Share

Általános pszichológia, 39. tétel, pszichológia távoktatás

Volf Brigitta jegyzete alapján

A szexualitás és az anyai viselkedés a faj fenntartását szolgálja, és a faj más egyedeihez kötődik, ezért szociális motívumoknak tekinthetjük őket. Ezek a motívumok a viselkedésre késztető hatása nagyon erős, ezért az alapmotívumok közé soroljuk őket.

Kísérletek bizonyítják, hogy a patkányanya a legnagyobb áramütést akkor viseli el, ha kölykéhez akar eljutni.

A szexualitással kapcsolatban a tapasztalatok arra utalnak, hogy az embernél a szexualitás kikerül a hormonrendszer kizárólagos ellenőrzése alól, és a korai élmények, valamint a később tanult kulturális hatások az idegi szabályozás révén komoly befolyást gyakorol a viselkedésre. Pl. férfiak kasztrálás után, nők menopauza után is folytatják a szexuális életüket.

Szexuális viselkedésünkre kulturális hatások is befolyást gyakorolnak. A társ jelenléte szükséglet az ember számára.

Németh László szavaival: „egyik igénye a másoknak szükséglete”.

Ez igaz az utódápolásra is.

Harlow 1959-ben végzett (1) kísérletében rhesusmajmok fejlődését vizsgálta mesterséges körülmények között, úgy, hogy csecsemőkorukban elválasztotta őket anyjuktól. Az aktivitás alacsony fokát lehetett megfigyelni viselkedésükben, magatartásuk felnőtt korban még kirívóbbá vált, sem szexuális viselkedésre, sem utódápolásra nem voltak képesek.

Egy másik (2) kísérletében az anyjuktól elválasztott majmok egy részét „drótanya” nevelte, ő volt a ketrecben, drótból készült tőle kapták a táplálékot. A másik csoportot „szőranyák” nevelték, a drótbábura szőrmét húztak, a harmadik csoport tagjait a saját anyjuk nevelte. Megfigyelték, hogy ijesztő inger esetén az anyjukkal nevelkedő majmok őhozzá szaladtak, a szőranyán nevelkedők a szőranyára csimpaszkodtak és biztonságot merítettek a jelenlétéből, a drótanyán nevelkedő kismamjok a földre lapulva reszkettek a félelemtől, nem szaladtak oda anyjukhoz, nem alakult ki kötődés.

(3) kísérletben az anyjuktól elválasztott majomcsecsemőket olyan ketrecben nevelték, ahol a drótanya és a szőranya is jelenvolt, s a cumisüveget a drótanyára erősítették. Megfigyelték, hogy a táplálkozási idő kivételével a kismajom a szőranyán tölti az idejét. Tehát ahhoz az anyához kötődnek jobban, aki a megkapaszkodás biztonságát nyújtotta számukra, nem a táplálékot adóhoz.

Humán megfigyelések szerint a velünk született reakciónk mellett korai tapasztalatainknak is meghatározó szerepük van az utódgondozásban. Az „anyai ösztönnek” ismert viselkedés arra következtetett, hogy a gyermek születése után 24-36 óra az anya-gyermek kapcsolat minőségét meghatározó szenzitív periódus. A szoros és gyakori testi kontaktus később sokkal odaadóbb gondozói viselkedéssel jár.

Az agresszió

A fajon belüli szándékos károsodást agressziónak tekintjük. Létezik verbális agresszió is, pl. egy gúnyos megjegyzés rejtett üzenete. Embernél az agresszív viselkedés indításában a limbikus rendszerhez tartozó magcsoportok, a gyrus cinguli és az amygdalia vesz részt.

Az agresszió fajtái

  1. antiszociális agresszió: közösség ellen irányul
  2. proszociális agresszió: a közösség és az egyén céljait egyaránt szolgálhatja, pl. a szülő büntetése
  3. indulati agresszió: egyedüli célja fájdalom okozása a másiknak

Konrad Lorenz foglalkozott sokat ezzel a témával. Szerinte az agresszió öröklött ösztönös viselkedés.

A pszichoanalízis szerint az agresszió az emberi viselkedés elválaszthatatlan része. Freud úgy gondolta, hogy az egyik alapvető ösztön a halálösztön az én ellen irányul, de külső tárgyakta is irányítható és az már agresszió.

Az agresszió másodlagos drive elméletei közül a Dolland és mtsai által publikált frusztráció-agresszió hipotézise a legismertebb. Eszerint minden célra irányuló motivált viselkedés akadáloyzása, frusztrációja agresszív feszültséget hoz létre.

Frusztráció-toleranciával a személy viselkedésével megvalósítja a cél fenntartását, a szociálissan kívánatos célelérés módját és közben megtanulja, hogy érdemes az akadályoztatás feszültségét elviselni. Pl. ha a gyerek csokit akar az édesanyja pedig nem engedi, akkor úgy reagál, hogy feltűnően segítőkésszé válik.

Létezik viszont altruisztikus viselkedés is.

Az altruizmus olyan viselkedés, amely hasznos vagy kedvező egy nem rokon személy számára. Az alábbi viselkedésformákat foglalja magába:

–          segítségnyújtás vészhelyzet esetén pl. baleset

–          fiatalabb vagy idősebb személy segítése pl síró kisgyereket vígasztalunk, idős embert felsegítünk a buszra

–          szerszámok és a „tudás” megosztása, pl. egy lerobbant autót megpróbálunk kiszedni az árokból

Az altruisztikus viselkedés gyakoribb barátokkal, mint idegenekkel szemben, és kölcsönös előnyökkel jár – reciprok altruizmus. Minél nagyobb a kedvezményezett kiszolgáltatottsága, annál nagyobb késztetést érez a viszonzásra, pl. hálapénz adása. Az ember barátságosan reagál az önzetlenségre, ami viszonyosságot vált ki, ezzel mintegy elmélyíti a kapcsolatot. Megfigyelték, hogy kisiskolás gyerekeknél az ajándékozás a barátszerzés egyik módja lehet.

Forrás: tanulmányi útmutató

Share