Állatpszichológia

Vegyi hírközlés

0
Share

Állatpszichológia, 18. tétel, pszichológia távoktatás

Minden inger valamilyen jelet képvisel, valamit szignalizál. Vannak azonban olyan speciális jelek, melyek egyedek közti közlést, kommunikációt szolgálnak, és szigorúbb értelemben csak ezeket nevezzük jeleknek. A jelek, amennyiben számukra az állatnak receptora van, meghatározott magatartási reakciót váltanak ki.

A kommunikáció általában ugyanazon faj két egyede között zajlik. Néha azonban különböző fajok kommunikálnak egymással, és ilyenkor gyakran a zsákmányállat az, amelyik elhagyja a rejtekhelyét és közvetlenül a ragadozóval kommunikál.

A kommunikáció aktusa mindig legalább két résztvevő közreműködését feltételezi, a leadójét és a vevőjét. A kommunikációs aktus egy jelből vagy jelek sorozatából áll, a jel tulajdonképpen a kommunikáció fizikai formája vagy e formák sorozata. Ugyanaz a jel különféle kontextusban és különféle vevők számára egészen más értelmezést nyerhet, és adott esetben a túlélés szempontjából pozitív vagy negatív lehet.

Az állati kommunikációban a jelek a legkülönfélébbek lehetnek, a leggyakrabban pozitúrák, magatartási mintázatok, hangok, speciális vegyületek, stb. Ennek alapján a hírközlés formáit négy nagy csoportba osztjuk:

  1. nyomási tapintási hírközlés
  2. vegyi hírközlés
  3. optikai hírközlés
  4. akusztikus hírközlés

Vegyi hírközlés

A vegyi hírközlés a kommunikáció legprimitívebb formája, de a legmagasabb rendű élőlényeknél is találkozhatunk velük. A szagjelek előnyei, hogy kis mennyiségben és távolról hatnak, hatásuk tartós és minden akadályon képes áthatolni. Az állatok által a hírközlésben használt szagjeleket feromonoknak nevezzük, ezek nem hormonok.

A szagok nyelve (olfaktorikus hírközlés) nagyon elterjedt az állatvilágban. Igen sok rovar és emlősállat rendelkezik éles szaglóérzékkel, s megfelelő illatanyag-termelő miriggyel. Ezeket az anyagokat, feromonokat fel is használja a kommunikációra.

A feromonok egy bizonyos faj egyedei között ható belső elválasztásúó mirigyek által kiválasztott jellegzetes szagú kémiai anyagok, amelyek szaghatásukon keresztül fejtik ki aktivitásukat. A feromon fajon belüli kommunikációra használt kémiai vegyület. A feromonok érzékelése szájon keresztül, ízleléssel vagy a szagfelfogó készüléken szaglással történik.

A feromonok sok rovar-, lepkefaj életében ugyanazt a funkciót töltik be, mint a madaraknál a párkereső ének, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben a nőstények adják le a hívójelet. A fajukra jellemző feromonok, mivel kis molekulájúak, gyorsan és nagy távolságra eljutnak, s odacsalogatják a hímeket. A hímek olyan érzékenyek, hogy köbcentiméterenként néhány molekula elég ahhoz, hogy érzékeljék, s ezért kilométeres távolságból is megérzik a nőstény jelenlétét. A szaganyagok nagyon fajspecifikusak, minden faj csak a saját nőstényének illatára reagál – a rokon fajokéra nem -, s így nem fordulhat elő a nemkívánatos fajkeveredés.

A hírközlésben szagjeleket használó állatok úgy különböztetik meg a szagokat, mint ahogy az emberek az ismerősök hangját.

A szagjelek vagy feromonok kifejtett hatásuk valamint az általuk közölt híranyag természete szerint csoportosíthatók:

  • ivari vonzó feromonok – a szaporodás szolgálatában állank, általában a hím állatok termelik.
  • fajtársat vonzó feromonok – a társas életet élő fajok mindkét nembeli egyedei kiválasztják
  • taszító feromonok – az egyedek közti távolságtartást, az egyedek egymást elkerülő viselkedését és az agresszió kiváltását szolgálják
  • riasztó vagy vészjelző feromonok – a veszélyt jelző vagy a bajba került egyedek választják ki, és ezeken keresztül figyelmeztető híranyagot közvetítenek a fajtársaknak, amely azokban menekülési kísérletet vált ki.
  • jelző feromonok – segítségükkel az állatok a territóriumaik határait jelölik meg, ezáltal figyelmeztető jeleket közölve a betolakodóknak

Példák

  • nőstény moly – reproduktív készenlét
  • kutyák – terület megjelölése
  • hangyák – ha megtámadják, agresszív viselkedés kiváltása környékbeli hangyákból
  • hangyák – útvonal kijelölése
  • medve – fába vésve, fához dörzsölődve jelöli ki a területét

Az embereknél is kimutatták, hogy vannak kommunikációs szaglási lehetőségek. Az egyik vizsgálat a minden szaghatástól megfosztott emberekről (saját, férfi, nő felismerése), a másik vizsgálat a csecsemő-anya kapcsolatából von le következtetéseket.

Forrás: tanulmányi útmutató (CD)

http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%81llati_kommunik%C3%A1ci%C3%B3

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/konyvtar/informat/azinform/html/kommall.html

http://www.cogsci.bme.hu/~babarczy/Orak/BMEundergrad/kommba/9allatikomm.pdf

Share

Akusztikus hírközlés

0
Share

Állatpszichológia, 20. tétel, pszichológia távoktatás

Minden inger valamilyen jelet képvisel, valamit szignalizál. Vannak azonban olyan speciális jelek, melyek egyedek közti közlést, kommunikációt szolgálnak, és szigorúbb értelemben csak ezeket nevezzük jeleknek. A jelek, amennyiben számukra az állatnak receptora van, meghatározott magatartási reakciót váltanak ki.

A kommunikáció általában ugyanazon faj két egyede között zajlik. Néha azonban különböző fajok kommunikálnak egymással, és ilyenkor gyakran a zsákmányállat az, amelyik elhagyja a rejtekhelyét és közvetlenül a ragadozóval kommunikál.

A kommunikáció aktusa mindig legalább két résztvevő közreműködését feltételezi, a leadójét és a vevőjét. A kommunikációs aktus egy jelből vagy jelek sorozatából áll, a jel tulajdonképpen a kommunikáció fizikai formája vagy e formák sorozata. Ugyanaz a jel különféle kontextusban és különféle vevők számára egészen más értelmezést nyerhet, és adott esetben a túlélés szempontjából pozitív vagy negatív lehet.

Az állati kommunikációban a jelek a legkülönfélébbek lehetnek, a leggyakrabban pozitúrák, magatartási mintázatok, hangok, speciális vegyületek, stb. Ennek alapján a hírközlés formáit négy nagy csoportba osztjuk:

  1. nyomási tapintási hírközlés
  2. vegyi hírközlés
  3. optikai hírközlés
  4. akusztikus hírközlés

Akusztikus hírközlés

A hangokkal történő hírközlés az állatvilágban igen elterjedt, egyaránt megtalálhatóak a hívó jelek, riasztó, szerelmi jelek. A hangjelzések sokféleképp segítik elő a társas érintkezést, főleg olyan esetekben, amikor a látási vagy szaglási ingerek nem érvényesülhetnek. Elsősorban a fajtársak – különösen az ivari párok – egymásra találásában, a fiókák nevelésében, a tájékozódásban játszanak fontos szerepet.

A hang előnye a látvánnyal szemben, hogy bármikor, éjjel-nappal, bárhol, akármilyen akadályokkal megtűzdelt terepen alkalmazható, minden irányban terjed, viszonylag messzire eljut, s rövid idő alatt sok információ továbbítására alkalmas, mert frekvenciája sokkal gyorsabban változtatható, mint a mozgásformák, s kisebb energia-befektetést igényel.

A hangnak vannak előnyei a látható jelekkel szemben:

  • a hangok sötétben is érzékelhetők.
  • az üzenetek vételekor nem kell a feladó felé fordulni.
  • a hallható jelek kibocsátása mindenfajta más tevékenység közben végezhető.

Példa:

Az akusztikus jelzések igazi mesterei az énekesmadarak. Dallamaik annyira egyediek, sajátosak – nincs két azonos módon éneklő madár -, hogy a közölni kívánt információval egyúttal mindig “be is mutatkoznak”, s az egymástól távol élő populációk sokszor nem is értik egymást.

Forrás: tanulmányi útmutató (CD)

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/konyvtar/informat/azinform/html/kommall.html

Share

Optikai hírközlés

0
Share

Állatpszichológia, 19. tétel, pszichológia távoktatás

Minden inger valamilyen jelet képvisel, valamit szignalizál. Vannak azonban olyan speciális jelek, melyek egyedek közti közlést, kommunikációt szolgálnak, és szigorúbb értelemben csak ezeket nevezzük jeleknek. A jelek, amennyiben számukra az állatnak receptora van, meghatározott magatartási reakciót váltanak ki.

A kommunikáció általában ugyanazon faj két egyede között zajlik. Néha azonban különböző fajok kommunikálnak egymással, és ilyenkor gyakran a zsákmányállat az, amelyik elhagyja a rejtekhelyét és közvetlenül a ragadozóval kommunikál.

A kommunikáció aktusa mindig legalább két résztvevő közreműködését feltételezi, a leadójét és a vevőjét. A kommunikációs aktus egy jelből vagy jelek sorozatából áll, a jel tulajdonképpen a kommunikáció fizikai formája vagy e formák sorozata. Ugyanaz a jel különféle kontextusban és különféle vevők számára egészen más értelmezést nyerhet, és adott esetben a túlélés szempontjából pozitív vagy negatív lehet.

Az állati kommunikációban a jelek a legkülönfélébbek lehetnek, a leggyakrabban pozitúrák, magatartási mintázatok, hangok, speciális vegyületek, stb. Ennek alapján a hírközlés formáit négy nagy csoportba osztjuk:

  1. nyomási tapintási hírközlés
  2. vegyi hírközlés
  3. optikai hírközlés
  4. akusztikus hírközlés

Optikai hírközlés

A vizuális jelzések – színek, testtartások, mozdulatok – nem a legalkalmasabbak a kommunikációra. Csak nappal és csak egyenes irányban továbbíthatók, észlelésük függ a terepviszonyoktól, s az állatok nagysága korlátozza a távolságot, ameddig használhatók. Emellett kiszolgáltatja az állatot az éles szemű ellenségnek.

Ami a színeket illeti, az állatok, amikor nem kommunikálnak, általában elrejtik színeiket, s vannak olyanok is, amelyek csak akkor válnak színessé, amikor erre a kommunikáció céljából – a párosodás idején – szükségük van. (Nászruhát öltenek.)

A színjelek mellett egyes rovarok és halak fényjelzéseket is használnak. Mindenesetre érdekes, hogy a legélénkebb, legfeltűnőbb színeket a halakon, madarakon és rovarokon találjuk, azokon az állatokon, amelyek három dimenzióban tudnak mozogni, s így nagyobb esélyük van a megmenekülésre.

A vizuális jelzések másik fajtáját a mozdulatok, testtartások alkotják. A mozgásos jelzéseknek általában két funkciójuk van: a vetélytárs, ellenfél elriasztása és a partner figyelmének felkeltése, meghódítása. Nagyon sok esetben ezek a mozgásformák, pózok hajdani cselekvések jelzésekké “finomult” változatai.

Példa:

A szentjánosbogár – fény villogás azonosítja a bogarat, jelzi a nemét és a helyzetét.

– egyes szentjánosbogár fajok nőstény csoportjai szinkronizálják a villogást, az így keletkezett erős fény messziről is vonzza a hímeket

– egyes szentjánosbogár fajok nőstényei a párzást követően másik szentjánosbogár faj párzási

villanójelzését adják le, majd megeszik az odavonzott hímeket

Forrás: tanulmányi útmutató (CD)

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/konyvtar/informat/azinform/html/kommall.html

http://www.cogsci.bme.hu/~babarczy/Orak/BMEundergrad/kommba/9allatikomm.pdf

Share

Nyomási – tapintási hírközlés

0
Share

Állatpszichológia, 17. tétel, pszichológia távoktatás

Minden inger valamilyen jelet képvisel, valamit szignalizál. Vannak azonban olyan speciális jelek, melyek egyedek közti közlést, kommunikációt szolgálnak, és szigorúbb értelemben csak ezeket nevezzük jeleknek. A jelek, amennyiben számukra az állatnak receptora van, meghatározott magatartási reakciót váltanak ki.

A kommunikáció általában ugyanazon faj két egyede között zajlik. Néha azonban különböző fajok kommunikálnak egymással, és ilyenkor gyakran a zsákmányállat az, amelyik elhagyja a rejtekhelyét és közvetlenül a ragadozóval kommunikál.

