Szociálpszichológia, 23. tétel, pszichológia távoktatás
Koponyás Rita által kidolgozva
23. Az attribúció kiváltását meghatározó folyamatok, attribúciós modellek
Váratlan eredmények szerepe, kiváltó okok ismerete, előzetes várakozások megdöntése, cél el nem érése, várt interakciók hatása, észlelési folyamatok, kognitív folyamatok, folyamatmodellek (Hewstone, 6. Fejezet megfelelő alfejezetei)
Langer 1978-as elmélete alapján az emberek többnyire nem keresnek tudatosan magyarázatokat és nem is figyelik aktívan az új információk felbukkanását. Ez abban az esetben igaz leginkább, amikor jól ismert tevékenységeket végeznek. Ahhoz, hogy egy eseménynek, személy cselekedetének okot tulajdonítsunk, több tényezőre van szükség. Először is észlelnünk kell a megfigyelt ingereseményeket, utána kódolnunk és értelmeznünk kell ezt az észleletet.
a., észlelési folyamatok
Az ember információfeldolgozási kapacitása korlátozott. Nem tudjuk feldolgozni az összes ingert, mely eléri érzékszerveinket. Általában nem maga az ingernek a tulajdonsága az, amely meghatározza az észlelést, hanem az a kontextushoz való viszonya teremti meg a kiemelkedést. Másodszor, az inger megragadhatja a figyelmünket azért is, mert váratlan. Harmadsorban pedig azokra az ingerekre figyelünk oda, melyek különösen fontosak az aktuális céljaink szempontjából.
b., kognitív folyamatok
Kognitív folyamatnak nevezzük, ahogy egy külső inger átalakul belső reprezentációvá. A kódolást azáltal érjük el, hogy az új ingert összefüggésbe hozzuk azzal, amit már tudunk. Tudásunk kategoriális alapon szerveződik, egy ingeresemény sorsa attól függ, hogy az észlelés pillanatában történetesen mely kategóriák hozzáférhetőek, különösen, ha az inger kétértelmű, és különböző értelmezéseket is megenged. Gyakran használt kategóriák nagyobb valószínűséggel hozzáférhetők, mint a ritkán használtak.
Az attribúció kiváltását meghatározó okok:
a., váratlan események: a „normál” forgatókönyvtől eltérő események (Weiner)
b., cél el nem érése: nem az elvárt eredménnyel zárul egy esemény (Weiner)
c., váratlan eredmények: sokkal nagyobb számban váltanak ki magyarázatpróbálkozást, mint a várt eredmények (Lau és Russel)
d., a várakozásnak van független hatása a spontán kauzális gondolkodásra (Kanazawa)
Mind a négy helyzet okozhat diszkrepanciát. A diszkrepancia magyarázatot igényel, ezért attribúciót vált ki.
Társas interakciók esetén a megszokott, elvárt folyamatok nem váltanak ki attribúciót.
A kommunikáció során létrejövő attribúciók okai:
1., mások ismeretére vonatkozó feltevések
2., az interakció résztvevői közötti viszony
3., a témával és a tevékenységgel kapcsolatos implikációk
4., interperszonális következmények
Folyamatmodellek
Smith és Miller három típusú attribúciót nevez meg:
1., kauzális (személyre, mint okra, vagy szituációra, mint okra vonatkozó) ítélet
2., a cselekvő személyiségvonásaira vonatkozó ítélet
3., a cselekvő szándékaira vonatkozó ítélet
Reakcióidő méréses módszerrel vizsgálták e három modellt. A vizsgálat eredménye, hogy a kauzális következtetések jelentősen hosszabb reakcióidővel jöttek létre, ami kognitív feldolgozást feltételez, míg szándékra vonatkozó és a cselekvő személyiségvonásaira vonatkozó ítélet szinte az észlelési idővel megegyező feldolgozással, automatikusan jön létre. Itt az ítéletet már a megértés fázisában meghozzuk, tehát egyszerűen egy személyiségvonásra következtetünk anélkül, hogy megpróbálnánk megérteni a magatartás kauzális alapját.
Gilber, Pelham és Krull három fázisú modellje:
az automatikusság elvére támaszkodik.
a., azonosítás: minden attribúciós folyamat szükséges előfeltétele. Fel kell fognunk, hogy mi történik mielőtt feltehetnénk a miért kérdést.
b., következtetés a diszpozícióra: viszonylag automatikus művelet, tudatos gondolkodás, vagy mérlegelés nélkül, csekély szellemi erőfeszítéssel elvégezhető.
c., kiigazítás a szituáció alapján: tudatos, figyelmet igénylő, hosszabb ideig tartó folyamat, kontextusba helyezi a cselekvést és az alapján korrigálja a diszpozíciós attribúciót.