Share

Általános pszichológia, 12. tétel, pszichológia távoktatás

Antal Erika által kidolgozva

Mindenek előtt különbséget kell tennünk a fókuszált és a megosztott figyelem között. Fókuszált figyelem egy konkrét ingerre való összpontosítást jelent. A fókuszált figyelmet úgy vizsgálják, hogy a kísérleti személyeknek kettő vagy több egyidejű inger közül csak az egyikre szabad válaszolniuk. Ez a módszer segít megérteni a figyelmi kiválasztás módját. illetve a figyelmen kívül hagyott inger sorsát.

A figyelem megosztása azt jelenti, hogy egyidejűleg kettő vagy több különböző tevékenységre összpontosítunk. Ellenben ha az egyik tevékenység automatikus, és tudatos ellenőrzés nélkül megy végbe, illetve ha a kettő egy egységes cselekvéssé fonódik össze, akkor nincs szükség a figyelem megosztására. A megosztott figyelmet is úgy vizsgálják, hogy kettő vagy több egyidejű ingert mutatnak be, de ebben az esetben a kísérleti személynek minden ingerre figyelnie és válaszolnia kell. A megosztott figyelem vizsgálat az egyén feldolgozási korlátairól, a figyelmi mechanizmusokról és kapacitásokról ad hasznos információkat.

Az elméleti magyarázatok közül az egyik azt feltételezi, hogy létezik valamilyen központi feldolgozó. Ez a központi feldolgozó azonban korlátozott kapacitású. Az, hogy két feladat egyidejű megoldása mennyire sikeres, attól függ, hogy mennyire meríti ki ezeket a korlátozott erőforrásokat. A központi-kapacitás elméletek szerint a kettős feladatokban a legfontosabb meghatározó tényező a feladatok nehézségi szintje.

Ezzel szemben a kognitív neuropszichológia azt feltételezi, hogy a feldolgozási rendszer moduláris, azaz számos viszonylag független feldolgozóból, vagy modulból áll. Az elmélet szerint az olyan összetett készségek, mint például az olvasás, számos különböző feldolgozási mechanizmusból állnak. Ez a feldolgozási rendszer nagyszámú specifikus feldolgozási mechanizmust tartalmaz. A hasonló feladatok ugyanazokat a feldolgozási modulokat igénylik, ezért kölcsönösen interferenciát hoznak létre.

A legfőbb különbség a két elmélet között az, hogy míg a központi-kapacitás elmélet egy általános feldolgozási rendszert feltételez, addig a kognitív neuropszichológusok szerint számos specifikus mechanizmus működik a feldolgozásban.

A legtöbb pszichológus (pl. Badley, Norman, Shallice id. Michael W. Eysenck 1997.) azonban nem zárja ki egyik elméletet sem, és a kettő valamilyen szintézisében látja a megoldást. Az alapvető elképzelés az, hogy a különböző folyamatok hierarchikus struktúrába szerveződnek. A központi feldolgozó – vagyis a figyelem – a hierarchia tetején helyezkedik el, ez koordinálja és szabályozza a viselkedést. E szint alatt specifikus feldolgozási mechanizmusok vannak, amelyek egymástól viszonylag függetlenül működnek.

Share