Fejlődéslélektan, 11. tétel, pszichológia távoktatás
Kidolgozta Henter Gábor
11.tétel
A méhen belüli fejlődés
Az élet összes nagy változása közül a megszületés a legmélyrehatóbb. Születés előtt a magzat folyamatos oxigén- és tápanyagellátást kap a köldökzsinóron keresztül. Születéskor első ízben a tüdő kitágul, oxigént vesz fel, és szén-dioxidot ad le. Az első lélegzetnyi oxigén lezárja az átjárót, ami a tüdőtől a méhlepény felé terelte a véráramlatot. A csecsemőnek mostantól a tüdején át kell oxigénhez jutnia, szopással kell megdolgoznia a táplálékért, és a méhlepény sincs többé, hogy megvédje a kórokozóktól. A születéssel együtt járó társas és viselkedéses változások az emberi fejlődés első fő bio- szocio- pszichológiai átmenetét képzi. Az újszülött először találkozik más emberi lényekkel közvetlenül, és a szülők először vethetnek pillantást gyermekükre. Az újszülöttek és a szülők a születés pillanatától társas kapcsolatok építésébe kezdenek.
A vajúdás szakaszai
A születés biológiai folyamata azokkal az anya testében bekövetkező változásokkal kezdődik (körülbelül 266 nappal a fogamzás után), amelyek a magzatot keresztülkényszerítik a szülőcsatornán. A folyamat akkor fejeződik be, amikor az anya a gyerek világra hozatala után megszabadul a méhlepénytől. A vajúdást három, egymást részben átfedő szakaszra osztják.
Első szakasz:
Akkor kezdődik, amikor az elegendő gyakoriságú, intenzitású és időtartamú méhösszehúzódások kezdik a méhnyakat kitágítani. E szakasz addig tart, amíg a méhnyak, a méh hüvely felé vezető nyílása egészen kitágul, és az anya medencéjének csontjai közötti kapcsolódások rugalmasabbá válnak. E szakasz hossza minden nőnél és minden terhességnél más; lehet egy óránál rövidebb, és tarthat napokig is. Az első szülésnél az átlag nagyjából 14 óra. A vajúdás kezdetekor az izom- összehúzódások 15-20 perces időközökkel követik egymást, és mintegy 15-60 másodpercig tartanak. Ahogy a folyamat előrehalad, az összehúzódások gyakoribbak, erősebbek és hosszabbak lesznek.
Második szakasz:
Akkor kezdődik, amikor a baba feje áthatol a teljesen kitágult méhnyakon át a hüvelybe. (Ezt az átmenetet a csecsemő fejének rugalmassága segíti, koponya csontjai még nem forrtak össze.) Az összehúzódások már körülbelül egy percig tartanak, és a közöttük lévő szünet is kevesebb, mint egy perc. A kisbaba által okozott nyomás és a méh erőteljes összehúzódásai arra kényszerítik az anyát, hogy kitolja a gyereket. Általában a csecsemő feje és homloka jelenik meg először. Néha előfordulhat más testhelyzet is, leggyakrabban farfekvés, amikor a láb vagy a medence érkezik először. A farfekvéses szüléskor, amely a nem ikerszülések 3-4 százalékában fordul elő, mind az anya, mind a magzat jóval veszélyeztetettebb, mint egyébként.
Harmadik szakasz:
Akkor kezdődik, amikor a kisbaba előbújik a hüvelyből, és a méh összehúzódik lecsökkent tartalma köré. A méhlepény összelapul, és leválik a méh faláról, magával húzva a magzatburkot. Az összehúzódások azután gyorsan segítenek megszabadulni tőle.
Az újszülött képességei
A csecsemők figyelemre méltó érzékelései és viselkedéses képességekkel születnek, amelyekkel a születés után környezetüket észlelik, illetve arra válaszolnak.
1. Hallás
Az újszülöttek ugyanazokban a frekvenciatartományban hallanak hangokat, mint az idősebb gyerekek, és speciális érzékenységet mutatnak az emberi nyelv alapvető beszédhang-kategóriára.
Hangos zajra már az egy perce született csecsemő is összerezzen, sőt akár sírni kezd. Fejét is a zaj forrása felé fordítja, jelezve, hogy a hang térbeli elhelyezkedését is észleli. Csecsemőkorban a hangérzékenység gyorsan javul, majd később a fejlődés lassabban folytatódik 10 éves korig, amikor is eléri a felnőttszintet. A beszédhangra az újszülöttek már első óráikban különösen ráhangolódnak. Képesek megkülönböztetni az emberi beszédet a másféle hangoktól, és azt szívesebben is hallgatják. Különösen az olyan, feléjük irányuló beszéd érdekli őket, amelyet magas hangon és lassú, elhúzott kiejtéssel adnak elő (ahogy általában az anyák beszélnek a kisbabájukkal).