A kommunikáció aktusa mindig legalább két résztvevő közreműködését feltételezi, a leadójét és a vevőjét. A kommunikációs aktus egy jelből vagy jelek sorozatából áll, a jel tulajdonképpen a kommunikáció fizikai formája vagy e formák sorozata. Ugyanaz a jel különféle kontextusban és különféle vevők számára egészen más értelmezést nyerhet, és adott esetben a túlélés szempontjából pozitív vagy negatív lehet.

Az állati kommunikációban a jelek a legkülönfélébbek lehetnek, a leggyakrabban pozitúrák, magatartási mintázatok, hangok, speciális vegyületek, stb. Ennek alapján a hírközlés formáit négy nagy csoportba osztjuk:

  1. nyomási tapintási hírközlés
  2. vegyi hírközlés
  3. optikai hírközlés
  4. akusztikus hírközlés

Nyomási-tapintási hírközlés

A tapintási vagy érintkezési (taktilis) hírközlési módok közvetlen testérintés útján a közeli hírközlést teszik lehetővé és segítik elő, különösen a társas életet élő állatoknál. Ez a hírközlési forma elterjedt az állatvilágban.

A tapintáson alapuló közlés esetében a két egyednek egymás közvetlen közelében kell lennie, vagyis a közlés hatótávolsága igen csekély.

Például az anyamadárnak a fiókákra való ülése lecsillapítja az izgatott vagy az ellenség által megzavart, megijesztett fiókákat.

Az emlősök utódaikat vagy egymást nyalogatják, tapogatják vagy simogatják, miáltal olyan jeleket közvetítenek azoknak, amely békés szándékukat, barátságukat, együttérzésüket, a találkozás örömét fejezik ki, és ezek a jelek azokat megnyugtatják és biztonságot éreznek a felfogásukkal.

A majmoknál gyakori kölcsönös testápolási cselekedetek, a kurkászás sokszor nem is a testápolást, hanem a társas érintkezés felvételét, szexuális kapcsolat kialakítását szolgálja. Ugyanilyen célja van a lovak kölcsönös harapdálásának.

A tapintási inger a társas rovaroknál is fontos szerepet játszik.

Forrás: tanulmányi útmutató (CD)

http://www.jgytf.u-szeged.hu/~annus/oktatas/ALLATI_KOMMUNIKACIO-EMBERI_NYELV_elemei/v3_document.htm

Share

A gerincesek hormonális rendszere

0
Share

Állatpszichológia, 16. tétel, pszichológia távoktatás

A hormonok olyan szabályozó funkciójú vegyületek, amelyeket belső elválasztású mirigyek vagy neuroszekréciós sejtek termelnek az idegrendszerben. A mirigyek által termelt hormonokat a keringés szállítja, míg a neuroszekréciós sejtek által termeltek axonokon is eljuthatnak a célszervekhez.

A hormonok szabályozzák: növekedést, anyagcserét, vízháztartást, szaporodást és számos viselkedésforma megjelenését.

Kémiai szerkezetük alapjánb három csoportra oszthatjuk a hormonokat:

  • Peptid hormonok és glikoproteinek: inzulin, LH, FSH, STH
  • Szteroid hormonok: mellékvesekéreg hormon, tesztoszteron, ösztrogének
  • Tirozin származású hormonok: pajzsmirigy hormon, TH, T3

Az idegrendszer tanulmányozása során láttuk, hogy az idegek jobbára a finoman árnyalt jelek gyors tovavezetésére specializálódtak. Az endokrin rendszer ehhez képest lassú, krónikus jelátvitelre specializálódott és a szervezeten belül a nagyobb távolságok áthidalására a keringési rendszert használja fel. A szervezet funkcióinak szabályozásában tulajdonképpen együttesen vesz részt az idegrendszer és az endokrin rendszer.

