A tanulás formái: klasszikus kondicionálás

Inspirálódj, tanulj, de ne másolj! Azt a visszajelzést kaptam, hogy a kidolgozott pszichológia tételek blog tartalmát a tanárok különös figyelemmel követik mikor a plagizálást ellenőrzik.

Általános pszichológia, 20. tétel, pszichológia távoktatás

Volf Brigitta jegyzete alapján

Ivan Pavlov orosz fiziológus az 1900-as évek elején véletlenül fedezte fel ezt a tanulási formát, miközben az emésztőrendszernek hatását és az emésztőrendszer működését vizsgálta kutyáknál. Nobel-díjat viszont nem a klasszikus kondicionálás felfedezéséért kapott, hanem az emésztés megértéséért.

Műtétileg szétválasztotta a kísérleti kutyák gyomrát és nyelőcsövét, így a szájba tett táplálék soha nem jutott ténylegesen a gyomorba, de közvetlenül tudott táplálékot juttatni a gyomorba anélkül, hogy áthaladt volna a nyelőcsövön. Megfigyelte, hogy ha nem is tett táplálékot a kutya szájába, vagy gyomrába, az emésztőnedvek szekréciója így is beindult a táplálék puszta látványa is szekréciót eredményezett, ha előzőleg sorozatosan ő etette az állatot. Tehát rendelkezésre áll egy olyan inger, ami mindenféle előzetes tapasztalat vagy szándékosság nélkül automatikusan kiváltja a nyálazást. Ez a kutya szájába helyezett táplálék, ami feltétlen ingernek nevezünk. A feltétlen inger által kiváltott válasz, a nyálazás a feltétlen reakció. Pavlov rájött, hogy az állat a táplálékot asszociálta a kísérletvezető látványával. Ez egy feltételes inger, a nyálazást, ami nem természetes olyan feltétel mellett, hogy a hús nincs jelen, feltételes reakciónak nevezzük. Ha egy semleges ingert és egy feltétlen ingert többszörösen társítunk, létrejön a tanulás. A semleges inger az organizmus számára jelentéssel bíróvá válik, és ez aktiválja a feltétlen válaszhoz hasonló feltételes választ.

Azért nevezzük klasszikus kondicionálásnak, mert ez az elmélet a legelső kísérleti tanuláselméleti rendszer.

Pavlov a feltételes és a feltétlen inger-együttes bemutatását próbának nevezte el. A kísérletvezető látványát követnie kell a tápláléknak, hogy a két inger közötti kapcsolat megerősödjön. Tehát a próbák ideje alatt a semleges ingert követő feltétel nélküli inger alkalmazása a megerősítés. Ha a megerősítés sorozatosan elmarad, a feltételes válasz is kimarad, azaz gátlás alá kerül, amit kioltásnak nevezünk. A választ bármikor felújíthatjuk, ha a megerősítés újra jelen van.

Megfigyelhető, hogy a feltételes választ az eredetihez hasonló feltételes ingerek is aktiválják. Pl. az étel látványát csengőhanggal társítjuk, az eredeti hangtól néhány frekvenciában eltérő hangok is kiválthatják a választ, ilyenkor a válasz generalizációjáról beszélünk. Ezzel ellentétes folyamat a diszkrimináció – az alany képes különbséget tenni egymáshoz hasonló feltételes ingerek között, hogyha csupán az egyiket erősítjük meg ezek közül. Pl. az egyik kísérletében feltételes ingerként egy kör illetve egy ellipszis képét használta. A kör látványát táplálékkal erősítette, az ellipszist viszont áramütéssel társította. Néhány ismétlés után a kutyák képesek voltak megkülönböztetni a kört az ellipszistől.

A feltételes és a feltétel nélküli idői viszonyai változóak lehetnek:

– szimultán – a feltételes és feltétlen inger egyidőben

– késleltetett – először adjuk a feltételes ingert és ezt a feltétlen ingerig tart

– nyom – először a feltételes inger, de ez még a feltétlen inger előtt megszűnik

– visszafele – a feltételes ingert a feltétlen inger után adjuk

– idői – a feltételes inger maga az idő, azaz a feltétlen ingert szabályos időközönként adjuk

Pavlov azt hitte, hogy az asszociáció kialakulásához elegendő a két esemény időbeli egybeesése, vagy érintkezése, amit kontiguitásnak nevezett, ez azonban nem ilyen egyszerű. Jó néhány évtizeddel később a kutatók rájöttek, hogy az időbeli egybeesésnél fontosabb, hogy az egyik esemény bekövetkeztéből mennyire megbízhatóan lehet következtetni a másik esemény bekövetkeztére.

Rescolta bebizonyította, hogy a kapcsolat megszilárdulása annak a függvénye, hogy a feltételes inger mennyi információt szolgáltat a feltétlen inger bekövetkeztére. A bejósolhatóság fontosságát bizonyítja Komin blokkolási kísérlete is – két csoport patkányon végezte el. Mindkét csoport esetében fény és hanginger szimultán bekapcsolásával kellemetlen áramütést mértek az állatokra. Azután csak a hangjelzést szólaltatták meg. Ezután azt tapasztalták, hogy a kísérleti csoportban nincs hatása, nem vált ki menekülést, míg a kontroll csoportban igen. Magyarázat: a kísérleti csoport állatai korábban részt vettek már egy olyan kísérletben, ahol fényjelzéssel asszociálták az áramütést, tehát számukra a fény volt a bejósló értékű  jelzés, a hang nem. A hang csupán a redundáns információ. A kontroll csoport pedig mindkét ingert jó előrejelzőként kezelte, mivel számukra nem volt előző tanulás.

Garcia és Koelling szintén kimutatta, hogy a belső stresszt könnyebben asszociáljuk ízingerekhez, mint fény vagy hangingerekhez. Az ingerek minőségi relációi befolyásolják a tanulást. Pl. ha a patkányok azt tapasztalták, hogy egy bizonyos táplálék rosszullétet okoz, akkor hajlamosak voltak csak az íz információt figyelembe venni, s eltekintettek a szimultán fény és hangjelzésektől.

A kontiguitás tehát nem elegendő feltétel a tanulás létrejöttéhez, inkább beszélhetünk az ingerek kontingeciájáról, ami az asszociációért felelős tanulási mechanizmus hátterében áll.

A bejósolhatóságnak fontos szerepe van a tartós érzelmi állapotok, főleg a szorongás kialakulásában. Kellemetlenséget, fájdalmat okozó ingerek esetén jobb ha kapunk egy megbízható jelzést, hogy fog fájni. Így rövid, korlátozott időre jelenik meg az érzelmi reakció. Az utóbbi esetben azaz ha kiszámíthatatlan egy kezelés során a fájdalom akkor könnyebben állandósul a szorongás.

Tehát a klasszikus kondicionálás egy alapvető tanulási folyamat, de tapasztalatainkat nem egyetlen módon gyarapítjuk, csupán egy a sokféle lehetséges tanulási folyamat között. Tudományfilozófiai jelentősége ma is sok adatot szolgáltat a kognitív pszichológiának vagy az idegtudományoknak, a konnekcionista elméletekben visszacseng az asszociacionizmus klasszikus elmélete.

A konnekcionizmus szerint: az elme bonyolult hálózatában a tudást szintén a kapcsolatok hordozzák. A viselkedésterápia területén is gyakorlati haszna van a pavlovi kondicionálásnak. Pl. szerfogyasztó magatartás, a drogokhoz való hozzászokás jelentőségeiről sokat mondhat a klasszikus kondicionálás elmélete is, hiszen ezek is magukba foglalnak kondicionálási folyamatokat.

Forrás: tanulmányi útmutató

Inspirálódj, tanulj, de ne másolj! Azt a visszajelzést kaptam, hogy a kidolgozott pszichológia tételek blog tartalmát a tanárok különös figyelemmel követik mikor a plagizálást ellenőrzik.

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük