Általános pszichológia, 40. tétel, pszichológia távoktatás
Volf Brigitta jegyzete alapján
Sikerek elérésére, a teljesítmény állandó emelésére, mások teljesítményének meghaladására vonatkozó késztetések.
Születésünket követő néhány év alatt megtanuljuk, hogy a bennünket körülvevő személyek minden megnyilvánulásunkat minősítik és lassan mi is teljesítményünk tükrében látjuk önmagunkat. A teljesítmény fontossága az iskolában még nagyobb hangsúlyt kap, hiszen aki rosszul teljesít, az rossz tanuló.
Atkinson vizsgálatai szerint az olyan feladathelyzet, amelyben a cél elérése bizonytalan, két egymással ellentétes motívumot kelt: a cél elérésének motívuma, a kudarc elkerülésének motívuma.
Egy további tényező a cél vonzereje, amely nem lehet független a feladat nehézségétől.
Nehéz feladat esetén a cél vonzereje (incentív értéke) nagyobb, mint könnyű feladat esetén, ha azonban a siker valószínűsége nagy az incentív érték csökken. A feladat nehézsége persze szubjektív. Ha a személy a siker elérésének valószínűségét csekélynek érzi, nehéznek minősíti a feladatot, ha nagynak, akkor könnyűnek. Könnyű feladat esetén nagy a kudarccal járó szégyen, míg nehéz feladat sikertelen teljesítése esetén kevésbé.
Vagyis nem tartjuk különösebben sikeresnek magunkat ha megoldunk egy könnyű feladatot, de ha nehezet sikerül megoldanunk, akkor büszkék lehetünk teljesítményünkre.
Az emberek két csoportba oszthatóak:
– sikerorientáltak szeretnek kockáztatni és próbára tenni önmaguk ügyességét. Az ilyen emberek akkor mutatják a legerősebb motivációt egy feladat iránt, amikor a siker és a kudarc valószínűsége nagyjából egyenlő
– kudarckerülők bizonytalanok önmagukban vagy szorongók. Eredménytelenségük oka a feladat túlzott nehézségének tulajdonítható. Az olyan feladatokat szeretik, amelyek olyan könnyűek, hogy a siker biztosnak tekinthető.
A teljesítménymotivációban a sikeren és a kudarcon kívül számos egyéb kognitív tényező is szerepet kap. A sikerorientáltak kudarcukat erőfeszítéseik hiányának, sikerüket pedig saját képességeiknek tulajdonítják. A kudarckerülők kudarcaikat a képesség hiányának, sikerüket a szerencsének tulajdonítják.
Oki szerepet a teljesítmény hátterében az első esetben belső tényező – képesség, a második esetben külső tényező – szerencse kap.
Hoppe a feladat teljesítésére vonatkozó előzetes célkitűzést, amit magunktól elvárunk, igényszintnek nevezi. Az emberek között különbségek lehetnek, hogy milyen magasra teszik a mércét. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a sikert saját teljesítményünknek tulajdonítjuk, a kudarcért pedig a körülményeknek, a feladatot, az eszközöket tesszük felelőssé.
Forrás: tanulmányi útmutató