A gerincesek endokrin rendszere

A gerinceseknél az evolúció során keletkezett leglényegesebb változás, hogy a hormonokat előállító sejtek két nagy csoportra váltak szét:

Hipofízisben

 

  • a hipotalamuszhoz kapcsolódik
  • összeköttetésben van az agy számos kp-jával
  • szorosan együttműködnek
  • fontos átkapcsolók az idegrendszer és hormonrendszer közöttt
    • a hátsó hipofízis lebenyében olyan axonok vannak, melynek sejtteste a hipotalamuszban van, ezek a neuroszekréciós sejtek, a hipofízisbe ürítik a hormonokat
    • az első lebenyt a hipotalamusz szabályozza egy sajátos keringési rendszeren keresztül
  • közvetlenül ható és serkentő mirigyeket is termel
  • hormonjai a peptidek
  • az elülső lebenyben: növekedési, pajzsmirigy- és mellékvese-serkentő (TSH, ACTH) hormon, és a tejelválasztást és ivadékgondozási magatartást szabályozó prolaktin (a gerincesekben mindig ua. hatást fejti ki)., tüsző- és sárgatest-serkentők (FSH, LH)
  • középső lebeny: melanoforákat serkentő hormon (MSH) –színváltozás
  • hátsó lebeny: oxitocin és vazopresszin (ionháztartás, méh és tejmirigyek simaizomzatának összehúzása)

Belső elválasztású mirigyekben

  • pajzsmirigy
  • mellékvese
  • hasnyálmirigy
  • petefészek: a hipofízis trophormonja serkeni
  • here: a hipofízis trophormonja serkeni
  • placenta
  • mellékvese: szteroidok- a test vízháztartása, elektrolit-egyensúlya, anyagcsere; adrenalin, noradrenalin –stressz-és vészreakciók
  • tobozmirigy: aminok, fehérjék, pepdidek. Pl.: meletonin (szaporodási ciklus és aktivitás napszakos ritmusa)
  • egyszerűbb szerves, ált. szteroidok

A kémiai receptorok: a célszervekben vannak, specifikusan reagálnak adott hormonokra. A különböző hormontermelők legtöbbje feed-back mechanizmusokkal csatolódik egymáshoz.

Példa:

A szexuális magatartással, illetve a hormonok hatásával kapcsolatban Hinde a kanárik szaporodási viselkedését vizsgálva négy fontos tényezőre hívja fel a figyelmet:

  1. A szexuális magatartás szorosan összefonódott a fészeképítéssel és nem lehet önmagában megmagyarázni
  2. A külső ingerek olyan hormonális változásokat indukálnak, melyek hozzáadódnak a magatartás hatásához
  3. A hormontermelés változását sok tényező együttes hatása váltja ki
  4. A hormonoknak maguknak is sokféle hatásuk van

Forrás: tanulmányi útmutató (CD)

http://mek.niif.hu/05100/05150/05150.pdf

Share

Mozgásmintázatok – poliszinaptikus reflexek – példa

0
Share

Állatpszichológia, 8. tétel, pszichológia távoktatás

Az állatok mozgásmintázatának követése a mozdulatok pontos, szabatos leírásán alapszik. A mozdulatok lehetnek egyszerűek vagy bonyolultak.

Az állati magatartás magatartáselemekre bomlik. A magatartáselemekből állnak össze a magatartásegységek, azaz a fajra jellemző meghatározott öröklött mozgásmintázatok. Az állat egyes akciói különböző mozgásmintázatokból, ezek szabályos ismétlődéséből, kombinációiból állnak. Az öröklött mozgásmintázatokat a környezet egy vagy néhány tényezője váltja ki, ezek a kulcsingerek.

Az összetett mozgásminták reflexek láncolatának tekinthetők.

A reflexek egyik sajátossága a kifáradás, melynek oka a motivációváltás vagy a túl gyakori ingerlés. A felfutási periódust követően az ingerlés eléri a maximumot, de ez nem tartható fenn korlátlan ideig, és lassan lecsillapodik, bár az inger ugyanúgy jelen van. Motivációváltás esetén az állatok nem minden esetben készek arra, hogy a kiváltó inger megjelenésekor egy adott viselkedésmintát mutassanak.

Az öröklött mozgásminták nem változatlanok, de minden faj egyedi, viszonylag sztereotip mozgásminta készlettel rendelkezik. A sztereotip mozgásminta készlet az adott fajnál sem jelenik meg minden esetben. A legtöbb udvarlási viselkedés nagymértékben sztereotip, mivel fő szerepe, hogy a fajhoz tartozó egyedeknek a párzásra való hajlandóságát jelezze. Kevés olyan magatartásmintázat ismeretes, mely a külső ingerek figyelmen kívül hagyásával zajlana le. A legtöbb nagymértékben függ attól a visszajelzéstől, ami a végrehajtásából adódik.

Sherrington 1906-ban Nobel díjat kapott a reflexek leírásáért.

