző környezetben nevelt egypetéjű ikrek közötti korrelációk kiszámításával becsülhetjük az örökölhetőséget – ha valóban teljesen külön nőnek fel, nincs más magyarázat az IQ hasonlóságára, csak a genotípus egyformasága.

– Erre vonatkozó adataink ritkák, kivéve Burt adatait, amit nem fogadhatunk el a megbízhatatlanságuk miatt. (kiderült róla, hogy az adatokat átformálta a várt eredményeknek megfelelően).

– Mivel sok szülő hajlamos egyformán kezelni az egypetéjű ikreket – Minnesotai egyetem külön nevelt ikreket tanulmányozott. Eredmények: a külön neveltek legalább annyira hasonlítanak egymásra mint az együtt neveltek.

Következtetés:

– a korábban elválasztott ikrek jobban hasonlítanak IQ-ban mint a később elválasztottak

– nem nulla a korreláció az egyes ikrek otthoni környezete között: az apa foglalkozása és az otthoni anyagi javakban korrelál, ezek hatással voltak az IQ-ra is

– az ikreknek a méhen belüli környezetük is különbözhet

– a vizsgálatok tökéletlensége: – ikreket nem választották el születésük után

–   nagyon kevés olyan iker van, akit szegény vagy írástudatlan szülők neveltek

–   egyik IQ sem esett a fogyatékos tartományba, ezek a vizsgálatok kis léptékűek (50 év alatt 160 ikerpár)

Az egypetéjú ikrek IQ-ja nagyon hasonló, függetlenül attól, hogy együtt nőttek fel vagy sem. Az együtt nevelt egypetéjű ikrek IQ-ja közti korreláció megközelíti a tesztek megbízhatósági értékét és jóval magasabb mint a legtöbb pszichológiai tulajdonság esetében.

ÖRÖKBEFOGADÁSOK (adopciós vizsgálatok)

– Az ikrekhez viszonyítva az örökbefogadással bőséges adathalmazunk van

– Háromfajta vizsgálati módszer:

  1. örökbefogadó és biológiai családok összehasonlítása
  2. örökbefogadó családokban érvényesülő környezeti hatások
  3. az örökbefogadott gyerekek hasonlítanak-e később biológiai szüleikre?

1. Örökbefogadó és biológiai családok összehasonlítása

– a gyerekek is szülők közötti korrelációk a biológiai családokban kétszer akkorák, mint az örökbefogadó családoknál

– itt nem csak a közös géneknek van szerepe, hanem a környezetnek is: mivel az örökbefogadó szülők környezete kevésbé változatos (az ügynökségek nem adnak akárkinek gyereket, ezek az otthonok jóval átlag felettiek), a korrelációs együttható nem ad helyes értéket

– az örökbefogadó családokban az anya-gyerek korrelácó magasabb mint az apa-gyerek korreláció

– a biológiai családok tagjainak az IQ-ja a kor előrehaladtával is hasonló, ez nem így van az örökbefogadó családoknál.

Következtetés: a közös gének szerepe és a közös környezet.

2. Örökbefogadó családokban érvényesülő környezeti hatások

– a szelektív elhelyezés gyakorlata miatt túlbecsült lehet a családi környezet fontossága. az ügynökségek igyekeznek a gyereknek az eredetihez hasonló otthont találni.

– ezek a vizsgálatok nem adnak választ a hasonló IQ és a közös családi környezet kapcsolatáról.

3. az örökbefogadott gyerekek hasonlítanak-e később biológiai szüleikre?

– Ahogy az örökbefogadott gyerekek egyre idősebbek lesznek, úgy korrelál egyre jobban IQ-juk biológiai anyjuk iskolázottságával, az örökbefogadó anyáéval azonban nem. Ezek nem írhatók csak a szelektív elhelyezés számlájára, szerepe van az örökletességnek is.

ÖRÖKLÉSTAN – TESZTTORZíTÁS ÉS EREDMÉNYEI

Az amerikai közvéleményben elterjedt nézet: különböző etnikai csoportok képesség és intelligenciatesztjeinek eredményei közötti különbségeknek genetikai hátterük van, ez a tesztmozgalomban kezdettől fogva jelen levő az örökléstan alapgondolata.

Thorndike, Goddard, Terman, Yerkes az amerikai fajvédő mozgalom zászlóvivői és leghatásosabb propagátorai voltak. Az örökléstan hívei szerint az intelligencia mértéke egy állandó, veleszületett korlátot jelent. Az eképpen címkézett gyerekeket külön kell választani, öröklött képességeik alapján képezni őket. Ezután biológiai adottságaiknak megfelelő pályára kell terelni őket.

H.D.GODDARD és a moronok

– meghonosította a Binet skálát Amerikában

–  értékeit a veleszületett intelligencia tárgyiasítására használta.

(tárgyiasítás – feltételezi, hogy a teszteredmények egy egyszerű rangsorolható dolgot képviselnek az agyban, amit általános intelligenciának hívunk).

– a gyengeelméjűség okát egy génben azonosította

– a mentális fogyatékosságot megpróbálta lineárisan osztályozni: idióták, imbecillisek, moronok növekvő sorrendje. Ezeket egyformán kell kezelni: intézményesíteni (kolonizáció és szabályozni a szaporodásukat, mivel veszélyeztetik a faj egészségét. Ezt a szabályozást kolonizációban látta, a sterilizálást nem tartotta gyakorlatias megoldásnak

Moron vagy enyhén értelmi fogyatékos – minden olyan ember, akinek az intelligenciaszintje 8-12 éves mentális kornak felel meg, függetlenül, hogy ez genetikai, környezeti vagy kulturális hátrányból esetleg a vizsgálatvezető iránt érzett ellenszenvből származik.

L.M. TERMAN és az IQ tömegmarketing

– kifejlesztette a Stanford – Binet skálát és népszerűsítette

– Míg a Binet tesztet csak egy gyerekre lehetett használni addig Terman kiterjesztette az összes gyerekre – így a tesztelés többmilliós üzletággá nőtte           ki magát, a marketingcégek csak olyan teszteket adtak el, aminek köze volt a Terman féle teszthez

– az első tömegteszt a hadsereg ALPHA tesztje volt

-az iskolai tesztekben 30 perc és 5 feladatsor eldönthette a gyerek sorsát, gyakorlatilag elzárta a 100 vagy az alatti IQ-val rendelkezők elől a tekintéllyel és magas fizetéssel járó hivatásokat

– olyan racionális társadalomról álmodott, amely az IQ értékek alapján osztja be állásokba az embereket.

R.M. YERKES és a hadsereg IQ-ja

– arra igyekezett, hogy a pszichológiát nagykorúsítsa, tudománnyá nyilvánítsa

Yerkes Termannal, Goddarddal megalkotta a hadsereg képességvizsgáló tesztjeit:

– rávette az amerikai hadsereget arra, hogy az I. világháborúban kb. 1,75 millió férfivel végeztessék el a tesztet, így a hite szerint objektív adatokkal támasztotta alá az örökléstan híveinek az állításait.

– A tesztek eredményei az amerikai pszichológusok értelmezésében: minden társadalmi réteg a neki megfelelő helyet foglalja el a ranglétrán.

– De a tesztek közvetlenül akkor váltak politikai manipuláció eszközeivé,         amikor a bevándorláspolitika szolgálatába állították őket.

Yerkes őrnagy kiadta 1921-ben a nagy felmérés eredményét. 3 nagy következtetést vontak le belőle:

1. a fehér amerikai felnőtt átlagos mentális életkora 13 év körül van, az enyhe értelmi fogyatékosság felső határa felett egy kicsivel.

