Szociálpszichológia, 19. tétel, pszichológia távoktatás
Koponyás Rita által kidolgozva
19. Az attribúció kovariációs elmélete: Kelley többdimenziós modellje
Kovariáció, konfiguráció, bírálatok (Hewstone, 6. Fejezet megfelelő alfejezetei)
Kelley abból a kérdésből indult ki, hogy milyen információt használunk fel ahhoz, hogy kauzális attribúcióhoz jussunk el. Két eset:
1. több, különböző helyzetből van információ, és van mód a kovariációra ok és okozat között.
2. egyetlen megfigyelés áll rendelkezésre, abban az egyben azon tényezők konfigurációit (szerkezetét) kell számításba venni, melyek okozhatták az okozatot.
Kovariáció: együtt változás, együtt járás.
Kovariációs elv: egy hatást akkor tulajdonítunk egy feltételnek, ha a feltétel jelen van amikor a hatás is jelen van, és nincs jelen, amikor a hatás hiányzik.
Kelley modelljét a varianciaanalízisre alapozta (ANOVA), a függő és független változó egymásra hatásának modelljét véve alapul. Az okozatot (egy cselekvés kimenetét) okozhatja valami a megfigyelt alanyban, a körülményekben és a tárgyban, ill. másodlagos szereplőben (entitásban), vagy ezek valamilyen kombinációjában. A beállt változásokat háromféle módon vizsgálhatjuk: a., az emberek szerint (konszenzus), b., idő/modalitás szerint (konzisztencia), és c., ingerek szerint (disztinktivitás). A kérdés, hogy melyiknél jelenik meg a hatás. A kovariációs elv azt mondja, hogy a hatást az a tényező okozza, amellyel együtt változik. Kelley modelljét normatív modellnek tartják, mely megmondja, hogyan kellene pontos oktulajdonításra jutni.
Bírálatok: A kovariációs elvet három lényeges bírálat érte:
1. Korlátozott mértékben lehet alapja a kauzalitásra vonatkozó következtetéseknek, mivel a korrelációból nem következik szükségképpen oksági viszony.
2. A modell ellenőrzésére használt kísérletekben a résztvevőket olyan információkkal látták el, melyeknek normális körülmények között nincsenek birtokában. Ráadásul az emberek viszont nem gyakorlottak a kovariációk felbecsülésében.
3. Bár az attribúciók úgy látszanak, mintha a kovariáció elvét alkalmazná, lehet, hogy a tényleges információ feldolgozás egészen más, nem biztos hogy bármi ilyesmit végzünk el a fejünkben.
Nem áll minden esetben rendelkezésre olyan mennyiségű információ, amennyi a kovariációhoz szükséges. Ilyenkor az attribúciókat kauzális sémák alapján hozzuk. Ezek olyan kész vélekedések, melyeket a tapasztalatok alapján építettünk fel.
Az egyik ilyen séma a „több elegendő ok” sémája, ha több ok is van, ami önmagában is indokolhatna egy cselekedetet. Ilyenkor használjuk a leszámítolást, vagy a felnagyítási elvet. (bizonyos okokkal nem számolunk, míg egyeseket kiemelünk.