Poliszinaptikus reflexek

A poliszinaptikus reflex bonyolultabb, az afferens és efferens neuronok között több közbeiktatott interneuron van. A szinapszisok száma változó, a szinaptikus késés nagyobb, az akciós potenciálok időben is széthúzódnak.

Poliszinaptikus az olyan reflex, amelynek idegi ívében kettőnél több idegsejt szerepel: az érzőneuron és a mozgatóneuron közé legalább egy közbeiktatott neuron (interneuron) is be van iktatva a gerincvelőben vagy az agytörzsben, így az idegi információ az érző- és a mozgatóidegsejt között egynél több szinapszison halad át. Minél több szinapszis átvitele vevődik igénybe a reflex kivitelezésében, annál bonyolultabb a reflex és annál inkább módosíthatóvá is válhat. Ha a több szinapszis között tanulással módosítható is van (lásd szinaptikus plaszticitás), akkor a reflex tanulással kissé megváltoztatható.

Példa:

A kutyák vakarózási reflexe – exteroceptív.

Forrás: tanulmányi útmutató (CD)

http://beri.uw.hu/jegyzetek/etologia.doc

http://xenon.bibl.u-szeged.hu/~vidaa/holi/02/elettan/tetelek/46.pdf

http://www.tankonyvtar.hu/biologia/oxford-typotex-biologiai-080905-52

Share

Mozgásmintázatok – monoszinaptikus reflexek – példa

0
Share

Állatpszichológia, 7. tétel, pszichológia távoktatás

Az állatok mozgásmintázatának követése a mozdulatok pontos, szabatos leírásán alapszik. A mozdulatok lehetnek egyszerűek vagy bonyolultak.

Az állati magatartás magatartáselemekre bomlik. A magatartáselemekből állnak össze a magatartásegységek, azaz a fajra jellemző meghatározott öröklött mozgásmintázatok. Az állat egyes akciói különböző mozgásmintázatokból, ezek szabályos ismétlődéséből, kombinációiból állnak. Az öröklött mozgásmintázatokat a környezet egy vagy néhány tényezője váltja ki, ezek a kulcsingerek.

Az összetett mozgásminták reflexek láncolatának tekinthetők.

A reflexek egyik sajátossága a kifáradás, melynek oka a motivációváltás vagy a túl gyakori ingerlés. A felfutási periódust követően az ingerlés eléri a maximumot, de ez nem tartható fenn korlátlan ideig, és lassan lecsillapodik, bár az inger ugyanúgy jelen van. Motivációváltás esetén az állatok nem minden esetben készek arra, hogy a kiváltó inger megjelenésekor egy adott viselkedésmintát mutassanak.

Az öröklött mozgásminták nem változatlanok, de minden faj egyedi, viszonylag sztereotip mozgásminta készlettel rendelkezik. A sztereotip mozgásminta készlet az adott fajnál sem jelenik meg minden esetben. A legtöbb udvarlási viselkedés nagymértékben sztereotip, mivel fő szerepe, hogy a fajhoz tartozó egyedeknek a párzásra való hajlandóságát jelezze. Kevés olyan magatartásmintázat ismeretes, mely a külső ingerek figyelmen kívül hagyásával zajlana le. A legtöbb nagymértékben függ attól a visszajelzéstől, ami a végrehajtásából adódik.

Sherrington 1906-ban Nobel díjat kapott a reflexek leírásáért.

Monoszinaptikus reflexek

A monoszinaptikus reflex a legegyszerűbb reflexív, egyetlen szinapszis kapcsolja össze az afferens és az efferens neuront. Minimum 2 idegsejt kell hozzá.

A monoszinaptikus reflex olyan egyszerű reflex, aminek anatómiai reflexíve az érzőneurontól a megfelelő mozgatóidegsejtig csak egyetlen szinapszison halad át a gerincvelőben.

Példa: a térdreflex – proprioceptív.

Izom -> afferens szál -> központi -> efferens szál -> effektor

Forrás: tanulmányi útmutató (CD)

http://beri.uw.hu/jegyzetek/etologia.doc

http://xenon.bibl.u-szeged.hu/~vidaa/holi/02/elettan/tetelek/46.pdf

http://www.tankonyvtar.hu/biologia/oxford-typotex-biologiai-080905-48

Share

A rovarok hormonális rendszere

0
Share

Állatpszichológia, 15. tétel, pszichológia távoktatás

A hormonok olyan szabályozó funkciójú vegyületek, amelyeket belső elválasztású mirigyek vagy neuroszekréciós sejtek termelnek az idegrendszerben. A mirigyek által termelt hormonokat a keringés szállítja, míg a neuroszekréciós sejtek által termeltek axonokon is eljuthatnak a célszervekhez.

A hormonok szabályozzák: növekedést, anyagcserét, vízháztartást, szaporodást és számos viselkedésforma megjelenését.

Kémiai szerkezetük alapjánb három csoportra oszthatjuk a hormonokat:

  • Peptid hormonok és glikoproteinek: inzulin, LH, FSH, STH
  • Szteroid hormonok: mellékvesekéreg hormon, tesztoszteron, ösztrogének
  • Tirozin származású hormonok: pajzsmirigy hormon, TH, T3

Az idegrendszer tanulmányozása során láttuk, hogy az idegek jobbára a finoman árnyalt jelek gyors tovavezetésére specializálódtak. Az endokrin rendszer ehhez képest lassú, krónikus jelátvitelre specializálódott és a szervezeten belül a nagyobb távolságok áthidalására a keringési rendszert használja fel. A szervezet funkcióinak szabályozásában tulajdonképpen együttesen vesz részt az idegrendszer és az endokrin rendszer.

A gerinctelenek hormonrendszere

Legalaposabban a rovarok hormonális rendszerét tanulmányozták. A legfontosabb 5 hormon, öt különböző helyen termelődik. A példa a szöcske hormon termelő szerveit tartalmazza, de ezek a legtöbb rovarfajban megtalálhatók:

  1. A corpus cardiacum neuroszekréciós sejtjeiben, amely az agy mögött elhelyezkedő páros szerv
  2. A corpus allatum, a nyelőcső mellett elhelyezkedő ugyancsak páros szerv
  3. Protorakális mirigy, hosszúkás, a fej első részében található
  4. A női ivarmirigyek
  5. A hím ivarmirigyek

A rovarokra jellemző, hogy a hormontermelő sejtek szorosan kapcsolódnak az idegrendszerhez és a keringési rendszeren keresztül össze is vannak kapcsolva. A gerincteleneknél már megjelennek az idegsejtek által termelt neuroszekrétumok. A hormonok célszerve gyakran egy másik hormontermelő mirigy.

Példa:

Roeder az imádkozó sáska szaporodási viselkedését tanulmányozta. A nagyobb nőstény kopuláció közben elfogyasztja a hímet, de ez nem szakítja meg a 30 perces folyamatot és a nőstény a megtermékenyítés és a peterakás előtt jut jelentős mennyiségű táplálékhoz.

Forrás: tanulmányi útmutató (CD)

http://mek.niif.hu/05100/05150/05150.pdf

Share

Kulcsingerek – Sackett kísérlete bundermajmokkal

0
Share

Állatpszichológia, 14. tétel, pszichológia távoktatás

Az állatok a környezethez való alkalmazkodás során érzékszerveikre támaszkodnak – tevékenységük során állandóan figyelniük kell a környezetüket.

Az érzékszervek bonyolult, elkülönült képletek, amelyek az érzékelésnek csak a perifériás részét képviselik, az úgynevezett Receptort képezik, vagy foglalják magukba. A külvilág információit (inger) felfogják és sajátos elektromos jelekké alakítják át, majd az idegrendszeren keresztül idegimpulzusok formájában a központba szállítják, ahol ezek kodifikációja zajlik.

A kulcsingerek környezeti tényezők, melyek kiváltják az öröklött mozgásmintázatokat. Sok állatnál a kulcsinger egy meghatározott formából és egy mozgásmintából tevődik össze. Ezeket jelzőingereknek nevezzük.

Példa:

Sackett egészen bonyolult kulcsingert mutatott ki a bundermajmoknál. Kombinálási technikát alkalmazott. Közvetlenül születésük után kismajmokat fajtársaiktól elszigetelten neveltek fel, 9 hónapos korukig. A kis bundermajmokat már néhány hetes korukban megtanították a diavetítő működésére. Egy gomb lenyomásával a ketrecük falára különböző színes képeket jelenítettek meg: fajtársak, más állatok, gyümölcsök. Tájképek, geometriai alakzatok, stb. Minden egyes lépet először a kísérletvezető vetített le, majd ha a kismejmoknak kedvük volt, a gomb megnyomásával 5 percen belül újrahívhatták 15 másodpercre az előzőleg látott képet, egymás után többször is. A majmok aktívan használták a diavetítőt, és bizonyos képeket gyakrabban hívtak elő, mint másokat. Legkevésbé a geometriai ábrák érdekelték őket. Leginkább a fajtársak, a velük egykorú kismajmok érdekelték őket, majd más felnőtt majmok és a fenyegető hímek képei.

A velük egykorú kismajmok és más majmok képe váltotta ki a legtöbb szociális viselkedést: játékra hívás, hívó hangok, a képek tapogatása. Érdekesség, hogy két és fél hónapos koruk után a kismajmok hirtelen félni kezdtek a fenyegető hímek képeitől. Ha ilyeneket mutattak nekik, azonnal vinnyogtak, védekezően lekuporodtak, és nagyon gyorsan lecsökkent ezeknek a képeknek az általuk történő előhívási aránya.

A kísérlet azt mutatja, hogy a kis bundermajom agyában veleszületett módon beépülnek a fenyegető hímre jellemző kulcsingerek, ezeket abban az életkorban, amikor már gyakran merészkednek eltávolodni az anyjuktól, képesek felismerni, és jelenlétükben védekező reakciókat mutatni. A kísérlet során idővel a félelmi reakció csökken, a majmok megszokták a fenyegető hímek képeit, és mivel sosem érte őket kellemetlenség, tanulással módosították viselkedésüket.

Forrás: tanulmányi útmutató (CD)

Share

Kulcsingerek – Tinbergen kísérlete a háromtüséjű tüskéspikó modellekkel

0
Share

Állatpszichológia, 13. tétel, pszichológia távoktatás

Kulcsingerek – Tinbergen kísérlete a háromtüséjű tüskéspikó modellekkel

Az állatok a környezethez való alkalmazkodás során érzékszerveikre támaszkodnak – tevékenységük során állandóan figyelniük kell a környezetüket.

Az érzékszervek bonyolult, elkülönült képletek, amelyek az érzékelésnek csak a perifériás részét képviselik, az úgynevezett Receptort képezik, vagy foglalják magukba. A külvilág információit (inger) felfogják és sajátos elektromos jelekké alakítják át, majd az idegrendszeren keresztül idegimpulzusok formájában a központba szállítják, ahol ezek kodifikációja zajlik.

Kiváltó ingereknek az olyan jellegzetességeket nevezzük, amelyek az evolúció során úgy alakultak, hogy az állatok között speciális jelzésként szolgáljanak.

A kulcsingerek környezeti tényezők, melyek kiváltják az öröklött mozgásmintázatokat. Egy inger néhány jellegzetes eleme nem elég ahhoz, hogy speciális viselkedésmintázatokat váltson ki. Ezek a jellemző sajátosságok a kulcsingerek. Tulajdonképpen az állat az ilyen részletekre sokkal érzékenyebb, mint másokra, amelyek sokszor feltűnőbbek.

Az állatok általában szelektív válaszadó készséget mutatnak, az ingerek egyes aspektusaira nagyobb figyelmet fordítanak, mint másokra. Az állatok eltérően reagálhatnak olyan tárgyakra, melyek ránézésre nagyon hasonlónak tűnnek. A válasz kiválasztásában az ingerforrás egyes tulajdonságai fontosabbak lehetnek másoknál.

Példa: A háromtüskéjű tüskés pikó a szaporodási időszakban, ha egy olyan hím territóriumába, amelynek a fészke már készen van, egy nőstény hatol be, a hím cikkcakktáncot fog járni, de ha egy másik hím hatol be, akkor fejen álló, fenyegető testtartást vesz fel.

Timbergen kísérletében arra kereste a választ, hogy honnan tudja a hím a behatolók közti különbséget megállapítani.

Egy akváriumba hurkaszerű modelleket helyezett, amelyekről hiányoztak az uszonyok, a kopoltyúfedők, a tüskék. Az egyik modell hasi oldala vörös volt, a másik modell alsó felén kidudorodás volt. Megállapítása szerint a dudorodás (a nőstény duzzadó hasa) képez kulcsingert a cikkcakktáncra, és a vörös szín a fenyegető testtartás felvételére.

Forrás: tanulmányi útmutató (CD)

http://beri.uw.hu/jegyzetek/etologia.doc

Share
Go to Top