2. az európai bevándorlókat már a származási országaik szerint is lehet rangsorolni – az északiak felsőbbrendűek

3. a skála legalján a négerek állnak

– A fehér felnőttekre kapott átlagos 13 mentális kor értelmezése – Bringham- az IQ deficitek a bevándorló tömegek összetételének köszönhetők: századforduló után a britek, skandinávok helyett dél- és keleteurópaiak kértek bebocsátást, vagyis az északi faj aránya csökkent, a „magasabbrendű” északi vér a háttérbe szorult.

1917 – ben az amerikai törvényhozás elfogadta az olvasástesztet (40 szó

1924-es kvóta- törvény

Voltak akik a közhangulattal szemben már akkor is felemelték a hangjukat. Az újságiró W. Lippman 1922-ben cikksorozatban elemezte a katonai teszteredményeket.        Nem tesztellenes – a teszteredmények misztifikálása ellen szólalt fel: logikai képtelenség, hogy a felnőtt lakosság intelligenciájának átlagos normájaként ne a felnőttek átlagos intelligenciáját vegyék. A 14 évesek mentális kora 28 kaliforniai gyerek eredményein alapult, a 16 éveseké pedig 400 felnőtt teszteredményén. Miért kell akkor 1700000 felnőtt eredmény helyett ezeket tekinteni normának? Felvetette, honnan lehet tudni, hogy a tesztek olyat mérnek, amire az életben szükség lesz? Kétségbe vonta a genetikai meghatározottságot, figyelmeztetett a veszélyekre.

Erre Termann indulatosan reagált, majd visszavonták a 13 éves mentális korra vonatkozó megállapítást, de a kota-törvény megjelenésén ez már nem változtatott.

Míg a XX sz. elején a magyar, olasz és zsidó bevándorlók alacsony IQ-ját „gyengeelméjűségnek” nyilvánították, ma genetikailag meghatározottnak tekintik néhányan az afro- és latinamerikaiak fehéreknél gyengébb eredményeit. Neisser – „jelenleg nem áll rendelkezésünkre kielégítő magyarázat a feketék és fehérek közötti IQ-átlag különbségére”.

B.  A KÖRNYEZET ÉS AZ INTELLIGENCIA

– Binet célja az intelligencia teszt megalkotásával ( próbáit gyakorlati megfontolásokból állította össze) a segítő és oktató irányú szűrés, nem a korlátozó célú megbélyegzés. Ha a gyerek nem képes eleve átlagos teljesítményt nyújtani, speciális segítséggel képes lesz javulni. Vagyis megfelelő oktatással a teljesítményt növelni lehet.

Hangsúlyozta ugyanakkor a szociális helyzet és az intelligencia közötti statisztikus összefüggés létezését: a vidéki, szegényebb gyerekek az alacsonyabb szociális helyzetnek és a szegényes kultúrális környezetnek köszönhetően alacsonyabb IQ-t mutatnak.

– NEISSER – a génhatás mellett mindig van egy környezeti befolyás (minimálisan biokémiai és lehet ökológiai: interperszonális vagy kulturális)

Neisser szerint az intelligenciatesztek nem az igazi tehetséget, hanem az iskolai képességeket mérik.

A kulturális hatások közvetett módon hatnak az intelligenciára.

A kultúrközi (culture-cross) vizsgálatok olyan közösségeket tanulmányoznak, amelyekben nincs vagy alig van iskolázottság. Itt az ún. archaikus (prelogikus) gondolkodás uralkodik.

(Ez más szabályokat követ mint az iskolázott felnőtt gondolkodása. Intelligens megoldásokat talál a gyakorlati élet dolgaira, de az egyszerű iskolás feladatban látszólag kudarcot vall. Neisser szerint nem a kérdésre válaszolnak hanem gyakorlathoz igazodva.)

Az utóbbi évtizedekben igen alapos kultúrközi összehasonlító vizsgálatok sorozata megállapította, hogy az iskolázás és kulturális környezet nem csak ismereteket ad (ezzel befolyásolva a mérhető IQ-t) hanem rejtett hatása van a gondolkodásmód változására is.

