Posts tagged proszociális viselkedés

Normák és elvárások szerepe a proszociális viselkedésben

0
Share

Szociálpszichológia, 4. tétel, pszichológia távoktatás

Kidolgozta Henter Gábor

Hewstone, 278-282

A társadalmi felelőség normája előírja,hogy az egyéneknek segíteniük kell, más embereken, akik az ő segítségüktől függenek. Berkowitz feltételezi, hogy a proszociális viselkedés egy társas helyzetben érzett felelősség közvetlen függvénye. Egy kutatás kimutatta, hogy az emberek annál többet tesznek meg partnerükért, minél függőbb helyzetben van a partner. Feltételezték, hogy az érzékelt függőség működésbe hozza a társadalmi felelősség normáját, ami viszont a proszociális válaszokat motiválja. A proszociális cselekedetek azonban áldozatot kívánnak, ami megkerülhető a felelősség másokra hárítása révén. Más közreműködők jelenléte a felelősség megoszlását teszi lehetővé.

Schwartz és Howard az altruizmus olyan folyamatmodelljére tettek javaslatot, amely öt egymásra következő lépést ír elő:

odafigyelés ® motiváció ® kiértékelés ® védekezés ® viselkedés

A normák olyan értékeken alapulnak, amelyeknek számos oldala van. Schwartz az értékeket olyan hiedelmekként határozza meg, amelyek kívánatos végkifejletre vonatkoznak, túllépnek a sajátos helyzeteken, irányt mutatnak a viselkedés, az emberek és az események kiválasztásában vagy kiértékelésében, és viszonylagos fontossági sorba rendeződnek.

Az empirikus alapon levezett kétdimenziós értékszerkezet föltárta, hogy a jóindulat és az egyetemesség egymással szorosan összefüggenek. Feather arra mutatott rá, hogy az értékek befolyásolják a helyzetek kognitív-érzelmi értékelését és alternatívák választásának vonzerejét.

A tisztesség normái

Az emberek az önmaguk által megszolgált nyereségek és ráfordítások szintjének megfelelően követik a normatív elvárásokat. Az emberek emelet osztják az igazságos világba vetett hitet. Következés képpen a tisztesség normáját alkalmazzák saját maguk és mások előnyeivel és hátrányaival kapcsolatban. Különösen azt feltételezik, hogy az a látvány, hogy más valamiképpen hátrányt szenved, a szemlélekből empatikus válaszokat vált ki.

Miller eredményei egy kétszintű egoizmus-altruizmus modellben összegezhető: az emberek először is fontolóra veszik, hogy mi a saját tisztességes részesedésük. Az emberek emellett empatikus érzelmet élnek át, és altruista módon viselkednek (olyan feltételek mellett, hogy személyes tisztességük standardja kielégüljön), amennyiben mások balszerencséje igazságtalannak tűnik. Nyilvánvaló , hogy nehéz altruista módon viselkedni, ha valaki azt kockáztatja, hogy vele tisztességesen járnak-e el.

A társadalmi rendszerek nézőpontjából a proszociális viselkedést érintő elmozdító és gátló hatásokkal kell számításba venni.  A gátló hatások olyan normákra vonatkoznak, amelyek az egoista irányultságot támogatják. A segítségnyújtásnak például számos helyzetben normatív korláti vannak.

Gruder, Romer és Korth. leírja az önszufficiencia normáját, ami azt foglalja magában, hogy elsősorban az áldozatoknak kellene vigyázniuk önmagukra. Az áldozatok meggondolatlanul cselekszenek, a segítő válaszok elfojtódhatnak.

Share

A proszociális viselkedés meghatározása és mintái

0
Share

Szociálpszichológia, 3. tétel, pszichológia távoktatás

Kidolgozta Henter Gábor

Hewstone, 273-277

Definició:

A segítségben részesülő helyzetének javítására irányuló tettet nem motiválja az, hogy a cselekvő egyén hivatalos kötelezettségének tegyen eleget, másrészt, a megsegített nem szervezet, hanem személy.

Akik ma altrúistál holnapra passzív kívülállókká válhatnak. Az egész csupán társas helyzeten múlik. Ez az üzenet Latané és Darley a kívülállók apátiájáról szóló, széles körben ismertév vált cikkének. Amennyiben az első tanuk nem avatkoznak be, az a többi jelenlevőt is tartózkodásra és passzvitásra ösztönzi. Az ellenkezője is igaz: ha a mintaadó személy altruisztikusan cselekszik, akkor nagy az esélye, hogy a kívülállók is ugyanígy fognak tenni.

A proszociális viselkedés irányító végső cél általában vagy az, hogy a hasznára legyűnk valakinek (egoisztikusan motivált viselkedés), vagy az, hogy hasznára legyünk egy másik személynek (altruisztikusan motivált viselkedés). A proszociális viselkedés gyakran egoisztikusan motivált és altruisztikusan motivált források keveredésén alapul.

Az elemzési szinten múlik az emberek egymáson való segítség nyújtásai folyamata:

1.           Biológiai

2.           Individualista

3.           Társas rendszerek

1. Biológiai megközelítés

Az altruizmus biológiai megközelítése a proszociális viselkedést veleszületett vagy genetikus hajlamok szempontjából magyarázza. Ez fölveti azt az érdekes kérdést, hogy természetes kiválasztódás folyamata miként részesíthet előnyben egy olyan gént, amely fokozza az egyén hajlamát a másik megsegítésére. A proszociális viselkedés kialakulásához két általános folyamat járulhat hozzá: 1.rokon szelekció és a 2.reciprocitás.

1.           Rokonságszelekció: az egyén sikeressége az utódnemzésben (azaz az inkluzív alkalmasság) függ génjeinek a következő nemzedékben való eloszlásától. Az inkluzív alkalmasság az egyén saját utódnemzési sikerességéből (közvetlen alkalmasság) és a rokonok utódnemzési sikerességéből adódik össze, s ez az egyén viselkedéséből derül ki.

2.           Reciprocitás: Trivers által kidolgozott reciprok altruizmus elmélete a proszociális viselkedést a rokonságban nem levők közti viszonosság alapján magyarázza. Az elmélet alaptétele az, hogy a természetes kiválasztódás a proszociális viselkedést akkor fogja előnyben részesíteni, ha az a viszonosság elvét követi, és ha a segítő ráfordításai alacsonyabbak , mint a segítségben részesülő előnyei, pl.: Taniának megéri védenie Stephanie-t amennyiben ez azt jelenti, mások megvédik Taniát.

Amennyiben a segítő ráfordításai alacsonyak és a megsegített haszna magas, a reciprok altruizmus             előnyös lehet. Az altruizmus ezzel a fajtájával az a probléma, hogy mások visszaélhetnek vele.

2. Individualista megközelítés

Az individualista szemlélet is a segítőkészségre való egyéni hajlamból indul ki. De nem feltétlenül állítják azt, hogy genetikailag meghatározott volna., hanem a társas tanulás révén elsajátítottnak tekintik. Az altruizmus individualista elméletének alapvetően két típusa van: az egyik hangulati állapotok szempontjából magyarázza az altruizmust, míg a másik azt állítja, hogy az altruizmust állandósult személyiségjegyek határozzák meg.

HANGULAT

Az empirikus kutatások azt mutatták ki, hogy a segítségnyújtást előmozdítja a pozitív hangulat, amit a siker vagy a kellemes élményekre visszagondolás idéz elő. A boldog hangulatban levő gyermekek például hajlamosak több jóindulatot tanúsítani.

Ezek az eredmények magyarázhatóak a Bower(1981) és Forgas (1992) által kifejlesztett érzelmifeltöltöttség – modellel. Ebben a modellben a hangulat információs szerepét a hangulatnak megfelelő emléktartalmat szelektív aktivációval és növekvő hozzáférhetőségével magyarázzák.