2. Látás
Noha az újszülöttek rövidlátók, tekintetükkel módszeresen letapogatják környezetüket, s érzékenyek az erős világos-sötét kontrasztokra. Születéskor követik a mozgó arcszerű formákat, és néhány napon belül képesek anyjuk arcát másoktól megkülönböztetni. A látórendszer alapvető anatómiai elemei még születéskor jelen vannak, de nincsenek teljesen kifejlődve és megfelelően összehangolódva. A szemlencse még egy kicsit éretlen, így a retinán keletkező kép homályos. A csecsemő két szemének mozgása sem eléggé koordinált még ahhoz, hogy lehetővé tegye az összetett kép megalkotását. Az újszülött látási képességeit tovább korlátozza, hogy az információkat az agyba továbbító egyes idegpályák még éretlenek.
Színlátás:
Az újszülöttek a színlátás szinte minden élettani kellékével rendelkeznek kezdetleges formában. Az ugyanannyira világos színeket nem különböztetik meg egymástól. Két hónapos korukra színlátásuk már csaknem megegyezik a felnőttekével.
Látásképesség:
Az újszülött igencsak rövidlátó. A gyenge látásélesség kevésbé zavaró az újszülött számára, mint az idősebb gyermekeknek vagy felnőtteknek. Látórendszerük elég jól hangolt ahhoz, hogy a körülbelül 30 cm-re lévő tárgyakat láthassák (ez a távolság, amennyire anyjuk arca van szoptatáskor). Ez a látás képesség lehetővé teszi a szemkontaktust, ami fontos az anya és a gyereke közötti társas kapcsolat megalapozásához. A csecsemők 2-3 hónapos korukra már képesek a két szemük révén észlelt látványt összehangolni. 7-8 hónapos korukra látásuk megközelíti a felnőttekét.
Szemmozgás:
Az újszülöttek nehezen képesek tekintetüket fókuszálni, mégis aktívan feltérképezik környezetüket. Felfedezték, hogy az újszülöttek még sötétben is rövid szemmozgással tapogatják le a környezetet.
3. Szaglás és ízlelés:
Az újszülöttek szagok és ízek megkülönböztetésére is képesek. Az édes ízeket kedvelik, és szaglásuk elég jó ahhoz, hogy anyjuk tejét szag alapján megkülönböztessék más nőkétől. Kísérletben kimutatták, hogy 5 napos korukra az újszülöttek fejüket az anyatejjel átitatott párna felé fordítják, és 8-10 napos korukra már saját anyjuk tejének szagát előnyben részesítik más anyák tejével szemben.
4. Tapintás, hőmérséklet és testhelyzet:
A bőr érintésének a hőmérséklet és a testhelyzet változásának érzékelési képességei a méhen belüli időszak korai szakaszában fejlődnek ki. Az újszülöttek azzal mutatják, hogy érzik az érintést, hogy jellegzetes mozgással reagálnak arra; visszahúzzák a megérintett testrészt vagy az érintés irányába fordulnak. Az érintésre való érzékenység a születést követő napokban fokozódik. Az újszülöttek azzal jelzik, hogy érzékenyek a hőmérséklet változásaira, hogy aktívabbá válnak, ha a hőmérséklet hirtelen csökken.
Testhelyzetük váratlan megváltoztatására, például a leejtésre jellegzetes reflexszerű mozgásokkal reagálnak. Ezek a változások azt jelzik, hogy a testhelyzet érzékelését szolgáló mechanizmus, amely a középfülben található, már működik.
Válaszfolyamatok
Az újszülöttek számos olyan eszközzel rendelkeznek, amelyekkel válaszolhatnak a körülöttük lévő világra, és a temperamentumban tekintjük át.
1. Reflexek
Születéskor számos reflex van jelen. A reflexek specifikus környezeti eseményekre adott automatikus (akaratlan) válaszok.
