Posts tagged tanulás

Tanuláselméletek

0
Share

Fejlődéslélektan, 4. tétel, pszichológia távoktatás

Kidolgozta Henter Gábor

1.1     Bevezető

A tudomanyos pszichologia keletkezesenek eve: 1879. Ebben az evben alapitotta meg Wilhelm M. Wundt a Lipcsei Egyetem Filozofia tanszeken az első lelektani laboratoriumot, ahol tarsaival egyutt a kiserletezest hasznalva kutattak a kulonboző pszichologiai jelensegeket. A korai kiserleti pszichologia tobbek kozott introspektiv volt, fő modszerkent az introspekciot hasznalva. Az introspekcio sajat lelki torteneseink kozvetlen megfigyeleset jelenti, mely altal valamely lelki esemeny kapcsan szamotadhatunk azokrol a szubjektiv folyamatokrol, amelyek ekozben bennunk vegbe mennek. Wundt kulonvalasztotta a kiserletet vezető tudos szerepet az onmegfigyelest vegző, kikepzett kiserleti szemelyetől azt allitva, hogy csak igy kaphatunk ertekelhető, objektiv adatokat. Ennek ellenere e modszert biralat erte. Titchener, Wundt egyik tanitvanya „ellenkiserletekbe” kezdett. Szerinte az introspekcio alkalmatlan es megbizhatatlan a lelki jelensegek vizsgalasa szempontjabol (az önmegfigyeléses adatokhoz ki-ki csak maga ferhet hozza), a vizsgalodasi tartomanyat tekintve pedig tulsagosan szűk (pl. allatokat lehetetlen onmegfigyeleses alapon vizsgalni). Az introspektiv lelektan romjain jott letre a behaviorizmus, melynek vizsgalodasi targya a szubjektiv elmeny helyett a viselkedes. Azt a nezetet, hogy a pszichologia egyetlen targya a viselkedes, előszor az amerikai pszichologus, John B. Watson fogalmazta meg az 1900-as evek elejen. Watson ugy tartotta, hogy objektiv tudomannya csak annak vizsgalataval valhat a pszichologia, hogy mit csinalnak – azaz hogyan viselkednek -az emberek. A szigoru behaviorista megkozelites bar nem tagadja, de nem foglalkozik az egyen mentalis folyamataival. Inger-válasz pszichológiának is nevezik, mivel azokat az ingereket tanulmanyozza, amelyek viselkedeses valaszokat valtanak ki. Az ingerek olyan hatasok, amelyek egy allati vagy emberi viselkedest erve, abban valamilyen vatozast ideznek elő (pl. erős feny). A valaszok olyan esemenyek, amelyekkel az adott előleny a hozza eljuto ingerekre reagal (pl. pislogas). A behavioristak voltak azok, akik elsőkent foglalkoztak tudomanyosan a tanulassal.

A tanulas altalanos pszichologiai jelenség, mely hidat képez a törzsfejlődés során az alacsonyabb rendű állatok által mutatott merev, szűk tartomanyú viselkedésmintái és a magasabb rendű szervezetek hajlékony és könnyen alkalmazkodó viselkedései között. E híd felfedezhető az egyedfejlődésben is (kisgyermekkorban megtanulunk járni, később bonyolultabb es kifinomultabb mozgasok elsajatitasara is kepesek vagyunk pl. táncolunk, kerékpározunk, korcsolyazunk stb.) A tanulás a tapasztalatok hasznositasanak kepessegere alapoz. Tudnunk kell viszont, hogy nem minden viselkedes tanult.

Az öröklött, születéskor adott, tapasztalatoktol független, érésnek , illetve az előleny időleges állapotának tulajdonitható viselkedések nem tartoznak ide. Gondoljunk a Konrad Lorenz altal megfigyelt kiskacsákra, akik életük korai szakaszában -szüleik hiányában- minden mozgo tárgyat követtek, erős kovető, ragaszkodó viselkedest mutattak barmilyen előzetes tapasztalat, tanulás hiányában is vagy az érésnek koszonhető szexualis viselkedesre ( mely az embernel tartalmaz tanult elemeket is) vagy akár a drog, alkohol hatása alatt levő előlenyek viselkedésére. A tanulás áthatja egész eletunket. Szerepe van az iskolai tudas es uj keszsegek elsajatitasaban, az erzelmi fejlődesben, a társadaslmi erintkezésben , a személyiseg fejlődésében.

A tanulás ugy határozható meg, mint viszonylag állando, tapasztalatokon keresztűl alakuló, próbákat, megfigyelést, gyakorlást, ismétlést feltételező változas a viselkedésben, az addig megszerzett tapasztalatokban és új tapsztalatok, ismeretek beépűlese a korábbiakba.

Fontos megemliteni azt, hogy az egyednek egy bizonyos fejlődesi szintet kell elernie a tanulashoz (pl. nem tanithatunk meg egy ujszulottet jarni) es csak azon viselkedesek tanulhatok meg, amelyek nem utkoznek biologiai es pszichologiai korlatainkba ( a galamb nem tanul meg uszni, az erősen ertelmi fogyatekos pedig sosem fog exponencialis egyenleteket megoldani).

A tanulas tobb szempont szerint osztályozható:

1. a tudatossagi szint fuggvenyeben lehet:

– szandekos ( tudatos, a figyelem altal vezerelt, erőfeszitest igenylő)

– nem szandekos (tudattalan, spontan, erőfeszites nelkuli)

2. a tanulasban szerepet jatszo idegrendszeri strukturak es tortenesek szerint:

– motoros: jarastanulas, beszedartikulacio

– szenzoros: szinek, formak, elhelyezkedes, izek, illatok, dallamok

elsajatitasa

– verbalis: szobeli anyag, fogalmak elsajatitasa – a legmagasabb szinten

egyesiti a motoros es szenzoros tanulast

3. a kornyezethez valo alkalmazkodas jellege szerint:

– alkalmazkodo, az egyeni fejlődes es szocialis integracio iranyaba

mutato (pl. asszertiv kommunikacio elsajatitasa)

– az alkalmazkodast gatlo, ondestruktivitas es deviancia iranyaba mutato

( pl. vandalizmus)

A tanult viselkedés két osztálya kulonithető el:

1.       a valaszolo tipusu viselkedes ( amikor a meghatarozott valaszt automatikusan hivja elő a megfelelő inger; nem akaratlagos, mar csecsemőkorban is jelen van; embernel pl. reflexek: pislogas, terdreflex vagy olyan erzelmek, mint felelem, duh, undor stb.)

2.       tevekeny/ operans viselkedes (akaratlagos, celiranyos, allando fejlődesben levő; olyan cselekves, amit az agykereg mozgato teruletei szabalyoznak, kevesbe a kulső inger; a szervezet allitja elő, de mindig a helyzethez viszonyitva; pl. erős zajra előszor megijedunk- 1.- , aztan hogy elfutunk-e vagy sem azt tobb belső es kulső tenyező hatarozza meg)

A tanulasnak tobb formája ismeretes, ezek között:

1. A habituácio

2. Klasszikus kondicionálás

3. Operáns kondicionálás

4. Komplex tanulás

A kovetkezőkben az egyes tanulási formákat tárgyaljuk külön-külön.

1.2     A HABITUÁCIÓ

A tanulas legegyszerűbb formaja. A megerősites nelkuli, ismerősse valt, monoton, barmely komoly kovetkezmenyt nelkuloző ingerekre adott valaszok fokozatos csokkenese, eltunese, ezen ingerek fokozatos figyelmen kivul hagyasa (pl. altalaban nem halljuk, mar nem vagyunk figyelmesek a szobankban ketyegő orara). Ha viszont az inger jellege, erőssege megvaltozik, fellep az orientációs reakció, az inger hatasa visszanyeri eredeti, habituacio előtti jelentőseget (pl. a kozponti fűtes szokatlan zakatolasa). Ekkor beszelunk diszhabituációrol. A habituacionak bizonyos ertelemben vett ellentete a szenzitizáció. Arra utal, hogy tobbszorosen megerősitett inger nyoman mas termeszetű ingerek is ugyanazon valaszt idezik elő (pl. reflexjatek eseten mas, megtevesztő stimulus hatasara is ugyanaz a reflex jelenik meg).

