A nonverbális kommunikáció

Inspirálódj, tanulj, de ne másolj! Azt a visszajelzést kaptam, hogy a kidolgozott pszichológia tételek blog tartalmát a tanárok különös figyelemmel követik mikor a plagizálást ellenőrzik.

Általános pszichológia, 35. tétel, pszichológia távoktatás

Pölczman Ildikó által kidolgozva

Kommunikációval kapcsolatos kutatások megállapították, hogy minden ember sajátja a kommunikációs ösztön.

Az alábbiakban három, egymástól eltérő leírása a kommunikációnak, kezdve egy nagyon elemi és általános meghatározással, s egy összetett, csak az emberi fajra jellemző kommunikáció fogalommal zárva.

(1) A kommunikáció legelemibb formájában a jeladó rendszer vagy szervezet kibocsát egy fizikai jelet, amely egy másik rendszer vagy organizmus viselkedését valamilyen módon befolyásolhatja.

(2) A kommunikáció egy szorosabb, a fentinél kevésbé általános értelemben véve egy olyan folyamat, amelyben az információ vagy üzenet fizikai átvitele egy feladótól egy címzetthez valamilyen közös jelrendszeren vagy kódon keresztül történik. A kommunikáció kód-modellje, úgy tűnik, nem tud megmagyarázni egy fontos jelenséget: hogyan történik a kommunikáció akkor, amikor a jelentés nem szószerinti.

Ide tartoznak például az olyan nem nyelvi emberi kommunikációs formák is, mint a gesztusok, a mimika, vagy az állati kommunikáció számos esete, például a méhek tánca, vagy a lovak bizonyos viselkedései.

(3) A kommunikáció egy további, sajátosan emberi értelemben szándékok hatékony kifejezése végtelenül változatos viselkedésekkel (köztük, de nem szükségszerűen: nyelvi viselkedésekkel), ahol a szándék a másik személy „gondolkodásának” megváltoztatásán keresztül irányul a másik viselkedésének megváltoztatására; a „hallgató” oldaláról pedig e kommunikatív szándékok felismerésének képessége a viselkedés alapján, változatos helyzetekben.

Összefoglalva:

Az emberi viszonyok természetét a partnerek két- vagy többoldalú kommunikációs cseréjének tagoltsága (interpunkciója) határozza meg. Ezért a kommunikáció cirkuláris.

A kommunikáció digitális és analógiás rendszerek által jut kifejezésre.

Ezek a fogalmak a számítógép nyelvéből kerültek át. A digitális kifejezés olyan tulajdonságokat jelent, ahol a kód részeire, összetevőire bontható és a köztük lévő összefüggés leírható.

Így a kommunikáció folyamatában a digitális tulajdonságok a nyelvre jellemzők. Az analóg kód tágabb, nem lehet részekre bontani. Az ilyen típusú kód segítségével megy végbe a szimbolikus (művészi) és a nem verbális kommunikáció (pl. gesztus, mimika).

Egyszerű, hétköznapi példákkal illusztrálható, hogy az embereknél a kommunikáció el tud válni a nyelvhasználattól. Nehéz lenne komolyan kétségbe vonni, hogy amikor időnként félhangosan magunkban beszélünk, az nyelvhasználat, ám nem személyek közötti kommunikáció. Könnyen gyűjthetünk példákat a nyelvhasználat nélküli kommunikációra is, hiszen mindnyájan látunk számos példát a hétköznapi életben arra, amikor szavak nélkül igen kifejezően és hatékonyan kommunikálunk valamit.

Noha nyelvhasználat és kommunikáció fogalmilag nem esik egybe, a hétköznapi kommunikációban, elsősorban a személyközi kommunikációban gyakran együtt jár a nyelvi és a nem nyelvi kommunikáció.

I.  A nonverbális kommunikáció

Hatékony kommunikáció kód nélkül

Gyakoriak az olyan kommunikációs helyzetek, aktusok, amikor nem alkalmazunk kódot, mégis hatékony a kommunikáció. Pl. Péter megkérdezi Évától hogy van, mire Éva elővesz egy doboz fájdalomcsillapítót a táskájából és megmutatja Péternek. Nyilvánvaló ebben a helyzetben, hogy nem történt kódalkalmazás, mégis sikeres volt a kommunikáció

Az emberi kommunikáció alapja a beszéd, mégis egy társas helyzetben a viselkedés minden mozzanata információhordozó. Az üzenet mindig kiegészül azzal :“mit csinál miközben mondja”

Sokszor ezek a nem verbális elemek felülírhatják az eredeti üzenetet. Pl. Lesütött szemmel vallja be a gyerek, hogy nem volt Mc Donald’sban, kételkedni fogunk a szavaiban.

• Megnyilvánulási formái

1.Arcmimika:

Szemek: mozgatása, lehunyása vagy a kacsintás mutatja a felek közti egymásrahangoltságot.

Homlok: kisimult-egyensúly, nyugalmat sugall, összeráncolt- figyelem, meglepetés vagy harag jele.

Alsó arc: Itt legikánbb ajkak mozgását figyeljük: mosoly-jó kedélyállapot, lebiggyesztett ajkak-szomorúságra utal.

2.Tekintet: A közvetlen kommunikációban mindig keressük a szemkontaktust, kezdeményezés és a komm. fenntartása céljából. A hosszan tartó szemkontaktus a rokonszenv jele. “A szem a lélek tükre”-árulkodik a személy figyelmi és érzelmi állapotáról. Informatív jellegét sok kifejezés mutatja: bágyadt tekintet, tűzben égő szemek…

3.Gesztusok és testtartás: A beszélgető partnerek viszonyáról árulkodik. A gesztusokat néha tuatosan, de többször tudattalanul használjuk. A tudatos gesztusok közmegegyezésen alapulnak pl. V-betű formálása a győzelem jele. Kezeink kitárása-nyitottság, meghajlás-tisztelet jele.

Önvédelem: ha követnek tekintetükkel-összehúzzunk magunkon a kabátot. Dominancia: pl. nem tudjuk kia főnök, ki a beosztott, de ha látjuk, hogy melyikük teszi a másik vállára a kezét és melyikük bólogat, helyesen következtetünk.

4.Térköz szabályozás-Proxemika: Árulkodó lehet, ha megfigyeljük, hogy a beszélő felek milyen távolságban helyezkednek el egymástól Mindenkinek megvan az intim, személyes tere. Ez ált. 0-60 cm. Az ebbe való behatolás kellemetlen lehet zsúfolt térben. A 60-120 cmtávolság személyes viszont mutat.A 120-300cm társalgási viszonyra utal. Ha ezen távolságon belül valakinek a szemébe nézünk, arra gondol majd, hogy valamit közölni szeretnénk vele. A 300cm-től  nyilvános tér:itt megegedett mások arcának roved fürkészése. Ezek a nyugati kultúra térközi viszonyai. Más kultúrákban ez eltérő lehet.

•A non-verbális kommunikáció funkciói

1. A kommunikáció folyamatának felügyelete a nem verbális jelzések segítségével történik. Ha ismerős arcot látunk, tekintetünkkel, mosolyunkkal küldünk üzenetet a szóváltás igényéről. Ha elfordítja a fejét-elutasítja. Ha ugyanúgy reagál, ahogyan mi-kész a kommunikációra. Amikor az interakció lezárását szeretnénk- elnézünk, izgünk-mozgunk, hátrább lépünk, óránkra pillantunk…

2. Az én hiteles megjelenítése. A közvetlen interakcióban hiteles, érvényes képet kell nyújtanunk önmagunkról, mivel csak így veszik komolyan a mondandónkat. Pl. nem vígasztalhatjuk bajba jutott barátunkat kárörvendő arckifejezéssel. Összhangban kell lennie a közés tartalmának a gesztusainkkal.

3. Az érzelmi állapot kifejezése. Beszéd során sok, a beszédtől független jelzés utal a beszélő érzelmi állapotára.Pl. szomorúság-lehorgasztott fej, újjongás-heves gesztikuláció. Ezek a megnyilvánulások általnos érvényűek, minden ember számára ugyanazt közvetítik. Előfordul, hogy el akarjuk titkolni az érzéseinket.Pl. kínunkban nevetünk.

II.Metakommunikáció

Kommunikáció a kódolt üzenet “felett”

A kommunikáció legkifinomultabb formája, ami hosszas társas tanulás eredménye.

A szavainkat kísérő és azok értelmezését befolyásoló, nem szóbeli jelzések összessége a metakommunikáció. Általában a kétféle csatornán – nyelvi és nem nyelvi – beérkező kommunikáció összhangban van egymással, s erősítik egymást, ezáltal hitelessé téve a kommunikációt. Előfordul azonban, hogy a nem nyelvi úton beérkező információ ellentmond a szóbeli közlésnek. Képzeljünk el egy embert, aki miközben nyugodtnak mondja magát, a lábaival dobol és babrál a kezeivel. Mint ahogy fentebb említettük, a nem verbális kommunikációs jelzéseinket sokkal kevésbé szabályozzuk akaratlagosan, így nem nehéz eldönteni, hogy inkább a testi jelzésnek fog hinni a hallgató, és idegesnek fogja gondolni az illetőt (Forgas, 1989).

Inspirálódj, tanulj, de ne másolj! Azt a visszajelzést kaptam, hogy a kidolgozott pszichológia tételek blog tartalmát a tanárok különös figyelemmel követik mikor a plagizálást ellenőrzik.

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük