A prototípuselmélet

Általános pszichológia, 16. tétel, pszichológia távoktatás

A nézet általános, központi elképzelései:

A fogalmaknak prototipikus szerkezetük van. A prototípus maga vagy tulajdonságok együttese vagy a fogalom legjobb példája.
A fogalomhoz tartozás valójában attól függ, hogy a tárgy milyen nem szükségszerű tulajdonságokkal rendelkezik, amelyeket tipikusabbnak vagy reprezentatívabbnak tekintünk, mint másokat.
A fogalmak közötti határok elmosódottak, nem világosak. Nincs jó meghatározva, hogy mi tagja a kategóriának és mi nem. Néhány dolog más kategóriába kerülhet.
A fogalmak példányait tipikusságuk szerint állíthatjuk sorba, azaz, létezik egy tipikussági görbe, mely a fogalom példányainak eltérő tipikusságát jellemzi.
A kategóriához való tartozást a tárgy tulajdonságainak a kategória prototípusához való hasonlósága határozza meg, akár jellemző tulajdonságok, akár a kategória legjobb példája reprezentálja a prototípust.

Bizonyítékok a prototípus felfogásra

A kutatások színek neveire és más természetes és mesterséges kategóriákra terjedtek ki.
Színkategóriák
A prototípuselmélet egyik legszembeszökőbb bizonyítékát a színkategóriák kultúrközi vizsgálatából nyerték. A világ nyelveiben nagyon sokféle módon használják a színeket jelölő szavakat. Berlin és Kay felvetette, hogy ez a sokféleség csak akkor értékelhető, ha különbséget teszünk a fokális és a nem fokális színek között. Alapvető színszavakat azonosítottak. (ennek kritériumai: csak egy morfémából állhat, a szó jelentése nem lehet része másik szó jelentésének, nem korlátozódhat a szó dolgok egy csoportjára: pl. szőke, a szónak gyakorinak kell lennie a nyelvben. Ennek eredményeképpen felfedezték, hogy minden nyelvben van egy 11 elemből álló színhalmaz, amiből az alapvető színeket választják =fokális színek. (fehér, fekete, piros, zöld, sárga, kék, barna, bíbor, rózsaszín, narancs, szürke). A kísérletek kapcsán azt tapasztalták, hogy a fokális színeket minden népcsoport jobban felismeri, mint a nem fokálisakat. Azok is, akiknek szinte nincs is szavuk a színekre. (dani nép: két szó az alapszínre: világos – mila, sötét – mili) A kategóriához való tartozást a fokális színekhez való hasonlóság alapján ítélték meg. Tehát, van általános érvényű abban, ahogyan az emberek a színeket kategorizálják = a színkategóriáknak prototipikus szerkezetük van.

A természetes és a mesterséges kategóriákból származó bizonyítékok

Számos kísérlet létezik, melyek alátámasztják a prototípuson alapuló feldolgozást. Az egyének eltérő módon ítélik meg a fogalmak körébe tartozó dolgok tipikusságát. Ezek érvényessége általános.
Egy fogalom legtipikusabb tagjai a fogalomalkotás legkülönbözőbb aspektusaiban játszanak szerepet.
Egy tipikus elemről gyorsabban hoznak döntést.
A tipikus tagokat említik meg először.
A gyermekek elsőként rendszerint egy fogalom legtipikusabb tagjait tanulják meg.

