Posts tagged tudás

A tudás hasznosítása a problémamegoldásban

0
Share

Kognitív pszichológia, 4. tétel, pszichológia távoktatás

Kémeri Nagy Edit által kidolgozva

4.Tétel: A tudás hasznosítása a problémamegoldásban

A gondolatok legfontosabb tulajdonsága, hogy tudatosak. Tudatunkban a gondolatok terméke jelenik meg, nem a gondolkodási folyamatok. Sokan, még a tudatos termékeket sem tudják felidézni.

  • A gondolkodási feladatok különböznek, aszerint, hogy mekkora bennük a felhasznált tudás mennyisége. Eszerint lehet: tudásszegény, vagy tudásintenzív. A kutatások a tudásszegény helyzeteket vizsgálja.

Századunk elején a Gestalt-iskolát követő kutatók, az észlelés elméletet kiterjesztették a problémamegoldás területére is.

Az asszociánista pszichológusokkal szemben, azt állították, hogy: a gondolkodás az állatoknál és az embereknél egyaránt produktív összetevőket tartalmaz. Azt állították, hogy az emberek képesek átlátni a problémák szerkezetét és a megoldás érdekében újrastrukturálni őket.

Gestalt-elmélet (Ohlsson,1984; Wertheimer,1954):

  • A problémamegoldó viselkedés egyaránt produktív és reproduktív.
  • A reproduktív problémamegoldás során, korábbi tapasztalatokat újrahasznosítunk, de visszavetheti a sikeres problémamegoldást.
  • A produktív problémamegoldást a probléma szerkezetének belátása és a probléma produktív újrarendezése jellemzi.
  • A belátás gyakran hírtelen történik, és „aha” élmény kíséri.

A perceptuális metafora segítségével- a belátás, újrastrukturálás és a beállítódás fogalmaival- megmutatták, az emberi gondolkodásnak olyan dinamikus vonásai vannak, melyek többek, a reproduktív gondolkodásnál. Legnevesebb képviselői: Hull, Malttzmann, Thorndike és Köhler.

Az iskola hagyatéka ma is fontos szerepet játszik az információfeldolgozási elméletekben.

Probléma-tér elmélet (Newell és Simon, 1972)

A megismerés kutatásának legsikeresebb elmélete, az információfeldolgozási forradalom terméke.

  • A problémamegoldást úgy jellemzi, mint alternatív lehetőségek egész terének irányított letapogatását.
  • A keresést heurisztikus vagy gyakorlati szabályok irányítják, melyek mentális operátorok alkalmazását koordinálják, amikor a problémamegoldása az egyik állapotból a másikba jut.
  • Az elméletet sikeresen alkalmazták rejtvényszerű problémák megoldásával kapcsolatos viselkedés előrejelzésére, mint a Hanoi torony, a misszionáriusok-kannibálok, vagy a vizeskancsó problémája.
  • A legtöbb problémára komputációs modelleket készítetek, melyek szoros párhuzamot mutatnak a kísérleti személyek viselkedésével.
  • A megközelítés prediktivitásánál fogva sikeres, gyengéje:a problémák nagyon szűk körére alkalmazták.

Szakértők és kezdők: az emberi kognitív teljesítmény standard jellemzője, hogy tapasztalat alapján egyre jobban tudnak dolgokat megcsinálni, szakértők lesznek.

  • Kísérletek: arra, hogy a problémamegoldás és a memória (szemantikai memória, sémaelméletek) uralkodó kognitív elméleteit (problématér elméleteket) kiterjesszék az emberi szakértelemre is. Különbségeket mutattak ki a kezdők és szakértők tudás mennyisége és természete között, pl. a sakkozás, fizikai problémák megoldása, és a számítógépes programozás területén.
  • J. R. Anderson egy általános elméletet alkotott a készségek elsajátítására, mely a GAV kognitív architektúrájának része és a szakértelem sok területén alkalmazható.

Anderson készségelsajátítás-elmélete: GAV (Gondolkodás Adaptív Vezérlés)

3 fő feldolgozási összetevő:

  • Deklaratív memória= aktivációs szintekkel összekapcsolt fogalmak szemantikai hálózat.(a dekleratív tudás olyan, melyről be tudunk számolni és nem kötődik a szituációhoz, amelyben alkalmazzuk).
  • Procedurális memória= produkciós rendszer (a procedurális tudást automatikusan alkalmazzuk, sokszor nem tudjuk leírni és specifikus helyzetekhez igazítjuk).
  • Munkamemória= az éppen aktív információt tárolja (az állandó vagy időleges része a deklaratív memóriának, mely aktív állapotban van.

Kódolási folyamatok→eredményeképpen az információ→munkamemóriába és a végrehajtási folyamatok a munkamemória parancsait viselkedéssé alakítják.

  • Anderson: a készségek elsajátítása átmenet a deklaratív tudás használatából a procedurális tudásba.

A készségek tanulásakor 3 szakaszon megyünk át: deklaratív, procedurális, és beállítási.

  • Deklaratív szakasz: a deklaratív tudást, tartomány független gyenge módszerekkel együtt használja fel a probléma megoldására pl. hegymászás, eszköz-cél-elemzés.
  • Procedurális szakasz:a deklaratív tudás nyomán sikeres cselekvések tartomány specifikus produkciókba fordítódnak le.
  • Az így szerzett ismeretek lefordítása: gyakorlati proceduralizáció és szerkesztés által történik.
  • Proceduralizáció=amikor deklaratív ismeretet többször felhasználunk egy adott szabály kontextusában,így új produkciós szabály jön létre, mely a deklaratív információt, mint mintázatot (a szabály HA része), a végrehajtott cselekvést, pedig mint cselekvést (a szabály AKKOR része)tartalmazza.
  • Szerkesztés: olyan tanulási mechanizmus mely kivágja a szükségtelen produkciókat a produkciók sorozatából.
  • Beállítási szakasz: a meglévő procedurális tudást megerősítjük, általánosítjuk, vagy megkülönböztetjük.
  • A produkciók minden alkalommal megerősödnek aktivációs szintjükben, amikor sikeresen alkalmazzák őket

Share

A tudás szerveződése

0
Share

Kognitív pszichológia, 3. tétel, pszichológia távoktatás

Kémeri Nagy Edit által kidolgozva

3.Tétel A tudás szerveződése

2 dimenzió mentén jellemezhetjük:

Vizsgálható:

  • 1). reprezentációs formája (analóg vagy propozicionális)
  • 2). Hogyan szerveződik
  • A tudást kutató tudósok egy része: a fogalmak szerkezetét vizsgálják,
  • Mások: a fogalmak komplex szerveződésével foglalkoznak (a sémák szerkezetével).
  • Tulving: különbséget tett az epizodikus és a szemantikus emlékezet között. Segítségével megkülönböztethetjük a tudás egyes típusait. Ez a megkülönböztetés heurisztikusan hasznos.

Deklaratív tudás: amit kimondhatunk, megfogalmazhatunk

Procedurális tudás: hogyan teszünk meg dolgokat, amit gyakran nehéz szavakban kifejezni.

A fogalmak hagyományos elméletei

A fogalmak funkciója: a kognitív gazdagságot segítik elő (Collins és Quillian,1969).

A meghatározó tulajdonságok modellje (Gottlob Frege 1892/1980)- egy fogalmat meghatározó tulajdonságokkal ragadhatunk meg.

  • A fogalom intenziója: olyan jellemzőkből áll, amelyek meghat., hogy mi alapján  tartozik valami a fogalom körébe.
  • A fogalom extenziója: azoknak az entitásoknak az összessége, melyek a kategória tagjai. (a fogalom tartalma és terjedelme)
  • Pl. agglegény = intenziója: meghatározó tulajd.(ff.i , nőtlen, felnőtt) extenziója= azon egyének összessége, akik agglegények.
  • Úgy tekinti a fogalmakat, mint szükségszerű és együttesen elégséges tulajdonságok alapján meghatározható képződményeket.

Ez a felfogás azt prognosztizálja, hogy:

  • Az ilyen tulajdonságokat meg lehet állapítani
  • A kategóriához való tartozás nem fokozatokon múlik, hanem minden vagy semmi alapon történik.
  • A fogalmi kategóriák között világos határok vannak.
  • Egy alárendelt fogalom a felső kategóriák minden tulajdonságával rendelkezik.

Collins és Quillian  (1969:1970) egy komputációs modellt alkotott, mely a felfogás sok központi elképzelését megvalósította.( a fogalmak hierarchikus reprezentációjára, vizsgálta a szemantikus memória szerkezetét, valamin hogyt a fogalmak és tulajdonságok, hogyan szerveződnek egymáshoz képest.)

Az elmélet előrejelzései megkérdőjelezhetők, vagy kimutatható, hogy természetes kategóriák esetében nem érvényesek. Ezért a kutatók olyan alternatívákat igyekeztek megfogalmazni, melyek jobban igazolják az empirikus bizonyítékokat.

Ameghatározó és jellemző jegyek elméletei: Az elméletekben megtartják a meghatározó jellemzőket, de hozzáteszik, hogy a fogalmak jellemzőjegyekkel rendelkeznek.

A jegyösszehasonlító elmélet (Rips és munkatársai, 1973; Smith és munkatársai,1974).

  • A fogalmakat két tulajdonságtípus reprezentálja: meghatározó és jellemző tulajdonságok.
  • A meghatározó tulajdonságok a fogalom lényegére mutatnak és megvannak a kategória minden tagjában.
  • A jellemző tulajdonságok meghatározzák, hogy a kategória egy-egy tagját az emberek mennyire ítélik meg reprezentatívnak.
  • A fogalmak verifikálása (pl. a kanári madár), két lépésben: először összevetik, mind a meghat. és jellemző tulajdonságokat. Végül, csak a meghatározó tulajdonságokat.
  • A 2-ik lépést csak akkor teszik meg, ha az első nem vezet egyértelmű eredményhez.

Bár ez a módszer kiküszöböli Collins és Quillian elméletének hiányosságait, még maradtak problémák. Ez az elmélet, egy a meghatározó és jellemző tulajdonságokon alapuló felfogásnak.

Más változatokat is javasoltak és vannak bizonyítékok, melyek ezeket is támogatják.

Prototípuselmélet (vagy jellemző tulajdonság elméletek)

A nézet általános elképzelései:

  • A fogalmaknak prototipikus szerkezetük van. A prototípus maga vagy tulajdonságok együttese, vagy a fogalom legjobb példája.(példái)
  • Nincsenek korlátozó szükséges és elégséges tulajdonságok a kategóriák meghatározására; A fogalomhoz tartozás attól függ, hogy a tárgy milyen nem szükségszerű tulajdonságokkal rendelkezik, amelyeket tipikusabbaknak tekintünk,mint másokat.
  • A fogalmak közötti határok elmosódottak. Nincs élesem meghatározva, hogy mi tagja a kategóriának vagy mi nem. (pl. a paradicsom átkerülhet a zöldség kategóriába).
  • A fogalmakat tipikusságuk szerint állíthatjuk sorba. Tipikussági görbe= a fogalom példányainak eltérő tipikusságát jellemzi.
  • A kategóriához való tartozást a tárgy tulajdonságainak a kategória prototípusához való hasonlóság határozza meg.

Az elméletek egy nagy csoportjára érvényes a prototípus felfogás, ezekbe, a fogalmak prototípusok mentén szerveződnek és tulajdonságok csoportjai jellemzik őket. Bizonyítékokat szolgáltat a tipikusság görbéjére, az elmosódott kategóriahatárokra, és az absztrakció, különböző szintjeire, természetes, és mesterséges kategóriák esetében.

A kategóriák szerveződésének 3 szintje van: 1. egy fölérendelt, 2. egy alap és 3. egy alárendelt szint.

Az alapszintet tekintik a leginformatívabb és leggazdaságosabb szintnek.

Az elmélet nem mond semmit azokról az ismeretekről, melyekkel az emberek a kategóriák közötti viszonyokkal rendelkeznek, és a kategóriák kohéziójáról sem ad magyarázatot.

A fogalmak, mint relációs sémák

A kategorizációval foglalkozó kutatások zöme a tárgyi fogalmakra összpontosított, s nem a relációs fogalmakra. Elméleti és empirikus kutatásokat folytattak. A relációs fogalmakkal kapcsolatban is.

  • Sok elmélet azt veti fel, hogy a fogalmak közötti viszonyokat relációs primitívák formájában jellemezhetjük, melyek különböző tárgyakat vesznek fel argumentumként az esetgrammatikai keretnek megfelelően.
  • Vizsgálták, hogy a relációk lebomlanak-e ilyen primitívákra a mondatok megértése során.
  • Akárcsak a tárgyi fogalmakkal kapcsolatos kutatások esetében, a relációk meghatározó tulajdonságokon alapuló felfogását nem támasztják alá az, empirikus bizonyítékok ezek inkább a prototípus elméletét támogatják.

Sémák, keretek és forgatókönyvek

A fogalmakat vizsgáló kutatások alternatívájaként, vizsgálták, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz a fogalmak a sémák összetett struktúrájában.

  • Sémák= a fogalmak strukturált csoportból állnak.→sztereotipikus helyzetekre vonatkozó általános tudást tartalmaznak.
  • A sémákat annak a képességünknek a magyarázatára használták, hogy: következtetéseket tudunk megfogalmazni komplex helyzetekben, alapértelmezést tudunk adni a helyzetek nem említett aspektusairól, és prognózisokat tudunk felállítani a jövőre nézve.
  • Keretek vagy forgatókönyvek = a sémafelfogásnak különböző variánsai.
  • A forgatókönyv-elmélet, és az azt követő dinamikus memóriaelmélet az emberek mindennapi eseménysorozatokkal kapcsolatos ismereteit reprezentálják (pl. étteremben történő, étkezéssel kapcsolatos tudás.) Sok pszichológiai bizonyíték támasztja alá ezeknek az elméleteknek bizonyos elemeit.

A sémaelméletek hiányosságai:

  • megszorítások hiánya
  • sémaszerű, szerkezetek konkrét tartalmának nem megfelelő meghatározása.
  • Nem elég rugalmas

Újabban felvetődött, hogy a konnekcionista modellek alkalmasak a séma alapú elképzelések igazi rugalmasságának megragadására.

A konceptuális koherenciakutatás rá világított, hogy hatással van rá a fogalmak egymáshoz való viszonyáról alkotott elméleti tudásnak.

  • A konceptuális kombinációval kapcsolatos kutatások bővítették az empirikus adatokat.
  • A fogalmak instabilitásának kutatása, rámutatott a változatosságra mely az egyének és populációk esetében lép fel a fogalomalkotásban.
  • A kognitív neuropszichológiai vizsgálatok segítik a fogalomalkotás jobb megértését.

Évszázadokon keresztül, az egyszerű meghatározó tulajdonságokon alapuló modell volt a fogalomalkotás uralkodó felfogása a nyugat-európai gondolkodásban.

Nem lehet egyértelműen kimondani, hogy az egyszerű meghatározó tulajdonságokon alapuló modell, vagy pedig a prototípus-megközelítés a helyes.

További kutatások szükségesek, és valószínű, hogy a két kutatási hagyomány összekapcsolása fog majd magyarázatot adni, a kategóriák, hierarchiák és sematikus szerveződések kérdéseire.

Share

A meghatározó tulajdonságok elmélete

0
Share

Általános pszichológia, 14. tétel, pszichológia távoktatás

Volf Brigitta jegyzete alapján

A mentálisan reprezentált ismereteket, amelyek a világ minden aspektusát leírhatják, egyszerű fogalommal tudásnak nevezzük. A tudás egyszerű és rendkívül bonyolult formákat ölthet, s rendkívül változatos tartalmakra vonatkozhat.

Reprezentációs szinten a tudásnak három formáját különítjük el:

  • Analóg: képi jellegű, bizonyos vonatkozásban hasonlít a világra, amit megjelenít.
  • Propozicionális: leíró jellegű.
  • Procedurális: mozgásos ismereteket jelöl.

Az analóg és a procedurális forma szerkezeti egységekre bontása nehézkes vagy lehetetlen.

Leírásra a legalkalmasabbak a propozicionális reprezentációk mivel ezek atomisztikus egységekre bonthatók.

A tudás reprezentációs egységei:

Tudás

–          Egyszerű tudás:

  • Tárgyi fogalom
  • Relációs fogalom

–          Komplex tudás

  • Relációs fogalom
  • Események
    • Sémák
    • Keretek
    • Forgatókönyvek

A klasszikus fogalomelméletek a meghatározó tulajdonságok modelljére építenek: fontos, állandó, általános jegyeket sorolnak fel, melyek alapján egy dolog a kategória eleme lehet.

Ezt a fogalom intenziójának hívják.

A fogalom jellemzői:

  • a fogalom jelentését a fogalom inteziója, tulajdonságlistája alkotja
  • a tulajdonságok atomisztikus jellegűek, vagyis elkülöníthetőek egymástól
  • a tulajdonságok mindegyike szükséges a leíráshoz, s elégséges, hogy egy kategória példányának tekintsük.
  • a kategóriák határai nem átjárhatóak
  • a fogalom minden tagja egyformán reprezentatív
  • a specifikus fogalom tartalmazza az általánosabb fogalom minden tulajdonságát.

Forrás: tanulmányi útmutató

Share
Go to Top