Szociálpszichológia, 29. tétel, pszichológia távoktatás
Kémeri Nagy Edit által kidolgozva
29.Tétel Az attitűdök mérése, gyakori módszerek és eszközök
Az attitűd közvetlenül nem mérhető, csak indikátorokon keresztül. A mérések legtöbb módszere azon a feltevésen alapszik, hogy az attitűdök mérhetők a személyeknek az attitűdtárgyakról alkotott véleményeivel, vagy hiedelmeivel (pl. Thurstone, 1931; Likert,1932)
- Majdnem minden módszer az attitűdök egydimenziós elgondolásán alapul.
- Közvetlen mérési módszerek: a személytől közvetlenül kérdezik meg attitűdjeit, véleményeit, önleírásokat kell adniuk. Az attitűdmérés klasszikus megközelítései ezeket a technikákhoz tartozik.
- Közvetett (indirekt) mérési módszerek: úgy próbálják mérni, hogy az attitűddel rendelkező személy ne legyen tudatában az attitűd mérésének. Előnye, hogy kevésbé veszélyeztetik a társas kívánatosság vagy az énbemutatás motívumai.
Likert-skála: 1932-ben fejlesztette ki. A Thurstone skálával szemben, az előnye, hogy egyszerű és nem költséges.
- 1. lépés: kb.100releváns item összegyűjtése.(a mérendő attitűdtárgy szempontjából releváns). A kutató dönti el, hogy adott item az attitűdtárgy vonatkozásában (+) vagy (-), esetleg semleges attitűdöt tükröz, és kiküszöböli-e? vagy sem. Nincs szükség nagyszámú megítélő segítségekre, mint a Thurstone skálánál.
- 2. lépés: a minta tagjait arra kérik, hogy az itemeket, helyezzék el egy 5 fokozatból álló skálán.. A kutatók így minden itemre egy +2 (az attitűdtárgy iránt kedvező) és -2 (az attitűdtárgy iránt kedvezőtlen) közti pontszámot kapnak.
- 3. lépés: A pontszámok összesítésével kiszámítanak egy előzetes attitűdpontszámot, annak érdekében, hogy minden item csak a kérdéses attitűdöt mérje. Elvégeznek egy item analízist. (minden itemre kiszámítják, hogy az miként korrelál az itemekből adódó, öszpontszámmal). Mivel csak azok az itemek jelzésértékűek a mögöttes attitűd szempontjából, melyek magasan korrelálnak az attitűdpontszámmal. Minden itemet mely nem teljesíti ezt a követelményt, kihagynak a végső skálából. A végső skála, már teljesíti Likert belső konzisztenciára vonatkozó követelményét (minden egyes item nagymértékben korreláljon az összegzett pontszámmal).
Probléma:
- az egyenlő intervallumok skálájának követelményeit nem pontosan elégítik ki (Petty és Cacioppo,1981; Stroebe,198o).
- a közepes attitűdpontszámok esetében adódik, mert az ilyen pontszámok következhetnek abból, hogy a válaszolók minden itemre közepes választ adnak, mint a nagymértékben inkonzisztens válaszmintákból.
Az egy itemből álló becslő skála:
- kutatók megfogalmaznak 1 kérdést, melyről azt gondolják, hogy lehetővé teszi az attitűd közvetlen felbecsülését.
- A kérdéshez egy több fokozatból álló skálát kapcsolnak: pl. „mennyire elégedett az életével?” A nagyon elégedett = 7től, az egyáltalán nem elégedett=1 ig.
- A reprezentatív közvélemény kutatásban elégséges, ott használják.
Thurston skála, az egyenlőnek látszó intervallumok skálája: az attitűdök kvantitatív mérését teszi lehetővé.
- 1 lépés: Az item sorozat elkészítése. 100 megállapítás (vélemény) összegyűjtése ( ami rövid, egyértelmű és releváns az attitűdtárgy szempontjából). Tartalmaznia kell a szélsőségesen negatív nézetektől a szélsőségesen pozitív nézetekig az attitűdre vonatkozóan. Ezek származhatnak a kutató intuíciójától, szakértőtől vagy irodalomból.
- 2. lépés: A megállapítások értékelése. Kb. 100 reprezentatív személy értékeli a sorozat minden itemét egy 11-es skálán. Ez a skála jelzi, hogy egy item az attitűdtárgy szempontjából mennyire kedvező (vagy kedvezőtlen). Az értékelők, minden véleményt egyenlő intervallumok alapján sorolnak be.
- 3. lépés: A skálaérték kiszámítása: A sorozat itemeinek tulajdonított kategória értékek számtani átlaga vagy mediánja adja az adott item skálaértékét.
- 4. lépés: itemkiválasztás: A skála végső kialakításához 20 vagy 30 item kiválasztásához, három kritériumot kell figyelembe venni.
- 1). az itemeknek le kell fedni az attitűd-kontinuum egészét és egymástól egyenlő távolságra kell lenniük.
- 2). a többértelműség kritériuma szerint minden olyan itemet ki kell zárni, melyre nézve az előzetes értékelést végző személyek értékelése nagymértékben változó.
- 3). az irrelevancia kritériumának megfelelően, minden olyan itemet ki kell zárni, mely nem differenciál azon személyek között, akik pozitívabb illetve kevésbé pozitívabb attitűdökkel rendelkeznek, mert a kérdéses attitűdtárgy szempontjából irrelevánsak.
A végső skálában random módon jelennek meg az egymástól eltérő skálaértékű itemek. A személyek megjelölik a megállapításokat, amelyekkel egyet értenek. A nyert attitűdpontszám, az elfogadott állítások skálaértékének átlaga.
Jelenleg ritkán használják. Okai: az emberek nem képesek saját véleményüktől független értékelésre, nagyon időigényes és drága. Stroebe: csak a rank-order skálák jellemzőivel rendelkezik.(kétségbe vonja, hogy valóban intervallum-skála).
Szemantikus differenciál: (Osgood,Suci és Tannenbaum (1957) fejlesztette ki, hogy . egyetlen skálán lehessen mérni az attitűdöket.
- Faktoranalízissel 3 olyan alapvető dimenziót azonosítottak be, melyekkel a fogalmak leírhatók: értékelés; erő; aktivitás faktorokként értelmezték.
- Feltételezték, hogy az értékelés-faktoron nagy súlyt mutató (a faktorral magas korrelációt) melléknévpárok alkalmasak a személy kérdéses objektum iránt tanusított attitűdjének leírására.
- A szemantikus diff.-al nyert attitűdpontszámok parametrikus skálák (a skálaértékek közt egyenlő távolságok vannak.
- Reliabilitása (megbízhatósága) Robinson és Shaver (1969): hasonló a Thurston és Likert-skálákéhoz.
- Könnyen alkalmazható különböző attitűdtárgyakra, de univerzális alkalmazhatósága, nem biztos.
Fiziológiai mérések: az érzelmi reakciók, fizikai reakciókkal járnak együtt (galvános bőrreakció, pulzusszám változás, a pupillák kitágulása stb.).
Az attitűdök objektív indikátora: a galvános bőrreakció (GBR).
- A bőr elektromos ellenállását méri, ami az emberek érzelmi állapotával együtt változik. Ebből felbecsülhető az egyén attitűdtárgyra irányuló reakciója.
- Az emocionális válaszok intenzitását mérik, irányát nem.
- Az attitűd minőségét (+;-) voltát méri az (EMG). Bizonyos arcizmok jobban, mások kevésbé aktiválódnak a +, mint a – érzelmi állapotok esetén. Schwarz és munkatársai (1976)
- Petty és Cacioppo (1981) le lehet olvasni, az EMG-ről, hogy a személyek az attitűdjükkel megegyező, vagy azzal ellentétes közlésre figyeltek-e.
A fiziológiai attitűdméréseket nem gyakran használják a gyakorlatban, mert nem érzékenyek az attitüdinális válasz minőségére, és mert technikai eszközök használatát feltételezik.
A viselkedés megfigyelése és a nem reaktív mérési eljárások: az attitűd mérési eljárásait a nyílt megfigyelhető viselkedésmintákból eredeztetik.
- Amikor a viselkedést megfigyelik, a személyek tudnak róla.
- A nem reaktív mérések során a személyek nem tdnak a megfigyelésükről, vagy bizonyos viselkedésmintáikat elemzik. (Pety és Cacioppo, 1981).
- Marlowe, Frager és Nutall (1965) kísérleti személyei „színesek” iránti attitűdjeire abból következtetett, hogy mennyire készek színes diákoknak megmutatni az egyetem létesítményeit.
- Campbell, Kruskal és Walace (1966) ugyanezekről az attitűdökről az iskolai órák ülésrendje alapján vont le következtetéseket. A távolság megfigyeléséből, ahogy a fehér és fekete diákok egymáshoz képest helyet foglaltak.
- Milgram, Mann és Harter (1965) elveszett levél technikája. Felbélyegzett és olyan szervezeteknek címzett leveleket hagytak el, melyeknek ideológiája nevükből nyilvánvaló volt. (Kommunista Diákok Szervezete, UNICEF). A szervezetek népszerűségéről egy- egy városrészen belül pedig onnan következtettek, hogy a levelek milyen gyakorisággal érkeztek meg a szervezetekhez (a kutatók által bérelt postafiókba).
- Jones és Sigall, (1971) hamis szonda módszere: ezzel olyan attitűdök is feltárhatók, melyet egyébként az emberek nem vallanának be. A kísérleti személyeket elektromos vezetékekkel egy készülékhez kapcsolják (hazugságdetektor). Az attitűdkérdéseket akkor teszik fel, miután meggyőzték a kísérleti személyeket, hogy a készülék képes a valódi attitűdök jelzésére. A módszer drága, ezért nem használják gyakran.
A nem reaktív módszerek előnyei és problémái:
- Minél kevésbé beavatkozó egy mérési eljárás az önleírásos módszerekhez képest, annál kevésbé kockáztatja a tudatos torzítás lehetőségét
- Nehéz meghatározni, hogy mit is jelentenek az objektív indikátorok egy vélemlny (attitűd) vonatkozásában.
- Kétséges, hogy a viselkedéses indikátorok jellemezhetik-e az attitűdöket, illetve, hogy az attitűdöket kizárólag csak az attitűdtárgyra irányuló önleírásos értékelő válaszokkal kell és lehet-e mérni.