Kognitív pszichológia, 3. tétel, pszichológia távoktatás
Kémeri Nagy Edit által kidolgozva
3.Tétel A tudás szerveződése
2 dimenzió mentén jellemezhetjük:
Vizsgálható:
- 1). reprezentációs formája (analóg vagy propozicionális)
- 2). Hogyan szerveződik
- A tudást kutató tudósok egy része: a fogalmak szerkezetét vizsgálják,
- Mások: a fogalmak komplex szerveződésével foglalkoznak (a sémák szerkezetével).
- Tulving: különbséget tett az epizodikus és a szemantikus emlékezet között. Segítségével megkülönböztethetjük a tudás egyes típusait. Ez a megkülönböztetés heurisztikusan hasznos.
Deklaratív tudás: amit kimondhatunk, megfogalmazhatunk
Procedurális tudás: hogyan teszünk meg dolgokat, amit gyakran nehéz szavakban kifejezni.
A fogalmak hagyományos elméletei
A fogalmak funkciója: a kognitív gazdagságot segítik elő (Collins és Quillian,1969).
A meghatározó tulajdonságok modellje (Gottlob Frege 1892/1980)- egy fogalmat meghatározó tulajdonságokkal ragadhatunk meg.
- A fogalom intenziója: olyan jellemzőkből áll, amelyek meghat., hogy mi alapján tartozik valami a fogalom körébe.
- A fogalom extenziója: azoknak az entitásoknak az összessége, melyek a kategória tagjai. (a fogalom tartalma és terjedelme)
- Pl. agglegény = intenziója: meghatározó tulajd.(ff.i , nőtlen, felnőtt) extenziója= azon egyének összessége, akik agglegények.
- Úgy tekinti a fogalmakat, mint szükségszerű és együttesen elégséges tulajdonságok alapján meghatározható képződményeket.
Ez a felfogás azt prognosztizálja, hogy:
- Az ilyen tulajdonságokat meg lehet állapítani
- A kategóriához való tartozás nem fokozatokon múlik, hanem minden vagy semmi alapon történik.
- A fogalmi kategóriák között világos határok vannak.
- Egy alárendelt fogalom a felső kategóriák minden tulajdonságával rendelkezik.
Collins és Quillian (1969:1970) egy komputációs modellt alkotott, mely a felfogás sok központi elképzelését megvalósította.( a fogalmak hierarchikus reprezentációjára, vizsgálta a szemantikus memória szerkezetét, valamin hogyt a fogalmak és tulajdonságok, hogyan szerveződnek egymáshoz képest.)
Az elmélet előrejelzései megkérdőjelezhetők, vagy kimutatható, hogy természetes kategóriák esetében nem érvényesek. Ezért a kutatók olyan alternatívákat igyekeztek megfogalmazni, melyek jobban igazolják az empirikus bizonyítékokat.
Ameghatározó és jellemző jegyek elméletei: Az elméletekben megtartják a meghatározó jellemzőket, de hozzáteszik, hogy a fogalmak jellemzőjegyekkel rendelkeznek.
A jegyösszehasonlító elmélet (Rips és munkatársai, 1973; Smith és munkatársai,1974).
- A fogalmakat két tulajdonságtípus reprezentálja: meghatározó és jellemző tulajdonságok.
- A meghatározó tulajdonságok a fogalom lényegére mutatnak és megvannak a kategória minden tagjában.
- A jellemző tulajdonságok meghatározzák, hogy a kategória egy-egy tagját az emberek mennyire ítélik meg reprezentatívnak.
- A fogalmak verifikálása (pl. a kanári madár), két lépésben: először összevetik, mind a meghat. és jellemző tulajdonságokat. Végül, csak a meghatározó tulajdonságokat.
- A 2-ik lépést csak akkor teszik meg, ha az első nem vezet egyértelmű eredményhez.
Bár ez a módszer kiküszöböli Collins és Quillian elméletének hiányosságait, még maradtak problémák. Ez az elmélet, egy a meghatározó és jellemző tulajdonságokon alapuló felfogásnak.
Más változatokat is javasoltak és vannak bizonyítékok, melyek ezeket is támogatják.
Prototípuselmélet (vagy jellemző tulajdonság elméletek)
A nézet általános elképzelései:
- A fogalmaknak prototipikus szerkezetük van. A prototípus maga vagy tulajdonságok együttese, vagy a fogalom legjobb példája.(példái)
- Nincsenek korlátozó szükséges és elégséges tulajdonságok a kategóriák meghatározására; A fogalomhoz tartozás attól függ, hogy a tárgy milyen nem szükségszerű tulajdonságokkal rendelkezik, amelyeket tipikusabbaknak tekintünk,mint másokat.