1.3     KLASSZIKUS KONDICIONÁLÁS

A klasszikus kondicionalasban (mas neven S/inger-tipusú kondicionalas)az előleny azt tanulja meg, hogy egy bizonyos esemenyt egy masik kovet. Tanulmanyozasa e szazad első eveiben kezdődott, amikor Ivan Pavlov orosz fiziologus a tanulassal kezdett foglalkozni. Az emesztes vizsgalata kozben Pavlov eszrevette, hogy az egyik kutya mar az etetőtanyer puszta latvanyara nyaladzani kezd. Ugy dontott, megvizsgalja, hogy megtanithatok-e a kutyak arra, hogy mas dolgokhoz is elelmet asszocialjanak. Pavlov alapkiserleteiben a kutatok előszor egy tartalyt kapcsolnak a kutya nyalmirigyeihez , hogy abban ellenőrizhessek a nyaladzas merteket. Ezutan a kutyat egy tanyer ele helyezik, amelybe tavvezerlessel huspor adagolhato. A kiserletvezető bekapcsol egy fenyjelzest a kutya előtti ablakban. A kutya mozog egy kicsit, de nem nyaladzik. Nehany masodperc mulva a berendezes egy kis husport adagol, es kikapcsolja a fenyjelzest. A kutya ehes, a rogzitőberendezes bőseges nyaladzast regisztral. A nyaladzas feltétlen válasz, ami nem igenyel tanulast; ugyanezert a huspor feltétlen inger. Az eljarast szamos alkalommal megismetlik. Vegul a kutya mar a puszta fenyjelzesre nyaladzassal reagal, mivel megtanulta azt, hogy a kettő egyutt jar. A nyaladzas most mar feltételes válasz, mig a fenyjelzes feltételes inger. A kutyat tehat megtanitottak, mas szoval kondicionálták, hogy osszekapcsolja a fenyjelzest az etellel, es nyaladzassal valaszoljon ra. A kondicionalas feltetelei: a feltetlen es felteteles inger időbeli érintkezése (kontiguitasa), illetve a felteteles inger alapjan a feltetlen inger bejósolhatósága.

A felteteles inger (fenyjelzes) es a feltetlen inger (huspor) minden parositasat próbának nevezzuk. Azok a probak, amelyekben a kiserleti alany megtanulja a ket inger kozotti kapcsolatot, a kondiconalas tanulási fázisat alkotjak. Ebben a fazisban a felteteles es feltetlen inger ismetelt parositasa egyre szorosabba teszi, azaz megerősiti a kettő kozotti kapcsolatot. Ha a felteteles valasz (nyaladzas) nem erősitődik meg ( a feltetlen inger- huspor elmarad), a valasz fokozatosan csokkeni fog. Ezt nevezzuk kioltásnak. A kioltasra viszont nem torlődnek az előzőleg megtanult asszociaciok, csak gat ala helyeződnek. A felteteles valasz ujra megjelenhet, spontánul felújulhat uj kornyezetben. Az olyan jelensegek mint a másodlagos kondicionálás, a generalizáció es a diszkrimináció nagymertekben megnovelik a klasszikus kondicionalas hatoteruletet.

Az elsődleges kondicionalas eseten biologiailag fontos ingerek szolgalnak feltetlen ingerkent (félelem, de lehet áramütes, hideg stb.). Barmely inger megszerezheti azonban ennek hatekonysagat, ha kovetkezetesen biologiailag fontos feltetlen ingerrel parositjuk (kondicionalaskor a fenyjelzes atveszi a huspor hatasanak erejet). Ezzel parhuzamosan pedig a biologiailag irrelevans ingert tovabb tarsithatjuk egy masik hasonlo ingerrel (pl. a fenyjelzest egy hangingerrel) , es ez utobbi vegul egyedul is kivaltja a felteteles valaszt ( a hangot onmagaban is nyaladzas koveti), bar ez sosem volt a biologiailag relevans ingerrel tarsitva. Ezt nevezzuk másodlagos kondicionálásnak. Amire ilyenkor szukseg van, az egy ingernek egy masik olyannal tortenő tarsitasa, amelyet előzőleg egy biologiailag fontos esemennyel tarsitottak.

Generalizációrol beszelunk akkor, ha egy sajatos ingerre kialakult felteteles valaszt az eredeti ingerhez hasonlo, mas ingerek is aktivaljak. Pl. a kutya az eredetinel gyengebb fenyjelzesre is nyalzassal reagal. Minel hasonlobb az inger a felteteles ingerhez, annal inkabb kivaltja a felteteles valaszt. A generalizacioval ellentetes folyamat a diszkrimináció. A generalizacio a hasonlosagokra, a diszkriminacio a kulonbsegekre adott valasz. A differencialo megerősites reven a kiserleti alany arra kondicionalodik, hogy kulonbseget tegyen a hasonlo ingerek kozott, ennek megfelelően kulonbozőkeppen reagaljon ezekre. A kondicionalt diszkriminacio tehat a szelektiv megerősites es kioltas termeke. Pl. a kutya erős fenyjelzesre nyalzasssal reagal, de a gyenge fenyre mar nem, mivel ez utobbi nem volt elelemmel tarsitva. A megerősitett es meg nem erősitett inger hatareseteinel, amikor az előleny nem kepes elhatarolni a kettőt, fellep a kisérletes neurózis. Ez a szituacios neurozisok modelljenek bizonyult az emberi patologiaban. Ilyenkor az ingerlő es gatlo folyamatok feszultsege extrem modon megnő es ez kaotikus viselkedeshez vezet.

1.4     OPERÁNS KONDICIONÁLÁS

Nem minden tanult viselkedes a klasszikus kondicionalasnak koszonhető. A valos elet viselkedeseinek tobbsege nem. Sokszor megtanulunk egy valaszt, mert az befolyasolja a kornyezetunket (operal rajta), vagyis hat ra. Operáns kondicionálás eseten az előlenyek azt tanuljak meg, hogy az altaluk adott valasz egy egyedi kovetkezmennyel jar. Ezert nevezik ezt a tanulasi format R (response)- tipusú kondicionalasnak is.

Az operans kondicionalas tanulmanyozasa a szazadfordulon E. L. Thorndike (1898) kiserletsorozataval kezdődott. Egy ehes macskat egy ketrecbe tett, amelynek ajtajat egy egyszerű retesz zarta, a ketrecen kivul pedig egy darab halat helyezett el. Kezdetben a macska ugy probalta elerni a halat , hogy mancsait kidugta a racsok kozott. Amikor ez a viselkedes kudarcot vallott, szamos massal probalkozott. Egyszer csak veletlenul megutotte a reteszt , kiszabadult es megette a halat. Ezutan a kutatok visszatettek a macskat a ketrecbe, es ujabb haldarabot helyeztek el kivul. A macska nagyjabol ugyanazt a viselkedessort hajtotta vegre, mig ismet veletlenul rautott a reteszre. Ezt az eljarast ujra es ujra megismetelte. A probak sorozata folyaman a macska fokozatosan elhagyta irrelevans viselkedeseinek tobbseget , es vegul amint betettek a ketrecbe, sikeresen kinyitotta a reteszt, es kiszabadult. A macska tehat megtanulta kinyitni a reteszt, hogy az eledelhez jusson.

A macska magatartasa leginkabb próba-szerencse viselkedesnek tűnik. Ha a jutalom kozvetlenul koveti az ilyen viselkedest , az adott akcio tanulasa megerősodik. Ezt a megerősodest nevezte Thorndike az effektus törvényének, mivel a veletlenszerű viselkedesek kozul csak azok szelektalodnak, amelyeknek pozitiv kovetkezmenye, haszna van.

A B. F. Skinner operans kondicionalas tanulmanyozasara kidolgozott modszere egyszerűbb, mint a Thorndike-e. A skinneri kiserletben egy ehes allatot (altalaban patkanyt vagy galambot) helyeznek egy dobozba, amelyet Skinnerdoboznak neveznek. A doboz belseje csupasz, benne csupan egy kiallo pedal van, mely alatt egy etetőtal. A pedal felett egy kis fenyt kapcsolhat be a kiserletvezető. Egyedul hagyva a dobozban, az allat addig exploral, mig egyszer csak meg nem nyomja a pedalt, mely hatasara egy kis eteldarab hullik a talba. A patkany megeszi az etelt, majd hamarosan ismet megnyomja a pedalt. Az etel megerősiti a pedalnyomast, melynek hatasara ennek gyakorisaga megnő. Ha az eteltartalyt lekapcsoljuk a dobozrol, a pedalnyomas gyakorisaga csokken. Az operansan kondicionalt valaszt a megerősites hianya eppen ugy kioltja, mint klasszikus kondicionalasnal. Diszkriminációs kisérlet is vegezhető, csak olyankor adagolva az etelt, ha a patkany azalatt nyomja meg a pedalt, amig a lampa eg, tehat szelektiv megerősitessel. Ez esetben a lampa fenye, a diszkriminációs inger szabalyozza a valaszt.

A generalizáció es diszkrimináció jelensege tehat az operans kondicionalas eseten is megfigyelhetők. Az előlenyek generalizaljak azt, amit tanultak, es a generalizacio diszkriminacios treninggel korlatok koze szorithato. Ha egy kisgyermeket megerősitenek a szulei, amikor a csalad kutyajat simogatja, a simogatast mas kutyara is generalizalja, Mivel ez veszelyes lehet, a szulők diszkriminacios treninget alkalmaznak ugy, hogy csak a csalad kutyajanak a simogatasat erősitik meg, a szomszedet nem.

Azt a technikat, amely csak azokat a valaszokat erősiti meg, amelyek talalkoznak a kutato elvarasaival, es minden egyebet kiolt, formálásnak nevezik. A formalasi technikaval az allatoknak bonyolult mutatvanyok es keszsegek tanithatok meg (pl galambok megtanithatok ping-pongozni).

Az operans kondicionalas tehat azoknak a valaszoknak a valoszinűseget noveli meg, amelyeket megerősites (altalaban valamilyen alapvető szukseglet kielegitese) kovet. Laboratoriumi kiserletek kimutattak, hogy az azonnali megerősités hatekonyabb, mint a késleltetett. Minel hosszabb idő telik el a valasz es a megerősites kozott, annal gyengebb a valasz ereje. Ha az elsődleges/alapvető szuksegleteket kielegitő megerősitőket barmely mas ingerrel tarsitjuk, ez utobbiak kondicionált megerősitőkké valhatnak. Ezek jelentősen megnovelik az operans kondicionalas hatokoret. A leggyakrabban hasznalt kondicionalt megerősitők embereknel a penz es a dicseret.

Ha az operans kondicionalas csak foyamatos megerősitessel műkodne, keves szerepet jatszhatna eletunkben. Kiderult azonban, hogy egy viselkedes kondicionalhato es fenntarthato akkor is, ha eseteinek toredeket erősitik meg. E jelenseg a részleges megerősités. A tanult valasz kioltasa ezutan sokkal lassabb, mint a folyamatos megerősitessel tanult valasze. E jelenseg a a részleges megerősitési hatás, melynek oka vilagos, hiszen kisebb a kulonbseg a tanulasi es kioltasi szakasz

kozott, amikor a tanulas megerősitese reszleges. Amikor a megerősites nem folytonos, azt is tudnunk kell, hogy hogyan adagoljak. A megerősitési terv a megerősitesek adagolasa, mely befolyasolja a valaszok mintazatat.

Ezen tervek egyik csoportjaba az aránytervek tartoznak, amelyeknel a megerősites attol fugg, hogy mennyi valaszt ad az előleny. Az arany lehet rögzitett vagy változó. Rögzitett arány (RA) eseten a megerősitesert elvart valaszok szamat egy előzetesen megallapitott erteken rogzitik. Ha ez az ertek 5 (RA 5), akkor 5 valasz kell egy megerősiteshez. Altalaban minel nagyobb az arany, annal nagyobb gyakorisaggal fordul elő a valasz, kulonosen akkor, ha kezdetben alacsony ertekkel (pl. RA 5) inditanak, majd az aranyt fokozatosan egyre magasabbra (pl RA 100-ra) emelik. Az RA megerősitesi terv alkalmazasaval letrehozott viselkedest az jellemzi, hogy valaszszunetet tapasztalhatunk minden megerősites utan. Változó arányú (VA) megerősi terv eseten is egy bizonyos szamu valasz utan jar megerősites, de ez a szam bejosolhatatlanul valtozik. A VA-terv nagyon magas valaszgyakorisagot eredmenyez. Jo mindennapi peldai a nyerőautomatak.

A megerősitesi tervek masik csoportjat időbeli terveknek nevezik, mert esetukben a megerősites csak bizonyos idő elteltevel jar. A terv itt is lehet rogzitett vagy valtozo. A rögzitett időt (RI) hasznalo tervek az előző megerősites utan meghatarozott idő elteltevel bekovetkező valaszt erősitik meg. Az RI-2 terv eseten pl. csak akkor van megerősites, ha 2 perc eltelt az előző megerősitett valasz ota. A kozbulső 2 percbe eső valaszoknak nincs kovetkezmenye. Az RIterv alatti viselkedest a megerősites utani szunet jellemzi, es a valaszgyakorisag nő az idő lejartanak kozeledtevel. A megerősites a változó időt (VI) hasznalo terveknel is egy bizonyos idő eltelesehez kotott, de ez az időtartam bejosolhatatlanul valtozik. A VI-terv alkalmazasa egyenletesen magas valaszgyakorisagot eredmenyez. Kondicionalaskor nem csupan pozitiv (pl. elelem, dicseret), hanem negativ, averziv esemenyeket (pl. aramutes, dorgalas) is gyakran hasznalnak. Az averziv kondicionálásnak tobb fajtaja van attől fuggően, hogy egy letező valaszt

gyengitenek, vagy egy uj valasz tanulasat serkentik.

Büntetés hasznalatakor a valaszt egy averziv inger vagy esemeny koveti, amely gyengiti vagy elnyomja a valasz kovetkező megjeleneset . Bar a buntetes egy nem kivant viselkedest elnyomhat, szamos hatranya is van, mivel nem nyujt semmilyen alternativat arra vonatkozoan, hogy mi lenne a kivanatos viselkedes. Ezert esely van arra, hogy az alany a buntetett valaszt egy meg kevesbe kivanatossal helyettesiti. A buntetesnek szerencsetlen mellekhatasai is lehetnek. Gyakran a buntető szemelytől vagy a szituaciotol valo felelemhez vagy az ezekkel szembeni ellenerzeshez vezet. A szelsősegesen erős vagynagyon fajdalmas buntetes pedig agressziv viselkedest valthat ki, ami sulyosabb, mint a buntetett viselkedes. A buntetes korrekt hasznalata az elerhető alternativ valaszok ismerteteset es ezek

jutalmazasat feltetelezi. Az averziv esemenyek uj valszok megtanitasaban is alkalmazhatok. Az előleny megtanulhat egy valaszt, hogy leallitson egy folyamatban levő averziv esemenyt (pl. a gyermek megtanulja elforditani a vizcsapot, hogy elzarja a kadba omlő forro vizet). => Ez a menekülő tanulás.

Azt is megtanulhatjuk, hogy megelőzzuk egy negativ esemeny bekovetkezeset (pl. megtanuljuk, hogy megalljunk a piros lampanal, hogy megelőzzuk a baleseteket). => Ezt nevezzuk elkerülő tanulásnak.

Mi a dontő tenyező, amelynek jelenlete az operans kondicionalas letrejottehez szukseges? Az egyik lehetőseg az időbeli érintkezés: egy valasz akkor kondicionalodik, ha a megerősites kozvetlenul koveti a viselkedest. A masik lehetőseg, szorosan kapcsolodva a bejosolhatosaghoz, a befolyásolhatóság: egy valasz akkor kondicionalodik, ha az előleny ugy ertelmezi, hogy a megerősites az ő valaszaitol fugg. Abban az esetben, ha az alanyt – valaszaitol fuggetlenulbuntetes eri, fellep a tanult tehetetlenség jelensege, melynek alapja az alany azon eszlelese, hogy a buntetes az ő ellenőrzesen/befolyasan kivul all. A befolyasolhatatlan ( meg nem erdemelt) pozitiv megerősites/jutalom -bar a bunteteshez hasonlo hatasokkal is jarhat- altalaban motivalo. Az operans kondicionalas feltetelei a kontingenciák altal is leirhatok. Mondhatjuk azt, hogy operans kondicionalas akkor tortenik, amikor az előleny egybeeseseket tapasztal valaszai es a megerősitesek kozott.

1.5     KOMPLEX TANULÁS

A komplex tanulas az asszociaciok kialakitasan tul valami mast is tartalmaz: egy problemamegoldasi strategia alkalmazasat vagy a kornyezetről egy mentalis terkep kialakitasat. A pszichologiaban a kognitiv iranyzathoz tartozo kiserletezők voltak azok, akik ezeket tanulmanyoztak. Kognitiv nezőpontbol a tanulas kulcsa az előleny azon kepessegeben rejlik, hogy a vilag egyes vonatkozasait mentalisan reprezentalja (lekepezze), es azutan ezeken a mentális reprezentációkon (nem pedig a valosagos vilagban) műveleteket hajtson vegre. Ami mentalisan lekepződik, az sok esetben esemenyek es ingerek kozotti asszociacio, ezek a klasszikus es operans kondicionalas esetei. Mas esetekben a reprezentaciok a vilag komplexebb vonatkozasait kepezhetik le (pl, kornyezetről alkotott terkepek vagy olyan absztrakt fogalmak, mint az ok) es ezeken hajtunk vegre kulonboző műveleteket. Vannak az asszociativ folyamatoknal bonyolultabb műveletek is, melyek a mentalis proba-szerencse alakjat olthetik: az előleny fejben probalja ki a lehetősegeket. A műveletek egy tobblepeses strategiat is alkothatnak. Azonban a strategiak feltetelezese kulonosen furcsanak tűnik, ha fenntartjuk azt a feltevest, hogy a tanulas egyszerű asszociaciokbol epul fel.

1.5.1 Kognitiv térképek és absztrakt fogalmak

Edward C. Tolman kutatasaiban azzal foglalkozott, hogy hogyan talalja meg bonyolult utveszőkben az utat a patkany (Tolman, 1932). Szerinte a bonyolult utvesztőkben halado patkany nem jobbra es balra fordulasok sorozatat tanulja meg, hanem egy kognitiv térképet alakit ki, amely az utvesztő alaprajzanak mentalis reprezentacioja. Az utvesztő egy kozepső teruletből es nyolc azonos, sugariranyu folyosobol all. A kutatok az egyes probakban minden folyoso vegebe elelmet helyeznek. A patkanynak azt kell megtanulnia, hogy eljusson minden folyosoba es megszerezze az ottlevő eledelt anelkul, hogy visszaterne azokba, amelyekben mar volt. A patkanyok figyelemremeltoan gyorsan tanuljak ezt meg. 20 proba utan gyakorlatilag soha nem ternek vissza a mar meglatogatott folyosokba. A legfontosabb eredmeny, hogy a patkany nem allit fel olyan strategiat, mint az ember –pl. hogy mindig ugyanabban a sorrendben menjen vegig a folyosokon, mondjuk az oramutato jarasaval megegyezően. Ehelyett a patkany veletlenszerűen latogatja a folyosokat, jelezve ezaltal azt, hogy nem valamifele merev valszsort tanult meg. Valoszinuleg kialakitotta az utvesztő belsőreprezentaciojat, amely a folyosok kozti terbeli kapcsolatokat tartalmazza, es az egyes probakban „mentalisan kipipalja” azokat a folyosokat , amelyekben mar jart (Olton, 1978-79).

Patkanyok helyett főemlősokkel is vegeztek vizsgalatokat. Ezek azt is kimutattak, hogy a pl. a csimpanzok olyan absztrakt fogalmakat is kepesek megtanulni, amelyeket regebben egyedul az embernek tulajdonitottak. A tipikus kiserletben a csimpanzok kulonboző alaku, szinű es meretű műanyag zsetonokat mint szavakat tanultak meg. Megtanultak peldaul, hogy az egyik zseton az „alma”, a masik a „papir”, ahol is a zseton fizikailag semmiben sem emlekezetetett az adott targyra. Ennel is meglepőbb az, hogy olyan absztrakt fogalmaik is vannak, mint az azonos , a különböző es az ok (Premack, 1985).

1.5.2 Belátásos tanulás

Wolfang Kohler az 1920-as evekben csimpanzokkal vegzett kutatasokat (ketrecben levő csimpanz meg kellett szerezze a ketrecen kivul elhelyezett banant a kozeleben levő bottal). A csimpanzok altalaban megoldottak a problemat, megpedig olyan modon, ami valamilyen belátásra utal. Teljesitmenyuk szamos szempontbol elter Thorndike macskainak es Skinner patkanyainak es galambjainak a viselkedesetől. Egyreszt a megoldas hirtelen jelenik meg, nem pedig egy fokozatos probaszerencse folyamat eredmenye . Masreszt miutan a csimpanzok megoldottak a problemat, a kesőbbiekben ugyanezt mar csak nagyon keves irrelevans mozgassal oldjak meg. Ugyanakkor Kohler csimpanzai az altaluk megtanulakat konnyeden atviszik mas szituaciokra is. Van harom dontő jellegzetessege a csimpanzok problemamegoldasanak: a hirtelenség, az egyszer felfedezett megoldas kesőbbi hozzáférhetősége es átvihetősége mas szituaciokra. A megoldas azert tűnik hirtelennek, mert a kutatok nem fernek hozzá a csimpanz mentalis folyamataihoz. A megoldas kesőbb is hozzaferhető, mert a mentalis reprezentacio időben fennmarad, es atvihető, mert a reprezentacio vagy eleg absztrakt ahhoz, hogy az eredeti szituacional tobbet fedjen le, vagy eleg rugalmas, hogy kiterjeszthető legyen uj helyzetekre is. Kohler eredmenye arra utal, hogy a komplex tanulasnak gyakran két fázisa van: 1. egy kezdő fazis, amelyben problémamegoldást hasznalunk, hogy levezessuk a megoldast; 2. a masodik fazisban amegoldast az emlékezetben tároljuk, es előhivjuk, amikor hasonlo problemaval szembesulunk. A komplex tanulas tehat szorosan kotődik a gondolkodashoz es az emlekezethez.

1.5.3 Előzetes hiedelmek

A valo eletben az ingerek es az esemenyek kozotti kapcsolatok nem tokeletesen bejosolhatoak.

A tokeletlen kapcsolatok asszociativ tanulasanak kutatasait elsősorban emberekkel vegeztek. Ezek a kutatasok azt mutatjak, hogy az előzetes hiedelmeink meghatarozhatjak, hogy mit tanulunk meg, ami viszont arra utal, hogy a bemenő informaciok kozotti asszociaciok kepzesen tul a tanulasban mas folyamatok is reszt vesznek. Előzetes hiedelmeik altal bejosolva a kiserleti szemelyek nemletező, de kezenfekvő kapcsolatokat talalnak, melyeket Chapman & Chapman (1967) alapjan álasszociációknak nevezunk. Az ember tanulasat behataroljak, korlatozzak előzetes hiedelmei. Korlatok nelkul viszont tul sok lehetseges asszociaciot kellene figyelembe vennunk, es igy az asszociacios tanulas kaotikussa, ha nem egyenesen lehetetlenne valna.

1.6     A TANULÁS NEUROBIOLÓGIAI ALAPJAI

A kutatok szerint a tanulas idegi alapja az idegrendszer szerkezeti változásaiban keresendő, es ezeket a valtozasokat egyre inkabb az idegsejtek kapcsolatainak szintjen keresik. A tanulasra vonatkozo elkepzeles abbol all, hogy:

1. a szinapszis (idegi folyamat, mely soran egy neuron axonja es egy masik dendritje vagy a sejttest kozott a neurotranszmitterek segitsegevel gatlo vagy serkentő kapcsolat lep fel) valamilyen szerkezeti valtozasa alkotja a tanulas idegi alapjat;

2. ennek a szerkezeti valtozasnak a hatasara a szinapszis hatekonyabba valik. A kutatok ennek tanulmanyozasara azt a strategiat valasztottak, hogy előszor elektromosan ingerlik az idegsejtek egy kivalasztott csoportjat (ez feltehetően a tanulast szimulalja), majd megvizsgaljak nő-e ugyanezeknek az idegsejteknek az aktivitasa ujboli ingerlesre. Ilyen aktivitasnovekedest a nyul agyanak szamos teruleten talaltak, es az honapokig fenn is maradt. Ezt a jelenseget neveztek el hosszú távú áthangolásnak/hosszú távú potenciációnak (long-term potentiaiton, LTP). A hosszu tavu athangolas jelensege a tanulast szerkezeti valtozassal magyarazo elkepzeles kozvetett bizonyitekat szolgaltatja (Berger, 1984; Bliss & Lomo, 1973).

Share

A tanulás formái: KOMPLEX TANULÁS

0
Share

Általános pszichológia, 23. tétel, pszichológia távoktatás

Henter Gábor által kidolgozva

A komplex tanulas az asszociaciok kialakitasan tul valami mast is tartalmaz: egy problemamegoldasi strategia alkalmazasat vagy a kornyezetről egy mentalis terkep kialakitasat. A pszichologiaban a kognitiv iranyzathoz tartozo kiserletezők voltak azok, akik ezeket tanulmanyoztak.

Kognitiv nezőpontbol a tanulas kulcsa az előleny azon kepessegeben rejlik, hogy a vilag egyes vonatkozasait mentalisan reprezentalja (lekepezze), es azutan ezeken a mentális reprezentációkon (nem pedig a valosagos vilagban) műveleteket hajtson vegre. Ami mentalisan lekepződik, az sok esetben esemenyek es ingerek kozotti asszociacio, ezek a klasszikus es operans kondicionalas esetei. Mas esetekben a reprezentaciok a vilag komplexebb vonatkozasait kepezhetik le (pl, kornyezetről alkotott terkepek vagy olyan absztrakt fogalmak, mint az ok) es ezeken hajtunk vegre kulonboző műveleteket. Vannak az asszociativ folyamatoknal bonyolultabb műveletek is, melyek a mentalis proba-szerencse alakjat olthetik: az előleny fejben probalja ki a lehetősegeket. A műveletek egy tobblepeses strategiat is alkothatnak. Azonban a strategiak feltetelezese kulonosen furcsanak tűnik, ha fenntartjuk azt a feltevest, hogy a tanulas egyszerű asszociaciokbol epul fel.  A kovetkezőkben a tanulas azon jelensegeiről lesz szo, amelyek kozvetlenul ramutatnak a nem asszociativ reprezentaciok es műveletek szuksegessegere.

1) Kognitiv térképek és absztrakt fogalmak

Edward C. Tolman kutatasaiban azzal foglalkozott, hogy hogyan talalja meg bonyolult utveszőkben az utat a patkany (Tolman, 1932). Szerinte a bonyolult utvesztőkben halado patkany nem jobbra es balra fordulasok sorozatat tanulja meg, hanem egy kognitiv térképet alakit ki, amely az utvesztő alaprajzanak mentalis reprezentacioja. Az utvesztő egy kozepső teruletből es nyolc azonos, sugariranyu folyosobol all. A kutatok az egyes probakban minden folyoso vegebe elelmet helyeznek. A patkanynak azt kell megtanulnia, hogy eljusson minden folyosoba es megszerezze az ottlevő eledelt anelkul, hogy visszaterne azokba, amelyekben mar volt. A patkanyok figyelemremeltoan gyorsan tanuljak ezt meg. 20 proba utan gyakorlatilag soha nem ternek vissza a mar meglatogatott folyosokba. A legfontosabb eredmeny, hogy a patkany nem allit fel olyan strategiat, mint az ember  pl. hogy mindig ugyanabban a sorrendben menjen vegig a folyosokon, mondjuk az oramutato jarasaval megegyezően. Ehelyett a patkany veletlenszerűen latogatja a folyosokat, jelezve ezaltal azt, hogy nem valamifele merev valszsort tanult meg. Valoszinuleg kialakitotta az utvesztő belső reprezentaciojat, amely a folyosok kozti terbeli kapcsolatokat tartalmazza, es az egyes probakban „mentalisan kipipalja” azokat a folyosokat , amelyekben mar jart (Olton, 1978-79).

Patkanyok helyett főemlősokkel is vegeztek vizsgalatokat. Ezek azt is kimutattak, hogy a pl. a csimpanzok olyan absztrakt fogalmakat is kepesek megtanulni, amelyeket regebben egyedul az embernek tulajdonitottak. A tipikus kiserletben a csimpanzok kulonboző alaku, szinű es meretű műanyag zsetonokat mint szavakat tanultak meg. Megtanultak peldaul, hogy az egyik zseton az „alma”, a masik a „papir”, ahol is a zseton fizikailag semmiben sem emlekezetetett az adott targyra. Ennel is meglepőbb az, hogy olyan absztrakt fogalmaik is vannak, mint az azonos , a különböző es az ok (Premack, 1985).

2) Belátásos tanulás

Wolfang Kohler az 1920-as evekben csimpanzokkal vegzett kutatasokat (ketrecben levő csimpanz meg kellett szerezze a ketrecen kivul elhelyezett banant a kozeleben levő bottal):

A csimpanzok altalaban megoldottak a problemat, megpedig olyan modon, ami valamilyen belátásra utal. Teljesitmenyuk szamos szempontbol elter Thorndike macskainak es Skinner patkanyainak es galambjainak a viselkedesetől.

Egyreszt a megoldas hirtelen jelenik meg, nem pedig egy fokozatos probaszerencse folyamat eredmenye . Masreszt miutan a csimpanzok megoldottak a problemat, a kesőbbiekben ugyanezt mar csak nagyon keves irrelevans mozgassal oldjak meg. Ugyanakkor Kohler csimpanzai az altaluk megtanulakat konnyeden atviszik mas szituaciokra is.

Van harom dontő jellegzetessege a csimpanzok problemamegoldasanak:

–        a hirtelenség,

–        az egyszer felfedezett megoldas kesőbbi hozzáférhetősége,

–        es átvihetősége mas szituaciokra.

A megoldas azert tűnik hirtelennek, mert a kutatok nem fernek hozza a csimpanz mentalis folyamataihoz. A megoldas kesőbb is hozzaferhető, mert a mentalis reprezentacio időben fennmarad, es atvihető, mert a reprezentacio vagy eleg absztrakt ahhoz, hogy az eredeti szituacional tobbet fedjen le, vagy eleg rugalmas, hogy kiterjeszthető legyen uj helyzetekre is.

Kohler eredmenye arra utal, hogy a komplex tanulasnak gyakran két fázisa van:

  1. egy kezdő fazis, amelyben problémamegoldást hasznalunk, hogy levezessuk a megoldast;
  2. a masodik fazisban a megoldast az emlékezetben tároljuk, es előhivjuk, amikor hasonlo problemaval szembesulunk.

A komplex tanulas tehat: szorosan kotődik a gondolkodashoz es az emlekezethez.!!

3) Előzetes hiedelmek

A valo eletben az ingerek es az esemenyek kozotti kapcsolatok nem tokeletesen bejosolhatoak. A tokeletlen kapcsolatok asszociativ tanulasanak kutatasait elsősorban emberekkel vegeztek. Ezek a kutatasok azt mutatjak, hogy az előzetes hiedelmeink meghatarozhatjak, hogy mit tanulunk meg, ami viszont arra utal, hogy a bemenő informaciok kozotti asszociaciok kepzesen tul a tanulasban mas folyamatok is reszt vesznek.

Előzetes hiedelmeik altal bejosolva a kiserleti szemelyek nemletező, de kezenfekvő kapcsolatokat talalnak, melyeket Chapman & Chapman (1967) alapjan álasszociációknak nevezunk. Az ember tanulasat behataroljak, korlatozzak előzetes hiedelmei. Korlatok nelkul viszont tul sok lehetseges asszociaciot kellene figyelembe vennunk, es igy az asszociacios tanulas kaotikussa, ha nem egyenesen lehetetlenne valna.

Forrás: Kötelező könyvészet

Share

KLASSZIKUS KONDICIONÁLÁS

0
Share

Általános pszichológia, 20. tétel, pszichológia távoktatás

Henter Gábor által kidolgozva

A klasszikus kondicionalasban (mas neven S/inger-tipusú kondicionalas)az előleny azt tanulja meg, hogy egy bizonyos esemenyt egy masik kovet. Tanulmanyozasa e szazad első eveiben kezdődott, amikor Ivan Pavlov orosz fiziologus a tanulassal kezdett foglalkozni. Az emesztes vizsgalata kozben Pavlov eszrevette, hogy az egyik kutya mar az etetőtanyer puszta latvanyara nyaladzani kezd. Ugy dontott, megvizsgalja, hogy megtanithatok-e a kutyak arra, hogy mas dolgokhoz is elelmet asszocialjanak.

Pavlov alapkiserleteiben a kutatok előszor egy tartalyt kapcsolnak a kutya nyalmirigyeihez , hogy abban ellenőrizhessek a nyaladzas merteket. Ezutan a kutyat egy tanyer ele helyezik, amelybe tavvezerlessel huspor adagolhato. A kiserletvezető bekapcsol egy fenyjelzest a kutya előtti ablakban. A kutya mozog egy kicsit, de nem nyaladzik. Nehany masodperc mulva a berendezes egy kis husport adagol, es kikapcsolja a fenyjelzest. A kutya ehes, a rogzitőberendezes bőseges nyaladzast regisztral. A nyaladzas feltétlen válasz, ami nem igenyel tanulast; ugyanezert a huspor feltétlen inger. Az eljarast szamos alkalommal megismetlik. Vegul a kutya mar a puszta fenyjelzesre nyaladzassal reagal, mivel megtanulta azt, hogy a kettő egyutt jar. A nyaladzas most mar feltételes válasz, mig a fenyjelzes feltételes inger. A kutyat tehat megtanitottak, mas szoval kondicionálták, hogy osszekapcsolja a fenyjelzest az etellel, es  nyaladzassal valaszoljon ra. A kondicionalas feltetelei: a feltetlen es felteteles inger időbeli érintkezése (kontiguitasa), illetve a felteteles inger alapjan a feltetlen inger bejósolhatósága.

A felteteles inger (fenyjelzes) es a feltetlen inger (huspor) minden parositasat próbának nevezzuk. Azok a probak, amelyekben a kiserleti alany megtanulja a ket inger kozotti kapcsolatot, a kondiconalas tanulási fázisat alkotjak. Ebben a fazisban a felteteles es feltetlen inger ismetelt parositasa egyre szorosabba teszi, azaz megerősiti a kettő kozotti kapcsolatot. Ha a felteteles valasz (nyaladzas) nem erősitődik meg ( a feltetlen inger- huspor elmarad), a valasz fokozatosan csokkeni fog. Ezt nevezzuk kioltásnak. A kioltasra viszont nem torlődnek az előzőleg megtanult asszociaciok, csak gat ala helyeződnek. A felteteles valasz ujra megjelenhet, spontánul felújulhat uj kornyezetben.

Az olyan jelensegek mint a másodlagos kondicionálás, a generalizáció es a diszkrimináció nagymertekben megnovelik a klasszikus kondicionalas hatoteruletet.

Az elsődleges kondicionalas eseten biologiailag fontos ingerek szolgalnak feltetlen ingerkent (elelem, de lehet aramutes, hideg stb.). Barmely inger megszerezheti azonban ennek hatekonysagat, ha kovetkezetesen biologiailag fontos feltetlen ingerrel parositjuk (kondicionalaskor a fenyjelzes atveszi a huspor hatasanak erejet). Ezzel parhuzamosan pedig a biologiailag irrelevans ingert tovabb tarsithatjuk egy masik hasonlo ingerrel (pl. a fenyjelzest egy hangingerrel) , es ez utobbi vegul egyedul is kivaltja a felteteles valaszt ( a hangot onmagaban is nyaladzas koveti), bar ez sosem volt a biologiailag relevans ingerrel tarsitva. Ezt nevezzuk másodlagos kondicionálásnak. Amire ilyenkor szukseg van, az egy ingernek egy masik olyannal tortenő tarsitasa, amelyet előzőleg egy biologiailag fontos esemennyel tarsitottak.

Generalizációrol beszelunk akkor, ha egy sajatos ingerre kialakult felteteles valaszt az eredeti ingerhez hasonlo, mas ingerek is aktivaljak. Pl. a kutya az eredetinel gyengebb fenyjelzesre is nyalzassal reagal. Minel hasonlobb az inger a felteteles ingerhez, annal inkabb kivaltja a felteteles valaszt.

A generalizacioval ellentetes folyamat a diszkrimináció. A generalizacio a hasonlosagokra, a diszkriminacio a kulonbsegekre adott valasz. A differencialo megerősites reven a kiserleti alany arra kondicionalodik, hogy kulonbseget tegyen a hasonlo ingerek kozott, ennek megfelelően kulonbozőkeppen reagaljon ezekre. A kondicionalt diszkriminacio tehat a szelektiv megerősites es kioltas termeke. Pl. a kutya erős fenyjelzesre nyalzasssal reagal, de a gyenge fenyre mar nem, mivel ez utobbi nem volt elelemmel tarsitva. A megerősitett es meg nem erősitett inger hatareseteinel, amikor az előleny nem kepes elhatarolni a kettőt, fellep a kisérletes neurózis. Ez a szituacios neurozisok modelljenek bizonyult az emberi patologiaban. Ilyenkor az ingerlő es gatlo folyamatok feszultsege extrem modon megnő es ez kaotikus viselkedeshez vezet.

Forrás: Kötelező könyvészet

 

 

Share

A tanulás formái: komplex tanulás

0
Share

Általános pszichológia, 23. tétel, pszichológia távoktatás

Volf Brigitta jegyzete alapján

Léteznek olyan tanulási helyzetek, amelyekben az inger lényeges, de a válasz elsősorban nem annak a minőségétől, hanem a kontextustól és a memóriában tárolt kognitív információtól függ. Kognitív térképek vagy absztrakt fogalmak formájában is képesek vagyunk ismereteket tárolni. Pl. autóval tartunk hazafelé a munkahelyünkről. A behaviorista álláspont szerint, ahhoz, hogy hazataláljunk, ingerek és válaszok egész láncolatát kell megjegyezzük: itt térünk balra, ott térünk jobbra, míg haza nem érünk. De mi van akkor, ha lezárják az utat? Nem fogunk hazatalálni? De igen, mivel a fejünkben nem inger-válasz láncolatok vannak csupán, hanem a bejárandó tér kognitív térképe is.

Nemcsak hogy képesek vagyunk létrehozni ezeket a belső térképeket, de képesek vagyunk arra is, hogy átrendezzük a fejünkben levő elemeket, vagyis újrakonstruáljuk a helyzetet.

Az útvesztőben való tanulással az állatok is jól boldogulnak. Az első labirintust az állatok tájékozódásának vizsgálatára Willard Staton Small építette a XIX-XX század fordulóján. Majmot, békát, rákot, csukát, tengerimalacot, egeret, patkányt tesztelt. A legjobban az egerek és a patkányok tájékozódtak. A hangya egy hatválasztásos labirintust kb. 30-40 próbálkozás után tanult meg, a patkány 10-20 próba után.

Tolman 1932-ben rájött arra, hogy a patkányok nem csupán jobb-bal szekvenciákat, hanem térképet tanulnak. Megfigyelhető, hogy az exploráció során stratégiát alkalmaznak a téri pontok leképezésére, képesek megvizsgálni az útvesztő minden pontját úgy, hogy kétszer nem járják be ugyanazt az útvonalat. A csimpánz könnyen elboldogul az útvesztőben, a megfigyelt helyről könnyen összeszedi a banánt, ritkán téved.

Szabó pl. a méhekről: ha táplálékot találnak, akkor visszatérnek a kaptárba és a „méhek táncának” nevezett kommunikációs sémán keresztül a többiek tudomására hozzák a lelőhelyet. De mi történik akkor, a egy méhet beviszünk egy tó közepére és ott adunk neki cukros vizet? A méh hírt visz a lehetőségről, de érdekes módon a többiek nem veszik figyelembe, mintha egy tó egy olyan folt lenne, aminek feltárása fölösleges időpocsékolásnak tűnik.

A madarak is emlékeznek azokra a helyekre, ahol korábban élelmet tároltak.

Kísérlet mátyásmadarakkal: a madarak szeme láttára táplálékot helyeztek el: mogyorót, sáskát és kukacot. 4, 280és 100 óra elteltével a madarak keresni kezdték a táplálékot. Meglepő, de nemcsak a táplálék helyére, hanem annak típusára és a raktározás időpontjára is pontosan emlékeztek.

A kognitív térképek a földrajzi térképekhez képest pontatlanabbak, és idődimenziót is magukba foglalhatnak. A pontatlanságot a következő jellemzőkben érhetjük tetten: enyhén görbe utcákat egyenesnek látjuk, a nehezen megközelíthető helyeket távolabbinak tüntetjük fel. A kognitív térképek esetén a memóriában létrejövő kognitív struktúrák őrzik és szervezik az információt, de léteznek olyan komplex tanulási formák is, amelyekben a viselkedést nem csak a rendelkezésre álló információ határozza meg, hanem a kontextus is, amelyikben a probléma felmerült.

Ilyen a belátásos tanulás.

1917-ben végezte Köhler azokat a kísérleteket, amelyek rávilágította, e tanulási forma lényegére, azaz, hogy nem csupán válaszok tanulására vagyunk képesek, hanem viszonyok, eszköz-cél relációk felfedezésére is.

Kísérleteit csimpánzokkal végezte: (1) Az állat a ketrecben volt, a táplálék a ketrecen kívül, úgy, hogy az nem érhette el segítség nélkül. A ketrecben volt egy bot is, aminek segítségével a banánt be lehetett húzni a ketrecbe. Miután feladta a próbálkozást, hirtelen a megoldás beugrott neki, belátta a komponensek közötti összefüggést és fogta a botot és bekotorta vele a banánt a ketrecig. A megoldás nem volt fokozatos közelítés, mint Thorndike macskáinál, hanem hirtelen belátta, a helyzet újraszerveződésének lehetőségét.

(2) kísérlet: bonyolultabb formában is elvégezték, amikor egy bot nem volt elég hosszú ahhoz, hogy elérhető legyen a banán, de rendelkezésre állt két összeilleszthető bot, ami már elég hosszú volt a megoldáshoz.

(3) kísérlet: egy közeli helyiségből kellett ládákat áthozni és egymásra tenni, hogy elérhető legyen a magasra felakasztott banán. Nem egyszerű választ tanultak, hanem tárgyi viszonyt fedeztek fel, képesek voltak a tudás transzferének lehetőségével élni.

A belátásos tanulás ismérvei:

– hirtelen felfedezett megoldás, aha-élménynek is nevezzük

– transzfer képessége, azaz a tanulás átvihető analóg helyzetekre

– mentális „próba-szerencse” módszer, ezért tűnik hirtelennek a felismerés, és külső szemlélő számára passzívnak az alany, mert csak mentálisan cselekszik.

Látens tanulás – a tanulás folyamán bekövetkező viselkedésváltozás nem mindig nyílt, azaz nem figyelhető meg közvetlen módon. Ez abban az esetben a leggyakoribb, hogyha a tanulás nem valamilyen specifikus cél vagy szándék miatt történik. Ilyenkor rejtett marad a viselkedésváltozás.

Tolman és Hansik 1930-ban végzett kísérlete során észrevette, hogy a patkány a labirintust akkor is megtanulja, ha nincs táplálék benne.

Az alapvető drive-okon túl azonban az exploráció igénye is mozgat, az egyszerű kíváncsiság is eredményezhet tanulást. Ha a patkány körbejárta a labirintust anélkül, hogy éhség hajtotta volna, később, amikor valóban élelem után kutatott, akkor jóval hamarabb tanulja meg a legrövidebb utat a táplálékig.

Embernél is hasonlóképpen működik pl. a nem figyelt reklámok is befolyásolják döntésünket, de nap mint nap előfordul az is, hogy hirtelen szükségünk van valamire és eszünkbe jut, hogy a tárgyat korábban már láttuk egy bizonyos helyen.

A látens tanulás jellemzői:

– a tanulást nem demonstrálja a viselkedés a tanulás pillanatában

– jutalom nélkül megy végbe

– amikor a megfelelő jutalom feltűnik, hirtelen használni lehet.

A puszta exploráció is hatékony, de még hatékonyabb, ha kognitív kíváncsiság motiválja a tanulást. Pl. lelkes kísérletvezető mellett a személyek is többet tanulnak, de közismert tény az is, hogy a pedagógus érzelmi involváltságának nagy szerepe van a tanításban, a tanulók a lelkes pedagógustól többet tanulnak.

Viselkedésmeghatározó működések

Az emberi viselkedésnek eltérő belső komplexitást feltételező irányítórendszerei vannak, és az egyedfejlődést során a tanulási formák bonyolultsága nő.

A komplexebb tanulási formákkal csökken a függés az ingerektől, s növekszik a belső szerveződés, s ezzel a szervezet által teremtett múltbeli kontextusok szerepe is nő.

A tanulás kérdésköre így összefonódik a reprezentáció és az emlékezés kérdésével, hiszen a kognitív működés lényege, hogy képesek vagyunk a dolgokat jelek segítségével eleképezni. Helyettesíteni őket, emlékezni rájuk.

Forrás: tanulmányi útmutató

Share

A tanulás formái: operáns kondicionálás

0
Share

Általános pszichológia, 21. tétel, pszichológia távoktatás

Volf Brigitta jegyzete alapján

Az operáns vagy instrumentális kondicionálásban az organizmus valamilyen cselekvésének az eredménye a tanulás. A választ azért tanuljuk meg, mert annak következményei vannak, ebben a tanulásformában aktív az alany, involválódik és motivált a válasz megtanulására, valamit tennie kell.

Thorndike elméletét úgy is szokták emlegetni, mint átmenetet a klasszikus és operáns kondicionálás között. Kísérlet: „problémaketrecbe” helyezett éhes macskákat, aminek ajtaja zárva volt, kint pedig táplálék volt, amit a macska látott. A ketrecben volt egy farúd, aminek érintésével kinyitható volt az ajtó. A macska először véletlenül megnyomta a farudat, mire az ajtó kinyílt és így táplálékhoz jutott. Ebben a tanulási helyzetben nyilván a véletlennek is szerepe volt, az ajtó kinyitásához egy kis szerencse is kellett, ezért próba-szerencse tanulásnak is nevezzük. Viszont ezután a macska már gyakrabban nyitotta ki az ajtót, 5-10 próba után megtanulta, a rúd és az ajtó közötti kapcsolatot. Megfigyelései alapján két törvényt fogalmazott meg:

  1. a gyakorlás törvénye: ha két esemény egy időben egymáshoz közel fordul elő, akkor megtanuljuk, a köztük levő kapcsolatot
  2. az effektus törvénye: ha egy cselekvést pozitív megerősítés követ, akkor ez növeli a viselkedés jövőbeni megjelenésének gyakoriságát, ha negatív esemény követi, akkor a gyakoriság csökken. A viselkedés annak következményei irányítják.

Thorndike próba-szerencse koncepciója az első olyan tanuláselmélet, amelyik megfogalmazza, hogy a szelekció az egyéni élet során is folyik.

A szervezet különböző véletlen válaszokat, viselkedéstöredékeket próbál ki, s az amelyik a helyzet megoldásához vezet, megerősödik és ezzel a szokásrepertoár szerves részévé válik. Ez a szokástanulás szintje, ahol a szelekciós tét a kipróbált szokások fennmaradása.

Az operáns kondicionálási folyamat legátfogóbb vizsgálata Skinner nevéhez fűződik. Skinner mellőzött mindenféle mentalizmust, szerinte az objektív tudás a külső és megfigyelhető, mérhető viselkedéssel foglalkozik, a belső állapotok szubjektívek, és közvetlenül nem mérhetőek, viszont befolyásol minket az, hogy mi történik a környezetünkben. Kísérletei a Skinner-dobozban zajlottak, amit ő fejlesztett ki. A dobozban egy pedál volt, aminek lenyomásával a patkány egy darab élelmet kapott. Néhány ismétlés után megtanulta a pedál és a táplálék közötti viszonyt. A megerősítésnek itt is elsődleges szerepe van, így a kapcsolat az inger és válasz között egyre erősebb lesz.

A megerősítésnek két típusát különböztetjük meg:

  1. elsődleges megerősítés: alapvető szükségleteinkkel kapcsolatos, pl. az éhes állatot táplálékkal jutalmazzuk, ha megnyomja a pedált. A megerősítés akkor a leghatékonyabb, ha az állat deprivált.
  2. másodlagos megerősítés: nem alapvető szükségletekről van szó, de ezek kielégítése közvetlen elérhető.

Megerősítő jellegüket a primér szükségletekből való asszociációjukból merik. Pl. pénz – ezen vásárolhatunk élelmet, innivalót, meleget, stb. vagy pl. a patkány a pedál lenyomása után egy hangot hall, s csak azt követi a táplálék, a hang megerősítőként működhet. Az asszociáció erőssége fokozható, de gyengíthető is. Ha a táplálék végérvényesen elmarad, akkor a válasz kioltódik. Ha a megerősítés részleges, akkor a kioltás később következik be, mint a megerősítés esetében.

A kioltás jelensége többféleképpen magyarázható:

1. ha nincs megerősítés, akkor az alany elveszíti az érdeklődését az asszociáció iránt.

2. ha nincs megerősítés akkor az organizmus egy új választ tanul, tehát a viselkedés megszüntetése akkor hatékony, ha egy preferált viselkedéssel helyettesítjük.

3. a válaszhoz frusztráció kondicionálódik, ez okozza a kioltást.

Pozitív megerősítés: azok a megerősítések, amelyek jutalmazási szereppel bírnak, ami azzal a következménnyel jár, hogy növeli a válasz újólagos előfordulásának valószínűségét.

Negatív megerősítés: megerősítésnek az a változata, amely nem jutalmazó jellegű, de a személy válasza lehetővé teszi egy kellemetlen negatív esemény elkerülését. Pl. a patkány megtanítható arra, ha a pedált lenyomja, megszűnik az áramütés.

Ez nem azonos a büntetéssel, hiszen a büntetés esetén a viselkedéshez egy averzív, kellemetlen következményt kapcsolunk, ami a személy akciójának közvetlen következménye. Pl. ha a gyermeket nagymamája megszidja, büntetés, de ha a gyermek kitakarítja a szobáját, hogy ne kelljen a nagymamájának a lekvárfőzésben segítenie, akkor a negatív megerősítés működik.

Forrás: tanulmányi útmutató

Share

A tanulás formái: imprinting

0
Share

Általános pszichológia, 19. tétel, pszichológia távoktatás

Volf Brigitta jegyzete alapján

Ezt a tanulási formát először Konrad Lorenz tanulmányzota tudományos igényességgel és ő nevezte el.

Imprinting = bevésődés

Korai, gyors és mély bevésődésről van szó, ami követési reakcióban nyilvánul meg.

Megfigyelte, hogy a fészekrakó madarak, tyúk, fürj, kiskacsák, kislibák rövid idővel a tojásból való kikelésük után szinte minden mozgó tárgy követésére hajlamosak. Természetes körülmények között a mozgó tárgy az anya, laboratóriumi körülmények között lehet a kísérletvezető is vagy valamilyen mesterséges mozgó stimulus. Az első néhány órás együttlétnek kiemelkedő szerepe van. Ez alatt az idő alatt a kicsi megtanulja a tárgy jellegzetességeit és azokat a hívóingereket, amelyek alapján kiválasztja a követendő tárgyat. A tanulás során az anya és a kicsi egyaránt kapcsolattartó hangokat hallat, így egy választásos helyzetben leeelenőrizhető, hogy a bevésődés működik-e. A tanult csibe kapcsolattartó hangokat hallatva kiválasztja és odafut az ismert anyához, de az ismeretlent elkerüli vagy elmenekül.

A tanulás a következő folyamatokon megy át:

  1. mozgó tárgy követése
  2. közelítés
  3. követés
  4. ismétlés
  5. tanulás
  6. preferencia
  7. idegen stimulus elkerülése

Az imprinting ismérvei:

–          születés utáni szenzitív periódusban alakul ki, amely rövid időre korlátozódik

–          a kioltásnak ellenáll

–          a bevésés annál hatékonyabb, ha rövid időközökkel többször látja az újszülött állat a bevésődött állatot, személyt vagy tárgyat

A hívóingerek fajspecifikusak: csibéknél 375-625 Hz közötti hangok, lazacnál a szülőhely szagingerei.

A kritikus szenzitív periódusok fajonként változóak. Pl. a kacsáknál az első 36 óra a fontos, a kiskutyák kötődése a gazdához a 3-10 hetek közötti időszakban alakítható ki a legjobban.

A tárgy memorizálásában különböző agyterületek játszanak szerepet – a nagyagy egy specifikus asszociációs részének léziója vagy kiirtása azt eredményezi, hogy a bevésődés elmarad, de más tanulási képességek nem sérülnek. A követési reakcióra az utódok tréning nélkül is képesek, de létezik egy öröklött preferenica bizonyos hívóingerekre.

Korach és Kabai megfigyelték, hogy a japán fürjek fiókái eltérő valószínűséggel közelítik meg a villogó kék fényt a pirossal szemben, a függőleges mintázatot a vízszintessel szemben.

Az imprinting tanulás funkcionálisan és anatómialag is két alrendszerre osztható:

  1. A követésre alkalmas jelzőinger felismerését és a követés motoros szabályozását a nagyagy alatti részek végzik.
  2. A memórianyomok létrehozását a pillanatnyi helyzet értékelését és adott helyzetben a követő viselkedés gátlását a nagyagy irányítja

Forrás: tanulmányi útmutató

Share

A tanulás formái: habituáció és szenzitizáció

0
Share

Általános pszichológia, 18. tétel, pszichológia távoktatás

Volf Brigitta jegyzete alapján

A tanulás igénye a létfenntartás kényszeréből fakad, tehát nem lehet opcionális kérdés.

Pszichológiai szempontból tanulásnak tekinthetünk minden új információfeldolgozást, ami viszonylag tartós viselkedésváltozást eredményez. A tanulás tehát nyomon követhető a viselkedésmódosulásban, bár nem mindig vannak nyílt jelei, eredménye sokszor rejtve marad, pl. megtanuljuk hogy a nagy villámlásra hangos dörgés szokott következni, ami félelmetes lehet, de azt is megtanuljuk, hogy ha ezt a jelenséget a tévé képernyőjén látjuk, akkor nincs okunk a félelemre, így az ijedtség okozta viselkedésváltozás nem nyilvánul meg láthatóan.

A tanulás egy egész életen át elhúzódó folyamat, hisz a változó környezet folyamatos adaptációt kíván.

Minél értelmesebb egy faj, annál több időre van szüksége, hogy elsajátítsa a fajra jellemző viselkedésmintákat.

Az ember számára a legnagyobb kihívás a társas együttlétben való boldogulás elsajátítása, de a környező világról alkotott tudásmennyiség is méreteket öltött.

A tanulási folyamatok formáit tekintve nagyon sok osztályozási szempontot felállíthatunk.

Adaptációs szempontból léteznek:

–          obligát viselkedési formák: olyan ismeretek, amelyet kötelező módon meg kell tanulni. Pl. megtanulni, hogy kik vagyunk, kikhez tartozunk, tűzbe és mélybe ugrani veszélyes lehet – ezek olyan fontos tudások, amelyek ismerete nélkül veszélybe sodorhatjuk magunkat, tehát obligát módon megtanulandók.

–          fakultatív viselkedési formák: kevésbé fontosak. Pl. az iskolai tanulás, mert nem az életben maradást szolgálja, hanem a könnyebb érvényesülést.

A tanulás egyes formái:

– automatikusak: pl. nyálazás az étel látványára

– félig automatikus: pl. nyelvtanulás, úszástanulás

– nem automatikus: pl. sakktanulás

A tanulás komplexitását véve figyelembe, megkülönböztetünk

a) egyszerű formákat:

– imprinting

– habituációs tanulás

b) egyszerű asszociatív tanulási formákat:

– klasszikus kondicionálás

– operáns kondicionálás

c) nem asszociatív

– szociális tanulás

– kulturális tanulás

d) összetett tanulási formák:

– komplex tanulás

A tanulás formái: habituáció és szenzitizáció

A tanulás legegyszerűbb, látens formája a habituációs tanulás.

Megnyilvánulása: ugyanazon ingerrel ismételt szembesülés eredményeként a figyelem vagy reakció intenzitása csökken. Ez azonban nem vezethető vissza a szenzoros adaptációra, a receptorok fáradékonyságára vagy a refraktor időszakra. Nem érinti a primitív reflexeket és olyan alapfunkciókat, mint az elhárító vagy védekezési mechanizmusok fokozottan veszélyes ingerek esetén.

Habituáció = viselkedés hozzászokás

Humphrey 1933-ban végzett kísérletet a macskákkal. Egy zárt helységben a macska egércincogást hall, támadásra készül és figyel a hang irányába. Ha a hangot többször változatlanul megismételjük, akkor a viselkedése kevésbé lesz éber. Viszont ha a hang minősége vagy ereje megváltozik, akkor támadó reakciója újra jelentkezik.

Ez a tanulási forma más állatok és az emberek esetében is általános, pl. a falióra ketyegése megszokottá válik, de felkapjuk a fejünket ha félreüt.

A habituációt gyorsaság személyenként változó és az információfeldolgozás gyorsaságára utal, ezért a gyorsabb habituáció előrejelzi a tanulékonyságot. Azt a jelenséget, melynek folyamán az ismétlődő ingeren változást eszközölve a személy figyelme újra az ingerre irányítható, diszhabituációnak nevezzük.

Tehát: arra utal, hogy az állat vagy személy felfedezi az időközben a figyelmi ellenőrzés alól kikerült inger változását. Pl. autót vezetünk, hanginger változásra felkapjuk a fejünket.

A habituáció – diszhabituáció technika elterjedtté vált az újszülöttek és csecsemők képességeinek vizsgálatában, mivel igen korán és könnyen habituálódnak. Sok esetben a tárgyra való figyelés idejét, a habituáció gyorsaságát, kezelik változóként, vagy az inger megkülönböztetése mértékéhez.

A habituációs technika nem csak perceptuális, hanem oksági események vizsgálatában is elterjedt. Pl. golyót lát lefele haladni, amikor elér nekiütközik egy másik golyónak, ami golyó elmozdul. Megmérhetjük, hogy a valóságtól eltérő esemény milyen mértékben kelti fel újra a csecsemő figyelmét – a golyó hamarabb mozdul el.

A habituációs tanulás kérgi alapjait Sokolow 1963-ban írta le:

– az ingerektől származó ingerlési minták az agykéregben folyamatosan kiegyenlítődnek a már létező neuronális modellekkel

– egy változatlan inger sorozatos megjelenítése következtében egy stabil neuronális modell jön létre, a megváltozott feltételek viszont a modell korrekcióját eredményezik, ami viselkedéses szinten a figyelmi orientációs reflexben nyilvánul meg.

Szenzitizáció

– egy adott ingerre egyre erőteljesebb a viselkedeses változás. Olyankor következik be, amikor az élőlény ártalmas, vagy valamilyen szempontból fontos ingerrel találja magát szembe. Pl. ha egy autóduda akkor harsan fel, amikor egy sötét sikátorba lépünk, összerezzenésünk erőteljesebb lesz.

A habituáció és a szenzitizáció is rövid ideig tar, mindössze néhány percig, esetleg óráig, bár kiváltó ingereik rendszeres ismétlése eredményezhet hosszabb ideig megmaradó tanulást.

Forrás: tanulmányi útmutató

Share
Go to Top