A kommunikáció alapfogalmai

Általános pszichológia, 34. tétel, pszichológia távoktatás

Volf Brigitta jegyzete alapján

Az információcsere a kommunikáción keresztül valósul meg. A kommunikációs helyzetben van egy fél, aki az információt elküldi, ő az adó, és van, aki az információt befogadja, ő a vevő.

Az információs tartalom az üzenet, ami egy információs csatornán keresztül továbbítódik. Az adó az üzenetet valamilyen formában kódolja, amihez jeleket használ, olyan jeleket, amelyeket a vevő dekódolni tud, vagyis megfejti.

A kommunikáció elemeit minden olyan helyzet tartalmazza, ahol az a cél, hogy a másik tudomására hozzunk valamit. Eredete a latin communis szóhoz kapcsolódik, ami közösséget, a communication pedig közzétételt jelent.

A kommunikáció során információt közvetítünk.

Shannon megfogalmazása szerint: az információ a várhatótól való eltérés.

Az információ mértékegysége a bit. A bit jelentése: az információegység, mely két azonos valószínűséggel fennálló változat közötti döntést teszi lehetővé. A „győztünk” szó egy információnak felel meg.

Az információfelesleget redundáns információnak nevezzük.

Az információ jelekből épül fel, ezek lehetnek természetesek (mosoly, kitárt kar, ökölbe szorított kéz) és szimbolikusak (közlekedési tábla, egy kitüntetés, vagy sms végére írt smile).

Az információ megvalósulhat közvetlen interakció révén, vagy közvetett úton, pl. elektronikus levél.

Az információcsere különböző bonyolultsági szinteken zajlik

–          reflexes kommunikáció szintje: a méhek, a hangyák, termeszek kolóniáiban figyelhető meg, ebben a kommunikációban hiányzik a tudatosság, vagyis ösztönszerű.

–          Szándékos, nyelv nélküli kommunikáció szintje: az állatvilágban elterjedt, de az embereknél is jellemző. Nemcsak fajtársak, hanem különböző fajok egyedei között is működhet. Pl. kutya ha ki akar menni – itt az adónak létezik visszacsatolás igénye, jelzést vár arra vonatkozóan, hogy az üzeneteket helyesen értelmezték.

–          Nyelvi kommunikáció szintje: ez a legbonyolultabb szint, ami nyelvek vagy jelnyelvek által valósul meg. Ezen a szinten a kommunikáció szándékos, kisszámú jellel működik és a jelek kombinálhatóak.

Az emberi kommunikáció formái

Társas kapcsolatokról beszélünk, ha az emberek beszélgetnek, gesztikulálnak, mutaogatnak, nevetgélnek egymással. A kommunikációs kapcsolat kialakulásának első feltétele, hogy legyen kapcsolat. Amikor két ember egy közös nyelvet használ, amit mindketten képesek megérteni, akkor verbális kommunikációról beszélünk.

Anélkül, hogy halljuk őket, sejtjük, hogy milyen viszony van köztük. Pl. ha barátok találkoznak, akkor testhelyzetük, mimikájuk, gesztusaik, modoruk erre utal. Ez a kommunikáció nem verbális formája.

Az emberi kommunikáció harmadik formája a metakommunikáció, ami az előbbi forma mindkettőjéhez kapcsolódhat. Arra vonatkozik, hogy az információtartalmat milyen módon közvetítjük.

Forrás: tanulmányi útmutató

1 thought on “A kommunikáció alapfogalmai”

  1. 34. A kommunikáció alapfogalmai

    Az általános kommunikáció elmélet szerint minden olyan esetben kommunikációról beszélünk, ahol két vagy több tényező között bármilyen kölcsönhatás, információcsere lép fel.
    Pszichológiai megközelítésben az emberek közötti közlések cseréjére összpontosítunk.

    A kommunikáció latain eredetű szó : communis – közösség és communicatio – közzététel

    A kommunikáció olyan interakció, melynek tartalma az információk cseréje.
    Tehát funkciója az hogy információt adjon át. Az információt jelek formájában, kommunikációs eszközök segítségével juttatjuk el a másik félhez.
    Alapvető kommunikációs eszközök: beszéd, írás, rajz, kép, arckifejezés, cselekvés.

    Shannon megfogalmazása szerint: az információ a várhatótól való eltérés.
    Az információ mértékegysége a bit. A bit jelentése: az információegység, mely két azonos valószínűséggel fennálló változat közötti döntést tesz lehetővé.

    A kommunikáció tényezői
    A kommunikáció egy folyamat, csak akkor jöhet létre, ha a lényeges elemei jelen vannak és működnek:
    – Adó / közlő (pl.anyuka)
    – Üzenet / információ („vigyázz autó”)
    – Kód/ jel rendszer (magyar nyelv)
    – Kommunikációs csatorna (szó v. írás)
    – Kommunikációs környezet/ szituáció ( útkereszteződés v. gyerekszoba)
    – Vevő / címzett (pl.a gyerek)
    – Dekódolás
    – Visszacsatolás

    A kommunikáció csoportosítása több szempont szerint történhet
    1) Elemei szerint – közvetlen, azaz interakció révén valósul
    – közvetett, a kommunikációs láncba közvetítő tárgyak, elemek ékelődnek
    2) Módjai szerint: Verbális, nem verbális és metakommunikáció
    3) Szintjei szerint : Tartalmi és metakommunikáció

    A jel, mint az információ közvetítője lehet
    – természetes, pl. egy mosoly
    – szimbolikus, pl. egy közlekedési tábla

    Szimbólum lehet bármi ami saját jelentésén túl valamilyen egyéb jelentést is hordoz.

    A jel lehet analóg vagy diszkrét, pl. egy kép és egy szó

    A kommunikáció szintjei
    Az információcsere különböző bonyolultsági szinteken zajlik:

    – Reflexes kommunikáció szintje: a méhek, a hangyák, termeszek kolóniáiban figyelhető meg, ebben a kommunikációban hiányzik a tudatosság, vagyis ösztönszerű. Nincs visszacsatolás
    – Szándékos, nyelv nélküli kommunikáció szintje: az állatvilágban elterjedt, de az embereknél is jellemző. Nemcsak fajtársak, hanem különböző fajok egyedei között is működhet. Pl. kutya ha ki akar menni – itt az adónak létezik visszacsatolás igénye, jelzést vár arra vonatkozóan, hogy az üzeneteket helyesen értelmezték.
    – Nyelvi kommunikáció szintje: ez a legbonyolultabb szint, ami nyelvek vagy jelnyelvek által valósul meg. Ezen a szinten a kommunikáció szándékos, kisszámú jellel működik és a jelek kombinálhatóak.

    Az emberi kommunikáció formái

    1) Verbális

    Az emberi kommunikáció jellegzetessége a szimbolikus nyelvhasználat. A szándékos kommunikáció eszköze. Két alapvető formáját használjuk a beszédet és az írást. A nyelv jelrendszer, ahol a jel (szavak) és a jelölt (a mögöttes gondolat) egymásnak megfelelnek. A jel (szó) kimondásakor az adó és a vevő ugyanarra gondol.
    Digitálisan kódolt- nem hozható kapcsolatba az információ tartalmával (pl.asztalt mint tárgyat jelölheti az „asztal” de a „table” szó is.
    A nyelv használata minden eddig ismeretes emberi kultúrát jellemez.
    A nyelv funkciói a kommunikációban:
    – lehetővé teszi a világ szimbolikus megjelenítését
    – lehetővé teszi, hogy cselekedeteinket egymással összehangoljuk
    – személyes jelentéseket közvetítsünk társaink számára

    2) Non-verbális, vagy nem verbális

    Mint neve is mutatja függetlenek a szótól, a beszédtől.
    Használata és elsajátítása nem tudatos. A nem szándékos kommunikáció eszköze (bár tudjuk valamennyire szándékosan is vezérelni)
    Kódolása analóg: az információ közlésére használt jelek a tartalommal valamilyen kapcsolatban állnak. Pl. a gesztus használata az érzelmi állapottal.
    Legfontosabb nem verbális csatornáink
    – mimika- az arcizmaink bonyolult mozgása
    – tekintet – szemkontaktus, pupillák nagysága
    – gesztusok – leginkább a beszédet kísérik
    – proxemika v. térközszabályozás- a személyes zóna távolságot általában a kultúra szabja meg
    – testtartás, testbeszéd

    3) Metakommunikáció

    – Kommunikáció a kommunikációról
    Az emberi kommunikáció kétszintű folyamat: az egyik a szándékos a másik az akarattól független, spontán. A metakommunikáció akaratunktól független, a személyiség olyan rétegét képviseli, amelyik nem áll ellenőrzés alatt. Több minden beletartozik mint a nem verbális komm.-ba. Pl. mögöttes üzenet, rejtett közlés.

    Nem verbális információ közvetítés, nem arról szól, hogy mit, hanem hogy hogyan közöljük az információt. – vokális (hangsúly, hanglejtés)

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük