Általános pszichológia, 22. tétel, pszichológia távoktatás
A motiváció fogalma
Kidolgozta Garda Ildikó
Cselekvéseink alapvető indítékai a késztetések, melyeket valamely szükséglet jelentkezése hoz létre. Ezeket a késztetéseket, melyek a szükségletet csillapító viselkedésre irányulnak, nevezzük motivációnak.
A biológiai eredetű túlélési motívumok / éhség, szomjúság stb. /, szociális motívumok /szexualitás, utódgondozás / mellett léteznek más, a szocializáció során tanult motívumok, melyek erősebbek lehetnek az alapvető biológiai motívumoknál. Ezek gyakran a feszültségi állapot csökkentésének vagy optimalizálásának igényéből erednek.
A pszichoanalízis szerint a viselkedés energetikai hátterét az életösztön energiája, a libidó biztosítja.
A századforduló egy szociálpszichológiai elmélete szerint a szociális viselkedés mozgatóerejeként specifikus ösztönök sorát fedezte fel a nyájösztöntől a szerzési ösztönig, az önérvényesítési ösztöntől az önlefokozás ösztönéig.
Hull behaviorista felfogásában a drive-redukció elmélete:
Értelmében a fejlett központi idegrendszerrel rendelkező élőlények környezetükkel anyagcsere-kapcsolatban állnak. Az élettani állapotok szükségletként jelentkeznek és reprezentálódnak az agyban. Ha ez automatikusan vezérelt testi működéssel nem szüntethető meg, akkor az idegrendszerben cselekvésre késztető feszültségállapot jön létre, amit drive-nak nevezünk. A drive-állapot mindaddig fennmarad, amíg egy célirányos viselkedés nem csökkenti a feszültséget. Éhség – táplálék keresése – elfogyasztása – kielégülés, a drive kialszik, elmúlik, redukálódik.
A drive erőssége függ a szervezet állapotától és a környezettől. Éhség esetén a tápláléknak, mint céltárgynak eltérő vonzereje van. Ezt a vonzerőt, ami hozzájárul a viselkedés irányának és energiájának meghatározásához, incentív = jelentéssel bíró értéknek nevezzük.
Ha a drive-redukció sikeres, az egyben a hozzá vezető cselekvéssor ismétléséhez, tanuláshoz vezet.
Ha a feszültség növekedése is megerősítő hatású, akkor drive-indukcióról beszélünk.
TÚLÉLÉSI MOTÍVUMOK
Homeosztázis:
A belső környezet állandóságát fenntartó működés. Nagy részben reflexek irányítják, mint a légzést, emésztést, kiválasztást, keringést. A homeosztatikus elven szabályozott működéseknek azonban van egy szűkebb köre, a testhőmérséklet, a folyadékháztartás és a táplálkozás, amelyekben a szándékos viselkedési elemek is szerepelnek.
Sémája: Perifériális érzékelők —- központi érzékelő, központi kiértékelő és vezérlő egység, ideális érték tároló egység —- végrehajtók.
A túlélési motívumokkal kapcsolatos testi működéseink központja az agyi hipotalamusz. Ez a központ a hipofízisen keresztül közvetlenül irányítja a hormonrendszert is.
Hőszabályozás:
A bőrben található hőreceptorok érzékelik a külső hőmérséklet változásait. Ha ez eltér a tűréshatártól, akkor automatikus kiigazító folyamatok indulnak be. Hidegben szűkülnek a hajszálerek,- csökken a hőleadás. Amennyiben ez kevésnek bizonyul, akkor izomműködéssel, azaz didergéssel hőt termeltetünk. Ha ez sem elég, akkor megjelenik a pszichológiai késztetés, meleg hely keresése, melegebb ruházat stb.
Meleg időben a hajszálerek tágulnak, izzadságmirigyek működése beindul, ha ez hatástalan, megjelenik a cselekvésre késztető drive.
Táplálkozás esetén:
Az éhség pszichofiziológiai szabályozása a hipotalamusz laterális régiójából indul. Ugyanitt, a mellső-középső területen van a jóllakottság-központ.
A szájban és garatban is vannak érzékelősejtek, a gyomorban is találhatók telítődést érzékelő receptorok.
A hipotalamusz a májjal, mint raktározó szervvel együttműködve érzékeli és szabályozza a vér cukor-, zsír-, és fehérjeszintjét.
SZOCIÁLIS MOTÍVUMOK:
Szexualitás és utódgondozás: Mindegyik hátterében a faj fenntartásához szükséges biológiai létünk motívumai állnak.
A nemi működések hátterében fontos szerepet játszanak a hormonok. Az embernél azonban a szexualitás kikerül a hormonrendszer kizálólagos hatása alól és a korai élmények, a tanult kulturális hatásiok és az idegi szabályozás erőssen befolyásolja a visekedést. Szexuális viselkedés az embernél kultúrafüggő. Ezt igazolják a humánetológiai kutatások, melyek tanult viselkedésmintákat követnek.
A kulturális hatások példája a homoszexualitás, amit különböző korokban eltérően ítélik meg.
Utódápolás:
Harlow l959-ben rhesusmajmok fejlődését vizsgálta. A vizsgálatok eredményei igazolták az alapvető szociális szükségletek hiányában fellépő viselkedési, fejlődési zavarokat. Az anyai ösztön, megkapaszkodás, biztonság meghatározó szerepet kap az élet korai szakaszában. Lásd fejlődéspszichológia. (szőranya- drótanya)
Agresszió:
Konrad Lorenz szerint csak a fajon belüli szándékos károkozást tekinthetjük agressziónak. A ragadozók zsákmányszerzése nem agresszió, hanem táplálékkeresés.
Szociális értelemben a gúnyos megjegyzés a verbális agresszió kifinomult formája.
Az embernél a limbikus rendszerhez tartozó magcsoport, a gyrus cinguli az amygdalával – vesznek részt az agresszív viselkedések indításában.
Az agresszió fajtái:
Antiszociális -a közösség ellen irányul,
Proszociális- az adott társadalom normáin belül elfogadott személy, közösség védelmében kivitelezett.
Indulati – kifejezetten fájdalomokozás céljából kezdeményezett agresszió,
Instrumentális – az agresszív viselkedés leszerelése a cél.
K.Lorenz- az agresszió öröklött, ösztönös viselkedés az állatoknél és az embernél egyaránt
A pszichoanalízis- szerint az agresszió az emberi viselkedés elválaszthatatlan része. Freud az agressziót alapvető ösztönnek (drivenak) tartja és halálöszönként (thanatos) nevezi meg, ami az én ellen irányul. Átirányítható külső tárgyakra, szerinte ez az agresszió.
Dollárd és munkatársai – frusztráció-agresszió hipotézise szerint: minden motivált célra irányuló viselkedés akadályozása – frusztrációja – agresszív feszültséget hoz létre. Levezetésének különböző viselkedésformái lehetnek, amelyeket a környezet jutalmaz vagy büntet.
A tartós frusztáció nemcsak agressziót, hanem regressziót is okozhat.
A frusztráció-tolerancia kialakulása azáltal jön létre, hogy megtanuljuk a cél fenntartását és a cél elérésének különböző szociálisan elfogadható kerülő útjait.
A.Bandura– a tanult tényezők döntő szerepét hangsúlyozza az agresszív viselkedés kialakulásában.
A SEGÍTŐ VISELKEDÉS /ALTRUIZMUS /:
Egy olyan magatarás, amely hasznos vagy kedvező egy nem rokon személy számára.
Az alábbi viselkedésformákat foglalja magába:
-Segítségnyújtás veszélyhelyzet esetén
– Fiatalabb vagy idősebb személy megsegítése,
– A szerszámok és a „tudás”megosztása,
Megfigyelések szerint az altruisztikus viselkedés gyakoribb barátokkal, mint idegenekkel szemben, és kölcsönös előnyökkel jár a kedvezményező és a kedvezményezett személy számára egyaránt.
Minél nagyobb a kedvezményezett kiszolgáltatottsága, annál nagyobb késztetést érez a viszonzása.
Az ember barátságosan reagál az önzetlenség megnyilvánulsásaira, ami viszonosságot vált ki, ezzel elmélyíti a kapcsolatokat. (Pl. Kisiskolásoknál az ajándékozás a barátszerzés egyik módja).
A KÍVÁNCSISÁGTÓL A KOMPETENCIÁIG:
Explorációs viselkedés:
A tanulásra képes, fejlett idegrendszerrel bíró gerincesek a számukra ismeretlen, új tárgyak iránt érdeklődést mutatnak. A látáson túl a fajra jellemző módon szaglással, tapintással is igyekeznek ismereteket szerezni.
A kíváncsiságot és a manipulációs drive-ot mivel mindkettő az idegrendszer belső folyamataival kapcsolatos intrizik motivációnak nevezik szemben a külső jutalmak vagy büntetések által biztosított extrizik motívációval.
Intrinzik- belső motíváció:
A kíváncsiság elsődleges motívum. Harlow kísérletében majmok erősen érdeklődtek mechanikusan megoldható feladatok iránt. Ezt manipulációs drive-nak nevezte.
Extrinzik motíváció:
A külső jutalmazással és büntetéssel fenntartott szükséglet. Ha valamit érdeklődésből szívesen, kedvvel végzünk, ez önmagában is jutalomértékű. A külső jutalom- bizonyos esetekben – rontja a produkció színvonalát, mert nem a tevékenységre, hanem a feladat végrehajtásából származható előnyökre terelődik a hangsúly.
A kompetencia: a hatékonyság, hozzáértés motívuma, késztetés a környezettel való hatékony viselkedés elsajátítására. A cselekvés, a tárgyakkal való bánni tudás, az „én csinálom” sikere az egyedfejlődés korai élménye. Kompetencia-élmény kísér minden sikeres akciót.
Kognitív disszonancia: ha két, számunkra fontos vélekedés vagy értékelés, illetve egy vélekedés és egy tervezett vagy megvalósított viselkedés között ellentmondás van. Az ellentmondás feszültséget kelt, ami a disszonancia redukálására indítja a személyt. Megismerő tevékenységeink átalakítására és átértékelésére ösztönöz bennünket, ha ismereteink értékelése nincs összhangban egymással.
A TELJESÍTMÉNYMOTIVÁCIÓ:
A sikerek elérésére, a teljesítmény állandó emelésére, mások teljesítményének meghaladására vonatkozó késztetés.- az iskolában nagy hangsúlyt kap.
Atkinson vizsgálatai szerint olyan feladathelyzet, amelyben a cél elérése bizonytalan, két egymással ellentétes motívumot kelt:
– A cél elérésének motívuma;
– A kudarc elkerülésének motívuma.
Sikerorientáltak azok az emberek, akik szeretnek kockáztatni, és próbára teszik ügyességüket. Akkor mutatják a legerősebb motívációt egy feladat iránt, amikor a siker és a kudarc valósínűsége nagyjából egyenlő, vagyis közepes erősségű a feladat. A sikert saját képességüknek, a kudarcot az erőfeszítés hiányának tulajdonítják.
Kudarckerülők, akik bizonytalanok önmagukban vagy szorongóak. Ők olyan feladatot választanak, melyek vagy olyan könnyűek, hogy biztos a sikeres megoldás, vagy olyan nehezet, hogy a bekövetkező kudarc miatt nem kell szégyenkezniük. A sikert szerencsének, a kudarcot a képesség hiányának tulajdonítják.
A feladat teljesítésére vonatkozó előzetes célkitűzést igényszintnek nevezzük.
A MOTÍVÁCIÓ RENDSZERE:
Maslow elmélete a motívumok hierarchikus egymásra épülését dolgozta ki.
Alapszükségletek: a biztonság szükségletei – a fizikai védettség, biztonság,
A fiziológiai szükségletek – élelem, ital, oxigén, hőmérséklet, stb.
Pszichológiai szükségletek: valahova tartozás, szeretettség – szociális interakciók
Önértékelés szükséglete- presztízs, hírnév, becsvágy,
Önaktualizáció, önmegvalósítás- elérni a bennünk rejlő lehetőségeket.
A biológiai motívumoktól megkülönböztette azokat a fejlődési motívumokat, melyek a környezet jobb megismerésén keresztül a hatékonyabb beilleszkedést szolgálják. A hierarchia csúcsa felé helyezkednek el a magasabbrendű, humánspecifikus motívumok, ezek a megismerésre és a teljesítményre irányulnak, a háromszög csúcsán pedig az önmegvalósítás motívuma, önmagunk tökéletesítésének pszichés energiáját szolgáltatja.
http://www.ektf.hu/hefoppalyazat/pszielmal/maslow_motivcis_piramisa.html
Forrás: Bernáth L. – Révész Gy. Szerk.: A pszichológia alapjai. Tertia Kiadó, Budapest, l994.