Ezért probálkoztak először a kultúra mentes (culture-free), a kultúrsemleges (culture fair) és a csökkentett kultúrális hatású (culture reduced) tesztekkel, Ezekkel az a gond, hogy minél jobban sikerül kikapcsolni a kulturát, annál kérdésesebb, hogy mi köze van a tesztnek még az intelligenciához.

A legismertebb kultúrsemleges tesztek a Cattel – féle és a Raven tesztek.

A kultúrsemleges tesztekben elért eredmények: a puerto-rico-iaké és az indiánoké gyengébb mint a brit-amerikai átlagé – ezeket az eredményeket a szakmai közvélemény kétségbe vonja, mert a tesztek megoldásához részletes verbális magyarázat kell.

KÖRNYEZETI  HATÁSOK

(egész populációt vagy csoporton belül):

  1. Szociális változók- a kulturális környezet (hogyan élnek, mivel foglalkoznak, mit tartanak fontosnak)
  2. foglalkozás- Az intelligenciateszt eredménye előrejelzi a foglalkozás szintjét, ugyanakkor a munkahelyek is befolyásolják az intelligencia rugalmasságát.
  3. iskolázottság – az iskolarendszer egy egyetemes szocializációs rendszer

–          célja a modern államokban: az értelmesség érvényes formájának az elsajátítása, az intellektuális teljesítmények jellege, kerete, a gondolkodási és problémamegoldási módszereket egységesíti

–          egyik végterméke az a fajta intelligencia, amit a tesztek mérnek

–          Az iskola szerepét az IQ fejlődésében több kutatási eredmény mutatja:

  • a gyenge színvonalú iskolákban a gyerekek alacsony IQ – sokszor az idősebb gyerekek gyengébbek a fiataloknál
  • azok a gyerekek akik időlegesen nem járnak iskolába, rosszabbul teljesítenek az IQ teszteken, mint a rendszeresen járók (pl. 1960 – Virginia állam – a fekete gyerekek kimaradtak a fekete-fehér integráció miatt bezárt iskolákból)
  • az iskolában töltött idő szorosabb korrelációt mutat az intelligenciával, mint az életkor. Ez igaz a Raven féle tesztekre is, amelyek megoldását nem tanulták.

a meghosszabbodott tanulási idő fejlett országokban már nem jár együtt az intelligencia átlagának a növekedésével.

Az iskolázottság döntő hatással van az intelligenciára:

–  az információ átadással

–  szisztematikus problémamegoldással

–  absztrakt gondolkodás kialakításával

–  kategorizáció elsajátításával

–  figyelem fenntartása még érdektelen dolgokban is

–  alapvető szimbólumok és mechanizmusok használata

NEISSER – mivel a fejlett ipari országokban egy adott életkor után a gyerekek iskolába járnak, az intelligencia és az iskola hatása elválaszthatatlan egymástól.

  1. felzárkóztatás – az IQ megmutatja a gyerek kortársaihoz viszonyított intellektuális helyzetét. A fejlesztő programok képesek rövid távon emelni a tesztpontszámot és a mentális képességeket, de hosszú távon nincs meggyőző eredmény.

Átfogóbb programok – legsikeresebb a Carolina Abecedar Project – kisgyereket ingergazdag környezetben évekig – ez a csoport még az oktatásban elért eredményeivel is megelőzte a kontrollcsoportot

  1. családi környezet – környezeti és genetikai hatás együtt

–              az IQ-t befolyásoló tényezők: szülőkkel való érintkezés mennyisége, minősége, iskoláztatás

–              a gyerekek fejlődése a szülők hozzáállásán, ambícióján és nem a szociális vagy gazdasági helyzeten múlik

A különbségek a családok életvitelében kevés hosszútávú változást okoznak az IQ-ban (csak a kirívóan szegényes, nyomorúságos környezet). A családok közötti különbség, amely kisgyerekkorban nagyon fontos, késő kamaszkorra elveszti jelentőségét.

  1. biológiai változók – egyes biológiai faktorok: születés alatti és előtti körülmények, egészség, táplálkozás – alultápláltság, mérgezések (ólom, alkohol)
  2. a tesztpontszámok folyamatos növekedése – FLYNN EFFEKTUS

– Flynn megállapította, hogy a teljesítmény folyamatosan emelkedik a tesztelés kezdetei óta

–A legtöbb intelligencitesztet időről időre sztenderdizálják azért, hogy lépést tartsanak a populáció IQ növekedésével, a régi feladatok a fiataloknak túl könnyűek, így az átlag magasabb lesz mint a 10-15 évvel ezelőtti hasonló korúak átlaga.

Következtetés:

–    amit az IQ számok mutatnak nem az örökölt (örökölhető) intelligencia

–    a különböző kultúrákban mért IQ-k nem összehasonlíthatók

–    az IQ-beli nyereségek mérési műtermékek, nem jeleznek valódi növekedést

–    nem ismeri fel, hogy a frissítésre a norma változása miatt van szükség.

Az IQ pontok általa kimutatott növekedésnek okai:

–  a tesztmegírásban nyert tapasztalat

–  az egymás utáni generációk közti kultúrális különbség

–     a táplálkozás fejlődése

–     oktatás, gyereknevelés gyakorlatában beállt változás

–      az intelligencia definíciója – a Terman által mért értékek csak egy absztrakt problémamegoldó készség mutatói? A kérdés még nyitott.

  1. 8. egyéni tapasztalatok

Források: Atkinson – Pszichológia, Gould – Az elméricskélt emberke, Horváth – Intelligencia-viszály, Jensen – Mennyiben …

Share

Az intelligencia meghatározottsága (öröklődés-környezet)

0
Share

Általános pszichológia, 11. tétel, pszichológia távoktatás

Az intelligencia meghatározottsága (öröklődés-környezet)

Kidolgozta Hunfalvy Tímea

Az intelligencia fogalmának meghatározására számos kísérlet történt, ezzel együtt a mai napig sem létezik általános, mindenki által elfogadott definició.

Szamosközi:

Az intelligencia azon mentális képességeket foglalja magába, amelyek szükségesek a környezethez való alkalmazkodáshoz, és a környezet kiválasztásához, kialakításához.

Már az ókori filozófusok érdeklődését felkeltette az intelligencia. Platón viasztömbhöz hasonlította, melynek mérete, szilárdsága, képlékenysége, tisztasága az egyes emberekben más és más.

Az intelligencia hányados (IQ) az egyén teljesítményét mutatja saját korcsoportjához viszonyítva. Az intelligencia tanulmányozása során a kutatók véleménye jelentősen megoszlott a tekintetben, hogy az emberek közötti intellektuális különbségeket a géneknek vagy/és a környezetnek tulajdonítsák. Erre az izgalmas kérdésre több elmélet is született A 70-es évek óta a két szálon futó intelligenciakutatások összekapcsolódtak. Az mára bizonyos, hogy mind az öröklés, mind a környezet befolyásolja az intelligenciahányados alakulását.

Az örökletesség és környezet szerepének értékeléséhez fontos tudni, hogy ezeket soha nem egyénekre vonatkoztatjuk, hanem azt vizsgáljuk, hogy egy adott személy egy adott tulajdonságának kialakulásában a gének és a környezeti tényezők milyen arányban játszottak szerepet.

Örökletesség

  • Adott vonás örökletessége nem rögzített érték, hanem a vonás adott időpontban, adott populáción belüli értéke.
  • Az örökletesség mindig valamely populációra vonatkozik, és arra ad választ, hogy az adott populációban található változatosság mekkora hányada magyarázható a populáció tagjai közötti genetikai különbségekkel. (Ha egy tulajdonság örökletessége 90%, akkor az adott populációban található változatosság 90%ban genetikai különbségekkel magyarázható.)
  • Az örökletesség semmit nem mutat a csoporttagok közötti különbségek forrásáról.
    • Az örökletesség semmit nem árul el arról, hogy a környezeti tényezők változása hogyan befolyásolja a vonások átlagos szintjét.

Örökletesség vizsgálat legegyszerűbben családtagokon végezhető. Azt vizsgálhatjuk, hogy a családtagok jobban hasonlítanak-e, mint az idegenek, kihasználva a természet ikrek adta adottságát is. (Az első ikerkísérletek Galton nevéhez fűződnek.)

Mackintosh az együtt nevelt egypetéjű ikrek között 0,86 korrelációt, a külön nevelt egypetéjű ikrek között 0,75 korrelációt mért. A külön nevelt ikerpár 0,75 korrelációját kizárólag a közös gének okozzák, a 0,86 korrelációt a közös környezet, és a közös gének.

Jensen(1969)

A mért intelligencia faji (fehérek és feketék közti) különbségeinek lehetséges okaként genetikai magyarázatot támogatott.

Herrnstein &Murray (USA)

Az intelligenciahányadosok közti különbségnek genetikai oka van. Ezért javasolták, csökkentsék az állami szociális programokat, hiszen azok főként a szegényeket segítik, akik intelligenciája alacsonyabb.

Goddard

Honosítja az USAban Binet skáláját

Termann

Kifejleszti a Stanford-Binet skálát

Yerkes

Bevándorlási Törvény elfogadásához vezetett.

Környezeti okok

  • Társadalmi helyzet: Az IQ korrelál a társadalmi helyzettel. A magasabb társadalmi helyzetű egyéneknek magasabb intelligenciával rendelkező gyermekeik születnek. Magas státusú szülők örökbe fogadott gyermekeit vizsgálva megállapították, hogy a környezet pozitív hatással van az intelligenciára.
  • Fizikai környezet: A születéskor várható élettartam korrelál a társadalmi helyzettel.
  • Család mérete, születési sorrend: A gyerekek száma negatív korrelációt mutat az IQval, de megállapították, hogy a születési sorrend a meghatározó. A később születő gyermek alacsonyabb IQval születik. (Ezért átlagosan a sokgyerekes családok gyerekeinek IQja alacsonyabb, mint a kevesebb gyerekes családoké.)
  • Szülői viselkedés, családi környezet: Pozitív összefüggést mutattak ki a környezet minősége, a szülői elvárások, és a gyermek intellektuális fejlődése között. A kutatások azt mutatták, hogy a szülői attitűd erősebben hat gyermek IQ fejlődésére, mint a társadalmi státusz.
  • Iskolai oktatás: Az IQ tesztek eredendő célja az volt, hogy kiszűrje a nem iskolaérett gyerekeket. Az oktatásnak, annak minőségének pozitív hatása van az intelligenciára.

Kultúrközi vizsgálatok

Öröklődés és heritabilitás

Binet:

Az ő nevéhez fűződik az első intelligencia teszt kidolgozása.

Montagu

Lippman

Neisser

Flynn

Az évek során az IQ teszteken elért átlagpontszámok világszerte folyamatosan emelkednek.

Share

Y kromoszómához kötött öröklődés

0
Share

Genetika, 18. tétel, pszichológia távoktatás

Y kromoszómához kötött öröklődés

Szabó Eszter jegyzete

Y kromoszómához kötött öröklődés

Share

X-hez kötött recesszív öröklődés

0
Share

Genetika, 17. tétel, pszichológia távoktatás

X-hez kötött recesszív öröklődés

Szabó Eszter jegyzete

X-hez kötött recesszív öröklődés

Share

Autoszomális domináns öröklődés

0
Share

Genetika, 11. tétel, pszichológia távoktatás

Autoszomális domináns öröklődés

Szabó Eszter jegyzete

Autoszomális domináns öröklődés

Autoszomális domináns öröklődés

Autoszomális domináns öröklődés 2

Autoszomális domináns öröklődés 2

Share
Go to Top