Posts tagged tudattalan

Jung tipológiája

0
Share

Személyiségpszichológia, 12. tétel, pszichológia távoktatás

Nagy Eszter jegyzete alapján Pölczman Ildikó által kidolgozva

 

C. G. Jung funkcionális típustana

Jung Kretschmer és Jaensch munkásságával egy időben dolgozza ki funkcionális típustanát, amelynek előzményét jelentette:

Schiller költészet-esztétikai munkájában leírt két szemben álló művésztípus: naiv alkotó – ösztönös, és a szentimentális alkotó – fokozott tudatosság.

Nietzsche a tragédia eredetével foglalkozva szembeállítja Apollót és Dionüszoszt – szemlélet, értelem, erkölcs, szellem vs. akarat, ösztön, vitalitás és élet

Jung megfelelést látott a naív-apollói és a szentimentális-dionüszoszi típusok között, s úgy jellemezte őket, az egész lelki élet energiáját adó libidó az objektumra, a külvilágra (extravertált), illetve a szubjektumra, a belső világra (introvertált) irányul.

Az introvertált absztrahálóan viszonyul a tárgyhoz; tulajdonképpen mindig arra törekszik, hogy elvonja belőle a libidót… ezzel szemben az extravertáltnak pozitív a tárgyhoz való viszonya. Olyannyira igenli annak jelentőségét, hogy szubjektív beállítottságát szüntelenül a tárgyhoz igazítja és arra irányítja.” (Jung, 1988. 5-6.o.)

Mindkét alapvető beállítottságon / irányultságon belül különböző lelki működések lehetnek uralkodók:

racionális típusoknál a gondolkodás (intellektuális megismerés + logikai következtetés) és az érzés (szubjektív értékelés: kellemes /kellemetlen)

Az irracionális típusnál az érzékelés (érzékszervekkel történő észlelés) és az intuíció (tudattalan tartalom észlelése)

Jung életformákat, valósághoz való viszonyulás és az alkotás személyiségmintázatait írja le: például az extravertált gondolkodó típus – általános sémákat, elveket, képleteket keres a valóságban, míg az introvertált gondolkodó jellegzetes példája az ismeretkritikát előtébe állító Kant.

n      Két jellegzetes irányultságot különböztet meg:

¨     extraverzió – beállítódásában a külvilág felé irányul, nem fél a külvilág tárgyaitól, bizalommal él és mozog közöttük. Jellemző rá a környezethez való gyors alkalmazkodás, az ismeretlen, új ingerek csábítóan hatnak rá.

¨     introverzió – a befelé forduló személyiséget a külvilág tárgyaitól való félelem határozza meg, az újdonságot bizalmatlanul fogadja. A külső befolyásnak ellenáll – saját útján akar járni, belső szubjektuma a valódi világa

Mindkét típus jelen van minden emberben, de általában csak az egyik dominál.

n      Van egy példa, ami ezt jól szemlélteti: Az introvertrált és az extravertrált sétálni mennek. Találnak egy kastélyt. Extrovertrált: Menjünk be, nézzük meg mi van itt! Introvertrált: Nem hiszem, hogy be szabad mennünk ide. Veszélyes is lehet. Végül bemennek. Az extrovertrált felderíti a terepet, bejárja az egész kastélyt. Az introvertrált megáll egy könyvekkel teli szobában és elkezd olvasni. Extrovertrált: Menjünk haza, nincs itt semmi érdekes, csak pár poros könyv! Introvertrált: Maradjunk még, ezek a könyvek nagyon érdekesek és milyen régiek! A történet végére az introvertráltból extravertrált és az extravertráltból introvertrált lesz.

