Mentális reprezentáció

Inspirálódj, tanulj, de ne másolj! Azt a visszajelzést kaptam, hogy a kidolgozott pszichológia tételek blog tartalmát a tanárok különös figyelemmel követik mikor a plagizálást ellenőrzik.

Kognitív pszichológia, 2. tétel, pszichológia távoktatás

Kémeri Nagy Edit által kidolgozva

2.Tétel Mentális reprezentáció

A reprezentációkat külső és belső mentális reprezentációkra oszthatjuk.

Külső reprezentációk:

  • jelölés, jel, vagy szimbólumhalmaz, mely valamit újra megjelenít vagy képvisel számunkra. Egy dolog helyett áll, mert a dolog nincs jelen. Dolog: a külső világ, vagy képzeletünk.(vagyis belső világunk egy aspektusa).
  • Két osztálya van: a képen és a nyelven alapuló reprezentációk. Mindkettő a világ egy adott aspektusát képviseli, de abban különböznek, hogy mennyire hasonlítanak a világ szerkezetére.

A belső mentális reprezentációk:

  • Analóg: vizuális, hallási, látási, szaglási, tapintási vagy mozgási képek. Nem diszkrétek, laza szabályok szerint szerveződnek, konkrétak és modalitás függőek
  • Propozicionális: nyelvszerűek, az elme fogalmi tartalmát jelentik, függetlenül attól, hogy az információ eredetileg milyen modalitásban jelent meg. Diszkrétek, szigorú szabályok szerint szerveződnek, absztraktak és egyedi módon utalnak a dolgokra.

A képzelet mint analóg reprezentáció:

  • A képzelet tanulmányozásához ismerni kell a képzetek természetét, azokat a mechanizmusokat, melyek működését meghatározzák, és hogy mások-e mint a propozicionális reprezentációk.
  • Egyik nézet szerint: a képzetek mentális reprezentációk, melyek saját speciális közegükben működnek, és mások, mint a propozicionális reprezentációk.
  • Másik nézet: nem sokban különböznek a propozicionális reprezentációtól, csak annak egy másfajta megadását jelentik.
  • Van-e funkcionális jelentése a képzeletnek? Sokan úgy vélik: a képzelet másodlagos jelenség. Bár jelen lehet a gondolkodásban, nem szükséges ahhoz.
  • A képzelet epifenomén természete mellett érvelők: a tudatos képzetektől megszabadulnánk, a megismerés akkor is normálisan működne tovább.

Pavio kettős kódolási elmélete: az információ feldolgozására és reprezentálására két elkülönült rendszer szolgál.

  • A verbális rendszer a nyelvi információt kezeli és megfelelő verbális formában tárolja.
  • Egy külön nem verbális rész végzi a képi feldolgozást és a képi reprezentációt
  • Mindegyik rendszer további alrendszerekre tagolódik, melyek a különböző modalitásokban (látás, hallás, tapintás, szaglás) verbális illetve nem verbális információt dolgoznak fel
  • Az ízlelés és a szaglás számára nem léteznek megfelelő reprezentációk a verbális rendszerben.
  • Egy alrendszeren belül pl amikor egy szót dolgozunk fel egy logogén azonosítja az ingert.
  • Paivio a logogént modalitásfüggő egységnek tekinti, mely integrált információs szerkezetként funkcionálhat. A logogének a nem verbális rendszerben az imagének.
  • Imagének=alapegységek, melyek a képeket azonosítják és reprezentálják a különböző szenzo-motoros modalitásokban.
  • A verbális és nemverbális rendszer funkcionális módon az logogénel és imagének közötti referenciális kapcsolatokon keresztül kommunikál egymással. Pl. elszalad egy kutya- egy imagén azonosítja a tárgyat, és ez az imagén és a kutya szó logogénje előhívja a kutya szót.
  • Így az alapegységek közötti kapcsolatok biztosítják, azokat az alapokat melyek a két szimbolikus rendszer alrendszereit egymáshoz kapcsolják.

Az elmélet magyarázatot ad a szabad felidézési vizsgálatokban megfigyelt kép-szó és a konkrét-elvont különbségekre.

