Általános pszichológia, 3. tétel, pszichológia távoktatás
Pölczman Ildikó által kidolgozva
Közeli és távoli érzékleteket különböztetünk meg. A látás távoli érzéklet.
A látás ingere a tárgyakról visszaverődő fény. A fény elektromágneses sugárzás ( 400-700 nm)
A környezteből feldolgozott ingerek 80%-a a látáson keresztül dolgozódik fel.
A látórendszer: a szem, az agy részei és az ezeket összekötő idegek.
A szem képkialakító rendszere: szaruhártya, pupilla, lencse. Ezek nélkül fényt látnánk, mintákat nem.
A szem micro és makromozgást végez: tremor és kontúrkövetést Þ a látórendszer a változásokra érzékeny.
A szemben a retina részeiként fényérzékeny, eltérő formájú receptorsejtek találhatók:
- Csapok (6-8 millió)- nappali látás
- Pálcikák (120 millió)- éjszakai látás
Fovea: a retina közepe – a fény ide esik- itt csak csapsejtek vannak- színes látás
Perifária – a foveán kívül eső rész – pálcikák alkotják- sötétben látás
A csapok és pálcikák fotoreceptorokat tartalmaznak, olyan vegyületek, amelyek elnyelik a fényt.
Különbségeik:
Csapok: Pálcikák:
¨ Kis érzékenység ¨ Nagy érzékenység
¨ Piros-sárga érzékenység (nappali látás) ¨ Zöld-kék érzékenység (éjszaki látás)
¨ Nagy felbontóképesség ¨ Kis felbontóképesség
¨ Fovea irányába nagyobb számban ¨ Periféria irányába nagyobb számban
¨ Szín és alakkódolás ¨ Világosság és mozgáskódolás
A pálcikák annyira érzékenyek, hogy nappali fénynél működésképtelené válnak. De éjjel v. esti homályban egyetlen foton elnyelődését is képesek jelezni. Oka: A pálcikákhoz kötődő ganglionsejteknek több bemenete van, mint a csapokhoz kötődőknek.
Intenziv fényben a csapok aktivak.Válaszaik 4x gyorsabbak mint a pálcikáké, így tökéletesen észlelik a gyorsan változó vizuális ingereket, a tárgyak képének gyros változásait. Az általuk szolgáltatott kép tér-és időbeli részletekben gazdagabb.
Mindkét sejttipus fényelnyelő látópigment-molekulákat tartalmaz.
A pálcikák egyetlen látópigmentet, Rodopszint.
Az emberi retinában található 3 féle csapsejt 3 hullámhosszra érzékeny pigmentet tartalmaz: kék, zöld, piros.
A látás komputációs elmélete (D.Marr,1982)
A látás moduláris szerveződés, több független alrendszerrel. Az észlelés során létrejövő reprezentációk:
- szint: Első vázlat, sötét-világos határok, élek. A fő fényintenzitás-változások 2dimenziós leírását adja meg, beleértve a szélekre vonatkozó információkat.
- szint: 2,5 dimenziós kép, az ábra irányulásokkal rendelkező felszíneik megalkotása. Nézőközpontú kép. A tárgy vetülete a nézőhöz képest változik. A látható felületek málységének és helyzetének vázlat-leírása. Árnyék, textúra, mozgás, a 2 szemre vonatkozó diszparitás által szolgáltatott információk.
- szint: Tárgyközpontú. 3dimenziós kép. A tárgy természetes tengelyei körül szerveződik.(fő-és melléktengelyek) A tárgyak alakjának és modellreprezentációs relatív helyzetük úgy, hogy az független a megfigyelő nézőpontjától.
Az elmélet aránylag sikeres volt. Nincs pontos folyamatismeret azzal kapcsolatban, ahogyan a 2,5 D vázlat a 3D modellreprezentációba alakul át.
Továbbá Marr keveset mondott arról, hogy a látótérben lévő tárgyakról korábban szerzett ismeretek hogyan befolyásolják a vizuális folyamatokat.
Színérzékelés:
Az elektromágneses hullámhossz látási érzékenysége: 400-700 nm. Látórendszerünk a fény hullámhosszait különböző színekké változtatja:
400-450 nm ibolya
450-500 nm kék
500-570 nm zöld
570-620 nm sárga és narancs
620-700 nm vörös
A színlátás szubjektív élmény.
A színek dimenziói:
- világosság (intenzitás)
- árnyalat (minőség)
- telítettség (élénkség, tisztaság, fehérnélküliség))
400-700 nm -> 150 szín megkülönböztetés -> ÉÉK= 2nm + világosság+telítettség -> 7 millió szín
Judd és Kelly, (1965) – az angol nyelv 7500-at meg is tud ezek közül nevezni.
Színlátás elméletek
1. Thomas Young 1807 – Hermann von Helmholtz 1857 háromszín elmélet
Három féle receptor (csapsejt) létezik:
1. rövid receptor (kék)
2. közepes receptor (zöld, sárga)
3. hosszú receptor (vörös)
A szín minőségét a három receptor aktivitásának mintázata kódolja, nem pedig minden színt külön receptor.
Színlátászavarok: – dikromátok, színtévesztők
– monokromátok, színvakok.
2. Ellenszín elmélet – Ewald Hering, 1878
Minden szín leírható az alábbi 4 érzékletből eggyel vagy kettővel:
Vörös <-> zöld (sárga); sárga <-> kék (fehér)
Jamerson és Hurvich, 1974 – kombinálni próbálták a két elméletet.
DeVolois és Jacobs, 1984-ben a talamusban megtalálták az ellenszínsejteket.
Forrás: Atkinson-Hilgard: Pszichológia
Tanulmányi útmutató dr. Dósa Zoltán: Bevezetés a pszichológiába, II félév