- A fogalmak közötti határok elmosódottak. Nincs élesem meghatározva, hogy mi tagja a kategóriának vagy mi nem. (pl. a paradicsom átkerülhet a zöldség kategóriába).
- A fogalmakat tipikusságuk szerint állíthatjuk sorba. Tipikussági görbe= a fogalom példányainak eltérő tipikusságát jellemzi.
- A kategóriához való tartozást a tárgy tulajdonságainak a kategória prototípusához való hasonlóság határozza meg.
Az elméletek egy nagy csoportjára érvényes a prototípus felfogás, ezekbe, a fogalmak prototípusok mentén szerveződnek és tulajdonságok csoportjai jellemzik őket. Bizonyítékokat szolgáltat a tipikusság görbéjére, az elmosódott kategóriahatárokra, és az absztrakció, különböző szintjeire, természetes, és mesterséges kategóriák esetében.
A kategóriák szerveződésének 3 szintje van: 1. egy fölérendelt, 2. egy alap és 3. egy alárendelt szint.
Az alapszintet tekintik a leginformatívabb és leggazdaságosabb szintnek.
Az elmélet nem mond semmit azokról az ismeretekről, melyekkel az emberek a kategóriák közötti viszonyokkal rendelkeznek, és a kategóriák kohéziójáról sem ad magyarázatot.
A fogalmak, mint relációs sémák
A kategorizációval foglalkozó kutatások zöme a tárgyi fogalmakra összpontosított, s nem a relációs fogalmakra. Elméleti és empirikus kutatásokat folytattak. A relációs fogalmakkal kapcsolatban is.
- Sok elmélet azt veti fel, hogy a fogalmak közötti viszonyokat relációs primitívák formájában jellemezhetjük, melyek különböző tárgyakat vesznek fel argumentumként az esetgrammatikai keretnek megfelelően.
- Vizsgálták, hogy a relációk lebomlanak-e ilyen primitívákra a mondatok megértése során.
- Akárcsak a tárgyi fogalmakkal kapcsolatos kutatások esetében, a relációk meghatározó tulajdonságokon alapuló felfogását nem támasztják alá az, empirikus bizonyítékok ezek inkább a prototípus elméletét támogatják.
Sémák, keretek és forgatókönyvek
A fogalmakat vizsgáló kutatások alternatívájaként, vizsgálták, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz a fogalmak a sémák összetett struktúrájában.
- Sémák= a fogalmak strukturált csoportból állnak.→sztereotipikus helyzetekre vonatkozó általános tudást tartalmaznak.
- A sémákat annak a képességünknek a magyarázatára használták, hogy: következtetéseket tudunk megfogalmazni komplex helyzetekben, alapértelmezést tudunk adni a helyzetek nem említett aspektusairól, és prognózisokat tudunk felállítani a jövőre nézve.
- Keretek vagy forgatókönyvek = a sémafelfogásnak különböző variánsai.
- A forgatókönyv-elmélet, és az azt követő dinamikus memóriaelmélet az emberek mindennapi eseménysorozatokkal kapcsolatos ismereteit reprezentálják (pl. étteremben történő, étkezéssel kapcsolatos tudás.) Sok pszichológiai bizonyíték támasztja alá ezeknek az elméleteknek bizonyos elemeit.
A sémaelméletek hiányosságai:
- megszorítások hiánya
- sémaszerű, szerkezetek konkrét tartalmának nem megfelelő meghatározása.
- Nem elég rugalmas
Újabban felvetődött, hogy a konnekcionista modellek alkalmasak a séma alapú elképzelések igazi rugalmasságának megragadására.
A konceptuális koherenciakutatás rá világított, hogy hatással van rá a fogalmak egymáshoz való viszonyáról alkotott elméleti tudásnak.
- A konceptuális kombinációval kapcsolatos kutatások bővítették az empirikus adatokat.
- A fogalmak instabilitásának kutatása, rámutatott a változatosságra mely az egyének és populációk esetében lép fel a fogalomalkotásban.
- A kognitív neuropszichológiai vizsgálatok segítik a fogalomalkotás jobb megértését.
Évszázadokon keresztül, az egyszerű meghatározó tulajdonságokon alapuló modell volt a fogalomalkotás uralkodó felfogása a nyugat-európai gondolkodásban.
Nem lehet egyértelműen kimondani, hogy az egyszerű meghatározó tulajdonságokon alapuló modell, vagy pedig a prototípus-megközelítés a helyes.
További kutatások szükségesek, és valószínű, hogy a két kutatási hagyomány összekapcsolása fog majd magyarázatot adni, a kategóriák, hierarchiák és sematikus szerveződések kérdéseire.