Általános pszichológia, 11. tétel, pszichológia távoktatás
Antal Erika által kidolgozva
A fókuszált figyelemmel kapcsolatos kutatások azt vizsgálják, hogy az emberek milyen hatékonysággal képesek bizonyos bemeneteket kiválasztani több inger közül. A vizsgálat módszere általában az, hogy a kísérleti személynek egyidejűleg két vagy több ingert mutatnak és arra kérik őket, hogy csak az egyikre válaszoljanak. Fontos megkülönböztetni a fókuszált figyelmet a megosztott figyelemtől; ez utóbbit úgy vizsgálják, hogy a kísérleti személynek minden ingerre kell figyelnie és válaszolnia. A megosztott figyelem vizsgálata tehát feldolgozási korlátainkról, a figyelmi mechanizmusok kapacitásairól ad információt.
Szinte minden fókuszált figyelemmel kapcsolatos kutatás a hallási és a vizuális modalitással foglalkozik:
-A fókuszált hallási figyelmet a nagyrészt a követési (vagy shadowing) technikával vizsgálják:
Az első kutatásokat Cherry végezte. Igen nagy hatással volt rá a koktélparti probléma; hogyan tudunk egyetlen beszélgetést követni még akkor is, amikor egyszerre több ember beszél? Felfedezte, hogy a minket érdeklő szöveg kiválasztásában fizikai külöbözőségeket használunk fel: ilyenek a beszélő neméből adódó különbségek, a hang intenzitása, térbeli helyzete… Ezt bizonyítja, hogy a kísérleti személyek képtelenek voltak szétválasztani két egyidejűleg hallott szöveget, ha mindkettőt ugyanaz a hang mondta. Cherry követési kísérletében az egyik hallási ingert hangos ismétléssel kellett követni, miközben a másik üzenetet folyamatosan játszották a másik fülbe. Azt találta, hogy a figyelmen kívül maradt hallási információ szinte semmilyen feldolgozáson sem ment keresztül; a kísérleti személyek még azt is ritkán észlelték, hogy mikor szól idegen nyelven vagy hátulról visszafelé. Ezzel ellentétben a fizikai változásokat (pl. tiszta hang beillesztése) szinte mindig detektálták.
Broadbentre nagy hatással volt ez az ún. követési paradigma és emellett igencsak inspirálta egy másik kísérlet is, melyben három számjegypárt játszottak le dichotikusan a kísérleti személyeknek, vagyis három számjegyet hallottak egymás után az egyik fülben, s eközben három másik számjegyet a másik fülben. A kísérleti személyek egyértelműen aszerint idézték fel a számokat, hogy melyik fülbe érkeztek, s nem párok szerint. Ezeket az eredményeket a következő feltételezések segítségével magyarázza Broadbent elmélete:
-két egyidejűleg bemutatott inger azonos időben egy érzékelő puffertárba jut be
-a két bemenet közül aztán az egyik, fizikai jellemzői alapján egy szűrőn megy keresztül, míg a másik bemenet a pufferban marad további feldolgozás céljából
-a szűrő ahhoz szükséges, hogy megakadályozza a korlátozott kapacitással rendelkező későbbi feldolgozó mechanizmusok túlterhelését.
Így már könnyen értelmezhetők Cherry eredményei; a figyelmen kívül maradt ingert a szűrő elutasítja, így az csak minimális feldolgozáson megy keresztül. A dichotikus feladatban pedig a szűrő az alapján különbözteti meg a bemeneteket, hogy melyik fülbe érkeztek.
Ennek ellenére Broadbent elméletét is lehet kritizálni, nem tudja ugyanis megmagyarázni azt, hogy valójában a figyelmen kívül hagyott ingerek elemzése sokkal alaposabb mint gondolnánk. Ezt bizonyítják az alábbi példák:
-Ha sokat gyakoroljuk a követést (ezt tette Neville Moray, a terület szakértője), idővel képesek vagyunk jól detektálni a nem figyelt üzenet elemeit is.
-Ha a két egyidejűleg bemutatott inger különbözik egymástól (Orwellt kell olvasni és közben képeket és nem szavakat kell tanulni, akkor mindkettőt fel tudjuk dolgozni és nem érvényesül Broadbent szűrőelmélete.
-A jelentést tudatosság nélkül is fel lehet dolgozni; ezt vizsgálta Von Wright. Galvanikus választ észleltek a kísérleti személyek bőrén a figyelmen kívül hagyott üzenetben egy korábban elektrosokkal összekapcsolt szó jelent meg, ez azt jelenti, hogy a figyelmen kívül hagyott üzenetet is feldolgozták mind jelentés, mind hangalak szempontjából, annak ellenére, hogy ennek nem voltak tudatában.
-Végül Gray és Wedderburn azt találták, hogy a dichotikus feladat módosításával jelentősen megváltozhat a felidézés sorrendje; az egyik fülbe azt játszották, hogy: ki 6 ott?; a másikba pedig azt, hogy: 4 megy 1. Ekkor a kísérleti személyek nem fül szerint idézték fel a bemeneteket, hanem az inger jelentése alapján; ki megy ott ? és 4 6 1.
Milyen alternatív magyarázatok léteznek a fenti eredményekre?
-Treisman szerint a figyelmen kívül hagyott információ csupán módosul vagy csökken. Az inger elemzése egy hierarchián keresztül szisztematikusan történik (fizikai jellemzők, szóelemzés, nyelvtani szerkezet, jelentés elemzése). Ha az elégtelen kapacitás nem teszi lehetővé a teljes elemzést, akkor a hierarchia tetején lévő elemzési szintek kimaradnak. Ez az elmélet tehát sokkal rugalmasabban kezeli a szűrőhatás kérdését; a szűrés nem feltétlenül a legkorábbi szakaszban történik
-Deutsch és Deutsch szerint az összes bejövő információt teljes mértékben feldolgozzuk, s a választ egy bemenet határozza meg azon az alapon, hogy milyen mértékben releváns vagy fontos az adott szituációban. Ez egy igen szélsőséges elmélet, sok kritika érte főleg amiatt, hogy igen gazdaságtalan dolog minden ingert feldolgozni.
-Johnston és Heinz egy sokkal flexibilisebb modellt javasolt, mely szerint a szelekció a feldolgozás számos különböző szakaszánál megtörténhet. Szerintük a feldolgozás minél több szakasza előzi meg a szelekciót, annál nagyobb a feldolgozási kapacitás igénybevétele. Emiatt a a szelekció a lehető legkorábban történik meg.
-A fókuszált vizuális figyelmet általában reflektorfényhez hasonlítják;
LaBerge talált erre meggyőző bizonyítékokat. Vizsgálatában ötbetűs szavakat mutattak a kísérleti személyeknek. Az egyik feltételben a középső betűre irányították a figyelmüket, a másikban a szó egészére (a betűt ill. a szót kategorizálni kellett). Alkalomszerűen egy-egy gyors választ igénylő próbaingert helyeztek el az ingersorban. A reflektorelméletnek megfelelően rövidebb volt a reakcióidő, ha a próbainger belekerült a figyelem központi sugarába, mint amikor nem. Ez a figyelmi reflektorsugár a feladat követelményei szerint lehet keskenyebb és szélesebb is. Humphreys megállapította, hogy a reflektorsugár minimális szélessége 5 fok, ekkor a figyelem a sárgafolt közepére fókuszált.
Mi történik a figyelmen kívül hagyott vizuális ingerekkel?
A kérdést Johnston és Dark vizsgálta. Kísérletük eredménye az lett, hogy ha a szemantikai előfeszítő szavak irreleváns helyen (azaz a képernyő nem figyelt részén) jelentek meg, akkor szinte semmilyen hatással nem voltak a tesztszavak azonosítására (ez először olvashatatlanul jelent meg, majd fokozatosan egyre tisztább lett). A tesztszóval azonos előfeszítő szavak is csak akkor segítettek, ha a leghosszabb ideig (5OOms-ig) mutatták őket. Azt mondhatjuk tehát, hogy a figyelmi sugáron kívül nagyon korlátozott mértékű feldolgozásban részesültek az előfeszítő szavak. Persze a figyelmi sugáron belül teljes elemzés alá kerültek.
. Treisman egy jegyintegrációs elméletet javasolt a figyelt és figyelmen kívül hagyott vizuális ingerekre, eszerint;
-Van egy nagyon gyors előzetes, párhuzamos folyamat, mely nem függ a figyelemtől és a környezetben lévő tárgyak vizuális jellemzőit foglalja magába.
-A második, soros módon működő folyamatban a jegyek összekapcsolódnak és tárgyakat hoznak létre (pl. nagy, piros szék).
-Ehhez a fókuszált figyelem adja a ragasztóanyagot, figyelmünk hozza létre a tárgyat a különböző jegyekből.
-A jegyek kombinációját a tárolt tudás is befolyásolhatja (pl. a banán általában sárga).
-A fókuszált figyelem vagy a releváns tudás hiányában a jegyek random módon kapcsolódnak össze és ez gyakran illuzórikus összekapcsolódásokat produkál.
Treisman és Gelade kísérlettel is igazolta ezt az elméletet. Ebben a kísérleti személyeknek célegységeket kellett képernyőn detektálniuk. A képernyőn megjelenő egységek száma akkor volt hatással a detektálás gyorsaságára, ha a célegység jegyek kombinációjából állt (pl. zöld színű T betű), ekkor ugyanis fókuszált figyelemre volt szükség. Ha a célegységet egyetlen jegy határozta meg (pl. kék betűt kellett keresni), akkor gyakorlatilag nem számított, hogy hány egység közül kellett detektálni a célegységet.
Treisman és Schmidt pedig számos illuzórikus összekapcsolódást kaptak kísérleteikben amikor a figyelem szétszórt volt és nem fókuszált.
Treisman elméletének kritikusai főleg a soros módon működő jegyösszekapcsolást kritizálták. LaBerge kísérletében például a k.sz.-ek a szó minden betűjére figyeltek egyszerre, nem kellett őket sorosan összekapcsolni. Humphreys kísérletében egy fordított T betűt kellett detektálni úgy, hogy a háttérben normális T betűk voltak. A detektálási időt szinte egyáltalán nem befolyásolta az elterelő ingerek száma. Ez arra utal, hogy a célbetű jegyeit fókuszált figyelem nélkül is össze tudták kapcsolni (egy vertikális és egy horizontális vonal). Valószínűnek tűnik tehát, hogy a soros módon működő figyelem akkor szükséges, amikor nehezebb megkülönböztetni a célingert az elterelő ingerektől.