Gyógypedagógia, 38. tétel, pszichológia távoktatás
Az autizmus fogalma
Tóth Judit jegyzete alapján
A nem beszélő, saját belső világukba zárkózott gyermekek: autisták.
Az autista problémájának lényege a szociális-kognitív és kommunikációs készségek fejlődésének zavara, amely a személyiség fejlődésének egészét áthatja és általában fogyatékos állapothoz vezet.
‘autisztikus spektrumzavarként’, ‘pervazív fejlődési zavarok’
Genetikusan erősen meghatározott, 100-ból kb. 5 válik önálló felnőtté, 25-30 jelentős fejlődést mutat, de támaszt, ellenőrzést igényel, a súlyosan fogyatékosak és ellátásra szorulnak.
Nem elmebetegség (pszichózis), hanem a fejlődészavar.
Igen súlyos fogyatékossághoz vezet,/ jelentős mértékű fejlődést lehet elérni /
Az autizmus diagnózisa: minőségi károsodás:
- a szociális interakciók ( nem igényli a testi kontaktust)
- a kommunikáció terén (echolália, v a beszéd hiánya),
- korlátolt tevékenység (sztereotíp mozgások, az állandósághoz való rögeszmés ragaszkodás),
„én” személyes névmás használata
70%-uk értelmi fogyatékos
egyetlen területen kiemelkedő teljesítményűek (zene, rajz ) „idiot savant”
a viselkedés jellegzetes tüneteivel leírható szindróma, különböző, agyi diszfunkciót okozó tényezők
Lorna Wing szerint:
- Izolált típus: kapcsolatot nem tűr, nincs szemkontaktus, nem beszél bizzarrériák, mechanikus sztereotípiák jellemzik, prognózisa a legrosszabb.
- Passzív típus: viszonylag jó értelmű,de passzív, bizarr viselkedés jellemzi, nem kezdeményező, de közeledést eltűr, jól fejleszthetők
- Bizarr típus: jó verbalitás és értelem, nem veszi figyelembe a partnert, közeledésük sztereotip jellegű,