A négy funkciótípus

n      A tudat irányultságával (E,I) együttesen értelmezhetők

n      Érzékelés – érzékszervekkel felfogás

¨     nem reflektív, a “felszín” hangsúlya

n      Gondolkodás – intellektuális megismerés, logikai következtetés

¨     nehéz használni értelmi alapon nem felfogható helyzetekben

n      Érzelem – szubjektív értékelés

¨     érzelmi benyomás alapján való tájékozódás

n      Intuíció – tudattalan észlelés/e

¨     a lehetőségek csábítása a realitással szemben

A tudat és tudattalan kiegészítő viszonyai

n      A tudat és a tudattalan kiegészítik egymást, ha a tudat introvertrált, a tudattalan extravertrált és fordítva. A beállítottsági típusokon belül négyféle pszichológiai funkció létezik az ektopszichés funkciók (azaz a környezethez való alkalmazkodás) alapján: 1, racionális típusok: gondolkodó ↔ érző, 2, irracionális típusok: érzékelő ↔ intuitív. Az egyes funkciók dominanciája elnyomja a többit, ezáltal azok a tudattalanban fognak munkálni; tehát 1dominál, 3 a tudattalanban dolgozik.

Jungi típusok, ektopszichés funkciók

n      A következő típusok léteznek:

n      extravertrált gondolkodó

n      extravertrált érző

n      extravertrált érzékelő

n      extravertrált intuitív,

n      introvertrált gondolkodó

n      introvertrált érző

n      introvertrált érzékelő

n      introvertrált intuitív.

Főfunkció és segédfunkció a tudati működésben

n      A pszichikum önszabályozó rendszer, az ellentétek egyensúlyára épül: az ellentétek kiegészítik egymást. A tudattalan és a tudatos egyformán fontos. A tudatot egy fénycsóvához lehetne hasonlítani, mely által csak azt látjuk, amire odavilágítottunk. Fontos a tudatos és a tudattalan integrálása, a tudattalant is be kell engedni a tudatosba, nem csak fordítva

n      A személyiség fejlődése magával hozhatja a tudattalan funkciók kiteljesedését. A legfőbb ellentét az alcsoportokon belül mutatható ki, pl.: ha a gondolkodás a legfejlettebb, akkor az érzelmei a leggyengébbek. A főfunkció a tudat működését határozza meg. A segédfunkció kiegészíti a főfunkciót az ellentétes alcsoportból

n      Az inferioris funkciók a tudattalan működését jellemzik. Lássuk például az extravertrált gondolkodót! Ez esetben a tudat beállítódása (főfunkció): extravertrált gondolkodó, tudattalan (inferioris funkció): introvertrált érző, segédfunkció: érzékelés vagy intuíció.

A kollektív tudattalan

n      Olyan tartalmak, amelyek az emberekhez tartoznak örökletesen, tehát nem az egyéni élet eseményei töltik fel. (ezt valamiféle előhuzalozottságként értelmezhetjük)

n      Az archaikus elme úgy van preformálva, hogy bizonyos módon dolgozza fel az információkat. Az álmok, hallucinációk, téveseszmék szerkezeti elemei hasonlóak ahhoz, amit a mítoszokban lehet találni (pl.: pokoljárás).

n      Az emberi elmében vannak olyan strukturális jellemzők, amelyek meghatározzák, hogy a formák milyen alakot öltenek. Ezek az archetípusok. Pl.: Egy rossz életperiódus utazásként jelenik meg az álomban, ami hasonló az összes nép mitológiájában megtalálható alvilág bejárásával.

n      Ezeknek a közös archetípusok azért léteznek, mert az emberiségnek van egy közös tapasztalata: életről, halálról, istenről, anyáról, apáról, születésről, jóról, gonoszról (ezek mind archetípusok példái).

Forrás: szpszi_eloadas04_2008.ppt

Charles S. Carver, Michael F. Scheier: Személyiségpszichológia, Osiris kiadó, Budapest, 2006, 262 old.