Születéskor jelen lévő reflexek |
||||
Reflex |
Leírás |
Fejlődésmenet | Jelentőség | |
| Babinski | Ha a csecsemő talpát végigsimítják, a lábujjak
szétnyílnak, majd begörbülnek |
8-10 hónapos korban eltűnik | Születéskori jelenléte és normálismegszűnése a megfelelő
neurológiai állapot mutatója |
|
| Elemi eljárás | Ha a csecsemőt vízszintes felszín felett felegyenesedve
tartják, ritmikus lábmozgásokat végez |
Eltűnik az első 2 hónapban | Vitatott; lehet, hogy csak rugómozgás, de lehet a későbbi
akaratlagos járás alkotóeleme is |
|
| Fogó | Amikor egy ujj vagy más tárgy megérinti a csecsemő tenyerét,
ujjai a tárgy köré záródnak |
3-4 hónapos korban eltűnik,felváltja az akaratlagos fogás | Születéskori jelenléte és normálismegszűnése a megfelelő
neurológiai állapot mutatója |
|
| Reflex | Leírás | Fejlődésmenet | Jelentőség | |
| Kereső | A csecsemő a fejét fordítja és a száját nyitja, ha az arcát
megérintik |
3-6 hónapos korban eltűnik | A szopás egyik eleme | |
| Mászó | Ha csecsemőt a hasára fektetik,és enyhe nyomást gyakorolnak a talpára, karja és lába ritmikus
mozgásba kezd |
3-4 hónapos kor után eltűnik;6-7 hónapos korban újra
megjelenhet az akaratlagos mászás részeként |
Bizonytalan | |
| Moro | Ha tartás közben váratlanul leejtik a csecsemőt, vagy erős
hangot hall, karjait szétlöki, hátát homorítja, majd karjait visszahúzza, mintha kapaszkodna valamibe |
6-7 hónapos korban eltűnik(bár a hangos zajra történő
megriadás fennmarad) |
Vitatott; születéskori jelenléte és későbbi eltűnése a normális
neurológiai fejlődés alapvető jele |
|
| Pislogó | A szem gyors becsukása | Állandó | Károsító ingerek, például erős fény vagy idegen tárgyak
elleni védelem |
|
| Szopó | A csecsemő szopni kezd, ha valamit a szájába tesznek | Eltűnik, és akaratlagos szopás váltja fel | A szopás alapvető eleme | |
2. Érzelmek
Hétköznapi értelemben, ha érzelmeket említünk, olyan érzésekre utalunk, amelyeket tapasztalataink ébresztenek bennünk.
Az érzelmek, mint komplex rendszerek:
(az érzelmeknek a következő vonásai vannak)
- Élettani vonatkozás: Az érzelmek olyan jól azonosítható élettani reakciókkal járnak, mint a szívritmus, a légzés és a hormonális működés módosulása.
- Kommunikatív funkció: Az érzelmek arckifejezéseinken és sajátos viselkedésmódunkon keresztül belső érzéseinket közlik másokkal.
- Kognitív vonatkozás: Átélt érzelmeink attól függenek, hogy miként értékeljük, ami velünk történik.
- Cselekvéses vonatkozás: Az, hogy miképp cselekszünk, élményeink kiértékeléséről, az általunk kiváltott élettani állapotoktól és az átélt érzésektől együttesen függ.
Az érzelmek egyszerre közvetítenek üzenetet mások felé, és szabályozzák viselkedésünket másokkal. Az érzelmek komplex folyamatok, amelyek sok összetevőből emelkednek ki.
Az újszülöttek legalább két érzelem (az elégedettség és az ínség) kifejezésére képesek. Sok fejlődés pszichológus úgy véli, hogy olyan alapvető érzelmek átélésére is képesek, mint az öröm, a harag, az undor, a csodálkozás, a félelem, valamint a szomorúság. Kétséges azonban, hogy ezeknek az érzelmeknek ugyanaz-e a minőségük, mint az idősebb gyerekeknél és a felnőtteknél.
3. Temperamentum
A temperamentum- a reakciók stílusa és az uralkodó hangulat- egyéni eltérései már születéskor megvannak. A temperamentumot alkotó viselkedéses jellemzők közé tartoznak:
aktivitás szint (a gyerek mozgásosságának tipikus szintje, valamint az aktívan és passzívan töltött idő viszonylagos aránya);
ritmikusság (az alapvető biológiai funkciók szabályossága és előre jelezhetősége);
megközelítés-visszahúzódás (a csecsemő új ingerre adott első válasza);
alkalmazkodás (mennyire könnyen alkalmazkodnak a kezdeti válaszok a helyzethez);
válaszküszöb (az ingernek az a szintje, amely a válasz kiváltásához szükséges);
reakcióerősség (a válasz energia szintje);
hangulat (az örömteli, kellemes és barátságos viselkedésnek a kellemetlenekhez és barátságtalanhoz viszonyított aránya);
elterelhetőség (mennyire képes egy új inger megszakítani vagy elterelni a folyamatban lévő viselkedést);
figyelmi terjedelem/tartósság (mennyire marad fenn az elkezdett viselkedés).
A vonások együttesen határozzák meg a temperamentumot.
A kutatások során arra az eredményre jutottak, hogy csecsemőkorban a legtöbb gyermek besorolható a temperamentum 3 széles kategóriája egyikébe:
- A könnyű csecsemők: játékosak, biológiai funkcióik rendszeresek, és készségesen alkalmazkodnak az új helyzethez.
- A nehéz csecsemők: ingerlékenyebbek, biológiai ritmusukban rendszertelenek, és sokszor hevesen vagy negatívan reagálnak az új helyzetekre, megpróbálva kibújni azokból.
- A lassan felmelegedő csecsemők: aktivitása alacsony fokú, válaszaik általában gyengék. Hajlamosak visszahúzódni az új helyzetek elől, és a „könnyű” csecsemőknél több időt igényelnek az új helyzetekhez történő alkalmazkodáshoz.