Az absztrakció szintjei a prototípuselméletben

Rosch: a konceptuális hierarchiáknak meghatározott hármas szerveződésük van:
Az emberek a hierarchiák segítségével mentálisan reprezentálják a fogalmak osztályba sorolását, azaz egy kategória bennfoglalását egy másikba (pl. a szék a bútor kategóriájába) Az emberi fogalmi hierarchiáknak három szintjük van:
– Fölérendelt szint: pl. növény, bútor. Nagyon általános elnevezések vannak.
– Alapszint: pl. fa, szék. Ez az a szint, melyen a fogalmak a legnagyobb mértékben megkülönböztető tulajdonságokkal rendelkeznek. Ez a szint a leggazdaságosabb. Egy fogalom tulajdonságai nem azonosak ugyanazon szint más  kategóriáinak tulajdonságaival.
Az alapszinten a kategóriák döntőek a legtöbb kognitív tevékenység számára. Az alapszint helyzete egyéni és kulturális különbségek függvényében változhat.
– Alárendelt szint: pl. tölgyfa, fenyő, karosszék, franciaágy. A tárgyak specifikus típusait soroljuk fel.
Rendszerint a tárgyakkal az alapszinten van dolgunk. (pl. van-e elég szék, hány forint egy asztal,)
Az alapszint kategóriáit az információtartalom és a gazdaságosság közötti egyensúly jellemzi. Olyan speciális tulajdonságokkal is rendelkeznek, melyek nincsenek meg a másik két szinten. Ezen a szinten nevezik meg a felnőttek spontán módon a tárgyak nevét.

A prototípus – felfogás értékelése

Három fő kritikát lehet megfogalmazni:
Nem minden fogalomnak van prototipikus jellemzője. Pl. az absztrakt fogalmaknak: szabály, hiedelem, ösztön = ezek a fogalmak végtelen rugalmasak a fogalomkörhöz tartozást illetően, lehetetlen a teljes csoportjukat meghatározni.

Az emberek nem egységes tudással rendelkeznek a fogalmakról. Ismerik a fogalmak közötti viszonyt is (pl. Galapagos szigetek – meglát egy kék madarat – azt mondják ez egy varrum – meglát egy kövér embert – azt mondják a „klaatu” törzshöz tartozik. Másnap egyedül jár arra – meglát egy kék, a másikhoz hasonló madarat – úgy véli ez is varrum – meglát egy kövér embert – nem következtet arra, hogy csak azért mert ő is kövér, a „klaatu” törzs tagja lenne. Tehát bizonyos tulajdonságok nagyobb valószínűséggel térnek el mint mások.
Nem magyarázza meg az elmélet, hogy a kategóriák miért alkotnak koherens csoportokat. (Ezért bizonyos hasonlósági mechanizmusok felelősek, vagyis a dolgok kategóriákat alkotnak, mert mindegyik rendelkezik valamilyen közös tulajdonsággal.)

3 thoughts on “A prototípuselmélet”

  1. Fogalmi tudásunk és annak kategóriákba rendezése
    Egy adott fogalmat bizonyos szemantikai jellemzők kombinációja határoz meg. Ebben a tekintetben két megközelítés állítható szembe: klasszikus elmélet és prototípus elmélet:
    Klasszikus elmélet
    Egy elem akkor és csak akkor tekinthető egy fogalom példájának, ha minden szükséges jellemző megtalálható benne. (pl. négyzet fogalma: 1. zárt forma, 2. négy oldala van, 3. az oldalak egyenlők, 4. a szögek egyenlők) A természetes kategóriáknál már nem lehet ennyire élesen elkülöníteni ezeket, a jellemzőket, hiszen vannak csigák melyeknek házuk van, másoknak nincs – mégis mindegyik ugyanúgy csigának tekinthető, mert igazak rájuk azok a feltételezések, hogy nyálkás a bőrük, zsigerzacskójuk van, puhatestűek…
    Prototípus-elmélet
    Wittgenstein a klasszikus elmélet szigorúan meghatározott jellemzői helyett a „családi hasonlóság elvét” javasolta, mert nincsenek a természetes kategóriákban olyan jellegzetes vonások, amelyek a család minden tagjára egyformán igazak lennének. Azaz a prototipikus tagoknak több közös vonásuk van, de nem teljesen egyformák, sőt, igazából kevés az olyan tulajdonság, amely a kategóriákba tartozó dolgok mindegyikére jellemző lenne. A prototípus-elmélet megengedi a tágabb értelemben vett természetes kategóriák alkalmazását. (A zöldség például atipikus zöldség, mert nem hosszúkás, zöld…, mint például általában a zöldségek.)
    A fogalomhoz tartozó tulajdonságok két csoportja:
    1.A prototípust alkotó tulajdonságok. A prototípus a fogalom legjobb példánya. A madár fogalom prototípusába pl.beletartozik, hogy tud repülni és csiripel. A prototipikus tulajdonságok nem igazak a fogalom minden egyes esetére, pl. a pingvin is madár, mégsem tud repülni.
    2.A fogalom magja. Ide a tagság szempontjából kritkus tulajdonságok tartoznak, azaz a maghoz tartozó tulajdonságok a fogalom minden esetére igazak. Pl. az agglegény fogalom magjába az tartozik, hogy felnőtt, nőtlen és férfi
    Fontos különbség, hogy a prototípust alkotó tulajdonságok kiugró jellegűek, ám nem határozzák meg egyértelműen a fogalmat.
    Körülírt fogalmak: egy körülírt fogalomba való tartozás megítélése annak meghatározását jelenti, hogy az adott eset rendelkezik-e a fogalom magtulajdonságaival. Pl. agglegény
    Életlen fogalmak: az életlen fogalomba tartozás meghatározásához sokszor a fogalom prototípusához való hasonlatosságot kell megítélni. Magtulajdonságok, ha léteznek is, nem vizsgálhatóak a mindennapi életben. Pl. madár: nem tudjuk vizsgálni, hogy genetikailag madár-e az eset, mellyel találkozunk. A természetre vonatkozó legtöbb fogalmunk életlen, kategorizációjuk a prototípusra támaszkodik.
    Rosch prototípus-elmélete: Életlen fogalmak esetén minél több prototipikus tulajdonsággal rendelkezik az eset, annál tipikusabbnak tartjuk. Pl. a rigót tipikusabb madárnak tartjuk, mint a struccot. Minél tipikusabb egy eset, annál könnyebben soroljuk a fogalom kategóriájába.
    Fogalmi hierarchiák: a fogalmakról ismerjük a tulajdonságaikat és az egymáshoz való viszonyukat. A fecske és a rigó pl. részhalmaza a madár fogalomnak, a madár pedig részhalmaza az állat fogalomnak. Így épül fel a hierarchia. A hierarchia minden pontjához tartoznak tulajdonságok. Az állat fogalomhoz pl. élőlény. A madárhoz pl. repül, szárnya van, stb. Ez azt jelenti, hogy egy fogalom tulajdonságait akkor ki is tudjuk következtetni, ha nem kapcsolódik közvetlenül a fogalomhoz. Pl. a rigóról ki tudjuk következtetni, hogy élőlény, mert a rigó részhalmaza a madárnak, amely pedig az állatnak. Kísérletek igazolták, hogy minál távolabb kell mennünk a hierarchiában ehhez az igazoláshoz, annál tovább tart.
    Minden hierarchiában van egy ún. alapvető szint. Az említett hierarchiában ez a madár szintje. Ezt az támasztja alá, hogy kísérletekben az emberek a képen látott fecskére valószínűbebn mondták, hogy madár, mint azt, hogy állat vagy fecske. A világot először az alapszinten lévő fogalmakra osztjuk. Az alapszinten szerepel a legtöbb megkülönböztető értékű tulajdonság. Megkülönböztető tulajdonság, amely nem érvényes a hierarchiában felette elhelyezkedő fogalomra.
    A fogalmak prototípusának és magjának elsajátítása
    Az explicit oktatás többnyire a fogalmi mag kialakításakor érvényesül. A prototípus kialakításában az egyéni tapasztalás a döntő. A gyereknek pl. elmagyarázzák, hogy a tolvaj az, aki elvesz vmit mástól úgy, hogy nem szándékozik visszaadni (ez a mag). A gyerek tapasztalatai alapján a tolvajokat rosszul öltözött, veszélyes embereknek tartja (ez a prototípus).A gyerek 10 éves kora körül vált csak át a prototípuról a magra, mint a fogalmi döntések végső kritériumára.
    Forrás: Atkinson, Bernáth-Révész

Leave a Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.