Schwarz által kidolgozott modell a hangulatok információs szerepét helyezi középpontba, a megközelítés szerint az emberek heurisztikát követik – abban az értelemben, hogy fönnálló hangulatot a mindenre kiterjedő megítélésük részét képező információként kezelik. Az érzelmifeltöltöttség-modellel ellentétben az „érzelem mint információ” modellt elsősorban a leegyszerűsített információfeldolgozásra alkalmazzák a heurisztika alapján, pl.: ha megkérünk valakit, hogy értékeljen egy másik személyt, akkor hivatkozhat egyszerűen a másikkal kapcsolatos saját érzéseire.

A pozitív érzelmek kifejezetten arról informálhatják az adott személyt, hogy a jelenlegi környezete biztonságos hely.

Forgas rámutat az eredmények aszimmetriájára a pozitív és a negatívhangulati hatások tekintetében.

A pozitív hangulat erősebbnek és tartósabbnak tűnik, mint a negatív hangulatoké. Evolúciós nézőpontból    azt lehetne mondani, hogy a rossz hangulat problémákat és a lehetséges veszélyt jelez.

Carlson és Miller a negatív és a pozitív hangulati feltételeket összehasonlító elemzésükben úgy találták,          hogy az interperszonális bűntudat, mint sajátos negatív érzelem, következetesen növeli a segítőkésséget.

A proszociális viselkedés aránya magasabb, ha a cselekvő egyén bajt okozott valakinek (interperszonális      bűntudat), viszont alacsonyabb lesz, ha egy másik személy károsította meg őt.

A proszociális személyiség

A proszociális befolyásolja a személyiség, amikor hosszú távú kötelezettségek érvényesülnek, mint azoknak az önkénteseknek az esetében is, akik szociális szervezeteknek dolgoznak, továbbá a véradóknál. A kutatások azt mutatják, hogy ugyanazok személyiségdimenziók gyakorolnak befolyást a proszociális viselkedés mindekét típusára.

A társas társadalmi felelősség: Oliner és Oliner: … nácik által elfoglalt európai országok megszálltsága alatt, voltak akik segítettek a zsidókon (bújtatták) a kontrol csoporttal ellentétben: kik nem tették volna meg különböző okok miatt…- a velük szembeállított potenciális nem segítők kontrollcsoportjával összehasonlítva a segítségnyújtók magasabb eredményt értek el a Társadalmi Felelősség Skálán.

A proszociális személyiség másik jellemzője az igazságos világba vetett hit, ami arra az általános elvárásra utal, hogy az emberek azt kapják, amit megérdemeltnek.

Miller ezzel az elemzéssel összhangban azt mutatta ki, hogy az igazságos világba vetet hit csakis akkor             válhat a proszociális pozitív tényezőjévé, ha lehetséges a problémát tökéletesen megoldani – máskülönben       csökkenti a segítőkészséget. Az eredményeknek ez a mintázata egybevág azzal az állítással, hogy az             emberek kétfajta használhatnak az igazságtalanság elhárítása érdekében, vagy leértékelhetik az áldozatot,             hogy így igazolják a sorsa rosszabbra fordulását. Csak amennyiben az első stratégia reménytelennek tűnik,     csakis akkor fogják a másikat, a kevésbé humánusat előnyben részesíteni.

Az empirikus kutatások azt jelzi, hogy a diszpozíciós empátia és a proszociális viselkedés korrelál.

Davis az empátiát elkülönült, de egymást árfedő konstrukciók készleteként határozta meg. Többdimenziós      empátiakérdőivet fejlesztett ki, az Interperszonális Reakcióképesség Indexet, ami négy alskálába osztott      huszonnyolc kijelentésből áll. Ezek: a nézőpont átvétel (pl.: „Néha megpróbálom jobban megérteni a      barátaimat azáltal, hogy elképzelem, miként festhetnek a dolgok az ő nézőpontjából”), az empatikus      aggódás (pl.:”Gyakran vannak gondoskodó, aggódó érzéseim a nálam kevésbé szerencsés emberek iránt”), a képzelőerő (pl.:” Igazán beleélem magam egy regény szereplőinek érzéseibe.”), és a személyes    gyötrődés (pl.: A feszült érzelmi helyzetek riasztóan hatnak rám.”).