Jung, C. G. (1989): A lélektani típusok. Budapest, Európa Könyvkiadó

Archaikus személyiségelméletek, alkati és pszichológiai tipológiák

http://pecspszi.uni.hu/keret.cgi?/ii_eves_anyagok/szemkoll1_archaikus.htm

Share

Pszichoanalízis

2
Share

Általános pszichológia, 4. tétel, pszichológia távoktatás

Pszichoanalízis

Hochbauer Jenő által kidolgozva

-A  lélektani tények mély, intuitív megértésében rejlik, nem pedig a kísérleti pszichológiában honos precíz fogalmak és módszerek alkalmazásában.

-Freud nem az elméleti fejtegetésekre fektette a hangsúlyt, hanem a tapasztalatokra. Feltételezve, hogy bizonyos gondolatok azért felejtődnek el, mert kínos rájuk emlékezni,a tudatban emelésük ellenállásba ütközik. Nem csak egyszerű felejtésről van szó,hanem a lelki konfliktusok következményeként létrejövő elfojtásról.

-Azt a tudattalant amely könnyen átkerül a tudatos állapotban tudatelőttesnek nevezte el

I. A személyiség struktúrája.

-A lelki struktúra minőségei: a tudatos ,tudatelőttes és tudattalan. Ez a struktúra három részből áll:

  • 1.Az ösztön-ÉN:

-A külvilágtól elszigetelten működik, csak saját belső, szubjektív észleléssel rendelkezik.

-Tartalma nem egységes: magában foglalja a a) örökölt jellemzőket,az ösztönöket,szoros kapcsolatban van a létfenntartáshoz szükséges alapvető funkciókkal, b) a személyiségfejlődés során szerzett tapasztalatok.

-Működése a vágyak gyors teljesülésére irányulnak.A benne keletkező feszültségeket rövid úton szeretné megszüntetni. Ez reflex tevékenységek útján történik meg , az un. elsődleges folyamat révén. Ez a működési elvet örömelvnek nevezzük.

  • 2.Az ÉN

-összekötő kapocs a külső valóság és a belső történések között. Egyrész tapasztalatokat szerez a külvilágból, másrészt átveszi az ellenőrzést az ösztöntörekvések felett.Eldönti,hogy milyen igények elégíthetőek ki, és melyek szorulnak késleltetésre.Az ösztön-én diktálta igény és annak kielégülést baztosító cselekvés közé beiktatja a gondolkodási folyamatokat.Ezt nevezzük másodlagos folyamatnak.

-A kettő közötti egyensúly megteremtésére törekszik.Amennyiben ez veszélybe kerül, szorongásjelzéssel válaszol.Az engyensúly felborulásának megakadályozására, és a szorongás csökkenésére az ÉN elhárító mechanizmusokat alkalmaz.

-feladata az élet fenntartása,a külső veszélyek elhárítása a szorongások kiküszöbölése.

  • 3.A felettes-ÉN

-Jelent „mércét” ,ami szerint az ÉN eldönti, hogy mit engedélyezzen,vagy sem. A felettes  ÉN igazít el abban,hogy mi a jó és mi a rossz.

-Kezdetben a szülök végzik el ezt a feladatot, később ez a felettes ÉN ben folytatódik. A felettes ÉN összefügg a szülő-gyerek viszonyával.

II. A lelki élet energiája

-A lelki élet működéséhez szükséges az energia. Az energia forrása az ösztön ÉN-ben tárolódik. A testi ingerek a szervezet szükségleteiről adnak jelzéseket, a kielégítetlen szükségletek nyomán feszültség keletkezik. A feszültség mögött meghúzódó erőt ösztönnek nevezzük Ennek p.megjelenési formája a vágy. A vágy a viselkedés meghatározója. A vágy teljesülése feszülttségcsokkenéshez vezet.

-Az ösztön felbukkanásától, a vágy kielégüléséig az ember mindig ugyanazt az utat járja be. Ezt Freud ismétlési kényszernek nevezi.

III. A nemi ösztönök

-Freud elméletében jelentős szerepet kap a nemi ösztön.Nem kizárólag a genitáliákhoz kapcsolódik, hanem több ösztönből tevődik össze. Az örömszerzés forrásául szolgáló testtájakat nevezzük erogén zónáknak. Gyermekkorban egyenrangúak és viszonylag függetlenek egymástól (saját kielégülésüket keresik). Serdülőkorban, amikor az örömszerzés elsődleges forrása a nemi szerv, a korábbi részletösztönök integrálódnak, és alárendelődnek a nemi ösztönöknek.

-A nemi ösztön energiája (a libidó) különböző életszakaszokban más-más testtájakra települ.

IV. A fejlődés szakaszai

  • -Orális szakasz: első egy év. A szájjal kapcsolatos örömszerzési mód az evés,de nem csak ezt jelenti, hanem az összes ezzel járó reflextevékenységet. Ajkak,nyelv révén öningerlésre törekszik.
  • -Anális szakasz: a végbélnyílás zónájának működtetése kerül a középpontban. A saját test feletti kontroll kialakulásának fontos mozzanata.
  • -Fallikus szakasz: harmadik életévtől. A nemi szervek iránti érdeklődés jellemző. Ödipusz-komlexus:a gyerek szeretné birtokolni az ellenkező nemű szülőt. Ennek következményeként az azonos nemű szülővel konfliktusossá válik a kapcsolat. A konfliktus megoldásában az segíti a gyereket, hogy azonosul az azonos nemű szülővel,megpróbál hasonlítani rá. Ez fontos szerepet játszi a felettes ÉN kialakulásában
  • -Latencia ideje: 6-10 éves kor. Egyensúlyi helyzet áll be,lemond érzéki törekvéseiről az Ö.komplexus megoldását követően a szülőkhöz való viszony újraszerveződik. Kíváncsisága a szülőkről a kortársakra helyeződik át.
  • -Serdülőkór: az ösztönélet fokozódó követelményei felborítják a nyugalmi helyzetet. Újjáéled az Ö.komplexus.  A gyereknek le kell válnia a szülőktől.

V. Szorongás

-El kell különítenünk a félelemtől. A félelemnek van valamilyen tárgya. A szorongás tárgynélküli, bizonytalan feszültségi állapot. Fontos szerepet játszik a vészhelyzet elhárításában és a lelkiismeret kialakulásában (lelkiismerettől való félelem)

-a szorongás lehet olyan nagy mértékű, amikor nem reális megoldásokat eredményez, hanem menekülést és neurotikus tüneteket.

VI. Elhárító mechanizmusok.

-A szorongás a szervezet működését veszélyezteti, ezért az ÉN azt elhárítani igyekszik az elhárító mechanizmusok által. Ezek lehetnek átmenetik, vagy a személyiséget tartósan meghatározóak

1.Elfojtás:A kínosnak és veszélyesnek tartott vágyakhoz tartozó gondolati tartalmak kiszorulnak a tudatból, azonban ezek ne felejtődnek el, álruhában visszajárnak.

2.Reakcióképzés:Az elfojtott vággyal ellentétes törekvésként jelennek meg a tudatban.(elutasító anya,aki szeretetével agyonnyomja gyerekét)

3.Projekció:a szorongáskeltő vágyaktól úgy szabadul meg a személy, hogy azokat másoknak tulajdonítja.

4.Azonosítás:Az érzelmi kapcsolat ambivalens elemeket tartalmaz(szeretet,gyűlölet,félelem),az ebből az ambivalenciából származó feszültséget az azonosulás csökkenti.

5.Szublimáció:révén valósul meg a szexuális ösztönök, a nem szexuális célok felé való terelése.

6.Regresszió:egy már korábban elért fejlődési szintre való visszaesés. Ez nem feltétlenül a teljes viselkedés visszaesését jelenti,illetve lehet rövid ideig tartó és átmeneti.

-fixació:ha  a szorongások elhatalmasodnak, megakaszthatja a fejlődést, és nem lép tovább vagy csak részlegesen a következő szakaszba.

Share
Go to Top