Személyiségpszichológia, 29. tétel, pszichológia távoktatás
Kidolgozta Tóth Judit
Skinner az alapvető behaviorista elméletek értelmében azt vallotta, hogy „személyiség” nem több mint a viselkedések egyes fokozatai, szintjei.
Skinner a viselkedés általános törvényszerűségeinek feltárásával foglalkozik, nagyon kis érdeklődést mutatva az egyéni különbségek vizsgálatára. Szerinte a személyek közötti különbségek az inger-válasz kontextusában a különböző személyek azonos ingerre való eltérő reagálási módjával magyarázható.
SKINNER NÉZETE A VISELKEDÉSRŐL
A megerősítést tartja a viselkedés alapjának. Skinner két viselkedésformát különböztet meg: a válaszoló viselkedést és az operáns viselkedést.
1. A válaszoló viselkedés, kiköveteli a választ egy, a személy által már ismert, jellegzetes ingerre (reflextevékenység). Magasabb fokon a válaszoló viselkedés mozzanatai tanultak. Ez a tanulás feltételezés segítségével megy végbe (Pavlov).
2. Az operáns viselkedésa megerősítés függvénye, Skinner ezt a viselkedésformát tartja a legfontosabbnak. . A megerősítés fogja meghatározni továbbá a viselkedés termeszetét, intenzitását illetve gyakorisagát. Az operáns viselkedés a környezeten munkálkodik, megváltoztatva, átalakítva azt (feed-back). – Skinner láda –
A gyerek kezdetben sokoldalú, spontán viselkedéséből a szülők csak néhányat erősítenek meg. A gyerek növekedésével a megerősített viselkedések fennmaradnak, míg a meg nem erőstett viselkedések elhalványulnak, majd eltűnnek. A személyiség szót Skinner azokra a viselkedésmozzanatok összességére alkalmazta, melyeket a szülők vagy gondozók sokszor és hatékonyan erősítették meg. Különböző megerősítési sémákat dolgozott ki: (meghatározott időköz, meghatározott mérték, változó időköz, változóérték) ezek segítségével hatékonyan lehet ellenőrizni, módosítani és változtatni a viselkedést.
A viselkedés alakításának kulcsmeghatározója az egymásutáni approximáció: az összetett viselkedések az állandó, megkülönböztetett megerősítésű folyamatok eredményeképpen alakulnak ki.
A VISELKEDÉS ÖNKONTROLLJA
Az egyén képes ellenőrizni a viselkedését befolyásoló, meghatározó tényezőket.
Skinner több önkontroll technikát említ:
Telítettség:az emberek megszabadulhatnak egy rossz szokástól, sokkal többször „gyakorolva” azt, mint ahogyan szokták. Telítődve ez a szokás utálatát eredményezheti.
Ellenkező (averzív) ingerlés: az emberek úgy is megszabadulhatnak káros szokásaiktól, hogy ezt elmesélik barátaiknak, akik bírálatban részesítik. A későbbiekben a személy a kritikák elkerülése érdekében lemondhat rossz szokásáról.
Önmegerősítés:a külső változók hatásának ellenőrzése, jutalmazás illetve büntetés által. Skinner szerint az önjutalmazás sokkal hatékonyabb, mint az önbüntetés mert „közli” pontosan, hogy mit kell tenni. Skinner szerint az önkontrollt is a külső változok hatásának ellenőrzésével érhetjük el és a belső tényezőknek, folyamatoknak erre nincs semmi hátasa.
Sokkal hatékonyabb az óhajtott viselkedést jutalmazni, amikor ez a kivánt irányba hat. ( a negatív megerősítés nem azonos a büntetéssel )
SKINNER NÉZETE AZ EMBERI TERMÉSZETRŐL
Elismeri az öröklött tényezők jelenlétet, de sokkal inkább hangsúlyozza a környezeti feltételek szerepet. Szerinte az ember a tanulás eredménye, produktuma.
SZEMÉLYISÉGFELMÉRÉS SKINNER ELMÉLETÉBEN
Skinner a viselkedés-felmerést tartotta fontosnak, melyet funkcionális analízis segítségével hajtott végre. A viselkedés három részét emelte ki:
1. a viselkedésformák gyakoriságát
2. a helyzetet, melyben megjelenik a viselkedés
3. a viselkedéssel összekapcsolodó megerősítést.
A viselkedés módosítására irányuló formális programok három megközelítést alkalmaznak a viselkedés felmerésére: a közvetlen megfigyelést, ön-felmérést és fiziologiai meréseket.
Skinner szerint a környezeti forrásokból származó ingerek és a gyermekkori megerősitések határozzák meg életutunkat, ezért ezek vizsgálatát tűzte ki célul a viselkedés megértése érdekében. Determinisztikus felfogása az emberi természetről nagyon sok bírálatot kapott. Az a
felfogás, hogy az embert teljes mértékben ellenőrizni és irányítani lehet teljesen elfogadhatatlan más pszichológusok számára.
Albert Bandura szociális tanuláselmélete
Bandura elmélete a szociális összefüggésben kialakuló illetve módosuló viselkedést vizsgálja.
Bandura elismeri, hogy számos viselkedés a közvetlen megerősítés hatására alakul ki, de ugyanakkor hangsúlyozza, hogy csaknem minden viselkedési forma megtanulható a közvetlen megerősítés hiányában is, mégpedig a megfigyeléses tanulás réven (közvetett megerősítés). Bandura szerint a kognició vagy gondolkodás meghatározza a megfigyeléses tanulás mikéntjét.
A közvetett megerősítés által történő tanulás feltételezi, hogy a személy előrevetíti és felbecsüli a már másoknál megfigyelt, de közvetlenül meg nem tapasztalt következményeket. Ezáltal a személy szabályozni és irányítani képes a saját viselkedését.
AZ UTÁNZÁS: A MEGFIGYELÉSES TANULÁS ALAPJA
Elfogadja a közvetlen megerősítés jelentőségét a viselkedés módosításaban, de tagadja, hogy a tanulás kizárólag ezen a módon következhet be.
A viselkedés legtöbb formája megtanulható egyszerű utánzással: a személy megfigyeli, majd reprodukálja mások viselkedését. Így a személy új válaszokat tanul, illetve megerősíti a régi válaszokat. (Bobo-doll és más kísérletek)
Bandura szerint nemcsak a normális, hanem a szociális normáktól eltérő (deviáns, bűnöző, neurotikus) viselkedést is tanuljuk.
Az utánzást vagy mintakövetést befolyásoló tényezők:
1) A modell vagy minta tulajdonságai
2) A megfigyelő vagy mintakövető tulajdonságai: az utánzására leginkább hajló személyek alacsony önértékeléssel és önbizalommal rendelkeznek
3) A viselkedéssel társított jutalom-értékű követelmények
Az utánzást vagy megfigyeléses tanulást iranyitó folyamatok:
1) A figyelem: releváns információk kiszűrése
2) A megőrzés folyamata : képekben vagy verbálisan (szimbolikus reprezentáció)
3) A mozgás reprodukálásának folyamata: a szimbolikus reprezentáció atfordítása konkrét viselkedéssé. – a mozgás begyakorlása és finomítása pl. írás, vezetés, úszás
4) Az ösztönző és motivációs tényezők a modell, viselkedése eredményeként jutalmat kapott vagy büntetést került el, erőteljesen ösztönzi az adott viselkedés megtanulását.
AZ ÉN BANDURA FELFOGÁSÁBAN: az én nem a viselkedés oka és meghatározója, hanem
kognitív funkciók és struktúrák együttese, amelyek megvalósítják az észlelést, az értékelést és a viselkedés szabalyozását. Az énhez tartozó önmegerősítés és az énhatékonyság különösen fontos a megfigyeléses tanulás szempontjából.
1. önmegerősítés állandó folyamat – teljesítményszint – elvárási szint
2) énhatékonyság : önbecsülés és önértékelés.
Az utánzás fejlődési szakaszi:
Csecsemőkorban azonnal utánzás – 2 eves kor után a megfigyelt viselkedést egy bizonyos idő után reprodukáljak. A megerősítést fizikai ingerek képviselik, mint táplálék, büntetés, érzelmek, később mások helyeslése vagy helytelenítése.
A TANULT VISELKEDÉS MEGVÁLTOZTATÁSA, MÓDOSÍTÁSA
Ha a viselkedés a megfigyeléses tanulás szabályai szerint alakul ki, akkor lehetséges a viselkedés megváltoztatása vagy újratanulása is – ez a viselkedésterápia kiindulópontja. A nem megfelelő, deviáns, destruktív viselkedési formákat semlegesíteni lehet és új, megfelelő viselkedéssel lehet őket helyettesíteni.
BANDURA EMBERKÉPE
A viselkedést egyaránt szabályozza a személyiség (a kognitív folyamatok réven) és a környezet (a szociális ingerek, események révén). Ezt a kettős szabályozást Bandura kölcsönös determinizmusnak nevezi. Véleménye szerint a deviáns viselkedés nem más, mint rossz szokások együttese, amelyek tanulás útján jöttek létre, egy ugyanolyan módszerrel meg is változtathatóak
A bírálatok ellenére Bandura elméletének számos és nagyrészt hatékonynak ítélt gyakorlati alkalmazása van. A jelenkori személyiségelméletek sorában az egyik legnépszerűbb, pszichológusok és laikusok körében egyaránt.