Neuropszichológia, 22. tétel, pszichológia távoktatás
Különbségi küszöb, Weber állandó, Fechner törvény
Különbségi küszöb
Más néven: éppen észrevehető küszöb (ÉÉK). Ahogy az észleléshez szükség van egy minimálsi ingerre, két inger megkülönböztetéséhez is kell bizonyos mértékű különbség.
Statisztikai módszerekkel határozzuk meg – a kísérleti személky a próbák 50%-ában észleli a két inger közti különbséget.
standard inger (állandó) …………………………… növekmény (változik)
Weber állandó
Ernst Weber – 1834
Minél erősebb a kezdő inger, annál nagyobb változás kell ahhoz, hogy a személy észrevegye => a különbségi küszöb és az ingerintenzitás konstans törtet képez. (Weber törvény)
Különböző érzékleti modalitások érzékenységének összehasoblítása:
Ingerdimenzió Weber állandó
Hangfrekvencia 0,003
Hangintenzitás 0,15
Fényintenzitás 0,01
Illatkoncentráció 0,07
Ízkoncentráció 0,20
Nyomásintenzitás 0,14
Fechner törvény
Gustav Fechner 1860 német fizikus
A Weber törvény általánosítása.
Bármely ÉÉK érzékletileg egyenlő bármely más ÉÉK-val => egy inger észlelt erőssége egyszerűen az abszolut küszöb felett éppen észrevehető különbségek száma. => az inger erőssége (É) a fizikai intenzitás (I) logaritmusával arányos.
É=k log I
Kétszeres fényerősség nem duplázza meg az észlelt fényerősséget.
Ha egy fizikai inger intenzitása növekszik, észlelt erőssége először gyorsan nő, aztán egyre lassabban.
Forrás: Atkinson-Hilgard-Smith-Nolen: Pszichológia
Pölczman Ildikó által kidolgozott változat
Különbségi küszöb, Weber állandó, Fechner törvény
Különbségi küszöb: két inger közötti legkisebb eltérés, amit már képesek vagyunk érzékelni.
Más néven éppen észrevehető különbség (ÉÉK)
ÉÉK az a változás, amelynél a kísérleti személy a próbák 50%-ban észleli a két inger közötti különbséget
Weber-törvény
Ernst Weber (1834) német fiziológus felfedezte, hogy minél nagyobb egy észlelt jel valós intenzitása (pl. fényerősség), annál nagyobb változás szükséges a jel erősségében, hogy annak változását észleljük.Vagyis a különbségi küszöbök nőnek az intenzitással, s úgy vélte, hogy a különbségi küszöb és az ingerintenzitás konstans törtet képez.
A Weber-törvény képlet formájában a következő:
ahol ΔI ott az inger megváltozottnak észleléséhez szükséges valódi ingerváltozás, I az inger eredeti intenzitása, k pedig a kettő hányadosából származó állandó (ún. Weber-állandó). Az állandó ismeretében az egyenlet újrarendezésével bejósolhatóvá válik az éppen érzékelhető különbség (ÉÉK) minden ingerintenzitás mellett.
A Weber állandók használhatók a különböző érzékleti modalitások érzékenységének összehasonlítására is. Minél kisebb az állandó, annál érzékenyebbek vagyunk abban a modalitásban a változásokra.
Ingerdimenzió Weber – állandó
Hangfrekvencia 0,003
Hangintenzitás 0,15
Fényintenzitás 0,01
Illatkoncentráció 0,07
Ízkoncentráció 0,20
Nyomásintenzitás 0,14
A Weber-törvényt hagyományosan az érzékelési küszöbök vizsgálatában alkalmazzák.
Hogy megértsük a lényegét a megfelelő érzékeltetés titkának, egy példával kell élnünk. Ha például, felgyújtunk még egy villanyt a szobában a már égő egy mellé, láthatóan világosabb lesz. Viszont, ha már 10 lámpa ég, egy tizenegyedik felgyújtása nem jelent érzékelhető különbséget számunkra.
Ezt az elméletet Gustav Fechner (1960) fejlesztette tovább, aki kimondja, hogy az inger intenzitásának növekedésével együtt az észlelés először gyorsan nő, aztán egyre lassabban. Tehát, ha az ingereket megnöveljük, megduplázzuk, akkor nem érjük el a várt kétszeres észlelést, hiszen az csupán logaritmikusan növekszik, így 1, 3-szorosára növekszik.
Az érzékelés erőssége szintén mérhető, képlete: É = k∙ log I
Ezt az egyenlőséget nevezzük Fechner törvénynek
A világítás példájához visszatérve egy 100 Wattos égőt nem érzékelünk kétszer erősebbnek, mint egy 50 Wattosat, vagyis a fényintenzitás megkétszerezése nem duplázta meg az észlelt fényerősséget.
Pingback: « A különböző érzékelési modalitások közös jellemzői