Interferencia egyetlen rendszeren belül:

  • Pavio elmélete szerint: az észlelés és a képzelet azonos utat követ. Pl. a nemverbális rendszer egyaránt felelős a vizuális képek létrehozásáért, ami kognitív feladat, és a színhelyelemzésért, ami perceptuális feladat.
  • Többen tapasztalták azt az interferenciát, melyet a kettős kódolás a perceptuális és a képzelet alapú folyamatok között feltételez a nemverbális rendszerben, bár a vizuális modalitás esetében az interferencia oka a téri feldolgozásban van.

Neuropszichológiai bizonyítékok: valamennyi bizonyíték van arra is, hogy a különböző szimbolikus rendszerek a nagyagy féltekéinek különböző részeiben lokalizálódtak. Így az agyban végbemenő verbális és nemverbális feldolgozási, különbségeket illetően a kettős kódolási elmélet nem túl sikeres.

A képzetek szerkezete: bizonyítékok:

A képzetek az analóg mentális reprezentávciók egyik formája. A kutatások a vizuális képzetekre irányulnak.(nem a hallási, vagy szaglási képzetekre).

Allan Paivio: kettős kódolási elméletében állította: 2 egymástól különálló szimbolikus rendszer van:1. egy verbális, nyelvi alapú; és egy nem verbális képzelet alapú rendszer.

  • A két rendszer önálló igazolják az emlékezeti és interferencia vizsgálatok.
  • A mentális rotációval és mentális letapogatással kapcsolatos vizsgálatok, ezeknek a képzeteknek a pontos természetére irányultak, és igazolták, hogy a vizuális képzeteknek sajátos analóg tulajdonságaik vannak. (több kutató ezt megkérdőjelezte).

Propozicionális reprezentációk: absztrakt, mentális nyelven megfogalmazott kijelentések. Az elme fogalmi tartalmát jelenítik meg függetlenül a nyelvi forrástól, vagy az érzékszervektől.

  • Akkor vizsgálják, amikor a megismerés komplex tudásszerkezetét jellemzik.
  • A reprezentációkat predikátumlogika fogalmaival fejezik ki
  • A predikátumkalkulus egy másik logikai rendszer, a propozicionális logika specializált formája.

A Képzelet-Propozíció vita I:

A kognitív pszi.egyik fontos kérdése: szükség van-e képzetekre? Néhányan felvetették: a megismerést csak propoziciókban kellene vizsgálni. A nézet képviselője: Zenon Pylyshyn.

Pylyshyn kritikájának első hulláma:

Egyrészt a képzelet homályos fogalmát támadta, másrészt azt a nézetet, miszerint: a képzetek epifenomének. Azaz, a képzelet kutatói azt feltételezték, hogy a képzetek képszerű entitások, és nem vették észre a metafora helytelen voltát.

  • P.azt állította, hogy nem kerülhetjük el a propozicionális kód használalát, melyen minden feldolgozás végbemegy, legyen az verbális vagy nem verbális.
  • Rámutatott, hogy mivel a verbális és nem verbális kód különböző formában jelentkezik, meg kell határozni, hogy hogyan viszonyul egyik kód a másikhoz.
  • Szerinte: szükség van egy harmadik kódra is, mely a másik kettő között áll, és ez a közvetítő, propozicionális.
  • Összegezve:” képzetek mint képek ” fogalom hibás, és minden a képzeletnek tulajdonított jelenséget legjobban, egy propozíciós elmélet tud magyarázni.

Kosslyn elmélete és a képzelet komputációs modellje

  • A vizuális képzetek egy sajátos téri közegben reprezentálódnak
  • A téri közeg négy alapvető tulajdonsággal rendelkezik:1) korlátozott mértékű térként funkcionál, specifikus alakja van, és téri viszonyokat tud ábrázolni. 2) legnagyobb felbontású területe a középen helyezkedik el. 3). A „kis” képek részletei homályban maradnak. 4)amint létrejött a kép a közegben, rögtön kezd elhalványulni.
  • A hosszú távú memória kétfajta adatstruktúrát tartalmaz: képi állományokat és propozíciós állományokat. A képi állományokban info tárolódik arról, hogy a képek hogyan reprezentálódnak a téri közegben és formájuk analóg. A propozicionális állományok a tárgyak részeiről tartal. infot, miként viszonyulnak ezek a részek egymáshoz és formájuk propozicionális. A propozicionális és képi állományok gyakran összekapcsolódnak egymással.
  • Számos különböző folyamat használja a képi állományokat és a téri közeget a képzetek létrehozására, értelmezésére és átalakítására.

