Posts tagged problémamegoldás

A tudás hasznosítása a problémamegoldásban

0
Share

Kognitív pszichológia, 4. tétel, pszichológia távoktatás

Kémeri Nagy Edit által kidolgozva

4.Tétel: A tudás hasznosítása a problémamegoldásban

A gondolatok legfontosabb tulajdonsága, hogy tudatosak. Tudatunkban a gondolatok terméke jelenik meg, nem a gondolkodási folyamatok. Sokan, még a tudatos termékeket sem tudják felidézni.

  • A gondolkodási feladatok különböznek, aszerint, hogy mekkora bennük a felhasznált tudás mennyisége. Eszerint lehet: tudásszegény, vagy tudásintenzív. A kutatások a tudásszegény helyzeteket vizsgálja.

Századunk elején a Gestalt-iskolát követő kutatók, az észlelés elméletet kiterjesztették a problémamegoldás területére is.

Az asszociánista pszichológusokkal szemben, azt állították, hogy: a gondolkodás az állatoknál és az embereknél egyaránt produktív összetevőket tartalmaz. Azt állították, hogy az emberek képesek átlátni a problémák szerkezetét és a megoldás érdekében újrastrukturálni őket.

Gestalt-elmélet (Ohlsson,1984; Wertheimer,1954):

  • A problémamegoldó viselkedés egyaránt produktív és reproduktív.
  • A reproduktív problémamegoldás során, korábbi tapasztalatokat újrahasznosítunk, de visszavetheti a sikeres problémamegoldást.
  • A produktív problémamegoldást a probléma szerkezetének belátása és a probléma produktív újrarendezése jellemzi.
  • A belátás gyakran hírtelen történik, és „aha” élmény kíséri.

A perceptuális metafora segítségével- a belátás, újrastrukturálás és a beállítódás fogalmaival- megmutatták, az emberi gondolkodásnak olyan dinamikus vonásai vannak, melyek többek, a reproduktív gondolkodásnál. Legnevesebb képviselői: Hull, Malttzmann, Thorndike és Köhler.

Az iskola hagyatéka ma is fontos szerepet játszik az információfeldolgozási elméletekben.

Probléma-tér elmélet (Newell és Simon, 1972)

A megismerés kutatásának legsikeresebb elmélete, az információfeldolgozási forradalom terméke.

  • A problémamegoldást úgy jellemzi, mint alternatív lehetőségek egész terének irányított letapogatását.
  • A keresést heurisztikus vagy gyakorlati szabályok irányítják, melyek mentális operátorok alkalmazását koordinálják, amikor a problémamegoldása az egyik állapotból a másikba jut.
  • Az elméletet sikeresen alkalmazták rejtvényszerű problémák megoldásával kapcsolatos viselkedés előrejelzésére, mint a Hanoi torony, a misszionáriusok-kannibálok, vagy a vizeskancsó problémája.
  • A legtöbb problémára komputációs modelleket készítetek, melyek szoros párhuzamot mutatnak a kísérleti személyek viselkedésével.
  • A megközelítés prediktivitásánál fogva sikeres, gyengéje:a problémák nagyon szűk körére alkalmazták.

Szakértők és kezdők: az emberi kognitív teljesítmény standard jellemzője, hogy tapasztalat alapján egyre jobban tudnak dolgokat megcsinálni, szakértők lesznek.

  • Kísérletek: arra, hogy a problémamegoldás és a memória (szemantikai memória, sémaelméletek) uralkodó kognitív elméleteit (problématér elméleteket) kiterjesszék az emberi szakértelemre is. Különbségeket mutattak ki a kezdők és szakértők tudás mennyisége és természete között, pl. a sakkozás, fizikai problémák megoldása, és a számítógépes programozás területén.
  • J. R. Anderson egy általános elméletet alkotott a készségek elsajátítására, mely a GAV kognitív architektúrájának része és a szakértelem sok területén alkalmazható.

Anderson készségelsajátítás-elmélete: GAV (Gondolkodás Adaptív Vezérlés)

3 fő feldolgozási összetevő:

  • Deklaratív memória= aktivációs szintekkel összekapcsolt fogalmak szemantikai hálózat.(a dekleratív tudás olyan, melyről be tudunk számolni és nem kötődik a szituációhoz, amelyben alkalmazzuk).
  • Procedurális memória= produkciós rendszer (a procedurális tudást automatikusan alkalmazzuk, sokszor nem tudjuk leírni és specifikus helyzetekhez igazítjuk).
  • Munkamemória= az éppen aktív információt tárolja (az állandó vagy időleges része a deklaratív memóriának, mely aktív állapotban van.

Kódolási folyamatok→eredményeképpen az információ→munkamemóriába és a végrehajtási folyamatok a munkamemória parancsait viselkedéssé alakítják.

  • Anderson: a készségek elsajátítása átmenet a deklaratív tudás használatából a procedurális tudásba.

A készségek tanulásakor 3 szakaszon megyünk át: deklaratív, procedurális, és beállítási.

  • Deklaratív szakasz: a deklaratív tudást, tartomány független gyenge módszerekkel együtt használja fel a probléma megoldására pl. hegymászás, eszköz-cél-elemzés.
  • Procedurális szakasz:a deklaratív tudás nyomán sikeres cselekvések tartomány specifikus produkciókba fordítódnak le.
  • Az így szerzett ismeretek lefordítása: gyakorlati proceduralizáció és szerkesztés által történik.
  • Proceduralizáció=amikor deklaratív ismeretet többször felhasználunk egy adott szabály kontextusában,így új produkciós szabály jön létre, mely a deklaratív információt, mint mintázatot (a szabály HA része), a végrehajtott cselekvést, pedig mint cselekvést (a szabály AKKOR része)tartalmazza.
  • Szerkesztés: olyan tanulási mechanizmus mely kivágja a szükségtelen produkciókat a produkciók sorozatából.
  • Beállítási szakasz: a meglévő procedurális tudást megerősítjük, általánosítjuk, vagy megkülönböztetjük.
  • A produkciók minden alkalommal megerősödnek aktivációs szintjükben, amikor sikeresen alkalmazzák őket

Share

Következtetés és döntéshozatal

0
Share

Kognitív pszichológia, 5. tétel, pszichológia távoktatás

Garda Ildikó által, az internetről

EYSENCK: KOGNITÍV PSZICHOLÓGIA 12. FEJEZET /435-485 OLDAL/

KÖVETKEZTETÉS ÉS DÖNTÉSHOZATAL

 

probléma­megoldás mellett a gondolkodás témájához kapcsolódik

A megismerés repertoárjában mindkettő központi jelentőségű intellek­tuális képesség.

Johnson-Laird és Bvrne: deduktív következ­tetés:

  • terveket alkossunk
  • altetnativ cselekvéseket értékeljünk,
  • megha­tozzuk feltételezéseink és hipotéziseink következményeit
  • instrukciókat, sza­bályokat és általános elveket alkossunk és értelmezzük őket
  • bizonyítékokat mérlegeljünk
  • adatokat értelmezzünk, egymással versengő elméletek között válasszunk
  • problémákat oldjunk meg

döntésho­zatal fontos részét alkotja az, hogy meghatározzuk bizonyos dolgok kimenetelének valószínűségét, és hogy a lehetséges alternatívákat egymáshoz viszonyítva érté­keljük

bevezetés

két fő rész

  • következtetéssel
  • döntéshozatallal foglal­kozó kutatások

Csak a kognitív pszichológusok csoportosítása, nem alapvető különbség a két kognitív folyamat mechanizmusában

A deduktív következtetés nagymértékben támaszkodik a logikai rendszerekre – különösen a kijelentés-logikára -, amikor a követkentetési problémák absztrakt szerkezetét jellemzi

deduktív logika

A következtetés pszichológiai elemzés három fő elméleti nézőpont, melyeket a következtetés konkrét típusaira dolgozták ki

  • az absztraktszabály-elméletek  (nagyrészt propozicionális következtetésekre alkalmazták, azaz olyan következtetésekre, me­lyekben és, vagy, ha …. akkor szerepel)
  • a konkrétszabály-elmé­letek
  • modellelméletek perspektívájából

Mindegyik elméleti megközelítést azok­nak a feladatoknak az adarzival együtt mutatjuk be, melyekben vizsgáltak őket.

Dedukció és indukció

 

Deduktív következtetés: milyen következtetés, ha egyáltalán van ilyen, következik szükségszerűen, amikor bizonyos állításokat vagy premisszákat igaznak tételezünk fel.

Induktív következtetés: általános konklúzió levonása a premisszákból, melyek konkrét példá­kat írnak le

A különbség formálisan: a szemantikai információ:

Egy propozíciónak annál magasabb a szemantikai információtartalma, minél több lehetséges szituációt zár ki a megfontolásból Bar-Hillel és Carnap, Johnson-Laird

Fagy, de nincs köd, több lehetséges helyzetet kizár, mint az, hogy Fagy, mert az előbbi az összes olyan helyzetet kizárja, melyben fagy van, de köd nincs, míg az utóbbi nyitva hagyja a lehetőségüket

deduktív következ­tetés → a szemantikai információ nem növekszik

induktív következte­tés → leggyakrabban az információtartalom növekedésével jár.

A logika használata a következtetés kutatásában

Vewell és Simon

problématér-elmélet: egy idealizált problématér-fogalmat alkal­maz a problémák absztrakt szerkezetének jellemzésére

Következtetési kutatásokban rendszerint a kijelentés-logikát alkalmazták hasonló módon

  • jellemezzék a következtetési problémák absztrakt szerkezetét és meghatározzák a calaszok kategóriáit (azaz a helytelen és a helyes válaszokat)

Matematikai rendszerekben

  • szimbólumok (hl az Empire State Building magassága)
  • operátorokat manipulálcióra (két magasság összekapcsoása hl meg h2, ahol a meg az operátor).

A logikai rendszerek: szimbólumok              → mondatok

logikai operátorok      → konklúziók

Pl.:

Kijelentéslogikában:   P                     → verbálisan kifejezett propozícióra, hogy „esik”

Q                    → „Mari vizes lesz”

Logikai operátor        → a ha … akkor

ha P, akkor Q.

 

ugyanazok a szavak, melyeket a mindennapi életben is használunk (vaqy, és, ha … akkor), a logikán belül egészen más a jelentésük.

Igazságérték-táblák és a logikai operátorok „jelentése”

 

kijelentéslogikában kisszámú logikai operátor: nem; és; vagy; ha … akkor; ha és csak akkor, ha.

propozíciók értéke: vagy igaz vagy hamis → nincs zavaró bizonytalanság

 

igazságérték-tábtázatok: a propozíciók lehetséges értékeinek megjelenítésére

meghatározzák a logikai operátorok hatásait a propozíciókra

A P propozíció például vagy igaz, vagy hamis. Az igazságtáblákon ezt úgy jelzik, hogy a P-t írják előre, és alatta megmu­tatják a két lehetséges értékel                        P                     I                      H

A P és a Q saját magában lehet igaz vagy hamis, és így összesen 4 kombináció létezik.

P Q ha P akkor Q Ha P, akkor, és csakis akkor Q
I I I I
I H H H
H I I H
H H I I

„ha … akkor”

  1. „Ha esik. akkor Robi vizes lesz”, amikor tudjuk, hogy fennáll az a helyzet, hogy „esik” és hogy „Robi vizes”            → igaz
  2. tényleg esik (P igaz), de Robi nem vizes (Q hamis)             → hamis
  3. nem esik (P hamis), de Robi mégis vizes lesz (Q igaz), Robi valami mástól is lehetett vizes         → igaz
  4. P és Q is hamis, akkor            → igaz

akkor, és csakis akkor, ha vagy kétszeres feltéte­les operátor

ugyanaz az igazságtáblája, ki­véve a P hamis és Q igaz esetet:

  • a kétszeres feltétel más eseteket kizár (pl. azt. hogy egy vödör víztől lett Robi vizes); azaz, a P ↔ Q azt mondja, hogy „P akkor és csak akkor igaz, ha Q igaz”.

Az emberek követ­keztetéseikben nem követik a feltételes kijelentések logikai értelmezését.

Következtetési problémákat újrafogalmazhatjuk a kijelentéslogika segítségével

 

 

Érvényes és érvénytelen következtetések

A logikai operátorok propozíció manipulálása

Operátor sok propozíciót köt össze

A logika sokfele következtetési szabályt specifikál, a premisszákból levonható érvényes következtetések értékelésére.

A premisszáktól függően két érvényes következ­tetést modus ponens, modus tollens

A modus ponens

Igazságtábla: → Egyetlen hely ahol P igaz, és Ha P akkor Q is igaz és ez az első
Premisszák
Ha esik, akkor Robi vizes lesz.
Ha P akkor Q
Esik P
Következtetés
Ezért Robi vizes lesz. Ezért, Q

A modus tollens

Ha van két propozíciónk (Ha P akkor Q), és Q hamis, akkor arra következtethetünk, hogy P hamis. Így tehát a következő argumentáció érvényes:

Premisszák
Ha esik, akkor Robi vizes lesz.
Ha P akkor Q
Robi nem vizes. Nem Q
Következtetés
Ezért nem esik. Ezért nem P

Az érv mindig megfelel az igazságtáblának.

nem érvényes következtetések: „a következmény megerősítése”

„az előzmény taga­dása”

 

Következmény megerősítése

Premisszák
Ha esik, akkor Robi vizes lesz.
Ha P akkor Q
Robi vizes Q
Következtetés
Ezért esik. Ezért, P

Előzmény tagadása

Premisszák
Ha esik, akkor Robi vizes lesz.
Ha P akkor Q
Nem esik Nem P
Következtetés
Ezért Robi nem lesz vizes. Ezért, nem Q

Igazságtáblában két sor felel meg a leírásnak

„nem lehet következtetést levonni”, így tehát azt a következtetést, mely azt állítja, hogy P igaz érvénytelennek tekintjük.

Az emberek gyakran hoznak érvényes modus ponens következtetéseket, ám sokkal kevesebben fogalmaznak meg érvényes modus tollens következtetéseket.

Evans

A kísérleti személyek jóval több, mint 50%-a rendszeresen hibásan ta­gadja az előzményt és hibásan állítja a következményt  → a deduktív következtetés helyes el­mélete fogja magyarázni.

 

 

 

A Propozicionális Következtetés Absztraktszabály-Elméletei

 

A fő kérdések megállapítása

 

Racionálisak-e az emberek?               „igen”

Boole, Mill: logika törvényei a gondolkodás törvényei

A filozófia ezen alapvető elképzelése, megtalálta az utat a pszichológiába is.

A probléma: nem mindig viselkednek a logika törvényeinek megfelelően

Magyarázatok:

  1. Mary Henle

érvénytelen kö­vetkeztetések, mert félreértik vagy helytelenül reprezentálják a következtetési feladatot

  1. Braine, Johnson-Laird, Ostherson, Rips

absztraktszabály­-elméletek: az emberek absztrakt, logikai szabályok segítségével érvelnek, melyek a tudás bármely területén alkalmazhatók (pl. a modusponens-szabály). Az absztraktszabály-elméleteket szintaktikai elméle­teknek is nevezik, mert szabályaik oly mértékben általánosak, hogy nem veszik fi­gyelembe a premisszák tartalmát, csupán szintaktikailag manipulálják őket.

Tulajdonképpen mentális logikát alkotnak, és propozícionális következtetésre alkalmazzák.

propozicionális következtetés: hipotetikus tényállások + figyelembe véve több cselekvés konjunkciójának és diszjunkciójának lehetőségét

Braine természetes dedukcióelmélete

 

Braine

deduktív következtetést abszt­rakt szabályok vagy sémák közvetítik

érvelés premisszái:  megértés → absztrakt sémákba/szabályokba kódolás → következ­tetések megfogalmazása

Összefoglalva (Braine, 1978; Braine és Rumain, 1983; Braine, Reiser és Rumain, 1984: Rumain, Connell és Braine, 1984):

a természetes nyelvek premisszáit egy megértési mechanizmus kódolja, és az eredményül kapott reprezentáció absztrakt következtetési sémákhoz kap­csolódik;

ezek a sémák eleminek tekinthetők és érvényes következtetések levonását teszik lehetővé (pl. a modusponens-szabály);

ha ez a következtetési folyamat nem ad egyértelmű konklúziót, akkor nem logikai, vagy kvázilogikai szabályok határozzák meg a válaszokat (1. pl. a tor­zítás bizonyítékait később);

ha a kísérleti személy érvénytelen következtetést von le vagy hibát vét, en­nek három fő típusa lehet: megértési hiba, helytelen heurisztika hiba és fel­dolgozási hiba;

a helytelen heurisztika hibák akkor fordulnak elő. amikor a következtetési probléma konklúzióját nem tudjuk megadni, mert rosszak a különböző kö­vetkeztetési sémák koordinálására szolgáló stratégiák; egyszerűbben fogal­mazva, a probléma túlságosan nehéz;

a feldolgozási hibák a figyelem kihagyásából, a rosszul alkalmazott sémából származhatnak, vagy pedig abból, hogy nem tudjuk a releváns információt a munkamemóriában tartani.

Érvényes következtetések levonása absztrakt szabályok alapján

 

  • az emberek természetes logikusok
  • egy kicsit hajlamosak a tévedésre
  • Minden ember rendelkezik absztrakt, logikai sémákkal
  • deduktív következtetési problémákra alkalmaz
  • mindig érvényesen következtetnek
  • kivéve idegen hatások esetén, a premisszák megértésének hatására vagy a munkamemória belső korlátainak hatására
Ha megéhezek, akkor elmegyek sétálni. Ha P akkor Q
Ha elmegyek sétálni, akkor sokkal jobban fogom érezni magam. Ha Q akkor R
Éhes vagyok. P

 

A legtöbb absztraktszabály-elmélet tartalmaz egy következtetési sémát, mely a modusponens-szabálynak felel meg.

Az érvelésből adódó következtetést ezen modusponens-szabály ismételt alkalma­zásával kaphatjuk meg.

Különböző szabályokat alkalmazunk tehát a premisszákra, míg csak meg nem kapjuk a következtetést.

miért találják a másik érvényes formát, a modus tollenst olyan nehéznek?

A természetes dedukcióelméletben nehezebb, mert nincs olyan séma, melyet egyedül al­kalmazhatnánk.

sok különböző szabályt kell sorrendben alkalmaznunk

minél hosszabb a konk­lúzió elérésének útja hibák fordulnak elő az érvelésben vagy nincs levonható konklúzió (olyan tényezőknek köszönhetően, mint a növekvő memóriaterhelés és a helytelen heurisztika)

Az érvénytelen következtetések magyarázata absztrakt szabályokkal

 

A természetes dedukcióelméletek szabályai általában érvényes következtetések­nek felelnek meg, így amikor az emberek hibát követnek el vagy hibás következte­tést vonnak le, mint például a következmény hibás állíYasa vagy az előzmény hibás tagadása, akkor ezeket legtöbbször megértési hibáknak tulajdonítjuk. Konlffétan fogalmazva, ezek a hibák bizonyos társalgási feltételezésekből származnak, melye­ket az emberek a mindennapi életben használnak. A feltételezések alapján oly mó­don értelmezik újra a premisszákat, hogy egyúttal megváltoznak kognitfv reprezen­tációik is. Arendszer továbbra is a:kalmazza logikailag érvényes szabályait, ám mivel a szabályok bemenete hibás, gyakran a kimenet is helytelen.

Nézzűk meg részletesen. hogy az emberek miért követik el az előzmény hibás

APROPOZICIGNALISKÖVETKEZTETESABSZTFAKTSZABALY-ELh1ELETEI X45

Érvénytelen: Az Előzmény Tagaáása Premisszák

Ha esik, akkor Robi vizes lesz. Ha P akkor Q Nem esik. nem P

Következtetés Ezért Robi nem lesz vizes. Ezért, nem Q

Rumain és munkatársai (1984) azt állították, hogy a Ha P akkor Q érvelés ;elté­teles premisszáját újraértelmezzük, mint Ha nem P akkor nem Q. Amint Geis és Zwicky (1971) rámutatott, az az állítás, hogy „Ha lenyírod a füvet, adok ö00 forin­toi’ olyan következtetésre ad okot, hogy „Ha nem nyírod te a füvet, aem adok 50(i forintot”. Ha ezzel a feltételes premisszával indítunk, akkor a modusponens-szabály alkalmazásával megkapjuk a nem Q konklúziót; például:

P>emisszák Ha nem esik, akkor Robi nem lesz vizes. Ha nem P akkor nem Q Nem esik. nem P,

Következtetés Ezért Robi nem lesz vizes. Ezért, nem Q

9z érvényes sémákat tehát Covábbra is alkalmazzuk, de ebben az esetben újraér­teimezett premisszákra. Hasonló módon magyarázhatjuk a következmény állításá­nak hamis érvelését: w

Érvénytelen: Alfüvetkezmény ~tllftása Premisszák

Ha esik, akkor Robi vizes lesz. Ha P akkrn Q Rohi vizes. Q

Ifövetkeztetés Ezért esik. Ezért, P

Ez a hibás érvelés azért in~~, létre, mert a kísérleti személyek újraértelmezik a premisszákat, hogy elfogadhas,ák a kínálkozó Ha Q akkor P következtetést- :,;: a premissza tehát, hogy „Ha esik, akkor Robi megázik”, úgy jelenik meg, mint „Ha Robi megázik, akkor már egy ideje esik”. Az érvelés a következótortnában történik meg:

446 KOVETKEZTETÉSÉSDONTÉSHOZATAL

Ha esik, akkor Robi megázik. Ha Q akkor P Robi vizes. Q

Ezért esik. Ezért, P

P-t vonjuk le következtetésként, megint csak a modusponens-szabály alapján. Ez a váltás Gtice (1975) együttműködési elve miatt történik meg. Az elv lényegében azt mondja, hogy az emberek azt mondják el egymásnak, amiről úgy vélik, hogy a má­siknak tudnia kell. Ha például a beszélő azt mondja, „Ha esik, akkor Robi megázik”, akkor a hallgató, a társalgás kontextusában, azt fogja feltételezni, hogy az eső az egyetlen valószínű ok. mely Robi megázását eredményezheti. A hallgatő azt felté­telezi, hogy nincs semmi más P, mely szerepet kaphat. A természetes dedukcióel­mélet értelmében tehát az érvénytelen következtetés azért jön létre, mert a meg­értés alatt az emberek ésszení feltételezéseket fogalmaznak meg, melyek módosítják a premisszákat. Miután a megértési hiba bekövetkezett, a következte­tési folyamat normálisan, a megfelelő következtetési sémák alkalmazásával megy tovább.

Zárásképpen, az empirikus szempontból tényeges pont az, hogy az elmélet szá­mot tud adni a propozicionális következtetések fó kísérleti eredményeiről. Elméle­tileg az absztraktszabály-elmélet azért vonzó, mert szabályai elegánsak és specifi­kusak. Rendszerint csak nagyon kevés absztrakt szabáhR feltételeznek a következtetések teljes spektrumának magyarázatára; a természetes dedukcióel­mélet újabb változatában például 16 szabály van (1. Braine, 1984).

Más bizonyítékok a propozicionális következtetésre

 

Nagyon sok bizonyíték szól a kutatások adataiból a természetes dedukcióelmélet felfogása mellett

Braine és munkatársai erős korrelációt találtak a nehézségi kritériu­mok száma és a megoldáshoz szükséges sémák alapján előre jelzett következteté­sek száma között.

Rips (1983) némileg más sémákat használt (1. Iohnson-Laird és Bvrne. 1990: 2. fejezet, mely a különböző elméletekben alkalmazott szabályokat foglatja össze). ám hasonló prognózisokhoz jutott. Rips produkciósrendszer-modellje, mely hasonlít Newell és Simon modelljére, olyan szabályokat tartalmaz, melyek a premisszákat egyszerűbb összetevőkre és következtetési szabályokra bontják le, melyeket az­után ezekre az egyszerűbb összetevőkre alkalmaznak. r1z egyszerűbb összetevők alcélokat alkotnak, melyeket az absztrakt következtetési szabályoknak feleltetnek meg. Ez a fajta elemzés azt is lehetővé teszi, hogy előrejelzéseket tegyünk arról. hogy mit tud felidézni valaki a munkamemóriából, miután elolvasta vagy elvegezte a következtetési sorozatot. Az előrejelzést annak a feltételezésnek az alapján te­hetjük meg, hogy a beágyazott alcélokat a kísérleti személyek kisebb valószínűség­gel idézik fel, mint a főcélokat vagy alcélokat (I. Marcus, 1982).

Végezetül, több kutató vizsgálta az a feltételezést, hogy a hibás következteté­sek, mint például az előzmény tagadása vagy a következmény állftása, ;őrsalgást el­várásoknak köszönhetők, melyeket a megértés alatt fogalmazunk meg (!. Rumain és munkatósai, 1983). Az előzmény tagadása esetében például a társalgási elvárás a Ha Q akkor P következtetést hívja elő a Ha P akkor Q következtetésből, mely minden más alternatfv előzményt kizár. A feltételezést azzal tehetjük semmissé. hogy alternatív előzményeket találunk a feltételes kifejezéshez (Markovits, 1984; 1985; Rumain és munkatársai, 1983). A következő érv például explicit módon jelzi a következmény alternatív előzményeit:

Ha esik, akkor Robi megázik.   Ha,P akkor Q

Ha havazik, akkor meg fog ázni.          Ha P akkor Q

Megázott.           Q

Ezért, ?   Ezért, ?

Teljesen világos ebből az érvelésből, hogy az emberek sokkal nagyoüo -alőszí­núséggel következtetnek a helyes válaszra (azaz nem lehet konklúziót megfogal­mazni), mint a hibás P következtetésre, melyet a következmény állításakor általá­ban levonnak. Pontosan ezt találták ezekben a vizsgálatokban; a Msérletí személyek elkerülik a hibás következtetések levonását Röviden fogalmazva, amikor a megér­tési folyamat idegen hatásait kizárjuk, a hibás érvelések háttérbe szorulnak, és he­lyes következtetéseket figyelhetiink meg. Braine és munkatársai (1983) ezt bizo­nyítéknak tekintették arra, hogy nem lehetnek szabályok az érvénytelen kö•=etkeztctéselcre, azaz az előzmény tagadására és a következmény állítására.

 

 

Az absztraktszabály-elméletek értékelése

Az absztraktszabály-elméletek

  • magyará­zatot adnak minden propozicionális következtetési viselkedésre
  • korlátozott számú szabály alkalmazásával

Két fő kritikai észrevétel:

  • meg­értési folyamat nagyon kevéssé specifikált
  • Byrne: többletinformá­ciók megadása mind az érvényes, mind pedig az érvénytelen következtetéseket el­nyomja. Ahogyan korábban már láttuk, Braine és kollégái kimutatták, hogy az ér­vénytelen következtetések gyakorisága csökkent, amikor alternatív előzményt adtak meg (azaz .,Ha esik, akkor Robi megázik”, „Ha havazik, akkor Robi meg­ázik”). Byrne megismételte ezt a hatást, de azt is megmutatta, hogy a többlet előz­mény megadása azzal a hatással járt, hogy csökkent az érvényes modus ponens és a modus tollens következtetések gyakorisága
Modus Poneru Modus Tollens Előzmény tagadása Következmény állítása
Egyszerű érvek 96 92 46 71
Alternatív érvek 96 96 4 13
Extra érvek 38 33 63 54
  • az alternatív előzmények csökkentették az érvénytelen következteté­sek gyakoriságát, nincsenek ezeknek a következtetéseknek megfelelő mentális kö­vetkeztetési szabályok

  • Ha azonban hasonló érvelést használunk Byrne eredmé­nyeire is, arra kellene következtetnünk, hogy az érvényes következtetésekre vonatkozóan sincsenek mentális következtetési szabályok.

Utolsó probléma

  • A propozicionális következtetés csak egy a sok következtetési feladat kö­zül
  • Nincs egyetlen olyan absztrakt szabályrendszer, melyet minden ilyen feladatra alkalmaztak volna
  • még bizonyítani kell, hogy vajon ezek vagy más. hasonló modellek teljes mértékben meg tudják-e magyarázni a következtetés sok­féle formáját.

Összefoglalás

 

Az absztraktszabály-elméletek azt feltételezik:

  • az emberek a kijelentés­logikában használatos szabályokhoz hasonlókat alkalmaznak a premisszák­ra, amikor érvényes deduktív következtetéseket hoznak
  • ha hibá­san érvelnek,  a premisszák hibás megértésében vagy más feldolgozási nehézségben van a probléma

Az elméletek propozicionális következtetést alkalmaz­zák

A bizonyítékok azonban, melyek azt a felté­telezést voltak hivatottak alátámasztani, hogy a megértési folyamat érvénytelen következtetéseket produkál, nem meggyőzőek, mert hasonló hatásokat figyelhe­tünk meg az érvényes következtetésekre vonatkozóan is. Kétségeink vannak afelől is hogy a felfogás mennyire általánosítható.

 

 

Konkrétszabály-Elméletek Wason Szelekciós Feladatában

hi­potetikus-deduktív feladatok: Wason szelekciós feladatá­nak neveznek

kísérleti anyagok absztrakt vagy konkrét dolgokat tartalmaznak:

  • Az absztraktsza­bály-elméletek nem jeleznek előre teljesítménykülönbséget, feltéve hogy a külső tényezők (pl. a megértési hibák) állandók
  • az emberek inkább konkrét sza­bályokat alkalmaznak az érvelésben, mintsem absztraktokat
  • az emberek inkább tartomány-specifikus, mintsem általános, tartomány független szabályokat használnak

Wason szelekciós feladata

 

A feladat

 

négy lefelé fordított kártyát, mindegyik kártyán az egyik oldalon egy szám, a másikon pedig egy betű van, és az a feladatuk, hogy nevezzék meg azo­kat, a kártyákat, melyeket fel kell fordítani ahhoz, hogy a következő szabályszerűsé­get ellenőrizni lehessen:

Ha a kártya egyik oldalán magánhangzó van; akkor a másik oldalán páros szám van.

 

P      Nem-P         Q       Nem-Q

A kísérleti személyeknek csak azokat a kártyákat kell felfordíta­niuk, melyek szükségesek a feladat megoldásához.

helyes megoldás az E kártyát és a 7-es kártyát

Johnson-Laird és Wason

Absztrakt változatában csak nagyon kevés kísérleti személy választja ki spontán mó­don a jó kártyákat

  • 128 kísérleti személy­ből csupán 5 választotta egyedül a P és a nem-Q kártyákat.
  • Túlnyomó részük a P és a Q kányákat 128-ból 59
  • csak a P kártyát választotta 128-ból 42

 

 

 

A feladat küldnböző magyarázatai

 

  1. cáfolat helyett igazolni próbálják a szabályt. Wason és Johnson-Laird ezt a magyarázatot részesítette előnyben és úgy érvelt; hogy a kísérleti személyek válaszai attól függtek, hogy rá­jöttek-e: megcáfolni, és nem igazolni kell a szabályt.
  2. Evans a személyek viselkedését valamilyen nem logikus megfeleltetési torzítás eredményezi. A kísérleti személyek egyszerűen azokat a kártyákat választják ki, melyek a szabályban említett szimbólumot tartalmazzák.

Evans azt találta, hogy az explicit negatívok („nincsen magánhangzó”) alkal­mazása csökkentette a megfeleltetési torzításra való hajlamot, és javította a kísérle­ti személyek teljesítményét a feladatban.

 

 

 

 

 

 

 

 

A feladat konkrét változata

 

Johnson-Laird, Legrenzi és Sonino-Legrenzi

  • leveleket kellett válogatniuk
  • azt kell felismerniük, hogy a beérkezett különböző levelek vajon megsértik-e a következő szabályt:

Ha egy levél le van pecsételve, akkor 5 forintos bélyeg van rajta

Eredmény:

  • konkrét változatban 24 kísérleti személy közül 22 helyesen választott
  • 2 bizonyult sikeresnek az absztrakt válto­zatban.

Nem egyértelmű:

Facilitáló hatás elmaradása konkrétnál is (pl. „Ha tőkehalat eszem, akkor gint iszom”)

kutatók egy olyan hipotézist javasoltak, melyet emlékezetkiváltó hipotézisnek neveztek el.

Azt feltételezték, hogy a kísérleti személyeknek konkrét korábbi él­ményre volt szükségük

Az emlékezetkiváltó hipotézis

  • a konkrétszabály-felfogás speciális esete
  • olyan korábbi tapasztalatok állnak rendelkezésre, melyek ellentmondanak a szabálynak. Vagyis a kísérleti személyeknek olyan esetekkel kellett korábban találkozniuk, melyekben a szabály nem, érvényesült. Az eredmények, ilyen értelmezését támasztották alá Griggs és Cox (1982) adatai, melyek szerint amikor a fenti postai szabály érvényét veszítette, a konkrét kísérleti anyagok facilitáló hatása eltűnt olyan fata1 kísérleti személyek­nél, akik nem ismerték a régi szabályt.

Kétséges az emlékezetkiváltó hipotézis helytállósága

D’Andrade

  • a kísérleti személyek olyan, konk­rét anyagokat tartalmazó feladatokat is meg tudtak oldani, melyekkel kapcsolatban semmilyen korábbi tapasztalatuk nem volt. (Sears áruház + számlabizonylatok)
  • A helyzetre vonatkozó korábbi közvetlen ismeretek hiányá­ban is a kísérleti személyek 70%-ban megtalálták a helyes választást.

A konkrétszabály-elméleteket kétféleképpen módosították, hogy a fenti ered­ményeket meg tudják magyarázni

    1. analóg más tapasztala­taikat hasznosítani tudják az emberek konkrét helyzetben
    2. a konkrét szabályok helyzetek osztályaira érvényesek (pl: megengedő helyzetekre). A következőkben ezzel a pragmatikus következtetési sémaelmélettel foglalkozunk (Cheng és Holyoak, 1985).

www.freeweb.hu/cerebellum2001/alt2_Eysenck12.doc

Share

A tanulás formái: KOMPLEX TANULÁS

0
Share

Általános pszichológia, 23. tétel, pszichológia távoktatás

Henter Gábor által kidolgozva

A komplex tanulas az asszociaciok kialakitasan tul valami mast is tartalmaz: egy problemamegoldasi strategia alkalmazasat vagy a kornyezetről egy mentalis terkep kialakitasat. A pszichologiaban a kognitiv iranyzathoz tartozo kiserletezők voltak azok, akik ezeket tanulmanyoztak.

Kognitiv nezőpontbol a tanulas kulcsa az előleny azon kepessegeben rejlik, hogy a vilag egyes vonatkozasait mentalisan reprezentalja (lekepezze), es azutan ezeken a mentális reprezentációkon (nem pedig a valosagos vilagban) műveleteket hajtson vegre. Ami mentalisan lekepződik, az sok esetben esemenyek es ingerek kozotti asszociacio, ezek a klasszikus es operans kondicionalas esetei. Mas esetekben a reprezentaciok a vilag komplexebb vonatkozasait kepezhetik le (pl, kornyezetről alkotott terkepek vagy olyan absztrakt fogalmak, mint az ok) es ezeken hajtunk vegre kulonboző műveleteket. Vannak az asszociativ folyamatoknal bonyolultabb műveletek is, melyek a mentalis proba-szerencse alakjat olthetik: az előleny fejben probalja ki a lehetősegeket. A műveletek egy tobblepeses strategiat is alkothatnak. Azonban a strategiak feltetelezese kulonosen furcsanak tűnik, ha fenntartjuk azt a feltevest, hogy a tanulas egyszerű asszociaciokbol epul fel.  A kovetkezőkben a tanulas azon jelensegeiről lesz szo, amelyek kozvetlenul ramutatnak a nem asszociativ reprezentaciok es műveletek szuksegessegere.

1) Kognitiv térképek és absztrakt fogalmak

Edward C. Tolman kutatasaiban azzal foglalkozott, hogy hogyan talalja meg bonyolult utveszőkben az utat a patkany (Tolman, 1932). Szerinte a bonyolult utvesztőkben halado patkany nem jobbra es balra fordulasok sorozatat tanulja meg, hanem egy kognitiv térképet alakit ki, amely az utvesztő alaprajzanak mentalis reprezentacioja. Az utvesztő egy kozepső teruletből es nyolc azonos, sugariranyu folyosobol all. A kutatok az egyes probakban minden folyoso vegebe elelmet helyeznek. A patkanynak azt kell megtanulnia, hogy eljusson minden folyosoba es megszerezze az ottlevő eledelt anelkul, hogy visszaterne azokba, amelyekben mar volt. A patkanyok figyelemremeltoan gyorsan tanuljak ezt meg. 20 proba utan gyakorlatilag soha nem ternek vissza a mar meglatogatott folyosokba. A legfontosabb eredmeny, hogy a patkany nem allit fel olyan strategiat, mint az ember  pl. hogy mindig ugyanabban a sorrendben menjen vegig a folyosokon, mondjuk az oramutato jarasaval megegyezően. Ehelyett a patkany veletlenszerűen latogatja a folyosokat, jelezve ezaltal azt, hogy nem valamifele merev valszsort tanult meg. Valoszinuleg kialakitotta az utvesztő belső reprezentaciojat, amely a folyosok kozti terbeli kapcsolatokat tartalmazza, es az egyes probakban „mentalisan kipipalja” azokat a folyosokat , amelyekben mar jart (Olton, 1978-79).

Patkanyok helyett főemlősokkel is vegeztek vizsgalatokat. Ezek azt is kimutattak, hogy a pl. a csimpanzok olyan absztrakt fogalmakat is kepesek megtanulni, amelyeket regebben egyedul az embernek tulajdonitottak. A tipikus kiserletben a csimpanzok kulonboző alaku, szinű es meretű műanyag zsetonokat mint szavakat tanultak meg. Megtanultak peldaul, hogy az egyik zseton az „alma”, a masik a „papir”, ahol is a zseton fizikailag semmiben sem emlekezetetett az adott targyra. Ennel is meglepőbb az, hogy olyan absztrakt fogalmaik is vannak, mint az azonos , a különböző es az ok (Premack, 1985).

2) Belátásos tanulás

Wolfang Kohler az 1920-as evekben csimpanzokkal vegzett kutatasokat (ketrecben levő csimpanz meg kellett szerezze a ketrecen kivul elhelyezett banant a kozeleben levő bottal):

A csimpanzok altalaban megoldottak a problemat, megpedig olyan modon, ami valamilyen belátásra utal. Teljesitmenyuk szamos szempontbol elter Thorndike macskainak es Skinner patkanyainak es galambjainak a viselkedesetől.

Egyreszt a megoldas hirtelen jelenik meg, nem pedig egy fokozatos probaszerencse folyamat eredmenye . Masreszt miutan a csimpanzok megoldottak a problemat, a kesőbbiekben ugyanezt mar csak nagyon keves irrelevans mozgassal oldjak meg. Ugyanakkor Kohler csimpanzai az altaluk megtanulakat konnyeden atviszik mas szituaciokra is.

Van harom dontő jellegzetessege a csimpanzok problemamegoldasanak:

–        a hirtelenség,

–        az egyszer felfedezett megoldas kesőbbi hozzáférhetősége,

–        es átvihetősége mas szituaciokra.

A megoldas azert tűnik hirtelennek, mert a kutatok nem fernek hozza a csimpanz mentalis folyamataihoz. A megoldas kesőbb is hozzaferhető, mert a mentalis reprezentacio időben fennmarad, es atvihető, mert a reprezentacio vagy eleg absztrakt ahhoz, hogy az eredeti szituacional tobbet fedjen le, vagy eleg rugalmas, hogy kiterjeszthető legyen uj helyzetekre is.

Kohler eredmenye arra utal, hogy a komplex tanulasnak gyakran két fázisa van:

  1. egy kezdő fazis, amelyben problémamegoldást hasznalunk, hogy levezessuk a megoldast;
  2. a masodik fazisban a megoldast az emlékezetben tároljuk, es előhivjuk, amikor hasonlo problemaval szembesulunk.

A komplex tanulas tehat: szorosan kotődik a gondolkodashoz es az emlekezethez.!!

3) Előzetes hiedelmek

A valo eletben az ingerek es az esemenyek kozotti kapcsolatok nem tokeletesen bejosolhatoak. A tokeletlen kapcsolatok asszociativ tanulasanak kutatasait elsősorban emberekkel vegeztek. Ezek a kutatasok azt mutatjak, hogy az előzetes hiedelmeink meghatarozhatjak, hogy mit tanulunk meg, ami viszont arra utal, hogy a bemenő informaciok kozotti asszociaciok kepzesen tul a tanulasban mas folyamatok is reszt vesznek.

Előzetes hiedelmeik altal bejosolva a kiserleti szemelyek nemletező, de kezenfekvő kapcsolatokat talalnak, melyeket Chapman & Chapman (1967) alapjan álasszociációknak nevezunk. Az ember tanulasat behataroljak, korlatozzak előzetes hiedelmei. Korlatok nelkul viszont tul sok lehetseges asszociaciot kellene figyelembe vennunk, es igy az asszociacios tanulas kaotikussa, ha nem egyenesen lehetetlenne valna.

Forrás: Kötelező könyvészet

Share

A problémák meghatározása, jellemzői, és osztályozása

0
Share

Általános pszichológia, 32. tétel, pszichológia távoktatás

Volf Brigitta jegyzete alapján

Az emberi agy a problémák megoldására szakosodott. Problémákról akkor beszélünk, hogyha van egy cél, amit el akarunk érni, de nem ismerjük a hozzá vezető utat. A megoldás keresését és kidolgozását nevezzük problémamegoldásnak. A problémamegoldás mindig célirányos viselkedést jelent.

Mayer (1977) szerint: a probléma definíciójának fontos elemei, hogy: egy bizonyos állapotban jelentkeznek, kívánatos egy másik állapot, nincs vagy nem ismeretes egy közvetlen, nyilvánvaló út a létrehozására.

A cél elérése érdekében a személy úgy cselekszik, hogy minimálisra csökkenjen a különbség a jelen állapot és a kívánt célállapot között. Pl. a figyelmetlen autóvezető kizárja magát, jelenlegi állapot – kint rekedt az autóból, célállapot – bejusson az autóba, problémamegoldás – azon gondolkodik, hogy mit lehet tenni.

A probléma megoldási folyamata műveletek sorából áll, a célt apróbb részcélokra lehet osztani, lebontani. A tulajdonképpeni cselekvést értelmi cselekvés előzi meg, hasznosak lehetnek a múltbéli tapasztalatok vagy újonnan kitalált következtetések.

A problémamegoldás folyamata szakaszokra bontható le (Pólya, 1957):

– a problémahelyzet megértése

– a terv előkészítése

– a megoldás kivitelezése

– az ellenőrzés

Ha egy terv nem hatékony, újat készítünk. A megoldás néha hirtelen belátás alapján ugrik be, ez az aha-élmény. Szakaszai (Wallas, 1926):

–          előksészítés

–          inkubáció (lappangási időszak)

–          megvilágosodás

–          ellenőrzés

A problémahelyzetekben fontos, hogy lássuk a kezdeti és a célállapot közötti különbséget. Sok szakember azt állítja, hogy a helyzet megértése egyenlő a megoldással.

A kezdeti és cél állapot lehet jól és rosszul körülírt. Ennek megfelelően különböző típusai bukkanhatnak fel (Reitman, 1965):

– jól körülírt kezdeti állapot és jól körülírt célállapot, pl. hogyan készítsünk fából vaskarikát?

– jól kürölírt kezdeti állapot és rosszul körülírt célállapot, pl. hogyan készítsünk nyúlfarokból valamit?

– rosszul körülírt kezdeti állapot és jól körülírt célállapot, pl. hogyan lehet valamiből versenyautót csinálni?

– rosszul körülírt kezdeti állapot és rosszul körülírt célállapot, pl. hogyan készítsünk az izéből valamit?

A mentális reprezentáció módja segítheti vagy gátolhatja a megoldást. Az adekvát reprezentáció, a képi vagy propozicionális megjelenítés olykor nagyon megkönnyíti a megoldást. Ugyanígy az adekvát megoldás is segíthet.

Forrás: tanulmányi útmutató

Share
Go to Top