Személyiségpszichológia, 13. tétel, pszichológia távoktatás
Nagy Eszter jegyzete alapján kidolgozta Pölczman Ildikó
n Eysenck jól ismerte a személyiségre vonatkozó különböző tipológiák elméleteit, emellett Pavlov munkásságát is
n úgy gondolta, hogy az egyéni különbségek okát az öröklötten eltérő serkentő és gátló idegrendszerifolyamatokban kell keresni
n Típustana kialakításakor az ókori elméleteket is figyelembe vette
n A személyiség két szupervonása az érzelmi labilitás (vagy neuroticizmus) és az extra- illetve introverzió, amelyet később egy harmadik dimenzióval egészített ki, a pszichoticizmussal.
Eysenck tipológiája
n Eysenck az extra- és introverziót dimenzióként fogja fel, ami azt jelenti, hogy az emberek többsége e jellemző mentén valahol a két végpont között helyezkedik el
n Az 1960-as években a korábban leírtakhoz képest úgy módosította elméletét, hogy a felszálló retikuláris rendszer (ARAS) által meghatározott agykérgi arousal szintje a döntő az izgalmi és gátló folyamatok létrejöttében
n Az eleve magas arousal (serkentettségi) alapszinttel jellemezhető introvertáltak a relatíve alacsonyabb ingerlési szinteket tartják kellemesnek
n Az eleve alacsonyabb arousal alapszinttel rendelkező extravertáltak a magasabb ingerlési szinteket kedvelik (ld. 3. ábra). Az introvertált személyek ebből fakadóan lesznek ingerkerülők, míg az extravertáltak „ingerre éhesek”.
Neuroticitás és aktiváció
n Eysenck elméletalkotásában módosulást figyelhetünk meg a magas emocionális labilitás (más szóval neuroticitás) létrejöttének fiziológiai magyarázatában.
¨ Kezdetben a szimpatikus idegrendszer fokozott serkenthetőségét tartotta felelősnek a kiegyensúlyozatlanságért
¨ Később az un. viszcerális agynak nevezett ősi agykérgi területek, vagyis nagyrészt a limbikus rendszerhez tartozó struktúrák fokozott aktivációját tette felelőssé a labilitás kialakulásáért.
ARAS- felszálló aktiváló rendszer
Eysenck – szupervonások és ARAS
n A két típusdimenzió az idegrendszer működésének kétféle módját tükrözi
n A felszálló aktiváló rendszer (retikuláris állomány) – ARAS
¨ introverzió: magasabb aktivációs szint (érzékenység túlingerlésre)
¨ extroverzió: alacsonyabb aktiváció (túlingerlés igénye)
ARAS és EI
n Geen (1984): a „fehér zaj” tanulási kísérlet
¨ az introvertált alacsonyabb fehér zajt választ
¨ a két típus eltérő körülmények között mutat azonos arousal mintázatot (pl. szívritmus): milyen hangerővel hallgatod a rádiót? 🙂
¨ vigilencia-feladatok: az introvertáltak éberebbek, kevesebbet hibáznak
¨ gyógyszerkutatások: kevesebb stimuláns az izgalom létrejöttéhez introvertáltaknál
¨ több nyugtató, depresszáns a nyugalmi állapothoz introvertáltaknál
Érzelmi válaszkészség és egészség
n a stressz növeli a vegetatív arousalt
n az állandósult arousal növeli az érrendszeri sérülések esélyét
n a stresszre adott arousal-emelkedés személyiségjeggyel hozható összefüggésbe – magasabb reaktivitás azoknál, akiket személyiségük arra indít, hogy dühvel reagáljanak vagy elnyomják az átélt dühöt ===> az erősen szorongó vagy erősen emocionális személyek hajlamosabbak az érrendszeri megbetegedésekre
Three Giants
n A két szupervonás – a neuroticizmus és extraverzió-introverzió – mellett a személyiség harmadik fő vonásának – a pszichoticizmus – leírásával vált teljessé Eysenck személyiségteóriája (rövidítése: PEN), amit a személyiség háromfaktoros elméletének is neveznek (Three Giants)
n A személyiség harmadik dimenziója: pszichoticizmus. Úgy gondolta, hogy ennek a kifejezetten patológiás folyamatnak a hátterében szintén öröklött biológiai tényezők húzódnak meg, amelyek azonban még feltáratlanok
n A pszichoticizmus dimenziójához modelljében olyan tulajdonságok tartoznak mint például a mások iránti érzéketlenség, a szociális elvárásokkal való szembehelyezkedés, az egocentrikusság, az impulzivitás, az agresszivitás és az érzelmi hidegség.
Eysenck pszichometriai tevékenysége
n Az 1940-es években született a „Maudsley Medical Questionnaire” című kérdőíve (MMQ) a neurotikus zavarban szenvedők kiszűrésére
n Az 1950-es években kérdőívét kibővítette az extraverziót mérő skálával, ami ezután a Maudsley Personality Inventory (MPI) nevet kapta
n Az 1960-as években kifejlesztette a disszimulációt is mérő, hazugság-skálával bővített és átdolgozott kérdőívet, amely az Eysenck Personality Inventory (EPI) lett
n Az 1970-es években a legjelentősebb változást a pszichoticizmus skála bevezetése jelentette az Eysenck Personality Questionnaire (EPQ) legújabb változatába
n Az 1980-as években a kérdőív továbbfejlesztett változatában (EPQ-R) a pszichoticizmus skálában hajtották végre a legtöbb változtatást.
Forrás: szpszi_eloadas04_2008.ppt
Charles S. Carver, Michael F. Scheier: Személyiségpszichológia, Osiris kiadó, Budapest, 2006