Szociálpszichológia, 13. tétel, pszichológia távoktatás
Kidolgozta Henter Gábor
Hewstone et al., 420-424
Az ilyen helyzeteknek különösen fontos ismertető jegye a helyzetben érintett csoportok által kitűzött célok természete: azaz, hogy céljaik egymással összeegyeztethetlenek-e, tehát az egyik csoport úgy törekszik-e céljaik elérésére, hogy a másik azonos cél elérésére törekszik, és esetleg még szükségük is lehet egymásra a cél eléréséhez. Az első esetre példa lehet a munkások és a munkaadók viszonya, ahol az egyik fél fizetése a másik fél profitjának rovására megy. Az összehangolt célokra jó példa az, amikor kisebbségben levő politikai pártok koalícióra lépnek egymással, hogy megragadják a politikai hatalmat (például jobboldali Olaszországban 1944-ben vagy Munkáspárt és a liberális demokraták Skóciában 1999-ben).
Sherif elméletének magva az az állítás, hogy a csoporttagok csoportközi attitűdjei és viselkedése jobbára saját csoportjuk más csoportokéhoz viszonyított objektív érdekeit tükrözi. Amikor ezek az érdekek egymással konfliktusba kerülnek, akkor saját csoportjuk érdekei iránti elkötelezettségüket valószínűleg tovább mélyíti a rivális csoporttal szemben tanúsított versengő orientáció, amely sok esetben az előítéletes attidűdökre vagy akár a nyíltan ellenséges viselkedésre is kiterjedhet.
A saját csoport céljainak sikere elérése valószínűleg tovább mélyíti a többi csoporttag iránti igen pozitív attitűdöket, és ezáltal magas szintű morált és kohéziót teremt. Amikor a csoportok érdekei egybeesnek akkor a csoporttagok számára sokkal hasznosabb kooperatív és barátságos attitűdökkel viseltetni a külső csoport iránt. Ha ez viszonzásra kerül, akkor a mindkét fél számára pozitív eredménynek nagyobb a valószínűsége.
Sherif és munkatársai, hogy a megközelítési mód érvényességét demonstrálják, három azóta klasszikussá vált terepkísérletet végeztek. A vizsgálatok longitudinális jellegűek voltak (mintegy három hétig tartottak), és oly módon tervezték meg őket, hogy a csoportközi viszonyok változásának eredményeként előálló szisztematikus viselkedési változásokat mutassák meg.
A kísérleti terv a következő három szakaszból állt:
1. a csoport kialakulása,
2. a csoportközi konfliktus és
3. a konfliktus csökkentése.
A konfliktus csökkentése
Fölérendelt cél – azaz olyan célok, amelyek mindkét csoport számára kívánatosak voltak ugyanakkor egyetlen csoport sem volt képes saját erejéből elérni azokat.
Számos kísérleti és terepvizsgálatok egyöntetűen azt mutatják, hogy azok a csoportok, amelyeket a „győzelem-vereség” hozzáállást veszik fel, nagyobb csoportközi diszkriminációt tanúsítanak, mint azok, amelyek inkább együttműködésre irányulnak.