Empátián alapuló altruizmus

A szituációs aggodalmat önorientált helyettesítő érzelemként határozzák meg, amit olyan melléknevekkel mint „riadt”,”szomorú”, „zaklatott”, és „nyugtalan”.Ez egy kellemetlen érzelem, amit a segítségnyújtás enyhíthet.

A másik érzelmi állapot, ami a másik szükséghekyzetéből következhet, helyzetekből empátiának nevezik. Olyan melléknevekkel írható le, mint „rokonszenvező”, „megindult”, „részvétteljes”, „együttérző” és „lágyszívű”. Batson feltételezi, hogy a helyzetből adódó empátiát egy másik szükséghelyzetben levő személy nézőpontjának átvétele váltja ki.

3. Interperszonális megközelítés

Az interperszonális megközelítés az emberek kölcsönös függésére helyezi a hangsúlyt.

Az emberek arra törekednek, hogy maximálják a nyereségeket és minimalizálják a ráfordításokat. A legalaposabb  elmélet az interperszonális viselkedés magyarázatára a csereelmélet, amelyet eredetileg Homans, Thibaut és Kelley és Blau fogalmazott meg. Ebből a nézőpontból az embereket az motiválja társas helyzetekben, hogy maximalizálják önmaguk számára a pozitív következményeket.

Proszociális transzformáció:

–         Az ilyen átalakítás azt jelenti,hogy a személy többé nem az őt érintő következmények alapján cselekszik, hanem az egoista döntés szabályát ( tedd azt, ami neked a legjobb) egy proszociális döntési szabállyal váltja föl (tedd azt, ami a másik személynek a legjobb). Míg az első típusú döntési szabály egy cserekapcsolat alapja, addig a másik típusú közösségi viszonyt teremt.

Csere versus közösségi viszonyok

Az interperszonális viszonyok lehetnek szorosak vagy felszínesek.

A szoros viszonyokban (mint milyen a barátoké) – a felszínesekkel szemben – az emberek a szolidaritást, az interperszonális harmóniát és a kohézioképességet hangsúlyozzák. A szoros viszonyokban továbbá egy a cél sikeres teljesítésének nyereségein a méltányosság normája szerint osztoznak, míg a felszínes viszonyokban elosztása aszerint történek, hogy ki milyen mértékben járult a cél eléréséhez.

Mills és Clark szembeállították a cserét a cserét a közösségi viszonyokkal. A csereviszonyok példái az idegenek vagy ismerősök közötti kapcsolatok, míg a közösségi viszonyok kifejezés a barátok családtagok vagy romantikus partnerek közötti kapcsolatra utal. Következésképpen elfogadható az a feltételezés, hogy a csereviszonyokban egoista motívumok motiválják az embereket, ezzel szemben közösségi viszonyokban az a vágy motiválja őket, hogy enyhítsék az áldozat szenvedését.

4. Társadalmi rendszereken alapuló megközelítés

A társadalmi felelőség normája előírja,hogy az egyéneknek segíteniük kell, más embereken, akik az ő segítségüktől függenek. Berkowitz feltételezi, hogy a proszociális viselkedés egy társas helyzetben érzett felelősség közvetlen függvénye. Egy kutatás kimutatta, hogy az emberek annál többet tesznek meg partnerükért, minél függőbb helyzetben van a partner. Feltételezték, hogy az érzékelt függőség működésbe hozza a társadalmi felelősség normáját, ami viszont a proszociális válaszokat motiválja. A proszociális cselekedetek azonban áldozatot kívánnak, ami megkerülhető a felelősség másokra hárítása révén. Más közreműködők jelenléte a felelősség megoszlását teszi lehetővé.

Schwartz és Howard az altruizmus olyan folyamatmodelljére tettek javaslatot, amely öt egymásra következő lépést ír elő:

odafigyelés ® motiváció ® kiértékelés ® védekezés ® viselkedés

A normák olyan értékeken alapulnak, amelyeknek számos oldala van. Schwartz az értékeket olyan hiedelmekként határozza meg, amelyek kívánatos végkifejletre vonatkoznak, túllépnek a sajátos helyzeteken, irányt mutatnak a viselkedés, az emberek és az események kiválasztásában vagy kiértékelésében, és viszonylagos fontossági sorba rendeződnek.

Az empirikus alapon levezett kétdimenziós értékszerkezet föltárta, hogy a jóindulat és az egyetemesség egymással szorosan összefüggenek. Feather arra mutatott rá, hogy az értékek befolyásolják a helyzetek kognitív-érzelmi értékelését és alternatívák választásának vonzerejét.

A tisztesség normái

Az emberek az önmaguk által megszolgált nyereségek és ráfordítások szintjének megfelelően követik a normatív elvárásokat. Az emberek emelet osztják az igazságos világba vetett hitet. Következés képpen a tisztesség normáját alkalmazzák saját maguk és mások előnyeivel és hátrányaival kapcsolatban. Különösen azt feltételezik, hogy az a látvány, hogy más valamiképpen hátrányt szenved, a szemlélekből empatikus válaszokat vált ki.

Miller eredményei egy kétszintű egoizmus-altruizmus modellben összegezhető: az emberek először is fontolóra veszik, hogy mi a saját tisztességes részesedésük. Az emberek emellett empatikus érzelmet élnek át, és altruista módon viselkednek (olyan feltételek mellett, hogy személyes tisztességük standardja kielégüljön), amennyiben mások balszerencséje igazságtalannak tűnik. Nyilvánvaló , hogy nehéz altruista módon viselkedni, ha valaki azt kockáztatja, hogy vele tisztességesen járnak-e el.

A társadalmi rendszerek nézőpontjából a proszociális viselkedést érintő elmozdító és gátló hatásokkal kell számításba venni.  A gátló hatások olyan normákra vonatkoznak, amelyek az egoista irányultságot támogatják. A segítségnyújtásnak például számos helyzetben normatív korláti vannak.

Gruder, Romer és Korth. leírja az önszufficiencia normáját, ami azt foglalja magában, hogy elsősorban az áldozatoknak kellene vigyázniuk önmagukra. Az áldozatok meggondolatlanul cselekszenek, a segítő válaszok elfojtódhatnak.

Share

Normák és elvárások szerepe a proszociális viselkedésben

0
Share

Szociálpszichológia, 4. tétel, pszichológia távoktatás

Kidolgozta Csuka Tímea

Hewstone, 278-282

Normák és elvárások

A társadalmi viselkedés két két normája esik nagy súllyal a latba az altruista viselkedésben: a társadalmi felelősség és a reciprocitás normái. A társadalmi felelősség normája a segítő és az elfogadó közötti személyközi kapcsolat olyan értelmezéséhez illeszkedik, amelyben az aszimmetrikus tranzakciók a hangsúlyosak – egyoldalú függőséget eredményez. Ezzel szemben a reciprocitás normája azzal a szemlélettel fér össze, amely szerint a segítő és az elfogadó egyenlő pozíciót foglal el.

 

A társadalmi felelősség normája

A társadalmi felelősség normája azt írja elő, hogy az emberek segítsenek másokon, ha azok a segítségükre szorulnak. A felelősség érzését úgy tekintik, mint amely pozitív függvénye a mások észlelt kiszolgáltatottságának.

A társadalmi felelősség normájának kiváltása érdekében Berkowitz és Daniels egy „munkás-felügyelő” helyzetet alakítottak ki.

A társadalmi felelősség normájának betartása függ attól, hogy a normatív sztenderdnek tudatában van-e az ember, valamint attól, hogy motiválva van-e a szenderddel összhangban levő cselekvésre (berkowitz és Connor 1966). Mind a sztenderdek ismerete, mind teljesítésük indítéka helyzeti változókkal kapcsolatos.

Személyes normák

A normatív vélekedéseket a szocializációs folyamatban tanuljuk meg.

Megkísérelve különválasztani a kulturális szabályokat és az egyéni érzéseket, Schwatz (1977) szembeállította egymással a társadalmi normákat és a személyes normákat.

Önnön kognitív struktúráiból teremti meg az egyén a morális kötelezettség érzéseit a konkrét helyzetekre.

A morális kötelezettség mérőskálákkal vizsgálható.

Schwatz amellett érvelt, hogy a személyes normákat az egyének az önmagukkal kapcsolatos, konkrét szituációkra vonatkozó elvárásaikból alkotják meg. Arra számíthatunk tehát, hogy egy egyén különböző időkben és különböző helyzetekben más-más normákat konstruál.

Schwartz és Howard (1981) az altruizmus folyamatmodelljét dolgozta ki. Ez a modell öt egymást követő lépést tartalmaz:

Figyelem → motiváció → kiértékelés → elhárítás → viselkedés.

A folyamat akkor veszi kezdetét, amikor a személyben tudatosul, hogy mások segítségre szorulnak.

A következő fázis a személyes normák felépítésével és a morális kötelességérzés ebből fakadó kialakításával kapcsolatos (motivációs fázis).

A harmadik fázis (az altruista reagálások vélhető következményeinek kiértékelése) a lehetséges ráfordítások és nyereségek felmérésére koncentrál. A várható ráfordítások magukban foglalják a szociális ráfordításokat (pl: a társadalmi helytelenítést), a pszichés ráfordításokat (pl: a fájdalmat), az énképet ért sérelmet (pl: az énről alkotott elképzelés megingását), és az erkölcsi veszteségeket (amelyek a személyes normák megsértéséből fakadnak).

Ami az emberi természet kedvező megítélését illeti, az altruizmus folyamatmodellje ígéretes képet látszik nyújtani. E szemléletet azonban aláássa két olyan felvetés, ami a modellhez szorosan hozzátartozik:

1.      az elhárítási szakasz

2.      a normák erőteljes nyomásának eredményeképpen bumeránghatás jósolható

Normagátló folyamatok közé tartozik az észlelt választási szabadság veszélyeztetettsége, illetve a felelősség tagadása.

A viszonosság normája

A reciprocitás az emberi viselkedés egyik egyetemes elve. Az altruista viselkedést illetően a viszonosság normája az előnyök kölcsönös tranzakcióját írja elő a segítő és a recipiens között (aki ma segítő, az holnap elfogadó lesz és fordítva).

Gouldner (1960) a reciprotcitásra vonatkozóan több hipotézist is megfogalmazott. Két olyan előírást fogalmazott meg, amely a reciprocitást meghatározza: (1) az emberek segítség azokat, akik nekik segítettek, és (2) az emberek ne támadják meg azokat, akik segítségükre voltak.

 

A normatív viselkedés elsajátítása

A normatív vélekedések egyik forrása a szocializációs folyamat, mely magában foglalja a társadalmi normák elsajátítását.

Bandura (1971) szerint a társas modellek egyik funkciója a cselekvés serkentése azáltal, hogy a megfigyelőt tájékoztatják arról, hogy a létező szociális minták közül melyek a megfelelőek az adott helyzetben.

Share

A proszociális viselkedés meghatározása és mintái

0
Share

Szociálpszichológia, 3. tétel, pszichológia távoktatás

Kidolgozta Csuka Tímea

A szociálpszichológusok a proszociális viselkedés meghatározásának általában kétféle típusát javasolták. Egyesek kizárták az egoisztikusan motivált cselekvést (pl. kölcsönösséget,) és az empátia által motivált viselkedést hangsúlyozták (pl. véget vetni az áldozat szenvedéseinek). Mások amellett érveltek, hogy nem volna praktikus az altruizmust egy feltételezett motivációs állapot alapján definiálni, mert lehetetlenség minden egyes egyedi esetben eldönteni, vajon a viselkedést az empátia motiválja-e vagy sem – Bierhoff szerint a proszociális válaszokat két feltétel definiálja: (1) az a cél, hogy valaki a másik személy javára cselekedjék, és (2) a választás szabadsága.

 

Példák a proszociális viselkedésre

Az altruista viselkedés nem mindig önzetlen cselekedet. Sok esetben – rejtett vagy nyilvánvaló – jutalmat hoz.

A proszociális viselkedést számottevően meghatározzák  a nyereségek és a ráfordítások.

Az altruizmus kutatásának egyik központi kérdése az altruisztikus válaszok hátterében álló motívumokkal kapcsolatos – háttérben lehet: erkölcsi kötelezettség, empátia, kölcsönösség, önbecsülés fokozásának igénye, elismerés igénye, az utóbbi kettő a leggyakrabban előforduló. Szóba kerülhető gátló tényező lehet: veszély, stressz, kompetencia hiánya, időveszteség.

Darley és Batson kísérlete: egy teológiai szemináriumi hallgatói közül egyeseket arra kértek, hogy szakmai kérdésekről elmélkedjenek, a hallgatók egy másik csoportját arra kérték, hogy a jóságos szamaritánus példázatát gondolják át. A hallgatókat, miközben a témájukon gondolkodtak, átküldték egy másik épületbe.

A proszociális viselkedés mintái

A segítő és a elfogadó közötti személyközi kapcsolat különféle fogalmakkal írható le. Gergen és Gergen amellett érvel, hogy a segítő és a segítség elfogadója megegyezésre jut személyközi kapcsolatuk jelentése tekintetében.

A segítség eseteinek és az altruista cselekedetek különböző jelentéseinek széles tartománya érthető meg a társas interdepencia keretében. Pl a társas viszony értelmezhető szimmetrikus, illetve aszimmetrikus rendszerként. Bierhoff ezt az értelmezési keretet alkalmazta az altruista viselkedésre. Az altruista viszonyok ennek alapján feltárt négy mintája alkotja a segítő-elfogadó viszony formális struktúráit:

1. Álkontingencia

Az egyszerű kérdések (pl Elnézést, hol találom az X utcát?) által előidézett társas interdepencia felületes, Jones és Gerard az ilyen típusú társas interakció az  „álkontingencia” névvel illette. A kifejezés jól szemlélteti, hogy a segítő és az elfogadó közötti kölcsönös társas függőség minimális.

2. Aszimmetrikus kontingencia

Egyoldalú társas befolyással jellemezhető. Miközben erős társas interdependenciát érnek el, az érintett személyek szerepei kiegészítik egymást.

A társadalmi felelősség normája arra sarkallja a potenciális segítőt, hogy altruisztikus módon cselekedjék.

3. Reaktív kontingencia

A vészhelyzetekben megjelenő társas reagálások szerkezetét a szociális érintkezés egy másik típúsa jellemzi, amit Jones és Gerard „reaktív kontingenciának” nevezett el. A vészhelyzetekben egyszerre van jelen a haladéktalan cselekvés szükségessége és az események előreláthatatlansága.

A rendkívüli helyzetek meglepetésszerű hatása miatt az altruista reagálással kapcsolatos egyéni tervek és személyes megítélése csekély szerepet játszhat azokkal a kulcsingerekkel szemben, amelyek jelzik, hogy az áldozat érdekében haladéktalan cselekvésre van szükség.

4. Kölcsönös kontingencia

Legjobban a reciprocitás normája példázza. A proszociális reagálások cseréje az adás és elfogadás reciprok körévé fejlődik. A segítő és az elfogadó szerepe elvben felcserélhető (ha segítesz rajtam, később én is segítek rajtad). Trivers írta le a reciprok altruizmust a biológiai evolúció fejleményeként, míg Youniss javaslata szerint a reciprok altruizmus a gyermekeke barátságában fejlődik ki.

Share
Go to Top