Share

Szociálpszichológia, 1. tétel, pszichológia távoktatás

Hewstone, 12. Fejezet,1-6 o.

1. Az egyik olyan viselkedésformának tekinti az agressziót, mint amelyet veleszületett ösztönök és hajtóerők drive-ok kormányoznak,

2. a másik szerint az agressziót, hasonlóan más viselkedésformákhoz, az egyéni tapasztalatok során sajátítjuk el.

3. Van harmadi, közbülső álláspont is, mely a drive és a tanulás fogalmait intrigálja – a frusztráció-agresszió hipotézis.

 

1. Az agresszió, mint ösztön

  1. pszichoanalitikus megközelítés – Freud
  2. Etológiai megközelítés – Lorenz

Csakúgy, mint a pszichoanalitikus megközelítés – feltételezik, az ösztönös agresszív energia létezését, de a pszichoanalitikus ösztönfelfogástól eltérően fajfenntartó funkciót tulajdonít az agressziónak. Az agresszív viselkedés megjelenéséről a következőket feltételezik: minden egyedben megtalálható egy viselkedés-specifikus energia (azaz agresszió) potenciál, mely automatikusan gyülemlik fel. Az agresszív viselkedés valószínűsége és intenzitása ennek a potenciálnak az aktuális nagyságától függ.

Ahhoz, hogy a „gőzgép” kontrollálhatatlan formájában történő spontán felrobbanását elkerüljük, az energia kis mennyiségekben történő, folyamatos és kontrollált kieresztését ajánlja, az agresszió szociálisan elfogadható formái révén.

2. Frusztráció és agresszió – Yale csoport 1939

Agresszióval kapcsolatos energiamodelljük feltételezi, hogy a személyt nem veleszületett tényezők motiválják arra, hogy agresszíven viselkedjen, hanem a frusztráció kiváltotta drive. Frusztráción azt az állapotot értik, melyet a cél elérésének akadályozása vált ki, míg agressziónak azt a cselekvést tartják, melynek célja a másik szervezetnek kár okozása. Ezt a két fogalmat két megállapítás foglalja egybe: a frusztráció mindig az agresszió valamilyen formájához vezet, de az agresszió mindig a frusztráció következménye.

A célpont-helyettesítés és a válaszhelyettesítés az agresszió áthelyezésének formái.

A frusztráció tehát kialakítja az agresszióra való készséget, az azonban, hogy az agresszió a tényleges viselkedésben kifejeződik-e vagy sem, további feltételektől függ.

Kulcsinger-arousal hipotézis: Berkowitz 1964, 1969, 1974

A frusztráció és az agresszió fogalmai közé beilleszt egy közvetítő fogalmat – az agressziónak megfelelő környezeti feltételek (vagy jelzőmozzanatok, kulcsingerek) fogalmát. A frusztráció nem vált ki közvetlenül agressziót, hanem érzelmi feszültséget, arousal állapotot kelt az egyénben, nevezetesen dühöt. Az így felkeltett düh váltja ki az agresszív viselkedés belső készségét. De ez a viselkedés csak akkor fog megjelenni, ha a helyzetben agresszív jelentésű kulcsingerek vannak: azaz olyan jelzések, melyek a dühöt kiváltó feltételekkel vagy egyszerűen magával a dühvel társultak.

kiváltó inger elmélet

fegyver-effektus

3. Az agresszió, mint tanult viselkedés

Úgy tekint az agresszióra, mint a szociális viselkedés egy sajátos formájára, melyet ugyanúgy sajátítunk el és tartunk fenn, mint a szociális viselkedés más formáit.

  1. Instrumentális kondicionálás

Ha az említett agresszív viselkedés sikeres (azaz a vonzó tárgyak megszerzésének hasznos módjának látszik), akkor a gyerek ugyanezt az eszközt fogja használni más hasonló helyzetekben is. A pozitív megerősítés révén megerősödik az agresszív viselkedés tendenciája.

Walters és Brown, 1963 pénz vagy édesség

  1. Szociális modellkövetés

Bandura 1973 elgondolása szerint az agresszív viselkedés új formájának elsajátítása felé vezető első lépés a modellkövetés: az egyének az új és komplexebb viselkedésformákat oly módon sajátítják el, hogy megfigyelik őket és más személyekre vagy modellekre gyakorolt kövekkezményeiket.

  1. Erőszak a televízióban: a tömegkommunikációs modellek hatása az agresszióra

A televízióban megjelenő erőszak gyakori érzése nem csupán közvetlenül, a néző erőszakos viselkedésére irányuló készségre hat, hanem az erőszak iránti attitűdöt is befolyásolja. Azok az emberek, akik a televízióból megtanulják, hogy a konfliktusokat gyakran erőszakkal oldják meg, s hogy az egyik agresszív cselekedet egy másik követi, túlbecsülik annak valószínűségét is, hogy ők maguk valamilyen erőszak áldozatává válnak.

Freud és Lorenz által kidolgozott ösztönelméletek alkotják, melyek az agresszív viselkedést úgy fogják fel, mint amelyet egyagresszív ösztön motivál. Ezek az ösztönelméletek metaforaként olyan hidraulikus rendszereket használnak, mint amilyen a gőzgép, és feltételezik, hogy az egyednek időről időre ki kell engednie az ösztön által folyamatosan termelt agresszív energiát, és agresszívedn kell viselkednie (azaz „ ki kell engednie a gőzt”) azért, hogy elkerülje a szervezetet veszélyeztető következményeket.

A szociális tanulás elmélete a kontinuum másik végletét képviseli. Ezek álláspont szerint az agresszív viselkedés, miként a legtöbb viselkedésforma, instrumentális kondicionálás és/vagy modellálás révén sajátítódik el. Következésképp a környezeti jutalom-kontingenciák kontrollja alatt áll.

A frusztráció-agresszió elméletek köztes álláspontot foglalnak el. Miként az ösztönelméletek, úgy fogják fel az agresszív viselkedést, mint amelyet az agresszív energia kieresztésének szükséglete motivál. Ezt az agresszív energiát azonban nem automatikusan termeli valamilyen belső folyamat, hanem egy környezeti esemény, valamilyen célra irányuló viselkedés frusztrációja eredményezi. Minthogy az eredeti elképzelés, mely szerint a frusztráció egyszerre szükséges és elégséges oka az agressziónak, empirikusan nem igazolható, az elmélet újabb változatai feladják ezt a feltevést, és megpróbálják meghatározni azokat a feltételeket, melyek megléte esetén a frusztráció agresszióhoz vezet.

Share