Kognitív pszichológia, 2. tétel, pszichológia távoktatás
Kémeri Nagy Edit által kidolgozva
2.Tétel Mentális reprezentáció
A reprezentációkat külső és belső mentális reprezentációkra oszthatjuk.
Külső reprezentációk:
- jelölés, jel, vagy szimbólumhalmaz, mely valamit újra megjelenít vagy képvisel számunkra. Egy dolog helyett áll, mert a dolog nincs jelen. Dolog: a külső világ, vagy képzeletünk.(vagyis belső világunk egy aspektusa).
- Két osztálya van: a képen és a nyelven alapuló reprezentációk. Mindkettő a világ egy adott aspektusát képviseli, de abban különböznek, hogy mennyire hasonlítanak a világ szerkezetére.
A belső mentális reprezentációk:
- Analóg: vizuális, hallási, látási, szaglási, tapintási vagy mozgási képek. Nem diszkrétek, laza szabályok szerint szerveződnek, konkrétak és modalitás függőek
- Propozicionális: nyelvszerűek, az elme fogalmi tartalmát jelentik, függetlenül attól, hogy az információ eredetileg milyen modalitásban jelent meg. Diszkrétek, szigorú szabályok szerint szerveződnek, absztraktak és egyedi módon utalnak a dolgokra.
A képzelet mint analóg reprezentáció:
- A képzelet tanulmányozásához ismerni kell a képzetek természetét, azokat a mechanizmusokat, melyek működését meghatározzák, és hogy mások-e mint a propozicionális reprezentációk.
- Egyik nézet szerint: a képzetek mentális reprezentációk, melyek saját speciális közegükben működnek, és mások, mint a propozicionális reprezentációk.
- Másik nézet: nem sokban különböznek a propozicionális reprezentációtól, csak annak egy másfajta megadását jelentik.
- Van-e funkcionális jelentése a képzeletnek? Sokan úgy vélik: a képzelet másodlagos jelenség. Bár jelen lehet a gondolkodásban, nem szükséges ahhoz.
- A képzelet epifenomén természete mellett érvelők: a tudatos képzetektől megszabadulnánk, a megismerés akkor is normálisan működne tovább.
Pavio kettős kódolási elmélete: az információ feldolgozására és reprezentálására két elkülönült rendszer szolgál.
- A verbális rendszer a nyelvi információt kezeli és megfelelő verbális formában tárolja.
- Egy külön nem verbális rész végzi a képi feldolgozást és a képi reprezentációt
- Mindegyik rendszer további alrendszerekre tagolódik, melyek a különböző modalitásokban (látás, hallás, tapintás, szaglás) verbális illetve nem verbális információt dolgoznak fel
- Az ízlelés és a szaglás számára nem léteznek megfelelő reprezentációk a verbális rendszerben.
- Egy alrendszeren belül pl amikor egy szót dolgozunk fel egy logogén azonosítja az ingert.
- Paivio a logogént modalitásfüggő egységnek tekinti, mely integrált információs szerkezetként funkcionálhat. A logogének a nem verbális rendszerben az imagének.
- Imagének=alapegységek, melyek a képeket azonosítják és reprezentálják a különböző szenzo-motoros modalitásokban.
- A verbális és nemverbális rendszer funkcionális módon az logogénel és imagének közötti referenciális kapcsolatokon keresztül kommunikál egymással. Pl. elszalad egy kutya- egy imagén azonosítja a tárgyat, és ez az imagén és a kutya szó logogénje előhívja a kutya szót.
- Így az alapegységek közötti kapcsolatok biztosítják, azokat az alapokat melyek a két szimbolikus rendszer alrendszereit egymáshoz kapcsolják.
Az elmélet magyarázatot ad a szabad felidézési vizsgálatokban megfigyelt kép-szó és a konkrét-elvont különbségekre.
Interferencia egyetlen rendszeren belül:
- Pavio elmélete szerint: az észlelés és a képzelet azonos utat követ. Pl. a nemverbális rendszer egyaránt felelős a vizuális képek létrehozásáért, ami kognitív feladat, és a színhelyelemzésért, ami perceptuális feladat.
- Többen tapasztalták azt az interferenciát, melyet a kettős kódolás a perceptuális és a képzelet alapú folyamatok között feltételez a nemverbális rendszerben, bár a vizuális modalitás esetében az interferencia oka a téri feldolgozásban van.
Neuropszichológiai bizonyítékok: valamennyi bizonyíték van arra is, hogy a különböző szimbolikus rendszerek a nagyagy féltekéinek különböző részeiben lokalizálódtak. Így az agyban végbemenő verbális és nemverbális feldolgozási, különbségeket illetően a kettős kódolási elmélet nem túl sikeres.
A képzetek szerkezete: bizonyítékok:
A képzetek az analóg mentális reprezentávciók egyik formája. A kutatások a vizuális képzetekre irányulnak.(nem a hallási, vagy szaglási képzetekre).
Allan Paivio: kettős kódolási elméletében állította: 2 egymástól különálló szimbolikus rendszer van:1. egy verbális, nyelvi alapú; és egy nem verbális képzelet alapú rendszer.
- A két rendszer önálló igazolják az emlékezeti és interferencia vizsgálatok.
- A mentális rotációval és mentális letapogatással kapcsolatos vizsgálatok, ezeknek a képzeteknek a pontos természetére irányultak, és igazolták, hogy a vizuális képzeteknek sajátos analóg tulajdonságaik vannak. (több kutató ezt megkérdőjelezte).
Propozicionális reprezentációk: absztrakt, mentális nyelven megfogalmazott kijelentések. Az elme fogalmi tartalmát jelenítik meg függetlenül a nyelvi forrástól, vagy az érzékszervektől.
- Akkor vizsgálják, amikor a megismerés komplex tudásszerkezetét jellemzik.
- A reprezentációkat predikátumlogika fogalmaival fejezik ki
- A predikátumkalkulus egy másik logikai rendszer, a propozicionális logika specializált formája.
A Képzelet-Propozíció vita I:
A kognitív pszi.egyik fontos kérdése: szükség van-e képzetekre? Néhányan felvetették: a megismerést csak propoziciókban kellene vizsgálni. A nézet képviselője: Zenon Pylyshyn.
Pylyshyn kritikájának első hulláma:
Egyrészt a képzelet homályos fogalmát támadta, másrészt azt a nézetet, miszerint: a képzetek epifenomének. Azaz, a képzelet kutatói azt feltételezték, hogy a képzetek képszerű entitások, és nem vették észre a metafora helytelen voltát.
- P.azt állította, hogy nem kerülhetjük el a propozicionális kód használalát, melyen minden feldolgozás végbemegy, legyen az verbális vagy nem verbális.
- Rámutatott, hogy mivel a verbális és nem verbális kód különböző formában jelentkezik, meg kell határozni, hogy hogyan viszonyul egyik kód a másikhoz.
- Szerinte: szükség van egy harmadik kódra is, mely a másik kettő között áll, és ez a közvetítő, propozicionális.
- Összegezve:” képzetek mint képek ” fogalom hibás, és minden a képzeletnek tulajdonított jelenséget legjobban, egy propozíciós elmélet tud magyarázni.
Kosslyn elmélete és a képzelet komputációs modellje
- A vizuális képzetek egy sajátos téri közegben reprezentálódnak
- A téri közeg négy alapvető tulajdonsággal rendelkezik:1) korlátozott mértékű térként funkcionál, specifikus alakja van, és téri viszonyokat tud ábrázolni. 2) legnagyobb felbontású területe a középen helyezkedik el. 3). A „kis” képek részletei homályban maradnak. 4)amint létrejött a kép a közegben, rögtön kezd elhalványulni.
- A hosszú távú memória kétfajta adatstruktúrát tartalmaz: képi állományokat és propozíciós állományokat. A képi állományokban info tárolódik arról, hogy a képek hogyan reprezentálódnak a téri közegben és formájuk analóg. A propozicionális állományok a tárgyak részeiről tartal. infot, miként viszonyulnak ezek a részek egymáshoz és formájuk propozicionális. A propozicionális és képi állományok gyakran összekapcsolódnak egymással.
- Számos különböző folyamat használja a képi állományokat és a téri közeget a képzetek létrehozására, értelmezésére és átalakítására.
Elméleti szempontból egy olyan képzeleti modellt javasolt, melyben a képzetetek részlegesen támaszkodnak propozicionális információra, ugyanakkor nem propozicionális reprezentációkat is tartalmaznak és egy sajátos közegben reprezentálódnak.
Olyan kísérleteket végzett, melyek megerősítették ezeknek a speciális tulajdonságoknak az érvényességét.
Az elméletet kiterjesztették a képzeleti zavarokkal foglalkozó neuropszichológiai vizsgálatok eredményeinek magyarázatára is.
Pylishiyn kritikájának második hulláma
- Olyan érveket hozott fel a képzeletelméletei ellen, melyek a kognitív átjárhatóság és a funkcionális architektúra fogalmára támaszkodnak.
- Szerinte azok a képzeletkutatók, akik szerint a képzelet egy sajátos közegben működik, alapvetően azt tartják, hogy a képzelet az elme funkcionális architektúrájának egy része.
- Így a képzeteknek, kognitív értelemben átjárhatatlannak kell lenniük.
- Ezután viszont kimutatja, hogy a képzetek átjárhatók és arra a következtetésre jut, hogy a képzeteknek visszavezethetőknek kell lenniük a propozicionális reprezentációkra.
Ellenérvek: 1) a Pylyshyn által javasolt egyszerű megkülönböztetés a propozicionális reprezentációk és az analóg mint-sajátos-közeg reprezentációk között nem igazolható, ezért következtetései alaptalanok.
2) azok az érvek, melyek az átjárhatóság fogalmától függenek, félrevezetőek.
Mentális modellek, mint analóg reprezentációk
- Jhonson-Laird egy harmadik reprezentációs konstrukció: a mentális modell mellett érvelt, mely a popozícióktól és a képzetektől eltérő, analóg reprezentáció.
- Az ő felfogásában a propozíció, verbálisan kifejezhető reprezentáció és közel van a természetes nyelv felszíni formájához. Ebben az értelemben a propozíciók meghatározatlanok, míg a mentális modellek és képzetek meghatározottak, analógak és konkrétek. A képzetek-mentális modellek.
- Az elmélettel: előrejelzések tehetők, különböző típusú reprezentációkról, amelyeket az emberek különböző feladat helyzetekben alkalmaznak. Főként: deduktív következtetések területén alkalmazták a modellt.
Elosztott reprezentációk és konnekcionizmus
A szimbolikus megközelítés problémája:
- 1). a bonyolult megismerési folyamatok kezelésében nagyon nehézkes.
- 2). Nem kapcsolódik konkrét módon az agy neurofiziológiai rétegéhez.
- A konnekcionista hálózatok a dolgokat elosztott módon reprezentálják, mint ugyanannak a hálózatnak a különböző aktivitásmintázatai. A hálózatok lokalista módon is reprezentálhatják a dolgokat, amikor egy-az-egyhez megfelelés van a fogalmak és a hálózat egységei között.
- Az elosztott reprezentációkat a szimbolikus modellekben alkalmazott reprezentációk kiegészítő modelljének is tekinthetjük;
- A szimbolikus reprezentációkat is tekinthetjük úgy, hogy ezek az elosztott reprezentációkat jellemzik, a megismerés egy magasabb absztrakciós szintjén. Ez a viszony akkor elfogadható, ha az elosztott reprezentációk tulajdonságait úgy tekintjük, mint a magasabb szintek elemei.
- Ezek közé a tulajdonságok közé tartoznak: a tartalom alapú memóriacímzés és az automatikus általánosítás.