Elméleti szempontból egy olyan képzeleti modellt javasolt, melyben a képzetetek részlegesen támaszkodnak propozicionális információra, ugyanakkor nem propozicionális reprezentációkat is tartalmaznak és egy sajátos közegben reprezentálódnak.

Olyan kísérleteket végzett, melyek megerősítették ezeknek a speciális tulajdonságoknak az érvényességét.

Az elméletet kiterjesztették a képzeleti zavarokkal foglalkozó neuropszichológiai vizsgálatok eredményeinek magyarázatára is.

Pylishiyn kritikájának második hulláma

  • Olyan érveket hozott fel a képzeletelméletei ellen, melyek a kognitív átjárhatóság és a funkcionális architektúra fogalmára támaszkodnak.
  • Szerinte azok a képzeletkutatók, akik szerint a képzelet egy sajátos közegben működik, alapvetően azt tartják, hogy a képzelet az elme funkcionális architektúrájának egy része.
  • Így a képzeteknek, kognitív értelemben átjárhatatlannak kell lenniük.
  • Ezután viszont kimutatja, hogy a képzetek átjárhatók és arra a következtetésre jut, hogy a képzeteknek visszavezethetőknek kell lenniük a propozicionális reprezentációkra.

Ellenérvek: 1) a Pylyshyn által javasolt egyszerű megkülönböztetés a propozicionális reprezentációk és az analóg mint-sajátos-közeg reprezentációk között nem igazolható, ezért következtetései alaptalanok.

2) azok az érvek, melyek az átjárhatóság fogalmától függenek, félrevezetőek.

Mentális modellek, mint analóg reprezentációk

  • Jhonson-Laird egy harmadik reprezentációs konstrukció: a mentális modell mellett érvelt, mely a popozícióktól és a képzetektől eltérő, analóg reprezentáció.
  • Az ő felfogásában a propozíció, verbálisan kifejezhető reprezentáció és közel van a természetes nyelv felszíni formájához. Ebben az értelemben a propozíciók meghatározatlanok, míg a mentális modellek és képzetek meghatározottak, analógak és konkrétek. A képzetek-mentális modellek.
  • Az elmélettel: előrejelzések tehetők, különböző típusú reprezentációkról, amelyeket az emberek különböző feladat helyzetekben alkalmaznak. Főként: deduktív következtetések területén alkalmazták a modellt.

Elosztott reprezentációk és konnekcionizmus

A szimbolikus megközelítés problémája:

  • 1). a bonyolult megismerési folyamatok kezelésében nagyon nehézkes.
  • 2). Nem kapcsolódik konkrét módon az agy neurofiziológiai rétegéhez.
  • A konnekcionista hálózatok a dolgokat elosztott módon reprezentálják, mint ugyanannak a hálózatnak a különböző aktivitásmintázatai. A hálózatok lokalista módon is reprezentálhatják a dolgokat, amikor egy-az-egyhez megfelelés van a fogalmak és a hálózat egységei között.
  • Az elosztott reprezentációkat a szimbolikus modellekben alkalmazott reprezentációk kiegészítő modelljének is tekinthetjük;
  • A szimbolikus reprezentációkat is tekinthetjük úgy, hogy ezek az elosztott reprezentációkat jellemzik, a megismerés egy magasabb absztrakciós szintjén. Ez a viszony akkor elfogadható, ha az elosztott reprezentációk tulajdonságait úgy tekintjük, mint a magasabb szintek elemei.
  • Ezek közé a tulajdonságok közé tartoznak: a tartalom alapú memóriacímzés és az automatikus általánosítás.
Inspirálódj, tanulj, de ne másolj! Azt a visszajelzést kaptam, hogy a kidolgozott pszichológia tételek blog tartalmát a tanárok különös figyelemmel követik mikor a plagizálást ellenőrzik.

Leave a Comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük