Szociálpszichológia, 20. tétel, pszichológia távoktatás
Kidolgozta Bodo Syd
Az egyes etnikai csoportok meghatározott rangsort képeznek aszerint, hogy tagjai mennyire kívánatos társas partnerek. Az egyes csoportokhoz rendelt rangsorbeli hely tekintetében társadalmi konszenzus uralkodik.
A kutatók számos olyan tényezőt találtak, amelyek befolyásolják azt, hogy a saját csoportunk tagjait előnyben részesítjük, míg a külső csoport tagjait diszkrimináljuk. Ezek a tényezők a következők: a csoport tagjainak azon szükséglete, hogy különbséget tegyenek a kategóriák és csoportok között, a csoporttagok azon szükséglete, hogy identitásukat pozitívnak érezzék, a tagok saját csoporttal való azonosulásának erőssége, a csoportok közti határvonalak élessége, a szerepek és feladatok elkülönülése a csoportok között, a csoportkohézió és a saját csoport normáihoz való hűség, illetve a társas összehasonlítás és a kollektivizmus hangsúlyos jellege. A társadalmi státus is hatással van a csoportközi előítéletekre.
A rétegekre tagolt, etnikailag, vallásilag és nyelvileg sokszínű társadalmakban a csoportközi helyzet minden kategóriadimenzió mentén megítélt csoportsorozat. Feltételezhető, hogy a saját és a külső csoportok között észlelt kapcsolatok befolyásolják a csoportközi előítéleteket is. A kisebbségi csoportok alárendelt helyzetük ellenére elfogadják az értékelő és a társadalmi távolság hierarchiákat, viszont mindegyik csoport a saját csoportját részesíti előnyben. Ezek szerint a többcsoportos rendszerekben létezik egy előítélet-hierarchia és egy konszenzus is arról, hogy ebben a hierarchiában a külső csoportok milyen helyet foglalnak el.
Az etnikai hierarchia jelenségének különböző aspektusai- a saját csoport előnyben részesítése, a saját csoporton belüli konszenzus és a csoportok közötti konszenzus, nem magyarázhatók egyetlen pszichológiai elmélettel. A társas identitás elmélete magyarázatot nyújt a saját csoporttal szembeni elfogultságra, míg a társadalmi reprezentáció elmélete segít a csoporton belüli konszenzus megértésében. A hierarchia a domináns csoportoknál pozíciójuk igazolásából, míg az alárendelt csoportoknál a csoportok közti különbségtételből fakad.
A csoportok közti előítélet hierarchikus és konszenzus jellegű. A saját csoportunkat mindig előnyben részesítjük, valamint a különféle csoportokba tartozó csoporttagok egyetértenek az etnikai hierarchiákat illetően.
Az etnikai hierarchia aspektusa az etnikai csoportok sorrendjére vonatkozik, és nem a külső csoportok közötti társadalmi távolságbeli megkülönböztetésének számára vagy a csoportok elutasítására. Az etnikai hierarchia nem statikus reprezentáció, hanem rugalmas kognitív séma, melyben az egyes etnikumok elkülönülése függ a válaszadóktól, a kontextustól és a külső csoport megválasztásától.
A külső csoporttokkal való kapcsolat indirekt státushatása lehet az egyik oka, hogy egyes etnikai csoportokkal szívesebben elfogadjuk a kontaktust, mint másokkal. Az általánosan elfogadott külső csoportokkal való kapcsolat növeli a csoporttagok státusát, míg az elutasított csoportokkal való kapcsolat negatív reakciót vált ki a saját csoport más tagjaiból.
Tajfel szerint a sztereotípiáknak számos funkciójuk van: megőrzik a csoport értékeit, igazolják a csoport helyzetét, s eszközei a csoportközi különbségtételnek. A domináns csoportok saját helyzetüket az alárendelt csoportokkal szembeni negatív sztereotípiákkal igazolhatják, míg az alárendelt csoportok ezekkel, a sztereotípiákkal megkülönböztetik magukat a többiektől. Így alakulhat ki a negatív sztereotípia alapján az etnikai hierarchia.
A realisztikus elmélete s a társas identitás elmélete alapján a csoportközi konszenzus nem fogadható el, és ezt sehol nem lehet megtalálni. Azonban a kutatások azt bizonyították, hogy létezik az etnikai hierarchiával kapcsolatos csoportközi konszenzus.
Kétféle mintázat jellemezte az etnikai csoportok csoportközi előítéletei és etnikai hierarchiában betöltött pozíciójuk kapcsolatát. Az egyik szerint a csoportközi előítélet annál jobban fokozódott, minél alacsonyabb volt a célcsoport helyzete az etnikai hierarchiában, ami azt jelzi, hogy a saját csoport preferenciája és a külső csoport elutasítása a pozitív társas identitás fenntartásához kapcsolódik. A másik mintázat szerint a magas pozíciójú csoportok erősebb csoportközi előítéleteket mutattak.
Szakirodalom