Az attitűdök mérése, gyakori módszerek és eszközök

Szociálpszichológia, 29. tétel, pszichológia távoktatás

Kémeri Nagy Edit által kidolgozva

29.Tétel Az attitűdök mérése, gyakori módszerek és eszközök

Az attitűd közvetlenül nem mérhető, csak indikátorokon keresztül. A mérések legtöbb módszere azon a feltevésen alapszik, hogy az attitűdök mérhetők a személyeknek az attitűdtárgyakról alkotott véleményeivel, vagy hiedelmeivel (pl. Thurstone, 1931; Likert,1932)

  • Majdnem minden módszer az attitűdök egydimenziós elgondolásán alapul.
  • Közvetlen mérési módszerek: a személytől közvetlenül kérdezik meg attitűdjeit, véleményeit, önleírásokat kell adniuk. Az attitűdmérés klasszikus megközelítései ezeket a technikákhoz tartozik.
  • Közvetett (indirekt) mérési módszerek: úgy próbálják mérni, hogy az attitűddel rendelkező személy ne legyen tudatában az attitűd mérésének. Előnye, hogy kevésbé veszélyeztetik a társas kívánatosság vagy az énbemutatás motívumai.

Likert-skála: 1932-ben fejlesztette ki. A Thurstone skálával szemben, az előnye, hogy egyszerű és nem költséges.

  • 1. lépés: kb.100releváns item összegyűjtése.(a mérendő attitűdtárgy szempontjából releváns). A kutató dönti el, hogy adott item az attitűdtárgy vonatkozásában (+) vagy (-), esetleg semleges attitűdöt tükröz, és kiküszöböli-e? vagy sem. Nincs szükség nagyszámú megítélő segítségekre, mint a Thurstone skálánál.
  • 2. lépés: a minta tagjait arra kérik, hogy az itemeket, helyezzék el egy 5 fokozatból álló skálán.. A kutatók így minden itemre egy +2 (az attitűdtárgy iránt kedvező) és -2 (az attitűdtárgy iránt kedvezőtlen) közti pontszámot kapnak.
  • 3. lépés: A pontszámok összesítésével kiszámítanak egy előzetes attitűdpontszámot, annak érdekében, hogy minden item csak a kérdéses attitűdöt mérje. Elvégeznek egy item analízist. (minden itemre kiszámítják, hogy az miként korrelál az itemekből adódó, öszpontszámmal). Mivel csak azok az itemek jelzésértékűek a mögöttes attitűd szempontjából, melyek magasan korrelálnak az attitűdpontszámmal. Minden itemet mely nem teljesíti ezt a követelményt, kihagynak a végső skálából. A végső skála, már teljesíti Likert belső konzisztenciára vonatkozó követelményét (minden egyes item nagymértékben korreláljon az összegzett pontszámmal).

Probléma:

  • az egyenlő intervallumok skálájának követelményeit nem pontosan elégítik ki (Petty és Cacioppo,1981; Stroebe,198o).
  • a közepes attitűdpontszámok esetében adódik, mert az ilyen pontszámok következhetnek abból, hogy a válaszolók minden itemre közepes választ adnak, mint a nagymértékben inkonzisztens válaszmintákból.

Az egy itemből álló becslő skála:

  • kutatók megfogalmaznak 1 kérdést, melyről azt gondolják, hogy lehetővé teszi az attitűd közvetlen felbecsülését.
  • A kérdéshez egy több fokozatból álló skálát kapcsolnak: pl. „mennyire elégedett az életével?” A nagyon elégedett = 7től, az egyáltalán nem elégedett=1 ig.
  • A reprezentatív közvélemény kutatásban elégséges, ott használják.

Thurston skála, az egyenlőnek látszó intervallumok skálája: az attitűdök kvantitatív mérését teszi lehetővé.

  • 1 lépés: Az item sorozat elkészítése. 100 megállapítás (vélemény) összegyűjtése ( ami  rövid, egyértelmű és releváns az attitűdtárgy szempontjából). Tartalmaznia kell a szélsőségesen negatív nézetektől a szélsőségesen pozitív nézetekig az attitűdre vonatkozóan. Ezek származhatnak a kutató intuíciójától, szakértőtől vagy irodalomból.
  • 2. lépés: A megállapítások értékelése. Kb. 100 reprezentatív személy értékeli a sorozat minden itemét egy 11-es skálán. Ez a skála jelzi, hogy egy item az attitűdtárgy szempontjából mennyire kedvező (vagy kedvezőtlen). Az értékelők, minden véleményt egyenlő intervallumok alapján sorolnak be.
  • 3. lépés: A skálaérték kiszámítása: A sorozat itemeinek tulajdonított kategória értékek számtani átlaga vagy mediánja adja az adott item skálaértékét.
  • 4. lépés: itemkiválasztás: A skála végső kialakításához 20 vagy 30 item kiválasztásához, három kritériumot kell figyelembe venni.
  • 1). az itemeknek le kell fedni az attitűd-kontinuum egészét és egymástól egyenlő távolságra kell lenniük.
  • 2). a többértelműség kritériuma szerint minden olyan itemet ki kell zárni, melyre nézve az előzetes értékelést végző személyek értékelése nagymértékben változó.
  • 3). az irrelevancia kritériumának megfelelően, minden olyan itemet ki kell zárni, mely nem differenciál azon személyek között, akik pozitívabb illetve kevésbé pozitívabb attitűdökkel rendelkeznek, mert a kérdéses attitűdtárgy szempontjából irrelevánsak.

A végső skálában random módon jelennek meg az egymástól eltérő skálaértékű itemek. A személyek megjelölik a megállapításokat, amelyekkel egyet értenek. A nyert attitűdpontszám, az elfogadott állítások skálaértékének átlaga.

Jelenleg ritkán használják. Okai: az emberek nem képesek saját véleményüktől független értékelésre, nagyon időigényes és drága. Stroebe: csak a rank-order skálák jellemzőivel rendelkezik.(kétségbe vonja, hogy valóban intervallum-skála).

Szemantikus differenciál: (Osgood,Suci és Tannenbaum (1957) fejlesztette ki, hogy . egyetlen skálán lehessen mérni az attitűdöket.

  • Faktoranalízissel 3 olyan alapvető dimenziót azonosítottak be, melyekkel a fogalmak leírhatók: értékelés; erő; aktivitás faktorokként értelmezték.
  • Feltételezték, hogy az értékelés-faktoron nagy súlyt mutató (a faktorral magas korrelációt) melléknévpárok alkalmasak a személy kérdéses objektum iránt tanusított attitűdjének leírására.
  • A szemantikus diff.-al nyert attitűdpontszámok parametrikus skálák (a skálaértékek közt egyenlő távolságok vannak.
  • Reliabilitása (megbízhatósága) Robinson és Shaver (1969): hasonló a Thurston és Likert-skálákéhoz.
  • Könnyen alkalmazható különböző attitűdtárgyakra, de univerzális alkalmazhatósága, nem biztos.

Fiziológiai mérések: az érzelmi reakciók, fizikai reakciókkal járnak együtt (galvános bőrreakció, pulzusszám változás, a pupillák kitágulása stb.).

Az attitűdök objektív indikátora: a galvános bőrreakció (GBR).

  • A bőr elektromos ellenállását méri, ami az emberek érzelmi állapotával együtt változik. Ebből felbecsülhető az egyén attitűdtárgyra irányuló reakciója.
  • Az emocionális válaszok intenzitását mérik, irányát nem.
  • Az attitűd minőségét (+;-) voltát méri az (EMG). Bizonyos arcizmok jobban, mások kevésbé aktiválódnak a +, mint a – érzelmi állapotok esetén. Schwarz és munkatársai (1976)
  • Petty és Cacioppo (1981) le lehet olvasni, az EMG-ről, hogy a személyek az attitűdjükkel megegyező, vagy azzal ellentétes közlésre figyeltek-e.

A fiziológiai attitűdméréseket nem gyakran használják a gyakorlatban, mert nem érzékenyek az attitüdinális válasz minőségére, és mert technikai eszközök használatát feltételezik.

A viselkedés megfigyelése és a nem reaktív mérési eljárások: az attitűd mérési eljárásait a nyílt megfigyelhető viselkedésmintákból eredeztetik.

  • Amikor a viselkedést megfigyelik, a személyek tudnak róla.
  • A nem reaktív mérések során a személyek nem tdnak a megfigyelésükről, vagy bizonyos viselkedésmintáikat elemzik. (Pety és Cacioppo, 1981).
  • Marlowe, Frager és Nutall (1965) kísérleti személyei „színesek” iránti attitűdjeire abból következtetett, hogy mennyire készek színes diákoknak megmutatni az egyetem létesítményeit.
  • Campbell, Kruskal és Walace (1966) ugyanezekről az attitűdökről az iskolai órák ülésrendje alapján vont le következtetéseket. A távolság megfigyeléséből, ahogy a fehér és fekete diákok egymáshoz képest helyet foglaltak.
  • Milgram, Mann és Harter (1965) elveszett levél technikája. Felbélyegzett és olyan szervezeteknek címzett leveleket hagytak el, melyeknek ideológiája nevükből nyilvánvaló volt. (Kommunista Diákok Szervezete, UNICEF). A szervezetek népszerűségéről egy- egy városrészen belül pedig onnan következtettek, hogy a levelek milyen gyakorisággal érkeztek meg a szervezetekhez (a kutatók által bérelt postafiókba).
  • Jones és Sigall, (1971) hamis szonda módszere: ezzel olyan attitűdök is feltárhatók, melyet egyébként az emberek nem vallanának be. A kísérleti személyeket elektromos vezetékekkel egy készülékhez kapcsolják (hazugságdetektor). Az attitűdkérdéseket akkor teszik fel, miután meggyőzték a kísérleti személyeket, hogy a készülék képes a valódi attitűdök jelzésére. A módszer drága, ezért nem használják gyakran.

A nem reaktív módszerek előnyei és problémái:

  • Minél kevésbé beavatkozó egy mérési eljárás az önleírásos módszerekhez képest, annál kevésbé kockáztatja a tudatos torzítás lehetőségét
  • Nehéz meghatározni, hogy mit is jelentenek az objektív indikátorok egy vélemlny (attitűd) vonatkozásában.
  • Kétséges, hogy a viselkedéses indikátorok jellemezhetik-e az attitűdöket, illetve, hogy az attitűdöket kizárólag csak az attitűdtárgyra irányuló önleírásos értékelő válaszokkal kell és lehet-e mérni.

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük