Általános pszichológia, 36. tétel, pszichológia távoktatás
Volf Brigitta jegyzete alapján
A nyelvelsajátítás a tudáselsajátítás egyik legfontosabb problémája. A tanuláselméletek szerint a kondicionálás és az utánzás képezik a nyelvelsajátítás legfontosabb jegyeit, de ezek nem elegendők. Megfigyelhető, hogy a gyerek szelektíven utánoz. Moerk arra mutat rá, hogy a gyermek utánzás mechanikus jellege a beszédtanulással csökken.
A generatív nyelvtan a nyelvelméletek egyik legnagyobb hatású újításával él. Lényege, hogy megfelelő nyelvelsajátítási apparátussal születünk, azaz a gének tervezik a mechanizmusokat a nyelvhez, a tapasztalat aktiválja ezeket. A nyelvelsajátítás kreatív folyamat. A gyerek nyelvtani szerkezeteket sajátít el, ezek segítségével végtelen mondatot generál, s a nyelvelsajátítás alapkategóriája a mondat és nem a szó. A gyermek szabályok létrehozására is képes. A nyelvtanulás jó mozgatórugója tehát az aktív szabályalkotás és nem a kondicionálás és az utánzás. A nyelvhasználat alatt a beszéd és írott beszéd használatát értjük, ami a nyelvnek a viselkedésben való megnyilvánulása és társadalmi jelenség.
Hebb szerint a nyelv ismérvei a következők:
– rendszerint szándékos – ritkán beszélünk szándékunk ellenére
– kisszámú jellel operál: a magyar nyelvben a használt hangok száma nem haladja meg a 40-et
– kombinációs képesség: a jelek nagy számban kombinálhatóak értelemmel bíró szavakká
Ez a bonyolult képesség két részfeladat köré szerveződik: a beszéd megértése és a beszéd produkciója, ezeket két külön agyi központ irányítja. A beszédmegértés gyors folyamat, egy hallott szónak egy másodperc töredéke alatt történik a megértése, a beszédprodukció a jelek kombinálhatósága révén történik (a jelek a használt hangokat vagy a nekik megfelelő betűket jelentik, ezek száma 20-40 körül mozog).
A beszélt nyelvben a legkisebb megkülönböztethető egységet fonémának nevezzük.
A hangokból szavakat alkotunk – morféma – a nyelv legkisebb jelentést hordozó egysége. A szavak száma a nyelvben nagyon gazdag, egy ember szókincse 20000 szót tartalmaz, amelyekből végtelen sok mondat kombinálható.
A kombináció lehetőségeit egy szabályrendszer irányítja, ami által képesek vagyunk arra, hogy kommunikáljunk és megértsünk másokat. Ezt nevezzük nyelvtannak.
Az emberi nyelv digitális jellegű – azt jelenti, hogy érzékletes tulajdonságokban különbözik a tárgytól, amit jelöl, nem utal annak a tulajdonságaira. Pl. a kutya szó k, u, t, y, a hangokból áll, de lehetne akár molid is, ezek a hangok nem árulják el, hogy a kutya ugat, négylábú és szereti a csontot. A nyelvelsajátítás kezdetein előfordul, hogy a gyermek először nem digitális, hanem analóg jeleket használ a jelölésre. Pl. a kutyát vau-vau-nak nevezi.
Az írott beszédben sem hasonlít a betűk alakja a jelölt hangra.
A nyelvhasználat lehetővé teszi azt, hogy szavakkal fogalmakat jelöljünk meg, ezáltal valósul meg a fogalmi gondolkodás, gondolatban összpontosítunk látszólag független dolgokat és új fogalmakat hozhatunk létre. Ez a nyelvnek a megismerő funkciója.
Forrás: tanulmányi útmutató