Általános pszichológia, 31. tétel, pszichológia távoktatás
A gondolkodás és a logikai következtetések
A gondolkodás a megismerés legmagasabb szintje, ami új mentális reprezentációt eredményez a problemamegoldásban vagy a fogalomalkotásban. A gondolkodás az információfeldolgozás szervező, aktív jellegenek bizonyíteka. Az emberi gondolkodás a megismerés legmagasabb formája, egy szimbolikus tevékenység. A szimbólum mindig az érzekletes valóság valamelyik aspektusat helyettesíti, a világ egyfajta belső megjelenítese, reprezentaciója. Az informació feldolgozás során a bemenő ingerektől kiindulva jutunk el olyan értelmes szerkezetekig, amelyek túlmutatnak az eredeti információn.
A gondolkodás és a logikai következtetések
A gondolkodás folyamatában a következtetésekkel kapcsolatos rendszereket szillogizmusnak nevezzük. A szillogizmus alkotóelemei a premisszák és a következtetés. A szillogisztikus következtetést akkor tekintjük igaznak, ha a premisszák igazak, illetve a forma korrekt. Nem minden következtetés igaz.
A klasszikus logika alapelvei
- Az azonosság elve: A azonos A-val
- Az ellentmondás-mentesség elve: A nem lehet nem A
- A kizárt harmadik elve: A és nem A közül csak az egyik lehet igaz
A következtetések:
- Induktív következtetés: az egyeditől haladunk az általános felé
- Deduktív következtetés: az általánostól haladunk az egyedi felé
Fogalmi szabályalkotás: az a szabály, ami megmondja, hogy a jellemzőknek hogyan kell kapcsolódniuk, hogy valami a fogalom példája legyen. A fogalmi szabályalkotás típusai:
– állító: R
– konjunktív: R ˄ S
– diszjunktív: R ˅ S
– kondicionális: R=>S (R˅S)
– bikondicionális: R=>S (R=>S) ˅ (R ˅ S)
Az emberi következtetések hasonlítanak a logikai rendszerekre, de a szabályalkotás nem mindig működik helyesen. Sokszor vétünk a logika szabályai ellen, következtetéseink nem hibátlanok.
Forrás: tanulmányi útmutató dr. Dósa Zoltán: Bevezetés a pszichológiába II, II félév