Share

Szociálpszichológia, 5. tétel, pszichológia távoktatás

Koponyás Rita által kidolgozva

5. Nemi különbségek a szociális viselkedés megnyilvánulásában az evolúciós szemléletmód értelmezésében

Szülői ráfordítás, preferenciák a párválasztásban, párválasztási kritériumok, fluktuáló szimmetria, fejlődési labilitás, erőszakos viselkedés különbségei, féltékenység (Hewstone E, 43-52)

A természetes kiválasztódás egyik formája, hogy miként és milyen minőségű partnert sikerül becserkészni a nemi aktushoz, ill. ezáltal a szaporodáshoz. A hímek nagyobb testmérete, feltűnőbb külső jegyeik, erősebb testalkatuk egyaránt a nőstényekért folytatott harc kellékei.

Trivers elmélete: a szülői ráfordítás kiegyenlítetlen a két nem részéről. Általában a nősténynek jóval több energiába kerül az utódnemzés és azok felnevelése, ezért nagyobb a tétje, hogy alkalmas hímmel párosodik-e. Ezért a hímek versengenek a nőstényekért.

A nemek közötti különbségek eltérő szaporodási stratégiákhoz vezetnek. A nőstényeknek kevesebb a lehetőségük az utódnemzésre, több a vesztenivalójuk, ezért körültekintőbben kell kiválasztani a megfelelő hímet a szaporodáshoz. A hímeknek azt érdeke ezzel szemben pedig az, hogy minél több petesejtet termékenyítsenek meg, ezáltal minél több utódot hagyjanak hátra.

Ahol mindkét szülőre szükség van az utód felnevelésében, ott a nemek hasonlóak. Ahol a hím fektet be több energiát (egyes madárfajoknál pl.), ott a nőstény nagyobb és agresszívabb: visszájára fordul a nemi arány. Itt a nőstény több hímmel párosodik: többférjűség.

A nőstény hűtlen magatartása azt eredményezheti, hogy más utódát felnevelteti a párjával (kakukktojás-melengetés). Ez a hím részéről egy nemkívánatos esemény, hiszen más génállomány továbbörökítésére fordítja az energiáját, ezért ezeket a helyzeteket igyekeznek kiszűrni a hím egyedek.

Az evolúciós pszichológia szerint Trivers szülői befektetés elmélete az alapja az emberek párválasztási, párkapcsolati szokásainak, viselkedésének is. Ennek megnyilvánulásai:

Nemi különbségek a partnerek preferált számában

A férfiak nagyobb szexuális változatosságra törekednek. Az eltérő mértékű szülői befektetésből következően a férfiak megtehetik, hogy minél több spermát próbáljanak szétszórni a világban, minél több nőt termékenyítve meg. Ha ez megtörténik, a további párosodás már felesleges. Bár az emberi kultúrában a monogámia a kívánatos, ezt rendszerint áthágjuk, sőt, némely társadalmakban hivatalosan is megengedett a gazdag erőforrásokkal rendelkező férfinak a többnejűség.

A monogámia a nők számára sokkal előnyösebb, nekik biztosítani kell az utódfelneveléshez a stabil partner jelenlétét, segítségét. Ám ha a partner alkalmassága, erőforrása megkérdőjelezhető, a nők néha magasabb státusú, nős férfi támogatását, erőforrásait is bevonják a „hivatalos” partner mellett.

A férfiak és nők eltérő szexuális magatartását sok kutatás alátámasztja, pl. homoszexuális férfiak és leszbikus nők szexuális stratégiáinak vizsgálata.

A férfiak és a nők párválasztási kritériumai

A fizikai vonzerő feltétele: a magas párosodási értékre utaló jelek megléte. Mindkét nem a jó egészségi állapot, erős, egészséges gének, jó szaporodási és továbbörökítési kilátások jeleit keresi a leendő partnerben.

A nők inkább az utódok ellátásához és megvédéséhez szükséges potenciát keresik, ami a társadalmi rang, anyagi jólét területén is jelentkezik. De az egészséggel és fizikai alkalmassággal kapcsolatos testi jeleket is vonzerőként értékelik. A legvonzóbbnak azt a testfelépítést találják, mely az alacsony ösztrogén- és magas tesztoszteronszint következtében alakul ki, normál testsúlyú egyéneknél.

A test kétoldali szimmetriája szintén befolyásolja a vonzerőt. A fluktuáló szimmetria jelzésként működik arra vonatkozóan, hogy mennyire voltak hatással az egyén fejlődésére különböző genetikai hatások, környezeti ártalmak. A szimmetria tehát a „jó gének” jelenlétét jelzi, az aszimmetria a fejlődési labilitás jele, tehát hogy abban a populációban, melynek génállományát hordozza az egyén, milyen mértékben voltak jelen, és avatkoztak be genetikai vagy környezeti ártalmak Ha alacsony a fluktuáló aszimmetria szintje egy férfinak, akkor megugrik a vonzereje, így számos partnerre tehet szert. A szimmetria általában izmossággal, erővel, dominanciával társul.

A férfiak számára az a női alkat a legkívánatosabb, mely a fiatal, egészséges, termékeny életszakaszba jutott, de még nem terhes és nem szült női test jellegzetességeit hordozza. Az anyagi és státuszbeli jellemzők helyett azokra a jelekre figyelnek, melyek az egészséges szaporodóképességre utalnak. Számszerűen kifejezhető az a derék – csípő arány (0,67-0,8), mely különböző etnikumú férfiaknál egyaránt a legnagyobb vonzódást váltja ki.

A fiatal férfiak kockázatos és erőszakos viselkedése

A fiatal férfiak közötti versengés szolgálhat okként, hogy részt vesznek kockázatos vállalkozásokban, legvalószínűbben ők mennek bele erőszakos cselekedetekbe, akár gyilkosságba. A sikeres szaporodáshoz szükséges erőforrásokért, az áhított nőért, szaporodásuk sikeréért folyik közöttük a versengés, küzdelem. Az erőfitogtatás éppúgy, mint a megvédett férfi becsület, fontos elemei ennek a versengésnek. Az agresszió mértéke és a tesztoszteron szint nagysága egyenes arányban összefüggenek egymással.

A féltékenység az apasággal kapcsolatos bizonytalanság következménye. A férfi – nővel ellentétben – soha nem lehet bizonyos afelől, hogy nem-e más hímegyed utódát nevelgeti sajátjaként (kakukktojás-melengetés). Márpedig az inkluzív alkalmasság elvén a férfinak evolúciós szempontból igen fontos, hogy saját génállományát sikerüljön továbbörökítenie. Ezért a férfiak a szexuális hűtlenség gyanújára veszélyes érzelmeket élnek át. A nők ezzel ellentétben arra a gondolatra élnek meg nagyobb indulatot, hogy párjuk érzelmileg valaki máshoz kötődik. Számukra ez azt a fenyegetettséget jelenti, hogy párja esetleg elhagyja és erőforrásait más nőre s annak utódjára fordítja.

Share